Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-02-01 / 2. füzet
97 hogy első beköszöntésem’ alkalmával Regélő kisasszonynak olly kevés szépségeket mondhatok, azonban jól téve a’ sors , hogy ezt így hozta. Legalább látni fogja ő kisasszonysága, hogy nem valami divat-arszlánnal van dolga , ki csak bakokat szokott hölgyeknek mondani, hanem egy ollyannal, ki már az arszlánkodás’ léhaságain túl van, ’s tükröt akar felállítani, melly nem hazudik, hanem szépet és rutát híven akar ábrázolni. Regélő kisasszony elég szép és költséges kelmékbe öltözött, de öltözetén több ízlést mutathatott volna. Ő kevés figyelmet fordita magára, hogy az 1843-i új év’ ünnepén csínnal, érdekesen és vonzólag jelenhessék meg. Hihetőleg mint már egy éves ismerős nem tarta szükségesnek magát piperézni. De ez hiba. Sok kényes uracs igen megitélendiő kisasszonyságát, ’s ha még a’ hölgyi rózsaszín nyelvecskék is megmozdulnak , lesz mit hallania ! Valamivel jobban decorálta ugyan magát, mint a’ imilt félévben; a’czimlapi fülek — mellyek, köztünk legyen mondva, nagyon ízetlenek valának — most elmaradtak, de azért fejéke most is igen tarkabarka, sokféle és nem a’ legválogatottabb betűkből van összerakva, ’s nagyon is bizonyítja, hogy ki e’ jó kisasszonyt felöltöztette, nem kedvelője az egyszerű szépnek. Tározója’ czimberűi pedig olylyanok, mint a’ lapított körte, melly felül ’s alaloli nyomás által minden gömbölyegségét elveszíté. Divatképei csinosak, ’s kiállják a’ versenyt bár mellyik honi magyar vagy német divatlapéival. A’ szöveg egy bevezető költeménynyel nyittatik meg, melly hihetőleg a’ szerkesztő’ tollából folyt. Garayt mi jobb lyrai költőink közé számítjuk , de e’ verséről meg kell mondanunk, hogy nem a’ sikerültek’ sorába tartozik. Horatius megmondá ugyan, hogy költőknek sok szabad, de hozzátette: Non ut placidis coeant immitia, neque Serpentes avibus , geminentur tigribus agni, ’s így világos a’tanítás, hogy képtelenségeket beszélni még költőnek sem szabad. E’ versezetben a’ Regélő olvasóihoz szól ’s ezt mondja: ,,A'virághoz, mellyet századoktól honfikéz nevelt, a’ költészet' istenének szent könyvébe én is (a’ Regélő t. i.) adtam egy levelt.“ Micsoda level lehetett ez? papiros-vagy viráglevel? Papirosnak gondolhatnék, mert könyvbe, a’ költészet’ istenének szent könyvébe , adatott, de gondolhatjuk viráglevelnek is , mert virághoz adatott. E’ level — mond tovább a’ költemény — szárnyra kelt a’ szellővel, hogy addig éljen míg a’ honnak él. A' szellő szállott, a’ level hulla , de nem tudák merre hova, azonban még is révbe szállt a' szellő, és jó földbe hullatta a' levelet, hol részvét' virági termettek : ápoló karjába a' nemzetnek. A' költők elhozák szivük'lángjait , és dalaikkal a’ tavaszt', körülvették a’ leveli dúl ’s regével és fölé a' hölgyi szív hajolt. Es íme hő részvét' hamutaival , level virággá sarjadott: ,,Kis level bár a’ honnak könyvében Még is ér tán még is egy lapot: Mert .... im az új levél Mint a’régi még a’honnak él.“ Valóban csoda egy level, melly virághoz is hozzá adathatik, a’ költészetnek és még a’ honnak könyvébe is beillik, és virággá is sarjadhat. Ha papiros-level volt, a’ földbe hullva szét kelle áznia, ha viráglevel volt, mit csinál a’ költészet és hon’ könyvében? És akár papiros, akár viráglevel volt, hogyan sarjadhatott virággá? Magból képzelhetünk virágot sarjadni, de virág- vagy falevélből nem, annál kevésbbé papiroslevelből. ’S olly level, mellyet szellő hurczol, soha de soha nem lesz többé virág, erről jót állhatunk.