Athenaeum, 1840/2. félév
1840-11-26 / 43. szám
Aff sasra 43 335 a. TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPHÜVÉSZETEK’ TARA. Kiadó ..Mrke.itők: SCHEUEM, VÖRÖSMARTY. .Mrke.it. tán. BAJZA. : negyedik év. IIIÁsimIMí fvlév. Pest« november’ 30. 1840i 43. nnin> Tartalmúlihapsodiák. Folytatás. (Hunfalvi). — Végszavam a’ dráma' ellenségeihez (Egressy fiátor). — Barátom’ sírján. (Kutly Lajos). — Colomba. Folytatás. (Szenvey). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg. — Rhapsodia le. V. (Folytatás). 5. Elmében az értelem ’s nyelvben az ige határoz mindent. Mivé az elme’ hajlamai csak fejthetők, az értelem fejti ki azokat, e’ nélkül a’ lélek köbe rejtett arany, mellynek hasznát nem veszed, ha ki nem olvasztod: mire a’nyelv képes, az itre által lesz azzá; hol az ige hajthatlan és nyers, ott a’ nyelv nem lehet simulékony ’s a’ gondolatkifejezés szigorú. Az értelem mintegy az ige’ alakaira nyomta gondolkodási eszközeit; innen az igének nagy nyomossága minden nyelvben. Változatos hajlékonyság, alakbőség és szabatosság a’ legkülönbféle viszonyok’ megjegyzésében teszik az igének erényeit. ’S azokban a’ magyar igét tudtomra egy nyelv sem haladja meg ; hajlékonysága olly kincset rejt, mellyet, bátran mondhatom, köztünk még senki sem foglalt át tökéletesen. ’S mi fő erénye a’ magyar igének, szabályait számnélküli kivétel nem hágja meg, mint a’ görög igéét, hanem bőven áradoz , ’s még is korlátok között, mint országokat gazdagító folyam, melly soha sem önt ki partjain. Hanem a’ nagy bőséggel nem tudunk mindig helyesen élni, ’s hogy az igazat kimondjam, hol a’ nyelv kényünkre bízta magát, ott mi nemritkán balra értjük. Az igealakok’ (tud, tudat, tudatgat, tudatik, tudhat, tudakoz stb.) használatában majdnem lehetetlen hibázni, de az időalakok iránt olly határozatlanul inog a’ szokás, hogy nem könnyű kitalálni, mihez tartja magát. Nézzük csak, hogyan élünk az úgynevezett asigmulttal vagy félni alttal! Akár van helye, akár nincs, neki állni kell, mert most divatozik. Mint ötven évvel ezelőtt a’ sok való miatt szóhoz is alig jutottak, úgy uralkodik most a’ félmult. Nem mintha én ezen homályos zavarba „legyen világosság!“ teremtői szóval rendet és tiszta fényt hozhatnék, sőt hogy a’ homályt inkább kitüntessem , van szándékom néhány észrevételt közleni. Minél több szemet szúr, annál többen látnak majd hozzá. Az ige’ időalakai azok, mellyeket az igehajlítás nyújt; minden, mi szófűzés, az nem időalak , ’s nem tartozik ide. Az igehajlítás pedig következő időalakokat ad: I. Lát, lát vala; láta, látavala; látott; látott vala; fog látni, látand. II. a) Lásson, látna, látott legyen, látott volna. 43