Asztalitenisz, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1967. 1. SZÁM HL ÉVFOLYAM Feladataink 1967- l>en Ut esztendőt kezdünk, s feladataink nem lesznek kisebbek, mint az elmúlt évben vol­­tak. Sőt. Ebb­en az esztendőben kell megalapoznunk azt a felfelé vivő utat, amely európai s világméretekben is jó eredményekhez vezet. Vannak biztató jelek. Európa-bajnoka­ink már hosszú évek óta ott vannak az élvonalok­ban. Többi válogatottunk azonban fiatal: 18-23 éves. Sőt a diósgyőri Jónyer csak 16, a postások klampárja pedig csak 13 esztendős. Az ifjúsági és serdü­lő versenyek igen színvo­nalasak. Ahhoz azonban, hogy ezek a tehetségek Rózsástól és Börzééitől Pappon és Harangin keresztül Jónyerig és Klampárig felkerüljenek a nagy világversenyek dobogóira - javítani kell az edzési munkát. Az eddigieknél erősebb, intenzívebb munka szükséges. S nem lehet mindent a Szövetségtől, a válogatott edzésektől várni. A felkészülés nagy részét az egye­sületeknek kell elvégezniük, s csak kisebb részét, az ellenőrzést, a magasabb szintű­ kon­­dicionálást a válogatott keretben. Nevelési teendőink is akadnak. Meg kell értetni válogatottjainkkal, hogy idejü­k nagy részét munkahelyükön, iskolájukban kell eltölteniük. A társadalom számára hasznos terme­lő munkát, tanulást nem pótolhatja semmi más. Továbbra is biztosítjuk a zavartalan felkészülés feltételeit. A válogatott edzés azonban nem lehet jogosm a munkából, iskolából való lógásra. A közös labdaedzéseket az edzőtáborozások kivételével majd délután­ este tartjuk. A munkában, tanulásban helytállást azért is megköveteljük, mert az asztalitenisz nem megélhetési forrás. A válogatott versenyzőknek húsz-harmic éves koruk között, sport­pálya­futásuk delelőjén meg kell találniuk helyüket az életben, s meg kell teremteniük egzisz­tenciájukat . Éppen ezért, mert - mint említettem - az egyesületi edzői munka súlya, jelentősége megnő - javítani kell az egyesületekben folyó edzői munkát az edzőbizottság által kiadott irányelvek szerint. Minden NB.I., NB.II-es egyesületben legalább heti három labda- és egy erőnléti edzést kell tartani. A felemelkedést szolgálja az új minősítési rendszer és versenynaptárunk is. Az új minősítési szintek magasabb teljesítményre ösztönöznek, jobb felkészítést tesznek szükségessé. Több egyéni versenyre van emiatt szükség s ezt biztosítja a verseny­­naptár. Ne panaszkodjék senki arra, hogy nem "tervezte be" az egyéni versenyeket. Hiszen egyéni sportág vagyunk, ahol a csapatversenyek mellett mindig voltak egyéni versenyek. S ha "szerít a cipő", kevés a költségvetésben biztosított összeg, akkor nem itt, az élő sportnál kell takarékoskodni, hanem a frissítőknél, személyi kiadásoknál. Láthatjuk, van feladat elég. Olyan oktatós nelh­elő munkára van szükség, amely megfelel pártunk irányelveinek, az MTI határozatainak, az 1967-es követelményeknek. Jó oktató-ne­velő munkával újra bizton indulhatunk a felfelé vezető úton. Ehhez azonban szükséges a Szövetség, egyesületek, játékosok, társadalmi munkások, edzők összefogása. Sok sikert, eredményt 1967-ben s az ezt követő években­ ír, Lakatos György a Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnöke .

Next