Athenaeum, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-01-01 / 1. szám
J&Z. a% h-2-A^ 1979 jm ATMENAE UM 7 BEKÖSZÖNTŐ /M?9 Új tervet valósít meg az üzemi bizottság: működésének nyomtatott ismertetését. Mikor az első kis közleményt munkástársaink kezébe adjuk, az a cél vezet bennünket, hogy a harmonikus együttműködést, amely eddig is megvolt a bizottság és munkástársaink között, még egységesebbé, még szorosabbá tegyük. Ismeretes, hogy vállalatunkat az üzemi bizottság irányítja. Nem kis dolog ez. Szétzilált, sérült üzemünk megindítása, fellendítése ember feletti munkát követelt. Eközben bizony ritkám adatott mód a magyarázkodásra, a sokszor kemény intézkedések megindokolására. Az volt a véleményünk, hogy nem sok szó kell ide, hanem tettek! Üzemi bizottságunk sem beszélt sokat, inkább — dolgozott. Jól vagy rosszul — ezt most nem vizsgáljuk —, de végezte a munkáját szívós kitartással kenyerünk talajáért, nyomdáink teljes üzembehelyezéséért. Most eljött az ideje annak, hogy szavakkal is bemutatkozzunk. E kis lap módot ad arra, hogy munkástársaink nyilvános írásban adjanak tanácsot, segítséget az üzemi bizottságnak. Bírákat is kell! Okos, higgadt, építő kritikáira van szükség. Mert olyan üzemi bizottságunk van, amilyet megérdemlünk. Jó a bizottság, ha jól megválogatjuk tagjait, ha szorosan mögéje zárkózva támogatjuk. Gyengeségünk jele volna, ha bátortalanul, bizonytalanul lépegető, sült galambváró vezetőséget választottunk és tűrnénk magunk fölött. E vállalat alkalmazottainak, minden rendűrangú munkástársainknak nagyok az érdemei. Megmentették a hatalmas üzemet a pusztulástól! Védték a gépeket a náci- és nyilas romboló banditáktól. Oltották a tüzet belövések dörgésében. Vödrökkel merték a talajvizet gyertyafénynél, éjjel-nappal, nehogy elpusztuljanak legnagyobb kincseink: a rotációs gépek és a papírkészlet. Jött a felszabadulás. Az ablaktalan szedőtermekben dermesztő huzatban, kiéhezetten készítették az első piakástokat, röplapokat a győzelmesen előrenyomuló szovjet front számára. Üzemünk orosz parancsnoka mondta: »Négy fronton szerzett magáinak jó hírt e nyomda munkássága. Nyomdász elvtársaim nem kis mértékben segítették Vörös Hadseregünket a győzelemhez.« Jólesik a dicséret, bármily kis részünk is van a győzelem kivívásában. És eljött a béke! Újabb célokat kell kitűznünk a személyzet és magunk elé. Milyenek legyenek ezek a célok? »Magunknak dolgozunk/« »Minőségi termelés!« »Terminus /« Nehezen ment... Hónapokig sovány bablevesen----- Betegség ... Hideg ... A munkamenetet elindítottuk. Szaktársaink megértették jelszavainkat. Önfeláldozóan javították a gépeket, vagyont érő anyagot mentettek ki a szemétből, takarították a romokat. Veszélyben volt a rotációs gépterem teteje a szemét súlyától. Magukat fogták be szekérbe és úgy szállították a szemetet a lóversenytérre. Hős volt e nyomdának majdnem minden tagja. A fasizmusnak ittrekedt csekély számni maradékát pedig hamarosan eltávolítottuk. Üzemünk munkásságáról elmondhatjuk, hogy öntudatosak, szervezettek, önfeláldozó tetteikkel bebizonyították, hogy tudnak fegyelmezetten dolgozni, sokszor meg nem értett utasításokat szó nélkül végrehajtani. Az ilyen munkás nemcsak megérdemli, de meg is követelheti, hogy beleszóljon sorsának irányításába, érdeklődjék a vállalat tevékenységéről, ötletekkel könnyítse és gyorsítsa a termelést; egyszóval hallassa szavát ott, ahol az áldozat hozatalát elfogadták. Íme a tér, melyen napvilágot láthat minden egészséges, építő gondolat. Éljünk a szabadsággal, amelyért annyit szenvedtünk és áldoztunk. Nyomdánk szépül, tisztul. Tegyük még szebbé, gazdagabbá. Az új világ nekünk épül, végezzük örömmel a munkából ránk eső részt. Tavasz van, szabadság van és tele vagyunk nagy, szép reményekkel!... Palkó Sándor