Autó-Motor, 2003. július-december (55. évfolyam 13-26. szám)

2003-08-27 / 17. szám

A Peugeot levese már a legelején „szőrösödni" kezdett. Az első hajszál­nak Martin és az ő bomba formában száguldó Ford Focusa bizonyult. Az első „igazi” gyorson, a 22,3 km-es Jukoj Cervi­n ugyanis Grönholm és Martin tizedmásodpercre egált ment! Ez egy kicsit meglepte Marcust, de még tágabbra kerekedett a szeme, amikor a további gyorsokon is rendre megcsípte őt a szerény észt srác. Ket­ten valami galaktikus magasságokban repkedtek, hiszen az üldöző boly pil­lanatok alatt vagy fél percre leszakadt tőlük. Ezt az őrületet senki sem tudta követni - miközben Grönholm és Martin között a távolság soha nem volt több 4 másodpercnél. A következő hajszál egy megra­gadt kerékcsapágy formájában pottyant a franciák táljába. Sőt, le­het, hogy nem is egy, hanem több ilyen alkatrész űzött csúf tréfát ve­lük. Grönholm kocsijában, a 14-es gyorson egyszer csak „fogyni kez­dett” a fék, majd a következőn kisza­kadt a jobb első kerék. De 3 gyorssal korábban Rovanpeera is nagyon csú­nyán elszállt egy ugrató után, kocsi­jából nem sok elem maradt épen. Nála először csak a túlzott tempót vélték magyarázatnak, Harri ugyan­is még a legelső gyorson eltrafált egy követ és nagyon sok időt veszített a helyszíni szereléssel. Magát a balese­tet viszont a finn koma nem nagyon akarta magára vállalni, szerinte nem is értette, hogy igazából mi történt, miért billent ki az egyensúlyából a dobbantó után a Peugeot. Marcus kiesése után aztán már egyre inkább nála is a kerékcsapágyra kezdtek gyanakodni, így vagy úgy, Corrado Provera számára a játszma véget ért, azt már érezte, tudta mindenki, hogy ebből biztosan nem lesz győze­lem. Merthogy Burs, az egyetlen lá­bon maradt 206-ossal ugyancsak időt veszített, és feltehetően ő is a csapágytól szenvedett. Az észt a fontos... Attól azonban, hogy Martin magá­nyosan maradt az élen, cseppet sem csökkentek az izgalmak. Az igaz, hogy őt normális körülmények kö­zött már senki be nem foghatta vol­na, de volt neki is baja elég a megbo­londult elektronikai vezérléssel. Csakhogy mindez alig látszott a tempóján, mert üldözői továbbra sem tudták megközelíteni, ráadásul a legendás Ouninpohja pálya nagy ugratójánál 57 méterre tolta ki az ab­szolút rekordot úgy, hogy mindenki­nél gyorsabban, 171 kilométeres se­bességnél emelkedett el a levegőbe! Martin egyszemélyes show-ja mögött azonban egy újabb giganti­kus dráma kezdett kibontakozni. Burns, Petter Solberg és Carlos Sainz közé alig néhány tized másod­perc számít és az ezüstéremre még bármelyikük lecsaphatott. Sajnos Sainz másnap rögtön gondokkal kezdett és végérvényesen ki is esett ebből a trióból, ám Solberg és Burns között bármi megeshetett még. Tör­tént is pozícióváltás oda-vissza ren­desen, de a végére Ricsiben győzött a józan ész, és csipetnyit visszavéve a gázt, megelégedett a biztos bronz­éremmel, így továbbra is őrzi vezető helyét a ranglista élén. Solberg vi­szont óriási egyéni sikerként ünne­pelte jól megérdemelt ezüstjét és örömteli ugrándozását