Az Én Ujságom, 1933-1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-29 / 31. szám

504 Három kis amerikai pesti kalandjai­ MLÉKEZTEK, gyerekek? A múltkor meséltem nektek há­rom amerikai, barátomról, akik kilógatták lábukat a bu­dapesti szálloda második eme­letének ablakából. Most el­mondom az első nagy kirándulást, az is mulatságos. Az úgy volt, hogy Johnny, Tommy, Mary és magyar unokatestvéreik: Pali és Marika, fiatal rokonuk, Ilus néni vezetésé­vel kirándultak a Margitszigetre. Ilus néni tanárnő, de vasárnap volt ráérő ideje és elvállalta a kompániát. A gyerekek anyja, Hedvig néni azalatt az utazási ügye­ket intézte el. A társaság felszállt az autóbuszra és három perc múlva a kocsi összes utasai őket bámulták. A gyerekek rengeteget be­széltek, kérdeztek angolul és csak Ilus néni értette meg a beszédüket, de ő sem mindig, mert borzasztó gyorsan hadarták a szava­kat. Felszállt a kocsiba egy öreg úr és nem volt már egyetlen üres ülőhely sem. Pali felugrott, azt mondta: «tessék!» és megka­paszkodott az egyik ülés fogantyújában. Az öreg bácsi azt mondta: «köszönöm, fiacskám!», megsimogatta Pali fejét és le­ült.­­— Miért állt fel a mi Palink? — kér­dezte Johnny Hústól. — Mert azt akarja, hogy ez az öreg úr üljön a helyére. Ez nálunk így szokás. —­­ mondta Ilus néni. Johnny elgondolkozva nézett hol az öreg úrra, hol Palira. A következő megállónál egy kövér néni, aztán két fiatal lány szállt fel a kocsiba. Johnny felugrott. A közelében álló fia­tal lány oda akart ülni a helyére. — Nem maga az öregebb, — mondta Johnny és teljes erejéből eltolta. — Ez a kövér öreg lady (angolul: hölgy) üljön a helyemre. Szerencsére nem igen értették a beszé­dét. Csakugyan a kövér néni ült le és most már ő is megsimogatta Johnny fejét. Amikor a többiek látták, hogy Pali is átadta a helyét, Johnny is átadta az övét: akkor, mint valami ragályos betegség, , úgy terjedt a gyerekek között a jószívűség, ők is felugráltak a helyükről és az öt gyerek ott dühöngött jobbra-balra az autóbusz köze­pén. Mindegyiket egy-egy ülő felnőtt vette védelmébe, megtámasztotta, dédelgette. Ilus néni szégyelte magát, mert nem szerette a feltűnést. Az emberek felfedezték, hogy Pali ma­gyar gyerek és őt faggatták, honnan jöttek ezek a kis amerikaiak, hová mennek, mi a nevük, mi az apjuk. Szerencsére Johnny elkiáltotta magát: — Nézd, Tommy, milyen ügyes ez a híd! Nem tudta a Duna és a hegyek nevét, azért csak a Margit-hidat dicsérte. Mire Mary dundi kezével a fejét fogta és úgy lel­kendezett: — Ó, ó, micsoda gyönyörű, csodálatos, magyar híd! Az emberek majd megették, — beszállunk, — mondta boldogan Ilus néni.

Next