Athenaeum, 1843/1. kötet
Tartalomjegyzék
576 hinni, hogy ezen öröm valami szíve mélyéig ható volt volna. Ha pedig ön magát is csak amúgy syllogistice győzi meg, hogy élete öröm volt, azon okból, mert az nem tartott sokáig, akkor világos bizonyságát adja ismét, hogy ezen életörömet nem értette. Azt akarjuk csak mondani röviden , hogy ha érzelmeink mélységét és valódiságát el akarjuk hitetni a’ kedélyes olvasóval, öntsük nyilatkozásainkat lángszavakba, ’s ne akarjunk okoskodásokkal hatni, mert így, gyanússá tevén beszédünk’ valódiságai, megölünk minden részvétet érzelmeink’ gyónása iránt. Valami mondhatlan egykedvűség, és fagyos nyilatkozás az , midőn igy szólunk : mivel nem tartott sokáig, mint a’ földi jó nem szokott, onnan gondolhatjátok, hogy életünk’ öröm volt. Néha egy szó, egy sor képes elrontani egy egész különben szép dalt. — Egy virágkerti Emlékkönyvbe Hazuchától szinte érdektelen tartalmú vers Hazuchának tündénkert az , mellyet mesterkéz csinál, a’ nagy természet’ kerte pedig emberi; holott tündérinek inkább azt nevezhetnék, melly láthatlan és megfoghattál erek’ szüleménye, emberinek pedig azt, mit emberkéz alkota. Továbbá ez az ő tündéri kerte csak üres fej és üres kebel bizalmát érdemli, ama’ másik pedig szabiul lejekét. Aki azt hiszszük, valódi szabad lélek’ fejlengős szárnyalását nem gátolják a’ mesterkéz csinálta kert’ czifra és tarka barka színei, valamint üres fej és üres kebelnek viszont mindegy, akár illy kertben bolyongjon, akár ott, hol nagyban mintkért isten szent keze. Szerző, meg lehet, igen költői dolgokat fogott volna mondani, ha egy időre elteszi versét ’s csak akkor adja ki, midőn azt az idő nyilvánosságra megérlelte. Illőés, úgy látszik, még nem találta meg a’ szavakat annak kifejezésére, a’ mit elmondani akart, mert beszéde nem egészen világos és következetesen egybefüggő. — Zichy az eddigieknél kissé tartalmasb verseket kezd írni, de beszédének még mindig nem bírja megadni azon kerekded könnyűséget és numerositást, melly sokszor zengzetességével még a’ gondolati ürességet is elfelejteti. — Tárkányi Béla’ Népdalai, ha mindjárt nép’ szájából vétettek is , nem eléggé jellemzetesek. Ügyes versiró iskolamesterek eleget írnak effélét, mi a’ nép’ nyelvébe is átmegy, de azért még nem mindeniknek van meg népies zamatja. A’ színészeti rovat e’ lapokban csak nem bír független önállóságra vergődni’s magát Henszlmann Imre’ praeceptori vesszeje alól emancipálni. Egy kis mérséklettel ugyan most már , de még mindig az a’ mereven , egy oldalú, kivétel nélküli francziallenes szellem uralkodik e’ beszédekben; pedig nincs szerencsétlenebb critica mint az egy oldalú. Van rész a’ francziákban sok, valamint a’németekben, angolokban stb. de van jó is sok, ’s ezeket kijelölni előítélet és elfogúltság nélkül, a’ részrehajlatlan critica’ tiszte. A’ tárczai czikkek közt figyelmes megolvasást érdemel a’ dunántúli ref. főiskolai képző társulat’ ismertetése. XXI. Honderű 33. szám. — A Hölgyek’ emlékirata 1709-ből közölve Tóth Lőrincz által, melly még a’ 20. számban kezdetett meg ’s nem tudni, mi okból fejeztetik be csak itt, igen érdekesezikk’s méltó minden magyar hölgy’ figyelmes megolvasására. Benne annyi okos, annyi józan, hölgyeinket és hazánk’ nemzetisedését közelebbről illető nézet van elmondva, hogy érette Tóth Lőrincz hálaszót érdemel. Kár volt azonban ez irat eredetéről egy pár szóval nem tudósítani az olvasót. Az