Athenaeum, 1841/2. félév
1841-10-12 / 45. szám
rást, tartalmast, egyszersmind és szellemtelit. Valami elragadó van ez értelmes és magas lelkesedésű beszédekben. ’S ha helyenként közbevetésekkel szaggatott, szerkezetien, hoszszú, fárasztó mondatokra bukkanunk, annak mindenesetre a’ sok gondolat’ összetolakodása vagy egy kis circumspectio (miből némellyek tán a’századost és polgárt fogják kiösmerni) ’s végre az lesz legfőbb oka, mert nem volt ideje röviden írni. De hogy’ fogjuk e’ könyvet minden ragyogó tulajdonai mellett is igazolni, ha a’Pesti Hírlap’ ellenében nincs igaza? Vegyük a’ könyvet legelőbb is önállólag, ’s mindenki meg fogja vallani, hogy az a’ legkorszerűbb eszméket fejtegeti, hogy intéseket ’s útmutatásokat ad, mellyek , magokban véve is, a’legnagyobb figyelmet érdemlik. ’S ha közelebb megyünk az alkalmazással, nem tanuljuk-e azt különösen, hogy a’ hirlapirást, kivált nálunk, valami komolyabbnak kell tekinteni, mint csupán jó és rész declamalióink’ vásárhelyének , ’s hogy végre, ha hírlap politicai jellemet ’s csak ezen alapulható hitelt akar magának kiküzdeni, annak ne csak szelleme, hanem bizonyos terve és rendszere is legyen; csak igy gyökerezhetik meg valamelly erős felekezetben, melly általa hatni fog, mellyet fentartani képes. ’S most közelebb menve a’ Pesti Hírlaphoz, nincs-e megmutatva, vagy inkább a’ túlságos következtetések’ nyomán nem azon meggyőződésre jutunk-e, hogy a’ Pesti Hírlap a’ különben is kész akaratunkat túl hajtva , az alkotmányos jogok’ kiterjesztésének, az érdekek’ kiegyenlítésének fenyegetőzéssel elébe vágva, kiszakasztva magát mintegy a’ pártból, melly által egyedül lehetne tartósan erős, végre elveszti a’ földet lába alól, míg arra szertelen fennségéböl ismét le nem szédül. A’ Pesti Hirlap úgy haladva, mint indult, magát fogta volna megrontani, mi minden esetre nagy veszteség leendett. De a’Pesti Hírlap’hibái ’s fogyatkozásai ifjúság’ hibái voltak , mellyeket már is kezd vetkezni, mi hogy illy hamar történik, nem lehet-e ezt is a’ „Kelet’ népének’ köszönni ? Nevezzünk könyvet, mellynek olly hatása volt mint ennek! Nem egy kis irodalom-e már is, mi e’ könyv után keletkezett* Záborszky, Fáy, b. Eötvös, Kossuth, ’s mind ezeket megelőzve még egy ember is a’ Kelet népe’ közöl (ki azonban munka közt csodálatos metamorphosissal bogárrá alakult) megmérkőztek, a’ Kelet’ népe felett, nem is számítva, mit hírlapok szóltak felőle, ’s még ezután szólandanak. Ha tehát minden egyebet elveszünk is e’ könyvtől, nagy hatását, ’s az ebből eredő hasznot el nem pörölhetjük. Annyi gondolat van itt elmélkedés’ tárgyául elhintve, annyi felkutatva , olly sok ’s mind életünkbe vágó dolgok megvitatva, hogy ha nem csalódom, a’ vitát felettük még korán sem lehet bevégzettnek tekintenünk. Ki kell mondanom végezetül azon hitemet, hogy e’ könyv, melly a’ legterhesebb vádat túlságos de tiszteletre méltó aggodalomból mondta ki, ’s mellette annyi jót, üdvöst, tanúlságost, gr. Széchenyi’ népszerűségét értékben bizonyosan nevelni fogja. Mind azok, kik eddig munkájáról szóltak, tisztelettel bántak személyével , ’s igen megromlottnak kellene a’ közönségnek lenni, ha szabad szólási szeretete mellett gyülölséggel viseltetnék az iránt, ki elvei ’s politicai hitvallásától el nem tántorodva, véleményét most úgy mint a’ vészesebb időkben, szabadon és tartózkodás nélkül mondotta ki. ’S ne feledjük el, ha ő hibásan vádolt volna is, nekünk őt e’ hibában követnünk nem szabad. Kövessük őt inkább, ha bírjuk, abban, miben feddhetetlen: örökké munkás,’s minden áldozatra kész hazafiságában. Wazay Gábor: Wiiltalálva Goethétől. Egykor ligetnek Hús éjjelén , Csak úgy magamban Bolyongtam én. Egy kis virágosa Árnyékban áll, Szép mint szemecske 'S csillagsugár. Szakitni hajlok, De im rebeg: 'S csak hervadásra Szakit kezed ? Kiástam minden Gyökestől őt, Hogy kertben álljon Széplak mögött. ’S mióta csendes Helyre ültetem, Virulva zöldet kis rejtekén.Szemereis Miklós.