Athenaeum, 1841/2. félév
1841-10-12 / 45. szám
717 718 „Tisztelettel hajlunk maras akaratja előtt“. ,A’ keresztesek’ előhadra közelít, a’ király személyesen kiséri őket; a’ Balaton’ partján készek már számokra a sátorok ; a’király hozzád száll, Tiborcz, legyen gondod illő elfogadására“. „Oh milly magas öröm...“ .Hallgass, könnyen ürömmé fog számodra válhatni. A’ keresztesek néhány napig pihenni fognak e’ tájon, ’s a’ főurak a’ királylyal a’ vértesi és bakonyi erdőben szándékoznak mulatni. Az idegeneket illőn fogadjátok el, ’s a’ ki csak egy rozzant kengyelt merészel is enyves kezekkel érinteni, annak testét három nap alatt bitón eszik meg a’varjak. Hej, lovász, Panna asszonyt és szép lyányát kisérd lakására,’s tudjátok meg, ti böszűlt vakhitű bor tömlők, hogy fejeitekre pörköltetem a’ falut, ha bár csak ruháik’ szegélyét merészlitek is szenynyes kezeitekkel megfertöztetni. Isten veled, Tündiké, most a’ király’ elébe kell visszatérnem, de ma még látjuk egymást. ’S a’ lovag nyeregbe pattant, és kísérői’ egy részével viszszavágtatott, lovásza pedig néhány fegyveressel Pannát és Tündikét egyszerű házikójukba kiséré, olly illedelmesen, hogy világosan lehete látni, miképen a’ parancsosztó lovag nem csak szájaskodni tud, hanem teljes hatással végre is bírja hajtatni rendeléseit. A’ lovag’ távozta után néhány pillanatig mély csönd uralkodók, de alig rúgta fel lakója az utósó föld-darabot a’ közel erdőcsúcs mellett, ’s alig tűnt el ezután urával a’ jobbra kanyaróló országúton, és legott megeredtek a’ korlátlan viharnak csattogó szárnyai, és olly irtózatos zaj támadt vala, mintha nemcsak az egész világnak, de még Magyarországnak is gyökerestől föl kellett volna fordulni. Száz meg száz szem villogtatott tüzes nyilakat a’ fiatal lovag után, ugyannyi izmos ököl emelkedők azon már alig látható porfelleg felé, mellyet lovának lábai szélnek bocsátottak, ’s félannyi ajakról egész felhőszakadásban omlott a’legczifrább sarkázatú szitkok ’s fenyegetések’ hajtorzitó és szivremegtető zápora, melly azonban, mellesleg legyen említve, még csak a’ fakó’ sörényének sem árthatott. Süvegeiket mélyen homlokukba nyomák a’ pórok, olly mélyen, valamint mélyen lebocsátva tárták azt, mig a’ lovag’ dörgő szavait hallhaták. Tiborcz atya is szörnyen neki bátorodék; fekete fövegét viszszásan nyomá füle’ tövére, prémes selyem kámzsáját két oldalról övébe gyűré föl, ’s magas csizmaszárából kétélű olasz tört vont ki, hegyét néhányszor végig csiszoló szarvasból nadrágán , ’s háromszor megvillogtatván a’ lovag után, ismét öblös helyére rejté el, ’s vészjósló buszáját majd végetlen hosszú hatalmas kortyokkal hűvesíté meg, melly példáját a’ felbőszült pórsereg is csakhamar követé. lVaffy Ignácz. (Folytattatok.) 1 1 » IS A, Színház ügy. Az Athenaeum sept. 30-kai számában Döme úr azon levéltöredékből, mellyet Schudelnéról lapjaink 74. számában közlöttünk, azt vonja ki, hogy mi Schudelnét a’magyar színházhoz visszaohajtjuk , szekerét a’ magyar színház felé toljuk stb. Nem vonakodunk nyíltan kijelenteni, hogy ez szándékunkban nem volt, nincs ’s nem is lesz soha. A’dolog igen egyszerű. Azt mondja Döme úr, hogy igen férfiatlan volna, Scholelnét a’ távol levőt, kisebbítő hírek’ közlésével mintegy üldözni ’s az Athenaeum’ nevében elismeri, hogy S.ihodelné derék énekesnő, hanem viselete volt a’ mit nem szerettünk. Mi ezen állításokban szóról szóra egyet értünk. Azonban egy hírlap kisebbítő híreket közölt a’ derék énekesnőről, azt akará mutogatni , hogy a’ külföld’ítélete szerint még csak nem is derék énekesnő. Mi ellenben örvendünk, ha magyar akármi nemében a’művészetnek külföldön dicsőséget arat; mert ezt, legyen nagy legyen parányi, bizonyos tekintetben nemzeti tulajdonnak hiszszük; más részről, a’ kisebbítő közlésben (mi azonban mint későbben olvasók , tévedésből történt) igazán férfiatlanságot láttunk, ’s igy azt gondoljuk , hogy a’ férfiasság kívánta a’ neheztelt levéltöredéknek megnyitni lapjainkat, ’s kívánták ép’ azon elvek , miket Döme úr e’ tárgyra nézve az Athenaeumban helyesel. — Egyébiránt igaz ugyan, hogy mi a’ játékszín dolgokban nem igen törjük fejünket, kivált miután a’ nemzeti színház’ ügyét inthesi elhibázottnak véljük, ’s meg lehet, hogy gyarlóságunk miatti botlás ez is, de nem tehetünk róla, a’ mint a’ dolog áll, a’ nemzeti színház’ ügye szemeinkben fontosságából sokat veszített; annyit azonban nyíltan kijelentünk , hogy ha a’ nevezett derék énekesnő úgy énekelne is, mint a’ Korán szerint Éden’kertjében Izrafil angyal énekel, kinek énekére rezgésnek indul minden falevél a’ mondhatlan gyönyörtől, mégis et azok után a’ mik történtek, a’ nemzeti játékszín’ tagjává nem olly roppant fizetésért, de ingyen sem fogadnék. — E’ nyilatkozásunk még azzal sincs ellenkezésben , mit azon szerkesztőtársunk, kik alatt a’ „Fővárosi ujdonságok“-at irja (miket mi ugyan a’szerkesztőségtől in genere, de a’ mint az elejökbe tett jegy is mutatja — nem a’ szerkesztőtől in specie eredetieknek kérünk vétetni) a’71. számban mondott, mert ott is nyíltan ki van fejezve , hogy Sch. asszony hódolói közé nem tartozunk, ’s az alatta lábra kapott anarchiai szellemet roszaljuk. — Azonban ha külföldön dicsőséget arat, annak mindig örvendeni fogunk, a’ távol levőnek kisebbítését férfiatlanságnak tekintendjük ’s énekét is örömest hallanók; de a’ magyar szinházhozi visszafogadását a’ publicum’ megsértésének, ’s igy erkölcsi lehetlenségnek tartjuk. (Pesti Hírlap 70. szám 604. lap. Midőn az Athenaeumban Sehodelné’ visszafogadtatása iránt a’ Pesti Hírlap’ ellenében szóltam, semmit sem kételkedém, hogy a’ PH-lapnak általam igen tisztelt szerkesztője a’ kérdésbe vett ügyben nyilatkozni fog, mert sejtem , sőt csaknem bizonyosnak láttam, hogy az egész dolog, mellyen velem együtt többen megütköztek, nem egyéb, mint egy kis szerkesztői botlás vagy vigyázatlanság. Most, miután Kossuth úr a fenntebbiekben nyilatkozott, csak örvendeznem lehet férfias és hazafiús becsérzettel teljes szavain. Ez már