Ars Hungarica, 2006 (34. évfolyam, 1-2. szám)

1-2. szám - Lovay Zsuzsanna: Thék Endre historizáló bútorművészete

évekről rendkívül hiányosak a vonatkozó adatok. Az a fantasztikus ambíció, amivel a huszonkét-huszohárom éves Thék érkezett, eleve megfelelő alany­nyá tette őt arra, hogy jól ki is tudja használni a kínálkozó lehetőségeket. „Vágyam megvalósítása Párisban csak annyiban volt fontos, hogy ott to­vábbtanulva, annál biztosabban éljek meg Amerikában, ahová vágytam a föl­di jónak esetleges megszerzése végett."­ Thék Endre hamarosan francia asztalosműhelyekben kapott munkát, és nemsokára „művezetője" lett egy párizsi „bútorgyárnak". A Thék által emlí­tett bútorasztalos műhelyt mostanára sikerült azonosítani. Az 1928-ban ren­dezett III. Országos Kézművesipari Tárlat ismertetőjében megtalálható ada­tok szerint: „Végre a múlt század hatvanas évek elején Párisba ment, ahol az itthon szerzett kevés francia nyelvismeretével elejétől fogva boldogult, úgyhogy első időtől fogva már tekintélyes asztalosműhelyekben talált mun­kát, sőt már a hatvanas évek közepe táján a Hunzidoger és Wagner igen elő­kelő elzászi származású cégnél »contremaître« állást foglalt el" - írja Gaál Károly.­ A „contremaître" kifejezés ténylegesen szakmailag képzett, egy cso­port munkájáért felelős vezetőt - művezetőt jelentett. Azonban a gyár nevét Gaul Károly nem pontosan írta le, 1872-1882 között működött Párizsban a „HUNSINGER ET WAGNER, 13, rue Sedaine, Paris" bútorasztalos cég, melynek két vezetője az alsórajnai Dossenheimben született Charles Hun­singer (1823-1893) és Charles-Adolphe-Fréderic Wagner voltak. E műhely­ben készült elefántcsont-berakású ébenfa bútorok szerepeltek az 1865. 1867. 1878. évi párizsi kiállításokon, valamint az 1881. évi brüsszeli kiállításon, ahol aranyérmet nyertek. Az 1889. évi párizsi világkiállításon már egyedül szereplő Hunsinger ezüstérmet nyert marketériás könyvszekrényével. A bé­csi iparművészeti múzeum gyűjteményében van a cég által 1881-ben Rudolf trónörökös és Stefánia hercegnő eljegyzési ajándékaként készített elefánt­csont marketériával díszített ébenfa kabinetszekrény, amelyet a párizsi Ma­gyar Egylet vásárolt meg és ajándékozott az ifjú párnak. Thék további stílusigazodása miatt fontos, hogy az első magas szintű mű­bútorasztalosi (ébeniste) ismereteit Párizsban szerezte. A kifinomodott dí­szítésű és nagy mesterségbeli bravúrt igénylő bútorok készítésében szerzett jártassága, és az újjáéledt történeti stílusok - elsősorban a XVI. Lajos stílus - iránti vonzalma későbbi munkásságában meghatározó lett. Bár katalógus adat nem említi,a Thék önéletrajzában büszkén írja, hogy „az 1867-iki világ­kiállítás Párisban lekötötte egész lényemet és a tárgy, amely kezem munkája volt a kiállításon, nem az utolsók közt foglalt helyet. Ezen kiállítás alkal­mával ismerkedtem meg mélyrehatónak hazánk elmaradottságával, éreztem annak a nagy feladatnak fontosságát, hogy nem Amerikába kellene men­nem, hanem haza és ott azon kellene munkálkodnom, hogy a világ nemzetei között mi is számottevők legyünk."A Kossuth személyisége, magatartása, szellemisége, stílusa, beszédmodora, lelkesedése, a magyar iparra vonatkozó nézetei, romantikus hazafiassága

Next