Az Est, 1912 (3. évfolyam, 124. szám)

1912-05-24 / 124. szám

Péntek, május 24, 2. oldal. ■m Mialatt a rendőrség és a tömeg farkasszemet néztek egymással, váratlan dolog történt. Egy csapat munkás megtámadta a Szabadság­téri villamoskocsikat, összezúzták az ablakaikat, összerombolták a kocsi­kat, az utasokat leszállásra kény­­szeritették. A katonaság és a rend­őrség riadót fuvatott, vágtattak a huszárok, de nem bántottak senkit, ámde a rendőrök lövöldöztek, kard­lapoztak. A hariKád. Megdöbbentő, félelmetes percek voltak. És a forradalmi események közepette a haditervvel dolgozó szociálista tüntetők nem vesztették el a fejüket. A téren egymás mellé állított Buchwald-székeket felfordi­­tották és barikádot emeltek belőlük. Az eltorlaszolt rendőrség csak fél­órái roham után tudott rendet teremteni a Szabadság-téren. A Szabadság-téren tiz villamos kocsit annyira összeroncsoltak, hogy a közlekedés megakadt. Hasonló villamos-rombolást vit­tek véghez a város valamennyi fő­pontján és délben fél tizenkét órakor megállották az összes villamosok. A Közúti és Városi délben aztán közösen elhatározta, hogy beszün­teti a forgalmat. Sorban forgatják fel azután a villamos kocsikat az egész városban. Husszával állnak a villamos kocsik, ablakai bezúzva. Villámgyorsan terjed a hire a tüntető tömeg s a rendőrség együt­tes rombolásának. Nem lehet leirni mindenr esetet külön: Budapest ut­cáin egyszerre ötven helyütt fütyül a nép .s verődik tömegbe, egy két kő repül a közeledő rendőrcsapatra, a rendőrcsapat villogó kardokkal rárohan a tömegre, nem néz senkit és semmit, most már élével vagdos jobbra-balra, ártatlan asszonyok és gyermekek roskadnak össze kard­­csapásaik alatt. Hét gyermeK A nagymezőutcai nagy tumul­tusból. menekülő szerterohauó tö­meg és a vadul, minden megítélés híján való rendőri, attaknak rette­netes következménye keletkezett. Somló József tizenkét éves tanuló kis táskájával ment a Liszt Ferenc mozi előtt. Jaj, nagyon félt, a fal mellé ; húzódott és úgy szepegett tovább, mit csináljon, hisz haza kell menni. Egy emberi érzé­séből teljesen kivetkőzött rendőr kocog utána a járdán s muszáj föl­tételezni, hogy nem a gyermeket vette célba, de viszont az is bizo­nyos, hogy látnia kellett a gyereket, hogy nem üvölt szüksége a lövésre, mert menekülőkre lőtt: a gyerme­ket hátba oldalt találta s a tizenkét éves kis fiú átlőtt szívvel véresen elterült az aszfalton, még lihegett, de délre már meghalt. A mi a leg­­fölháritóbb a dologban, a vadállattá vált rendőr meg sem állt s nem rendőrök telefonoztak a mentőknek, hanem a menekülő közönség közül rohantak a közeli patikába s kávé­házba: egy gyermeket lőttek le Boda ur emberei. Száradjon a lel­kén, igy telefonozták. Még nem jött vissza a kocsi mentőkhöz, a mikor újból gyerek­vért jelentettek a mentőknek. Megint nem a rendőrök, megint a közönség, mint a hogy a Budapes­ten éjjel egy óráig a mentők által a kövezetről fölszedett százhetven lelőtt és levágott ember közül csak az összesen három rendőrsérülést s az utca népének ‘ százhatvanhét sebesültjei közül csak hármat jelen­tett be a rendőrség. Konstatálni lehet a mentők naplójából. Ott hagyták a sebesülteket s haldokló­kat az utca közepén. A Podmaniczky-utcából jelentet­ték a mentőknek, hogy megint egy iskolás gyerek: A tizenegy éves Baranyai Béla fején vágott sebbel az utca kövezetén fekszik. Szegény kis szőke gyereken végig vágott a rendőr ur a kardjával. Ezt már nem lehetett véletlenül tévedésből eltalálni. Arra a kis nyakra kellett vágni a karddal, arra a kis nyakra kellett irányozni a vágást, mert különben nem jutott volna oda a nyakra és a Fjre. Leírhatatlan az utca képe, mikor a mentők kocsijával egyidejűleg megjelenünk Baranyai