Autó-Motor, 2000. július-december (52. évfolyam 14-26. szám)
2000-07-04 / 14. szám
tam a motorokat, de a dolog pikanté riája, hogy éppen most gondolkodom újra a motorvásárláson. - Azok a régi szép idők! - Igen, és azok a mai közlekedési állapotok! Ez egyszerűen nevetséges, hiszen autóval egész nap képtelenség a városban mozogni. Én rengeteget járok felvételekre, szinkronizálni, ide-oda, úgyhogy a „hócipőm” már tele van a totyogással. 2x - A szomorú véget érő bogaras korszak után milyen autó következett? - Mivel a Volkswagennel na gyon elégedett voltam, némi rábeszélés után vettem egy akkor több mint 10 éves K70-est, a VW első orrmotoros, elsőkerék-hajtású autóját. Látványos volt, sőt még gyors is, de rengeteg szerelést, bütykölést igényelt. A vízpumpája szinte állandóan sztrájkolt. Miután eladtam, az autószerelő ismerősömtől egy ugyanilyen típusút vettem, csak az éppen fel volt újítva. Talán azért mertem belemenni a vételbe. - Nem bántad meg? - Dehogynem. Egy végigszenvedett európai körutazást követően visszavásároltattam a szerelővel. Akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem veszek Volkswagent. Ezt követően egy ideig kölcsönautókkal jártam, majd megvásároltam életem első új autóját, egy Toyota Corollát. Felkelő nap - A gyökeres változtatás gyökeres változást hozott? - Szerencsére igen. Az ezüstmetál Corolla maga volt a csoda. Csendesen, észrevétlenül járt, alig fogyasztott valamit, s még csak cserben sem hagyott. Borzasztóan megszerettem. Emlékszem, 70 000 kilométer volt benne, amikor egy szervizelésnél kérdeztem a szerelőket, hogy nem kéne már fékbetétet cserélni? Ők azt válaszolták, hogy kár lenne az 50%-os állapotúakat kidobni. Három esztendei boldog használat után megváltam tőle, majd egy ausztriai kereskedőnél egy dízel Ford Orionra ruháztam be. Azzal ugyancsak ráfaragtam. - Ha valaki ennyit nyűglődik az autókkal, annak érdemesebb lenne megmaradni egy bevált típusnál, feltéve, hogy volt neki olyan. - A Volkswagen Bogár és a Toyota Corolla nagyon tetszett. A Ford után volt Mazdám, Seatom és több Opelem is, de tény, ha újra választanék, talán egy Toyota Corollát vennék. Nagyvas - Kétségtelen, hogy a Camry más méretosztályt képvisel, mint a Co rolla, de gondolom, ezzel sem lenne olyan problémás összebarátkozni... - Bizony, hogy nem! Ez egy igazi profi autó. Óriási hely van benne, hihetetlenül kényelmesek az ülései és nem utolsósorban cefetül megy. Tetszik továbbá az is, hogy automata sebességváltója van, ami a csúcsforgalomban nagyon kényelmes. Nekem persze más igényeim vannak, én megelégednék egy 1,4-es Corollával is, de a Camry vitathatatlanul csábító. Szabó RóbertFotó: Balogh Róbert A tesztautóhoz az üzemanyagot a TOTAL olajtársaság biztosította. Forgács Gábor 1947. december 30-án született Budapesten. A Moulin Rouge művészeti titkáraként dolgozó Beáta lánya 24 esztendős. A Pannónia Utcai Általános Iskolába járt, majd az Eötvös Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Katonai szolgálati idejét Győrben töltötte, a leszerelést követően pedig - miután hat különböző helyen volt segédmunkás - irodagép-műszerész szakmát szerzett. Az 1972-es Ki Mit Tud?-on mutatkozott be a közönségnek jódliénekesként, majd három évig szabadúszó művészként kereste a kenyerét. Azt követően két évig a Békés megyei Jókai Mór Színház, 16 esztendeig a fővárosi Vidám Színpad, majd öt évig a Mikroszkóp Színpad társulatának tagja volt. Azóta ismét szabadúszóként szórakoztatja a tisztelt nagyérdeműt, de közben rendszeresen feltűnik az RTL Klub Csíííz és az M1 Bruhaha című műsorában. ..Nem vagyok a légkondi híve. Egyszerűen nem tudom elviselni, hogy amikor nagy melegben kiszállok a hűvös autóból, az pontosan olyan, mintha belépnék egy szaunába." „Szerintem az ötajtós karosszéria a legideálisabb. Van hátsó ablaktörlő és a csomagtérbe is könnyedén lehet pakolni. Egy limuzin persze csak akkor ér valamit, ha a csomagterébe ilyen értékeket tudunk rámolni.” TOTAL Autó-Motor 2000/14 • www.automotor.hu 23