Athenaeum, 1843/1. kötet
Tartalomjegyzék
575 tudta, hogy Vilmáék Pesten laknak. Szeppi’ tévedése által mindezek felvilágosodnak a’ véletlen találkozást apai áldás, ezt menyekző követi, ifjú Réthy Bálint és Vilma’ egybekelésének menyekzője, és még Szeppiből is apród , vagy honderűs salon-nyelven szólva, tigris lesz. Ebből látni, hogy e’szegény tárgyat csak a’ beszélyírónak festő, jellemző, szeszélyes vagy elménezkedő, mély érzelmű vagy kedélyes gazdagsága, tehette volna becsessé. Ezeket azonban itt hiába keresnéd. Szeppi’ alakján látni egy pár bélyegző szeplőt, a’ többi személy megismerhetlen általánosságban van tartva- Bonyolódás vagy kifejlés semmi, hanem egy kis puszta, mindennap történni szokott véletlenség. Egy részről dicséretére válik szerzőnek, hogy ez egyszerű mindennapiságot egyszerű nyelven és stylusban adta elő, és a’meztelenséget nem takargatta szóczikornya és képdagályba, mint némelly beszélyiróink szokták, de más részről meg kell vallani, hogy e’ nagyon is nagy pongyolaság tévé e’beszélyt érdektelenné. Kissé szeszélyesebb , játszibb, jellemzetes és ötletdúsabb modorban előadva, vonzóbbá válhatott volna. Jó kis anekdot lehetendett belőle és lett igen középszerű beszélyke. A’ Nő mint a Szentaltól, tűrhető beszély lehet vala, ha vége psychologice is motiváltatott volna. Az nem igen lesz elhihető, hogy Mariano festész, ki csak ügyes másoló volt, de nem valódi művész, mert saját phantiasiájából, önállólag, minta nélkül, nem tudott teremteni, ’s igy föl lehet tenni, nem tartozott azok’ sorába, kik mint szerző mondja: „ott hol a’ közönyös (talán közönséges?) ember mulat, ő vigasztalódik, hol az testi vágyra ébred, ő lelkesedik’ szóval, ő nehezen birt másoló létére azon „művészi magasztos ihletéssel“ melly elébe tegye a' szerelem’ indulatának a’ művészetet ’s igy, midőn megmérgezve látja Fiammát, ki iránt nem volt egykedvű indulattal, nem rohan festeni őt, hanem orvosért, ki a’ leányt a’ haláltól mentse meg. A’ is feltűnő hihetetlenségű dolog , hogy Mariano a’ kéjözönben merengőket „mindig úgy találta másnap, mintha azon pillanatban hagyta volna el.“ Talán csak nem váltak szobrokká Mariano’ kedvéért, hogy őket a’ másik szobából egész kényelemmel festhesse. Különben e’ beszély nem érdektelen olvasmány, már tárgya különösségével is igen magára vonja az olvasó’ figyelmét. — Mind a’ két beszély nem ment nyelvhibáktol. Szentaléban egy pár magyartalanságra is bukkantunk, ’s olly szóhelyezésre melly arra mutat, mintha szerző nem volna született magyar. Költemény kitűnő egy sincs ezen füzetekben, még a’ jobbak is csak az arany középszerűség bélyegét hordják magokon. Ritora éllek Urházytól, és Kolosvár Benedektől, tűrhetők Az elárult szerelem Vidor Emiltől, nem tudjuk mennyire hű, mert eredetiét nem ismerjük, különben könnyű folyamatai versekben fordittatott. Én Petőfitől nem üres, de kevés gond a’ rímekre. Ely játszi schema szigorúbb tisztaságú mértéket is kíván. Szerelem’ utóhangja Erdélyitől, igen hideg szívgyónás. ’S mit az első strophák építenek , az utolsó teljesen lerontja. Hogy életünk öröm volt Onnan gondolható. Mert nem tartott sokáig, Mint minden földi jó, igy nyilatkozik a’ szerelmes, ki e’ versben gyónást tesz érzelmeiről. Kérdés, maga gondolja-e, hogy élete öröm volt, abból, mert nem sokáig tartott, vagy az olvasóval akarja gondoltatni? Ha a’ szerelmes meleg szóban nem tud nyilatkozni élte’ öröméről , ’s csupán gondoltatul akarja azt, annak rövidségéből, akkor bizony egy olvasó sem fogja neki el- 36 *