Bélát föl­szedni. Egyetlenegy rendőr sincs a közelben. Nem is lett volna taná­csos, hogy ott legyenek. A mentők Baranyai Bélát fölszedték s az utca kövezetén csak a kis fiú vére ma­radt ott, Budapest rendőrségében pedig az a szellem, a mely képessé tesz a gyalogjárón, iskolából haza­menő gyermek levágására; Budapes­ten s az oroszországi városokon kívül történhetik-e ez még valahol ? Természetes, hogy a rendőrség egyetlenegy esetben sem tudja a gaztettet elkövető rendőr számát és nevét. Bomba. A történelmi nevezetességű, for­­radalmi nap véres krónikájában egy bomba is szerepel. Valaki este' ’-/s7 óra tájban egy azelencze-alak bombát helyezett el a Vámliáz­­körut 13. számú házban, a hol báró Vojnich Sándor munkapárti kép­viselő lakik. A bomba rettenetes erővel robbant fél, de szerencsére embert nem ölt meg. Ellenben ki­verte a ház összes ablakait, lemál­­lott a menyezet és a házmester. a lakásában hasravágódott a nagy nyomástól. Az őrszobákon. Az Angyalföldön mindenütt for­radalmi jelenetek játszódtak le. Dél­után öt órakor négy rendőrőrszo­bát és a benne lévő rendőröket megtámadta a tömeg. A rendőrök is fegyverükhöz nyúltak s az ellen­felek kölcsönösen lövöldöztek. Bia­­loskursky detektív vezetésével ren­dőrcsapat automobilon érkezett a megtámadott rendőrök segítségére. A lövöldözők közül hármat el­fogtak. Beültették a letartóztatott tüntetőket az autóba, hogy bevi­gyék őket a rendőri fogházba. De Angyalföld népe ki akarta szaba­dítani a foglyokat. Megtámadták az automobilt, a mely kénytelen volt megállani. A tömeg már rá akarta magát vetni a detektivekre, amikor vélet­lenül egy 15 emberből álló lovas­csapat érkezett segítségére. A lovasok, detektívek lövöldözni kezdtek, mire a tömeg szétfutott. E közben egy más tömeg a rendőr­­könyveket s aktákat égette el. Egy másik gépkocsit kerítettek, amelybe ismét beültették a foglyokat, akiket a Hermina-uti laktanyában helyez­tek őrizet alá. A Váci-ut meg­­ittasodott népe. Délután öt óra tájban hire jön, hogy a külső Váci-utat és az An­gyalföldet a nép hatalm ába kerítette. A Lehel-tértől kezdve Újpestig valóban a nép foglalta el az útvo­nalat. A villamos kocsikat a két villamos társaság közös megállapo­dással már délben bevonta s az ereje teljében levő tömeg most már annak tudatában fogott ahoz a. mit talált. Fölszaggatta az út­testet, fölborította a tár szekereket, a Váci-ut 108. és 114. sz. előtt a gyorsáru és szállítási vállalat két nagy fedett társzekerét, a Neuchatel Asphalt Co és a Magyar Aszfalt R.-T. kilenc kátrányos kazánját kivonszolta az ut mentén s ott be­­fütött a kazánokba, megolvasztotta az aszfaltot s kiöntötte a villamos sínekre. Azonkívül feldöntött sze­metes kocsikra zászlókat tűzött ki a felírással: Tisza Pista diszhin­­tója. Lecsavarták a gázlámpák tetejét, az üvegeket róla már rég összetör­ték s akkor meggyujtották a gázt. Félméteres lángok lobogtak föl a csonka vasoszlopokból, végig csak­nem Újpestig mint valami nagy­szerű kivilágítás lobogott bele a májusi alkonyba a sok kandeláber. Az úttesten pedig máglyák égtek, a kátrány, a felborított kocsik. A Váczi-ut 114. sz. előtt az u. n. Hétháznál négy munkás jött Újpest felől. Lassan jöttek és 46. gyalog­ezred néhány szuronyos ^bakája a puskatussal meglökdöste az embe­reket. Az egyik közülök azt mondta: — Jönnétek le csak ide a kertbe. Ezek a házak t. i. mélyebben fekszenek, mint az utcatest s az ut s a ház között keskeny kert­­szalag fut végig. — A mun­kás megjegyzésére egy őrvezető utálja szúrt a munkásnál,:, de .ez hir­telen lebukva a földre, elkerülte a szúrást. A katona — egy őrvezető volt — dühbe jött s vállához emelte a fegyverét, célzott, lőtt. Az aki visszafelelt neki s még két társa már eltűnt a