Autó-Motor, 1957. július-december (10. évfolyam 11-22. szám)
1957-07-01 / 11. szám
MÉGIS SIKERÜL... Igen, úgy látszik nem hiábavaló munkába kezdtek azok, akik tervbe vették, hogy kevés pénzzel megoldják a magyarországi autógondozás égető problémáit, szervizeket létesítenek, benzint és olajat juttatnak mindenfelé, ahol ma nemigen lehet üzemanyaghoz jutni, jobban látják el alkatrészekkel az eldugott helyeket is, egyszóval normálisabb helyzetet akarnak teremteni ezen az elhanyagolt fronton. A tervről — a KPM Autófenntartó Ipari Trösztjénél született elgondolásról — „Ha ez sikerül .. címen május 1-én számoltunk be. És most, július 1-én már arról írhatunk, hogy sikerülni fog. Elfogadták a tervezetet, és már gyors tempóban folyik a szervezés. örömmel üdvözöljük ezt az egészséges lépést, a tervet és jóváhagyását egyaránt. Úgy találjuk, hogy azok a bizonyos rejtett tartalékok, amelyekről oly sok szó esik, most ezen a területen is jelentkeznek. Bizonyítékul elmesélünk egy történetet. Olvasták Kalocsán is, hogy országos szervízhálózat létesítését tervezik, és bizony számítunk az FM mezőgazdasági gépállomásaira is, hiszen ezek többnyire jól felszerelt, autós munkákhoz is igen alkalmas műhelyekkel rendelkeznek. Nézzük csak, mi minden jut eszükbe például ezzel kapcsolatban az Állami Mezőgazdasági Gépállomás vezetőinek Kalocsán. Levélben közölték velünk, hogy szívesen lennének tagjai a hálózatnak. Tájékoztatásul közlik, hogy korszerű épületekkel, eléggé jól felszerelt műhelyekkel, a motorokhoz és az autóvillamossághoz jól értő szakemberekkel rendelkeznek. Azt is megemlítik, hogy városuk kényelmes szállodája, étterme, halászcsárdái, valamint a fedett és nyitott fürdő gondoskodna az elakadt autósok pihenéséről mindaddig, amíg azok járműveit rendbehoznák, amellett, hogy természetesen igyekeznének a javítási munkákat igen hamar befejezni. Ugyancsak vállalkoznának arra is, hogy 30 km-es körzetben éjjel-nappali szolgálatot biztosítanának az elromlott gépjárműveik bevontatására, és a kisebb javításokat éjjel is azonnal elvégeznék. Ha a továbbjutáshoz üzemanyagra lenne szüksége valakinek, azt is tudnák biztosítani. Megemlítik azt is, hogy gépállomásuk a szervizszolgálaton kívül teljes generáljavítást is el tud vállalni, fényezésre, kárpitozásra is van kiváló szakemberük és mindezen munkákat az adott határidőre el is tudják végezni, minthogy a mezőgazdasági munkálatok nem merítik ki teljes kapacitásukat. Így szól hát az ajánlat, amellyel kapcsolatban egyelőre csupán azt kérik, hogy hívjuk fel rá az illetékesek figyelmét. Ennek a kérésnek ezúton is eleget teszünk. Méghozzá a legnagyobb örömmel. Igazán jólesik olvasni az ilyen sorokat, amelyek egy barátságos légkört ígérnek. Képzeljük csak el, mennyire nyugodtabban fogjuk róni országunk útjait, ha majd tudjuk, hogy bármelyik szakaszon találunk műszaki segítséget, és milyen kedves dolog, hogy mindjárt a megfelelő vendéglátóhelyekre is felhívják figyelmünket. Mennyire szépnek tűnik ez ma például egy olyan autós előtt, aki az elmúlt napok hőségében utazott Pestről Sopronba, illetve onnan vissza, de sehol az országút mentén egy pohár hideg szódavízhez nem tudott hozzájutni. Ennek az autósnak munkatársa viszont, aki nemrég jött haza a szíriai sivatagból, — ahol szintén hivatalosan járt — teveutak mentén sűrűn talált benzinkutakat, és ezek közvetlen szomszédságában hűtőszekrényből szolgálták ki a hűsítő italokat. Hát bizony, autós-motoros szemmel nézve, ezek szerint főként hatna, ha a mi úthálózatunkat a sivatagihoz iusomíthatnánk. Igaz viszont, hogy most sok-sok biztató jellel találkozhatunk , és a jövő tervei oázisokat ígérnek. Mert ne higgyük, hogy csakis a Kalocsai Gépállomás emberei figyeltek fel az országos szervizhálózat létesítésének hírére. Nagyon sokan jelentkeztek hasonló, sőt többet ígérő ajánlatokkal. A KIOSZ például 400—500 taggal venne részt a közlekedők jobb ellátásának munkáiban, a tanácsok vállalatai, az Aköv telepei, az Állami Autójavítók, a Célfák üzemei és a már említett, egész országra kiterjedő gépállomás-szervezet mind-mind igen előnyös feltételek mellett hajlandó segíteni az országutak benzin- és Diesel-üzemű vándorait. Ne értsék félre lelkesedésünket, jól tudjuk mi, hogy nem valami egetverő újdonságról van szó, csupán annak örülünk, hogy amit az elmúlt évek során sohasem tudtunk tovább vinni a kezdeményezés első lépcsőjénél, az az ügy most végre a cél felé jut. Nem új dolog ez, hiszen más országokban fejlett hálózat biztosítja az autófentartás zavartalanságát. Évekkel ezelőtt mutattunk már be képeket a Szovjetunióban gombamódra szaporodó országutak melletti, úgynevezett „benzinállomásokról”, amelyek ugyan jóval több feladatot látnak el, mint azt nevük ígéri. Az ilyen állomások — mint mostani képünk is sejteti, — jól felszerelt vendégfogadók, ahol az utas szolid, egészséges ellátást kaphat, a járművek számára pedig megfelelő szakembereket is biztosítanak. Csupán jó példák követéséről van tehát szó. Az pedig, hogy a kérdés felvetődése számos, eddig ismeretlen tartalékot, például évek óta heverő szervizberendezéseket, autógondozásra épített, de közben egészen másra használt helyiségeket hozott felszínre, csak külön előnyt jelent és az ügy sikerét segíti. Egyre jobban felmérhető, hogy viszonylag kevés pénzzel, a meglevő alkalmatosságok annál ügyesebb összehangolásával nagyszerű hálózatot fogunk teremteni az ország mindjobban szaporodó motoros járművei, illetve azok vezetői számára. Arról pedig, hogy járműveink számát a jövőben hogyan tudnánk szaporítani, majd máskor írunk. Mindenesetre nagy feladat vár az eddig hiányzó, de már megszületett, egészséges szervízhálózatra. Liener György