Autó-Motor, 2000. január-június (52. évfolyam 1-13. szám)

2000-04-11 / 8. szám

- Valóban imádom a motoro­kat, de két évvel ezelőtt csúnyán odavágtam magam, úgyhogy az­óta úgyszólván csak motorozga­­tok. Egy CBR 900-as Hondával ak­korát estem, hogy mindkét karom eltörött. - A mostani M5-ös BMW sem le­het kifejezetten lassú... - Nem is azért szeretem! Előtte volt egy SL 500-as Mercedesem, de ez sokkal jobban tetszik. Már telje­sen hozzám nőtt, ezért való­színűleg sohasem válok majd meg tőle. A gond csak az, hogy a város­ban teljesen feleslegesen durrog­­tatja a sok benzint, ezért kéne mel­lé egy olyan autó is, amelyikkel nap mint nap járhatok.­­ A dízeles korszak szép lassan átcsapott egy nagy lökettérfogatú benzinesbe? - Eddig már közel 20 autóm volt, ilyen is, olyan is. Tény, hogy szeretem a dízeleket, de az utóbbi években inkább a nagyobb teljesít­ményre voksoltam. Az igazán nagy távolságokat persze csak dízelek­kel teljesítettem, köztük egy pári­zsi csapatbajnokságot. Egy turbó­dízel Citroennel három hónap alatt összesen hat hétvégén autóz­tam ki a francia fővárosba. Az idei télen egy Volks­wagen Golffal jár­tam, s azzal is tö­kéletesen elége­dett voltam. - A nagy és ele­gáns autóknál kü­lönösen fontos a megfelelő színválasztás. Egy autó­zást szerető embernek erre is ki­terjed a figyelme. - Én a sötét színeket szeretem, s a nagy autókhoz szerintem nem is illik más. Egy biztos, piros sem­miképpen ne legyen! Attól a hajam hullana! - No és egy Ferrari? - Na jó, de az más, különben is, az sárgában is jól mutat. - Ez a Renault Mégane Coupé se nem nagy autó, se nem hátsóke­rék-hajtású, s ráadásul még csak nem is sötét színű. - Mindezek ellenére nekem ki­fejezetten tetszett. Meglepett, hogy milyen jó fékje van, s hogy magasabb fordulatszámon egé­szen más karakterű autó válik belőle. Az induláskor egy kicsit megijedtem, hogy csak ennyi, de később megnyugodtam, hiszen ment, mint a szélvész. - A „középkategóriával” szem­ben te inkább a jól megtermettek közé tartozol. A hely elegendő volt számodra? - Mivel csak elöl ültem, a hátsó férőhelyekről nem tudok nyilatkoz­ni, de egy kupénál az úgyis forma­ság, vagy legfeljebb gyerekeknek való. A vezetőülésen abszolút jól el­fértem. Az ezüstszínnel egyébként nincs semmilyen probléma, sőt, egy ilyen vagány masinának mégin­­kább kiemeli a formáit. Szabó Róbert­Fotó: Kollár Attila TOTAL A tesztautóhoz az üzemanyagot­­ a TOTAL olajtársaság biztosította.­­ Farkas Péter 1968. augusztus 14-én született Budapesten. A Thököly úti, majd később a Gelléri Andor Endre Általános Iskolába járt, a nyolcadik osztály elvégzése után pedig a Szerb Antal Gimnáziumban folytatta tanul­mányait. 9 éves korában a Vasasban kezdett birkózni, majd a Ganz Mávag színei­ben versenyzett, ahol a sport mellett lánghegesztői tanfolyamra is beisko­lázták. A patinás klub megszűné­sekor a Budapesti Spartacus „örökölte" a birkózó szakosz­tályt, onnan 1991-ben az Újpesti Dózsába - régi-új nevén Újpesti Torna Egylet - igazolt. A mai na­pig a lila-fehér egyesület tagja. Az 1988-as lengyelországi ju­nior Európa-bajnokságon arany­érmet szerzett, s az 1990-es ró­mai és az 1991-es várnai világ­­bajnokságról, valamint az aschaffenburgi Európa-bajnok­­ságról is a legfényesebb érem­mel térhetett haza. Az 1992-es barcelonai olimpián bajnoki cí­met szerzett, az 1996-os budapesti Európa-bajnokságon pedig ezüstérem­mel zárta szereplését. A 90 kilogrammos súlycsoportban - 1988-ban és 89-ben - két magyar bajnoki címet szerzett. Colour „Brutális fékek, jó futómű, pörgős motor, mi kell még?" ..Egy motorkerékpárnak legalább 100, míg egy autónak minimum 250 lóerősnek kell lennie, amennyiben igazán élvezetesen akarunk közlekedni. A hátsókerékhaj­tás már csak hab a tortán." Autó-Motor 2000/8 • www.automotor.hu 31

Next