Autó, 1950. július-december (3. évfolyam 13-24. szám)
1950-07-01 / 13. szám
III. ÉVFOLYAM 13. SZÁM • 1930. JÚLIUS 1- 15. • ÁRA 1.50 FORINT Szovjet gépek segítségével harcol a magyar paraszt, hogy minden szem búza a dolgozók kenyerévé váljék Mezőhegyes, kiküldött tudósítónktól. „Ötéves tervünk során 22.800 traktor és 1400 arató-cséplőgép könnyíti meg a dolgozó parasztok munkáját” — idézzük magunkban a pesti villamosok egyik plakátjának szövegét, amikor itt robogunk az országúton, az aranylón hullámzó búzaföldek között. Mehettünk Vincze Eta is erre gondol bizonyára, amikor büszkén mesél édesanyjáról, a hatgyermekes özvegyaszonyról, aki nem hallgatott a papok és kulákok vésztjósló szavaira és készséggel engedte el őt 16 esztendős korában a nagykirályhegyesi gépállomásra a traktoroslánynak. Eta azóta a Magyar-Szovjet Társaság központjába került s most azért tart velünk, hogy a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban kiállítást rendezzen a Szovjetunió termelési rendszeréről, a világ legfejlettebb mezőgazdaságának élenjáró technikai felkészültségéről. S erről beszélgetünk elsősorban a Mezőhegyesi Állami Gazdaság irodájában is László Pál párttitkárral, Balogh Gyula üzemvezetővel, a volt béreslegénnyel és Sáreczky Zoltán vállalatvezetővel , aki az Egyesült Izzó asztalosműhelyéből került vissza a földekre, ahonnét elindult, hogy most már felvértezve a munkásosztály öntudatos irányító erejével, segítse fe emelkedésükben dolgozó paraszttársait. — A Szovjetunió segítségével érhettük el ebben az évben hatalmas eredményeinket — mondja Laszló elvtárs. A Szovjetuniótól kaptuk vissza a fasiszták által nyugatra hurcolt tenyészállatainkat, pedig ugyanakkor az USA „demokratikus’ kormánya még ma is visszatartja az általa megszállt területre került javainkat. Szovjet példára vezettük be a mesterséges megtermékenyítés módszerét, amelynek segítségével állatállományunk a felszabadulás utáninak majd százszorosára szaporodott. Szovjet tudósok könyveiből tanuljuk a szocialista mezőgazdaság megszervezésének tudományát. És a Szovjetuniótól kaptuk gépeink legnagyobb részét is .. . A gép. . . Erre a szóra ma már nemcsak a gyárak és üzemek, hanem a falvak, a földek dolgozóinak arca is széles mosolyra húzódik. Talajművelőgépek és fűkaszálók, villanyfejőgépek és földporhangosítók, traktorok és aratógépek sora hirdeti itt, Mezőhegyesen a körülöttünk megváltozott világ arculatát. Elsőnek egy teherautóval találkozunk, amelyet Lörincz Lajos sofőr és Tóth Péter kocsikísérő vezet. Lörincz elvtárs régen is itt dolgozott, ő viszi a szót: — Semmi közünk sem volt azelőtt a munkánkhoz. Pedig én szerettem mindig a gépet, hiszen azért lettem sofőr, mégis, bevallom, sohase törődtem a kocsim sorsával. Ma pedig magam javítom meg a kisebb hibásodásokat és büszkén vállaltam, hogy ezzel a 3,5 tonnás MÁVAG-al legalább 60.000 km-t teljesítek a hepehupás tanyai utakon. De megváltozott a viszonyunk a dolgozó parasztokkal is, akikkel régen bizony semmiféle kapcsolatunk nem volt. Érthető, hiszen mi gépkocsin „uralkodtunk”, amíg ők Battonyáról meg Kovácsházáról 20 km-t is gyalogoltak a munkahelyükre. Ilyenkor, aratás idején, éjfélre kerültek ágyba és havnali 4-kor már el kellett indulniok. — Én tudom, mit jelentett ez, mert béres voltam valamikor—– szólt közbe Tóth Péter. — Csak azt vették fel munkára, aki „áron alul” is eljött. Aztán mit kapott érte? Még jó, ha csak gorombaságot és nem verést is, ahogyan rajtam végig húzott párszor botjával a Purgly méltóságos, a Horthy sógora. De még a bérünket se kaptuk meg soha teljesen és panaszra legfeljebb a sóhivatalba küldtek bennünket... — De most arról beszéljünk, milyen ma a munka — veszi át megint a szót a sofőr. — Most mi kelünk fel boldogan már hajnali 4 órára, hogy elmenjünk a dolgozótársainkért a környező községekbe. Egyiküknek se kell egyetlen lépést gyalog tenniök a munkahelyükig! És mi látjuk, hogy azok, akik mindig csak zúgolódtak, micsoda örömmel állnak a munkába. Csak úgy zúg a nótázásuktól a határ! Én párttag vagyok és sokat beszélgettem velük ezekben a napokban az aratás, cséplés meg a begyűjtés fontosságáról. Nem is kellett nekik nagyon magyarázni, megértik ők már anélkül is, hogy nem szabad egyetlen szemnek sem Legalább 3 napig tart az egyéni gazdálkodónak egy hold búza betakarítása , s a szovjet kombájn ezt alig 1 óra alatt végzi el. És a Szovjetunió segítségével már ezidén megindult a magyar kombájn gyártása is! A magyar földeken ma még nagyon sokan meghajlott derékkal, verejtékes fáradsággal vágják a rendet. De az ómezőhegyesi táblákon ifj. Garan Istvánnak a szovjet gyártmányú, pompás U—2 traktoron, szovjet aratógéppel úgyszólván gyerekjáték az aratás ... !