Athenaeum, 1946 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1946-02-01 / 2. szám
Olvasóink sok mindenféléről kaptak már tájékoztatót lapunk hasábjain, de az Athenaeum történetét még nem ismertettük eddig egyetlen cikkben sem. Összefoglaljuk hát, — mintegy dióhéjban — amit eddig elmulasztottunk. Emich Gusztáv nevét bizonyára minden nyomdászember ismeri. Könyvkiadó és könyvárus volt A magyar nyelv és irodalom istápolása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Kiadóvállalata és nyomdája oly rohamosan fejlődött, hogy 1868 június 28.án részvénytársulatot alapított. Fia, ifj. Emsch Gusztáv is résztvesz apja vállalkozásában. Ugyanez év július 3-án elhatározzák, hogy az új részvénytársaságnak Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat legyen a neve. Másnap, 1868 július 4-én írják alá a végleges szerződést. Nem részletezzük, hogy hány ezer forintért és milyen egyéb feltételek mellett engedték át Emielték a Ferenciek tere 7. számú házat, majd alig két hét eltelte után megvásároltak egy betűöntődét, mert mindezek bőven részletezve olvashatók az »Athenaeum ötven évének történeté«ben (1868—1818). De mint érdekességet megemlítjük, hogy 1868 szeptember első napjaiban volt Budapesten az első nyomdász-sztrájk, melyben részt vett az Athenaeum nyomda személyzete is. A társulat szeptember a 10.i választmányi jegyzőkönyve erről következő szavakkal emlékezik meg: »Az elnök jelenti, hogy a Typographiában működő betűszedők által rendezett u. n. szövetséget (strike) sikerült szerencsésen eloszlatni, elfogadván a társaság is nyomdászok által 25 százalékkal fel a emelt munkaárakat. De nem a munkásmozgalom volt akkor a társulatra nézve aggasztó, hanem a munkáshiány. A 6--as években még igen kevés fiú adta a fejét nyomdásziparra — a betűszedők legnagyobb része alig tudott valamit magyarul. Ezért az Athenaeum behatóan foglalkozott egy betűszedő, iskola alapításának gondolatával, hogy munkásokat nevelhessen magának. Ez a terv nem sikerült, ehelyett négy-öt inasgyereket fogadott az Athenaeum és azokat kihelyezte kisebb nyomdákba tanulni, szállásért és élelmezésért havi 15—16 forintot fizetve a szegényebb kisnyomdász után. Ez az összeg abban az időben jóval magasabb volt, mint amennyit akkor a polgári családoknál elhelyezett kosztos diákokért fizetni szoktak. 1873 tavaszán megvásárolják szomszédos házat is, mert nem férnek a el az elsőben. 1875-ben az Athenaeum kiadója a hivatalos lapnak és rendes szállítója a postának és a honvédségnek. Az Emich-korszak legnevezetesebb eseménye a Ferenciek teréről való elköltözés és új otthonnak az alapítása. 1895 tavaszán megvásárolják a Kerepesi út 54. számú ingatlant és a Miksa utcában négy telket, melyekre hamarosan felépítik a nyomdaépületét és a Rákóczi út 54. számú házat.Közben többször volt alaptőkeleszállítás és felemelés, változtak az igazgatók és igazgatósági tagok. Megvásárolják a Czettel és Deutschféle grafikai műintézetet, melynek pénzügyi műveleteit a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank bonyolítja le. Újabb alaptőkeemelés után Lánczy Leó lesz az Athenaeum elnöke 1913-ban megvásárolták a Rigler József Ede papírneműgyárat báró Hatvany Károlytól, aki a birtokában volt Riegler részvényeket elcserélte Athenaeum-részvényekért, 15:11H arányban. Lánczy Leó öt évig állott az Athenaeum igazgatóságának élén. 1917 nyarán az Athenaeum részvényeinek többségét Miklós Andor, Az Est Lapkiadó Részvénytársaság igazgatósági elnöke szerezte meg. Ennek következtében Lánczynak le kellett mondania az elnökségről s helyette az 1917 december 12-én tartott rendkívüli közgyűlés Miklós Andort választotta meg. Hírlapkiadói tevékenysége során a kor minden jeles írója és publicistája kapcsolatba került az Athenaeummal. Arany, Jókai, Kossuth, Madách, Petőfi, Kisfaludy mind szerepelnek. A Tudományos Akadémia kiadványai, majd saját kiadványként megjelenteti a szépirodalom, történettudomány, irodalomtörténet jeleseit, nem hanyagolva el az ifjúsági és háborús irodalmat sem. Szoros kapcsolatot tart a külföldi írókkal is, különösen a franciákkal. Ha megfigyeljük az Athenaeumból kikerülő lapokat és könyveket, tapasztalhatjuk, hogy azok mindig a legnagyobb gonddal és ízléssel készültek. Természetesen nem szabad figyelembe vennünk a háborús idők munkáit, mert azok rendszerint silányabb anyagokból készültek és rosszabb minőségű papiroson nyomattak. Az első ötven évet le is zárhatjuk az 1918-as esztendővel, melyen szinte a repülőgép sebességével suhantunk át. Az első ötven esztendő története meg van írva, de az azóta eltelt 28 év eseményei még feldolgozásra várnak. Megkíséreljük ezt a rendelkezésünkre álló adatok alapján, ugyancsak erősen összevonva, az alábbiakban összefoglalni. Mindjárt egy érdekességgel kezdhetjük. Fentebb említettük, hogy Lánczy Leónak 1917-ben le kellett mondania az Athenaeum elnöki tisztségéről. Lánczy helyzete azért vált tarthatatlanná, mert Az Estlapok kiadójával a múlt háború előtt kötött szerződés egyik pontja oly súlyos helyzetbe hozta az Athenaeumot Az Est-lapokkal szemben, hogy nem talált más megoldást, mint az Athenaeum-részvények átengedését a Miklós-érdekeltségnek. A szerződés szerint a nyomda kötelezte magát Az Estnek bizonyos áron való előállítására. Ebben a kötött árban benne foglaltatott a papír ára is! A háború alatt, mikor Az Est-lapok példányszáma félmillió fölé emelkedett, az infláció nyomán, csak magának a papírnak a beszerzési ára sokszorosa lett annak a számlaösszegnek, melyet az Athenaeum a lap előállításáért benyújthatott a laptulajdonosoknak. Mivel az Athenaeum ezt a súlyos anyagi megterhelést tovább már nem bírta és az esetleges per kimenetele sem volt biztató számára (abban az időben a »lehetetlenülést« még nem ismerték), az Athenaeum elnöke, aki egyben a Kereskedelmi Banknak is elnöke volt, kiegyezett Az Est-lapok tulajdonosaival és átadta nekik az Athenaeumot. Ehhez az elhatározásához valószínűleg az is hozzájárult, hogy féltette a Kereskedelmi Bank és a többi vállalatainak reputációját, nem várta be Az Est-lapok esetleges támadásait. íme, a szerződés egyetlen pontjának hiányossága elég volt arra, hogy a vállalat részvényei gazdát cseréljenek. A munkásságnak semmi előnye sem