Athenaeum, 1839/1. félév
1839-03-14 / 21. szám
325 326 lóban utazásomban tett legkedvesebb ismeretségek közül egynek tartom, hogy ezen — az említett könyv által országosan ismert— urat megláthattam. „Gyakran ki szokott-e önteni a’ Tisza“ kérdem tőle. ,Nem igen — felelé — úgy kétszer háromszor esztendőben. — ,’S teszen-e károkat?'—„Igen bizony, most is el*hordta csaknem minden szénánkat." ,Úgye, országos segedelem kellene gátcsinálásra vagy a’ folyam’ szabályozására ? magoktól nem győznék meg a’ birtokosok?"— „Meg lesz azt uram — de minek ? Néhány négyszög mérföld ugyan most is viz alatt hever, de szabályozás után meg nem teremne nádunk. Búza ’s szénatermő földünk, hála istennek van nekünk elég arra Debreczen felé, bár csak ezt győzzük művelni." Kalauzunk indulót jelentett, ’s én Tisza-hallal jóllakott (mert ez egész beszélgetés evés alatt történt) vale-t mondtam ez országos nevű úrnak, egészen más érzéstől keresztül hatottan, mint ott az úr’ túlsó partján, a’ poroszlai lelkes öregnek. Estvére a’ miliárd ’s különös nagyságú szúnyogok’ kíséretében Hortobágyiba értünk. Debreczen Füredhez hat magyar mérföldnek tartatik, ’s e’ nagy távolságra néhány csárdát igen, de egy falut sem talál az utas. Egy illy csárda az említett Hortobágy, mellynek azonban utazók’ számára nagy épülete, sok ’s jól bútorozott szobái vannak. Olvasd, miként fogadtatott gyorskocsink e’ csupa magyar vendégfogadóban. Leszállván kocsinkról, látok a’ gádorban egy kék kötényes, sarkantyús csizmás, báránykor sipkás fiatal embert állani, ’s egyenesen reánk nézni. Én öt pinczérnek tartván megszólítom, hogy a’ nyitandó szoljába pogyászainkat hordaná be. Ő szavaimra vállat vontta, de meg sem motszant. Én ismétlem a' pogyász’ behordatását: „Majd behordja bizony kelmed maga, ha akarja, így szólott ’s ezzel odább állott. Kalauzunk nyitotta fel a’ szobát, ő hordta be pogyászainkat; én svéd társunknak elmondtam a’ báránybőr sipkás és sarkantyús csizmás pinczér’ szavait, mellyen ő egész estvén keresztül nem győzött eléggé kaczagni. A’ csárda’ gazdag birtokosát, az originális arczú ’s magaviseletü N. N. uramat, hogy általa számunkra vacsorát rendeltethessek , fölkeresvén :Mije van ?‘ kérdém a’ bormérő’ rostélyai közül kipislogó csárdás uramat ? „Minden" felele, ,Igen de enni valót értek.' „Az is van minden." — ,De készen értem , mert mi korán indulandók hamar feküdni szeretnénk." „Készen is minden van" felele növekedő türelmetlenséggel , ’s csakugyan jól is tartott bennünket töltött káposztával, túrós kaluskával ’s pörgött hússal. Vacsora után, az itt még pipafüsttel sem gondoló gyilkos szúnyogok’ daczára, kiálltunk az udvarra; mert seregelve jöni láttuk e’ csárda felé a’puszták’vad fiait, kik kivált svéd társunk előtt felette feltűnő alakok voltak. Nem győzte bámulni, hogy illy meleg nyárban is bundában járnak; valami különös ’s tán ijesztő volt előtte a’ zsíros gatya, pitykés tarisznya, ’s czifra furkós botok. Én szóba álltam egy kettővel, ’s egy 8—9 éves átkozott rövid szárú pipából erősen füstölő kanászbojtárral el is jártattam a kanásztánczot. Csodálkozott a’ svéd a’ fiú’ ügyességén, de még inkább a’ dudán ’s ennek szörnyű universalis basse-án. Láttunk szörnyű vad arczokat, mellyeken minden vadság mellett is bizonyos férfitúi erő ömlött el; hallottunk durva de érez hangokat; nézői voltunk a’ tökéletes czivakodásig terjedt borozásnak , de lehetne-e egyebet kívánni a’ pusztán született, teljes életében a’ pusztán telelt ’s nyaralt embertől, kik közül sokan, mint N. N. csárdás uramtól értém, a’ nélkül halnak meg, hogy nem tanítót, de falut s várost is láttak volna. A’ puszták’ ezen lakóinak sertései , tinói ’s ökrei hizlalják ám meg a’ csárdás urainék’ erszényeit. Más nap dél felé Debreczenbe érkeztünk, ’s a’ mint egymásomat lerakattam, rögtön hozzád kezdtem ’s végeztem be e’ levelet édes barátom. Holnap Váradra megyek, ’s onnan visszaérkezvén, az ünnepeket itt akarom tölteni. Isten veled. J Vagy T. (Folytatása máskor.) A' párisi tíjszíg-hivatalok. Az eléggé tágas szerkesztői szoba’ fő bútorát egy hosszú, zöld szőnyeges asztal teszi, melly többé kevesebbé be van tintafoltozva. A’ falakon néhány földkép csügg. Polczok csinos földabroszokat és számos vastag könyveket tartanak, mellyekben könnyű a’ szótárokra , encyclopaediákra , ó újságokra ’s más minden pillanatban szükséges segédszerekre ismerni. A’ kályhán egy vizes palaczk áll két három pohárral; az asztalon hat hét tintatartó mellett barátságosan össze-