kapu alatt s csak egy Grádits nevű munkás maradt hátra, hat gyermek atyja. A fgolyó Grá­­ditsot átjárta és holtan maradt ott. Ettől az egy esettől eltekintve, a katonaság bámulatos szépen vi­selkedett az egész nap folyamán, s «nyugalmával, föllépésének korrekt biztonságával, mindenkit megnyert Budapesten, a ki csak végignézte a e rettenetes órákat. Estére azután a Váci-ut és kör­nyéke harminc helyen gyűlt fel. A Röppentyű-utcában azután Kulka asztalos műhelyében s a gyártele­pek bódéiban s kerítéseinél láng­oszlopok lobbantak fel, s a tűzol­tók egész este s éjszaka le és fel robogtak. A rendőrök csak a katonaság védelme alatt mertek az utcán tá­borozni s borzalmas volt nézni: a házakból lelövöldöztek rájuk — a katonaságot nem bántották — a rendőrök pedig sokszoros sortüzet adtak a házakba, az ablakokra, ezek szintén, ahogy épen gusztusok jött. A Szondy-utca. A város belső területén a Szondy­­utca lakossága volt a legharciasabb. Az emberek egész nap kinn állottak az utcán, ott lesték a vérengzésről való hireket. Este nyolc óra után Malomszky rendőrellenőr a felesé­gét akarta meglátogatni, mikor a Szondy-utcába ért, a munkások sorra eloltották a gázlámpákat. . A rombolók közül egyet felelős­ségre vont az ellenőr és be akarta kisérni. A tömeg ki akarta szabadi­­■ tani a bajba került embert, az ellenőr veszedelmes helyzetbe került, fegyveréhoz nyúlt s a levegőbe lőtt. Az Oktogon-téren táborozó hu­­szárság és rendőrség elvágtatott a Szondy-utcába. A Rózsa-utca sar­kán az egyik házból revolverlövések dördültek el. A rendőrség erre sor­tüzet adott. A rendőrgolyók két embert, köztük egy nőt halálosan megsebesítettek. A haldoklókat a rabkórházba szállították. TüzeK. Harminc helyen támadt a teg­napi nap tűz, a melyek közül egyik sem volt nagyobb méretű. Mégis lényegesebb volt a Pozsonyi-ut 25 szám alatt Popper Zsigmond fate­lepén, azután a Röppentyu-utca 30 szám alatt, a VácLútca Kuska asztalos telepén, többi leginkább kerítés tűz volt. A sebesültek és halottak. Százhatvanhárom sebesültet lát­tak el a mentők, ezek alig néhány kivétellel mind súlyosak. Rendőr összesen kilenc sebesült meg, négy katona. A többi a közönségre és a tüntetőkre esik. Halott a mentőknél hét van beje­lentve, ezek közül egy az éjszaka folyamán ntég ismeretlen, köztük egy rendőr; Richter József; viszont egy gyermek és öt munkás. Ezen a hét halotton kívül a ren­dőri jelentés szerint még két hal­doklót szállítottak a rabkórházba. Vége a forradalomnak. Este 7 órakor a szociáldemo­krata párt vezetősége • gyűlést tartott s elhatározta, hogy meg­mutatván a munkásság hatalmát és erejét nem gyarapítja többé az áldozatok rettenetes számát és mér­tékét. Tüntetni akart, ezt az akara­tát teljesítette. Kiáltványt bőcsáj­­tottak ki a néphez, hogy pénteken reggel álljanak ismét munkáiba, kö­szönik a mártiromságukat. Ez a kiáltvány volt a munkásság első munkája. Még este szét ment s a szervezet azonnal mindenütt bevonult lakásaiba és csak az Erzsébetváros úgynevezett Chicago részében és csak a józsefvárosi szer­vezetlen kültelkeken .folyt még a guerilla harc, igaz hogy rettenetes módon. A mentők, kik ma 196 emberrel óriási munkát végeztek, hajnalig kötöztek, operáltak és szállítottak Ma reggel csak a pusztulás nyo­mai látszanak, a gyárakban és mű­helyekben folyik a munka. Ma reggel. Lapzártakor értesülünk, hogy a vérengzés ma is folytatódik. Az újpesti és váci-uti gépgyárak ki­zárták a munkásokat.,;Hiába gyüle­keztek, a kapukat a gyárvezetőségek nem nyittatták ki. A munkásság pusztító ostromba kezdett, törnek­­zuznak, a BÚR vasúti kocsikat összerombolják, felforditják. Nagy­számú rendőrség és katonaság vonul ellenük.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék