Athenaeum, 1841/2. félév

1841-10-12 / 45. szám

717 718 „Tisztelettel hajlunk ma­­ras akaratja előtt“. ,A’ keresztesek’ előhadra közelít, a’ király személyesen kiséri őket; a’ Balaton’ partján készek már számokra a sátorok ; a’király hoz­zád száll, Tib­orcz, legyen gondod illő elfoga­dására“. „Oh milly magas öröm...“ .Hallgass, könnyen ürömmé fog számodra válhatni. A’ keresztesek néhány napig pihen­ni fognak e’ tájon, ’s a’ főurak a’ királylyal a’ vértesi és bakonyi erdőben szándékoznak mu­latni. Az idegeneket illőn fogadjátok el, ’s a’ ki csak egy rozzant kengyelt merészel is eny­ves kezekkel érinteni, annak testét három nap alatt bitón eszik meg a’varjak. Hej, lovász, Panna asszonyt és szép lyányát kisérd lakásá­ra,’s tudjátok meg, ti böszű­lt vakhitű­ bor­ töm­lők, hogy fejeitekre pörköltetem a’ falut, ha bár csak ruháik’ szegélyét merészlitek is szeny­­nyes kezeitekkel megfertöztetni. Isten veled, Tündiké, most a’ király’ elébe kell visszatér­nem, de ma még látjuk egymást­. ’S a’ lovag nyeregbe pattant, és kísérői’ egy részével visz­­szavágtatott, lovásza pedig néhány fegyveres­sel Pannát és Tündikét egyszerű házikójukba kiséré, olly illedelmesen, hogy világosan le­­h­ete látni, miképen a’ parancsosztó lovag nem csak szájaskodni tud, hanem teljes hatással vég­re is bírja hajtatni rendeléseit. A’ lovag’ távozta után néhány pillanatig mély csönd uralkodók, de alig rúgta fel lakó­ja az utósó föld-darabot a’ közel erdőcsúcs mel­lett, ’s alig tűnt el ezután urával a’ jobbra ka­nyaróló országúton, és legott megeredtek a’ korlátlan viharnak csattogó szárnyai, és olly irtózatos zaj támadt vala, mintha nemcsak az egész világnak, de még Magyarországnak is gyökerestől föl kellett volna fordulni. Száz meg száz szem villogtatott tüzes nyilakat a’ fiatal lovag után, ugyannyi izmos ököl emelkedők a­­zon már alig látható porfelleg felé, mellyet lo­vának lábai szélnek bocsátottak, ’s félannyi a­­jakról egész felhőszakadásban omlott a’legczif­­rább sarkázatú szitkok ’s fenyegetések’ hajtor­­zitó és szivremegtető zápora, melly azonban, mellesleg legyen említve, még csak a’ fakó’ söré­nyének sem árthatott. Süvegeiket mélyen hom­lokukba nyomák a’ pórok, olly mélyen, vala­mint mélyen lebocsátva tárták azt, mig a’ lo­vag’ dörgő szavait hallhaták. Tiborcz atya is szörnyen neki bátorodék; fekete fövegét visz­­szásan nyomá füle’ tövére, prémes selyem kám­zsáját két oldalról övébe gyű­ré föl, ’s magas csizmaszárából kétélű olasz tört vont ki, he­gyét néhányszor végig csiszoló szarvasból­ nad­rágán , ’s háromszor megvillogtatván a’ lovag után, ismét öblös helyére rejté el, ’s vészjós­ló buszáját majd végetlen hosszú hatalmas kor­tyokkal hűvesíté meg, melly példáját a’ felbő­szült pórsereg is csakhamar követé. lVaffy Ignácz. (Folytattatok.) 1 1 » I­S A, Színház ügy. Az Athenaeum­ sept. 30-kai számában Döme úr a­­zon levéltöredékből, mellyet Schudelnéról lapjaink 74. számában közlöttü­nk, azt vonja ki, hogy mi Schudel­­nét a’magyar színházhoz visszaohajtjuk , szekerét a’ magyar színház felé toljuk stb. Nem vonakodunk nyíl­tan kijelenteni, hogy ez szándékunkban nem volt, nincs ’s nem is lesz soha. A’dolog igen egyszerű. Azt mond­ja Döme úr, hogy igen férfiatlan volna, Scholelnét a’ távol levőt, kisebbítő hírek’ közlésével mintegy üldöz­ni ’s az Athenaeum’ nevében elismeri, hogy S.ihodel­­né derék énekesnő, hanem viselete volt a’ mit nem szerettünk. Mi ezen állításokban szóról szóra egyet értünk. Azonban egy hírlap kisebbítő híreket közölt a’ derék énekesnőről, azt akará mutogatni , hogy a’ külföld’ítélete szerint még csak nem is derék énekes­nő. Mi ellenben örvendünk, ha magyar akármi nemé­ben a’művészetnek külföldön dicsőséget arat; mert ezt, legyen nagy legyen parányi, bizonyos tekintetben nem­zeti tulajdonnak hiszszük; más részről, a’ kisebbítő közlésben (mi azonban mint későbben olvasók , téve­désből történt) igazán férfiatlanságot láttunk, ’s igy azt gondoljuk , hogy a’ férfiasság kívánta a’ neheztelt levéltöredéknek megnyitni lapjainkat, ’s kívánták ép’ azon elvek , miket Döme úr e’ tárgyra nézve az Ath­e­­naeumban helyesel. — Egyébiránt igaz ugyan, hogy mi a’ játékszín­ dolgokban nem igen törjük fejünket, kivált miután a’ nemzeti színház’ ügyét in­thesi elhi­­bázottnak véljük, ’s meg lehet, hogy gyarlóságunk miatti botlás ez is, de nem tehetünk róla, a’ mint a’ dolog áll, a’ nemzeti színház’ ügye szemeinkben fon­tosságából sokat veszített; annyit azonban nyíltan ki­jelentünk , hogy ha a’ nevezett derék énekesnő úgy é­­nekelne is, mint a’ Korán szerint Éden’kertjében Iz­­rafil angyal énekel, kinek énekére rezgésnek indul minden falevél a’ mondhatlan gyönyörtől, mégis et a­­zok után a’ mik történtek, a’ nemzeti játékszín’ tag­jává nem olly roppant fizetésért, de ingyen sem fo­gadnék. — E’ nyilatkozásunk még azzal sincs ellen­kezésben , mit azon szerkesztőtársunk, ki­k alatt a’ „Fővárosi ujdonságok“-at irja (miket mi ugyan a’szer­kesztőségtől in genere, de a’ mint az elejökbe tett jegy is mutatja — nem a’ szerkesztőtől in specie ere­detieknek kérünk vétetni) a’71. szám­ban mondott, mert ott is nyíltan ki van fejezve , hogy Sch. asszony hó­dolói közé nem tartozunk, ’s az alatta lábra kapott a­­narchiai szellemet roszaljuk. — Azonban ha külföldön dicsőséget arat, annak mindig örvendeni fogunk, a’ távol levőnek kisebbítését férfiatlanságnak tekintend­­jük ’s énekét is örömest hallanók; de a’ magyar szin­­házhozi visszafogadását a’ publicum’ megsértésének, ’s igy erkölcsi lehetlenségnek tartjuk. (Pesti Hírlap 70. szám 604. lap­. Midőn az Athenaeumban Sehodelné’ visszafogadta­­tása iránt a’ Pesti Hírlap’ ellenében szóltam, semmit sem kételkedém, hogy a’ P­­H-lapnak általam igen tisztelt szerkesztője a’ kérdésbe vett ügyben nyilatkoz­ni fog, mert sejtem , sőt csaknem bizonyosnak láttam, hogy az egész dolog, mellyen velem együtt többen megütköztek, nem egyéb, mint egy kis szerkesztői bot­lás vagy vigyázatlanság. Most, miután Kossuth úr a­ fenntebbiekben nyilatkozott, csak örvendeznem lehet férfias és hazafiús becsérzettel teljes szavain. Ez már

Next