Athenaeum, 1842/1. félév

1842-05-08 / 55. szám

HATODIK ÉV. Első félév. Pest, május* 8.,18412. 55. szám a\ -/ J-J S i J |& L) j'yi. Tartalom : Paralipomena (Neri Pál). — Kedvesemhez (Tompa Mihály). — Szaláncz. Folytatás (—rt—). — Tárcza: Bu­dapesti élet. A’ háziur. Folytatás (Zajtay). — Böngészel (Gurády).­ ­ Paralipomena. I. Sziveinél«* és korh­olód­ó bevezetés. fis laesst sich erwarten, das die Folgezeit (in Ungarn! nachholen werde, was die Vor­zeit versaeumte. Volksbibliothek. V. 741. Baj, ha az ember korán születik; ha ké­sőn , az is baj. Milly könnyű dolog­ volt volna Fogarasi előtt ergis sa­ját értekezésem’ cziméül használnám, vagy Hunfalvi előtt rhapsodiát üt­ném homlokára! ha most tenném, orzással vagy legalább utánzással vádolnának. Egyébiránt az elsővel még sem élhettem volna, mivel én még csak keresek és a’ kerestem dolog’ fi­xa­ja a’ jövőtől, nevezetesen pedig hazánk’ sok jeles fia’ pártolása­ ’s buzgóságától függ. De a’ jó czím­ mégis csak sokat tesz, mint a’ csinos le­ányoknál a’ Rózsa és Ida név, ’s nem tagad­hatni , hogy mihelyt az iró valami czimeres név­re akad, a’ hozzávaló, az az a’ munka, azon­nal , úgy szólván , magától jő. Irántam az il­­ Iyenekben a’ szerencse eddig igen mostohának mutatkozott; mert ámbár jelen értekezésem’ tár­gya domi foris és rum­ szüntelen izgatott, még sem tudtam szép, szelíd, figyelmet ébresztő ’s ajánló czimre szert tenni, azért van amaz omi­­nosus ott fenn. Sok magyar iró valami hármas felkiáltó­jelű mottóval vagy körülbelül illy be­vezetéssel tudott volna a’ bajon segíteni. Zalou­­kos törvénygyűjteménye’ előszavában azt sür­gette leginkább , hogy az ország’ lakói minde­nek felett istenek’ létezését higyék, az istene­ket, úgy mint az emberi élet’minden javainak ’s örömeinek teremtőit ’s osztogatóit tiszteljék, nem különben önlelkeiket minden gonosztól meg­óvják. Mert az istenek — úgy m­ondá — nem gyönyörködnek a’ gonoszok’ áldozati- ’s tékoz­lásaikban, hanem a’jók’ igazságos és szép cse­lekedeteiben*). Azon nagy köztársaság,melly­­nek polgárait a’tudomány választja, egyedül hű papjait sorozván az érdemdicsök’ jegyzéké­be , az emberek’ külön nemű ’s czélu társulatai között nem a’ legutolsó. Mert hiszen az ő pol­gárait nevezik a’ föld’ savának. De ezek nem lehetnek a’ föld’ sava, sem a’ tudomány’ ava­tottjai, sem ezen istennő’ méltó papjai, sem végre az emberiség’ jóltevői, m­ig teljes lelkűk­ből nem hiszik , hogy hivatásuk fönséges , is­teni , mellyben ha tiszta kezekkel, egyenes szív­vel eljárnak ’s lelkeiket tiszti hittelenség’ szeny­­nyétöl érintetlen megóvják, kalauzkodásokra bízott embertársaikra megmérhetlen u­dvüt fog­nak áraszthatni. Hanunk’ sok lelkes fia hallá keblében a’ szent hivatás’ biztató szavát, érzé az erő’ feszülését, m­ellyet munkátlanúl hagyni bűn, aljasb munkára használni istentelenség lett volna, és kiálla a’ síkra a’ világosság’ bajno­k) L. Diód. Sic. XII. 20. 55

Next