Az Én Ujságom, 1905. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-04 / 23. szám

23. szám. AZ ÉN ÚJSÁGOM 365 Csokonai Vitéz Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Te magyar nép lantosa! Sors haragja hányt­ vetett, Vándoroltál, mint a madár, De ölelve a szülőföld Nem pihentél meg soha! Tartja dalos szivedet. Hol itt csendül, hol ott zendül Tán azért is szól oly szépen Szomorúan a dalod: A nagy erdő madara! Hulló könynyel, drága gyöngygyel Tán azért oly fényes ott a Életedet siratod. Gönczölszekér csillaga! Csokonai Vitéz Mihály, De bús is volt életed! Tövisek közt vergődő szív Kesergője éneked. Tüske nőtt csak az utadon, Hej, sehol egy szál virág! A te forró nagy szivedhez De hideg volt a világ! Csokonai Vitéz Mihály, A sok tövis kivirult! Illatozó virágiból Fontunk neked koszorút. Tele szórtuk a sírodnak Minden rögét, porszemét, Neved, mint a nyíló rózsa, Úgy mosolyog szerteszét. Csokonai Vitéz Mihály, Hej, tudom én, érzem én: Vándorolsz te most is mindig Fenn a gönczölszekerén. Hol itt csendül, hol ott zendül Csillagok közt éneked: Megszépíti álmunkat is, Mikor lantod pengeted. Csokonai Vitéz Mihály, Te magyar nép lantosa! Itt is látlak, ott is látlak, Égnek-földnek vándora ! A nagy erdő lombja közt is A te lelked a madár! Holdvilágos csöndes éjjel Énekelni odajár. Pósa Lajos. Mit művel Vilma? — De láttam. Egy nagy gömbölyű ugrál mellette a padon. A sárgarigó így szólt a barázdaból­— Hát még mit láttál? legelőhöz: — Azt, hogy a sok vékony és fényes — Billegj csak, lelkem, a padkához közül kimászik egy széles fehér, és nézd meg, mit müvel a kis Vilma! — Ne legyen sárgarigó a nevem, ha Én innen a nyárfáról nem látom, tudom ebből, mit müvel Vilma! — Kik-A madárka a padkához billegett, kantott a rigó, meg vissza ballagott. — Pedig én mindent jól megnéztem. — Sok vékonyat és fényeset forgat Ha nem tetszik, a­mit mondtam, billeg a kezében, — mondotta, jön vagy ballagjon oda kegyelmed. — Egyebet nem láttál? — Megyek is, nézem is.

Next