a célban még az sem zavarta, hogy Martin lazítva is közel egy perccel előzte meg. Igazán mély drámát élt át viszont Colin McRae. Sovány vigasz, hogy legjobb citroënesként rendre az első ötben kapaszkodott, egy időellenőr­ző állomáson navigátora, a rettenete­sen tapasztalt Derek Ringer egy perc­cel korábban stemplizett. Képzelhet­jük, milyen lehetett ezek után a han­gulat a pilótafülkében, de az biztos, hogy a 16. gyorson egy pillanatnyi ki­hagyás után igen csúnyán vágódtak egy útmenti fának. Nagy szerencsé­jük volt, hogy nem frontálisan, ha­nem „élével” meg lapjával csapódtak be, különben sokkal rosszabb vége le­hetett volna a kalandnak. Abból ítél­ve, hogy a balhé után Colin egymagá­ban repült el a helikopterrel, szegény Ringert a roncs mellett hagyva, so­kan arra következtethettünk, hogy ez a „házasság” sem lesz valami hosszú életű. Mint ahogy a McRae-Citroen frigy hetei is állítólag meg vannak számlálva. A végére a szenzáció: Burns 2005 végéig „visszaszerződött” a Subamhoz, mégpedig a 39 eszten­dős Makinen helyére, aki közvetle­nül a verseny után döntött: a szezon végén befejezi pályafutását. Richard Burns eddig egyetlen futamgyőzelmet sem szerzett idén, mégis vezeti a pontversenyt. A jubileumi századik futamán induló brit pilóta ezúttal beérte a harmadik hellyel A svéd Daniel Carlsson (Suzuki Ignis) úgy nyerte a Super 1600-as Junior-vb futamát, hogy vezető helyről fékhibák miatt a ne­gyedik pozícióba csúszott vissza, ahonnan fantaszti­kus csatában küz­dötte fel magát is­mét az élre Petter Solberg és a peugeot­­os Richard Burns óriási csa­tát vívott az ezüstéremért. Végül a Subaru ver­senyzője 1,2 másod­­perccel kerekedett felül. Szép ajándék / a tíz éves ralipá- ----------­lyafütését ün- / Autó-Motor 2003/17 • www.automotor.hu 73 ► VÉGEREDMÉNY ÉG TABELLA A 14 FUTAMOS SOROZAT KILENCEDIK VERSENYE. FINNORSZÁG 1. Markko Martin/VNichael Park (EE/GB) Ford Focus RS WRC 03,3 óra 21 '51,7* 2. Petter Solberg/Phillp Mills (N/GB) Subaru Impreza WRC 2003, +0'58,9” 3. Richard Burns/Robert Reid (GB/GB) Peugeot 206 WRC, +1 ’00,1 ” 4. Carlos Sainz/Marc Marti (E/E) Citroen Xsara WRC, +1 ’59,0" 5. Sébastien Loeb/Oaniel Elena (F/MC) Citroen Xsara WRC, +2,48,7" 6. Tomml Maklnen/Kal Undström (FIN/FIN) Subaru Impreza WRC 2003, +3,25,2" 7. Janne Tuobino/Jukka Aha (FIN/FIN) Ford Focus RS WRC 02, +4’22,9" 8. Sebastian tindholm/Tlmo Hantimén (FIN/FIN) Peugeot 206 WRC, +4’39.5" SZAKASZGYŐZELMEK: Martin 5, Bonts -5 Grönholm - 6. Solberg Te. McRae ’ A PONTVERSENY ÁLLÁSA PILÓTÁK: 1. Burns 49 pont, 2. Sainz 44 pont, 3. Grönholm és Solberg 38-38 pont, S. Loeb és Martin 37-37 pont, 7. C. McRae 28 pont, 8. Makinen 18 pont, 9. Rovanpera 16 pont, 10. Duval 11 pont, II. Gardemeister 9 pont, 12. Panlzzi 6 pont, 13. Aurlol 4 pont, 14. A. McRae, Hlrvonen. Robert és Schwarz 3-3-3-3 pont, 18. Tuohino 2 pont, 19. Giniey és Undholm 1-1 pont. KONSTRUKTŐRÖK: 1. Peugeot 101 pont, 2. Citroen 97 pont, 3. Ford és Subaru 60-60 pont, 5. Skoda 20 pont, 8. Hyundai 10 pont.Következik az Ausztrál Rali, szeptember 3-7.

Next