Athenaeum, 1840/2. félév

1840-11-26 / 43. szám

Aff sasra 43 335 a. TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPHÜVÉSZETEK’ TARA. Kiadó ..Mrke.itők: SCHEUEM, VÖRÖSMARTY. .Mrke.it. tán. BAJZA. : negyedik év. IIIÁsimIMí fvlév. Pest« november’ 30. 1840i 43. nnin> Tartalmú­­­lihapsodiák. Folytatás. (Hunfalvi). — Végszavam a’ dráma' ellenségeihez (Eg­ressy fiátor). — Barátom’ sírján. (Kutly Lajos). — Colomba. Folytatás. (Szenvey). — Magyar játékszíni króni­ka. — Egyveleg. — Rhapsodia le. V. (Folytatás). 5. Elmében az értelem ’s nyelvben az ige határoz mindent. Mivé az elme’ hajlamai csak fejthetők, az értelem fejti ki azokat, e’ nélkül a’ lélek köbe rejtett arany, mellynek hasznát nem veszed, ha ki nem olvasztod: mire a’nyelv képes, az itre által lesz azzá; hol az ige hajt­­hatlan és nyers, ott a’ nyelv nem lehet simulé­­kony ’s a’ gondolatkifejezés szigorú. Az érte­lem mintegy az ige’ alakaira nyomta gondolko­dási eszközeit; innen az igének nagy nyomos­sága minden nyelvben. Változatos hajlékony­ság, alakbőség és szabatosság a’ legkülönbfé­­le viszonyok’ megjegyzésében teszik az igének erényeit. ’S azokban a’ magyar igét tudtomra egy nyelv sem haladja meg ; hajlékonysága olly kincset rejt, mellyet, bátran mondhatom, köz­tünk még senki sem foglalt át tökéletesen. ’S mi fő erénye a’ magyar igének, szabályait számnél­küli kivétel nem hágja meg, mint a’ görög igéét, hanem bőven áradoz , ’s még is korlátok között, mint országokat gazdagító folyam, melly soha sem önt ki partjain. Hanem a’ nagy bőséggel nem tudunk mindig helyesen élni, ’s hogy az igazat kimondjam, hol a’ nyelv kényünkre bízta magát, ott mi nemritkán balra értjük. Az ige­alakok’ (tud, tudat, tudatgat, tudatik, tudhat, tudakoz stb­.) használatában majdnem lehetetlen hibázni, de az idő­alakok iránt olly határozat­lanul inog a’ szokás, hogy nem könnyű kita­lálni, mihez tartja magát. Nézzük csak, hogyan élünk az úgynevezett asigmulttal vagy fél­ni alttal! Akár van helye, akár nincs, neki állni kell, mert most divatozik. Mint ötven év­vel ez­előtt a’ sok való miatt szóhoz is alig jutottak, úgy uralkodik most a’ félmult. Nem mintha én ezen homályos zavarba „legyen vi­lágosság!“ teremtői szóval rendet és tiszta fényt hozhatnék, sőt hogy a’ homályt inkább kitün­tessem , van szándékom néhány észrevételt köz­leni. Minél több szemet szúr, annál többen lát­nak majd hozzá. Az ige’ időalakai azok, mellyeket az ige­­hajlítás nyújt; minden, mi szófű­zés, az nem időalak , ’s nem tartozik ide. Az igeh­ajlítás pe­dig következő időalakokat ad: I. Lát, lát vala; láta, látavala; látott; lá­tott vala; fog látni, látand. II. a) Lásson, látna, látott legyen, látott volna. 43

Next