Athenaeum, 1842/1. félév
1842-05-08 / 55. szám
HATODIK ÉV. Első félév. Pest, május* 8.,18412. 55. szám a\ -/ J-J S i J |& L) j'yi. Tartalom : Paralipomena (Neri Pál). — Kedvesemhez (Tompa Mihály). — Szaláncz. Folytatás (—rt—). — Tárcza: Budapesti élet. A’ háziur. Folytatás (Zajtay). — Böngészel (Gurády). Paralipomena. I. Sziveinél«* és korholódó bevezetés. fis laesst sich erwarten, das die Folgezeit (in Ungarn! nachholen werde, was die Vorzeit versaeumte. Volksbibliothek. V. 741. Baj, ha az ember korán születik; ha későn , az is baj. Milly könnyű dolog volt volna Fogarasi előtt ergis saját értekezésem’ cziméül használnám, vagy Hunfalvi előtt rhapsodiát ütném homlokára! ha most tenném, orzással vagy legalább utánzással vádolnának. Egyébiránt az elsővel még sem élhettem volna, mivel én még csak keresek és a’ kerestem dolog’ fixaja a’ jövőtől, nevezetesen pedig hazánk’ sok jeles fia’ pártolása ’s buzgóságától függ. De a’ jó czím mégis csak sokat tesz, mint a’ csinos leányoknál a’ Rózsa és Ida név, ’s nem tagadhatni , hogy mihelyt az iró valami czimeres névre akad, a’ hozzávaló, az az a’ munka, azonnal , úgy szólván , magától jő. Irántam az il Iyenekben a’ szerencse eddig igen mostohának mutatkozott; mert ámbár jelen értekezésem’ tárgya domi foris és rum szüntelen izgatott, még sem tudtam szép, szelíd, figyelmet ébresztő ’s ajánló czimre szert tenni, azért van amaz ominosus ott fenn. Sok magyar iró valami hármas felkiáltójelű mottóval vagy körülbelül illy bevezetéssel tudott volna a’ bajon segíteni. Zaloukos törvénygyűjteménye’ előszavában azt sürgette leginkább , hogy az ország’ lakói mindenek felett istenek’ létezését higyék, az isteneket, úgy mint az emberi élet’minden javainak ’s örömeinek teremtőit ’s osztogatóit tiszteljék, nem különben önlelkeiket minden gonosztól megóvják. Mert az istenek — úgy mondá — nem gyönyörködnek a’ gonoszok’ áldozati- ’s tékozlásaikban, hanem a’jók’ igazságos és szép cselekedeteiben*). Azon nagy köztársaság,mellynek polgárait a’tudomány választja, egyedül hű papjait sorozván az érdemdicsök’ jegyzékébe , az emberek’ külön nemű ’s czélu társulatai között nem a’ legutolsó. Mert hiszen az ő polgárait nevezik a’ föld’ savának. De ezek nem lehetnek a’ föld’ sava, sem a’ tudomány’ avatottjai, sem ezen istennő’ méltó papjai, sem végre az emberiség’ jóltevői, mig teljes lelkűkből nem hiszik , hogy hivatásuk fönséges , isteni , mellyben ha tiszta kezekkel, egyenes szívvel eljárnak ’s lelkeiket tiszti hittelenség’ szenynyétöl érintetlen megóvják, kalauzkodásokra bízott embertársaikra megmérhetlen udvüt fognak áraszthatni. Hanunk’ sok lelkes fia hallá keblében a’ szent hivatás’ biztató szavát, érzé az erő’ feszülését, mellyet munkátlanúl hagyni bűn, aljasb munkára használni istentelenség lett volna, és kiálla a’ síkra a’ világosság’ bajnok) L. Diód. Sic. XII. 20. 55