Az Est, 1914. augusztus (5. évfolyam, 187-218. szám)

1914-08-01 / 187. szám

Szombat augusztus 1 protektorban, ez végleg megrendíté Oroszország pozícióját. Ezek azok a politikai argumentumok, a­mik a háború­párt rendelkezésére áll­nak. Az érzelmi momentumok szin­tén a mellett szólnak, hogy Orosz­ország ne hagyja cserben Szerbiát. — Oroszország tehát nehéz hely­zetben van. Szövetségese, Francia­­ország kedvetlenül nézi a dolgok fejlődését. Nyilvánvaló, hogy egy Szerbia miatt megindítandó háború terve még a revanche-eszme legvér­­mesebb híveit sem lelkesíti. Franciaország tehát nem fog há­borút tanácsolni Oroszországnak. Anglia egyenesen a háború ellen nyi­latkozott már és valószínűleg sem­legességet vállalna Németországgal szemben, ha mégis kitörne a háború. Másrészt, ha Oroszország most ki­egyezik a hármas­ szövetséggel, me­gint nyugodtan fordíthatná figyel­mét Ázsia felé. Azt hiszem, mostaná­ban Pétervárott majdnem annyi szó esik Szaszonov külügyminiszter s lá­togatói közt Perzsiáról, mint Szer­biáról. A döntésnél annyiféle érdek és annyiféle mellékkérdés játszik közre, hogy nincs semmi csodálni való benne, hogy Oroszország oly nehezen határozza el magát. De, és azt hiszem, ez mindannyiunk felfo­gása, a döntés már nem várathat soká magára. Talán csak napok, de lehet hogy órák kérdése. És mire ezek a gyönyörű fiúk — itt az éppen előt­tünk elvonuló magyar gyalogságra mutatott — ezredük többi zászló­aljaival egyesülnek, eldől az is, hogy onnan Dél vagy Észak felé vonul­nak-e tovább? jelentkeztek aktív szolgálatra. A je­lentkezők a hadügyminisztériumban jártak, hogy tisztelegjenek. E láto­gatás után elbeszélték a parlament­ben, hogy katonai körökben rend­kívül meg vannak elégedve azzal, hogy a részleges mozgósítás alkalmá­val Magyarországon mily simán men­tek végbe az intézkedések és hogy mily pompás rendben történt a bevo­nulás. Egy igen magasrangú katona azt mondotta, hogy a legutolsó években történt részleges mobilizálás és hadi­létszámra való emelés kitűnő iskola volt a mostani mozgósítás számára, mert az akkori tapasztalatokat most nagyon jó eredménynyel lehetett fel­használni. Általános és nagy dicsé­rettel emlékeznek meg a katonai körök úgy a bevonult legénységnek, mint általában az egész lakosságnak magatartásáról. A lakosság mindenütt a legnagyobb készséggel és örömmel támogatja a katonai hatóságokat, Csehországban éppen úgy, mint a monarchiának egyéb, szlávok által lakott területein is. .­ ffiz­a LasBols magatartása — Az Est bécsi munkatársától. — A Reichspost ma reggeli száma római táviratot közöl egy előkelő olasz államférfiú nyilatkozatairól. E nyilatkozatok szerint Olaszországban nemcsak a hivatalos világ, hanem az egész közvélemény is Ausztria- Magyarország mellett áll. Nagyon jó hatást keltett Olaszországban Ausztria-Magyarországnak az a ki­jelentése, hogy a háborút nem akarja területnagyobbításra felhasználni. A most meginduló háború Olaszország érdekeit semmiképpen nem érinti. Az orosz beavatkozás esetén azon­ban Olaszország Földközi-tengeri ér­dekeit látja kockán és vele szemben a hármas­ szövetségben látja legmeg­bízhatóbb támaszát. Ha az európai háború minden várakozás ellenére mégis kitör,:'1, kétségtelen, hogy Olaszország a legutolsó pontig híven fogja teljesíteni szövetségesi köteles­ségeit. ______ A mozgósítás sikere — Az Est bécsi munkatársától. — Az osztrák Reichsrath klubhelyi­ségeiben tegnap este igen nagy élénkség volt. Mint ismeretes, a né­met pártok tagjai közül huszonheten A­­sseris hadsereg vezérei — Az Est bécsi munkatársától. — Egy balkáni diplomatától a szerb hadsereg jelenlegi vezéreitől a követ­kező érdekes felvilágosítást kaptam : A háborúban ismét Putnik tábor­­nok fogja a legnagyobb szerepet ját­szani. Putnik most hatvanhat éves. A bregalnicai csata után vajda címet kapott és igen nagy a tekintélye egész Szerbiában, ámbár igen sokan kriti­zálják hadvezéri képességeit. A törö­kökkel szemben határozottan sze­rencséje volt, azonban a törökök hadi­­terveinek hibáit nem tudta kellően kihasználni. Az első balkáni háború­ban való szerepét a legutóbbi időben egy szerb vezérkari tiszt Mars álnév alatt írott röpiratában igen élesen kritizálta. Stefanovics István tábornok az első balkáni háborúban a szerb és bolgár csapatokból álló kombinált második hadsereget vezette, mely Bulgária felől nyugatra menetelve, Kumano­­vónál a döntést idézte elő, a­mennyi­ben az akkor meglehetősen kellemet­len helyzetbe jutott szerb hadsereget megmentette. Stefanovics egy ideig hadügyminister volt. 1905-től 1907-ig ő volt az elnöke a szerb-macedón ko­­miténak, mely Macedóniában a banda­mozgalmakat vezette. Misics tábornok a királygyilkosok egyike ; a balkáni háború alatt ő volt Putnik vezérkari főnök helyettese. Miután nem volt híve a radikális párt­nak, a Pasics-kabinet a háború után őt tette meg bűnbaknak, és azzal az ürügygyel, hogy ő volt az oka an­nak, hogy Szerbiát az 1913-ik évi albán felkelés meglepte, elmozdí­totta a kormány az üszkübi hadosz­tály parancsnokságától. Valószínű azonban, hogy most reaktiválják Misics tábornokot, a­ki egyike a szerb vezérkar legjobb teoretikusainak. Bojanovics Milos, a dunai divízió parancsnoka, Kumanovónál és Pri­­lepnél tüntette ki magát, legutóbb pedig Pirotnál a bolgár hadsereg ellen. Szintén hadügyminiszter volt és ő is a királygyilkosok közé tar­tozik. Gojkovics tábornok a balkáni há­borúban az első Morava-divíziót ve­zette, egyike a legkiválóbb táborno­koknak. Jurisics Pál, egy Szerbiába beván­dorolt német ember fia, a­ki hosszú ideig szárnysegéde volt Péter király­nak, a szerb hadsereg legkiválóbb taktikusa. Jankovics tábornok, a­ki a harr­madik hadsereget vezette a balkáni háborúban, ismét nagy szerepet fog játszani. A bolgárok elleni hadjárat­ban rendkívüli sikerrel működött Ko­­renánál, a­hol sikerült neki a bolgárok visszaszorításával összeköttetést hozni létre a szerb és görög hadsereg kö­zött. Egyike a legvakmerőbb csapat­vezéreknek. Nedics tábornok a moravai had­­oztály második korosztályát vezé­nyelte Monasztirnál, a­hol vitézsé­gével nagyon kitűnt. A szerb hadsereg tábornokai közül a jelenlegi háborúban bizonyára az elősoroltak fognak kiválóbb szerep­hez jutni. 3. oldal Német­ország as­ziszása: m©,i£i£jésit©s eSSew Berlin, Július 31. /Az Est tudósítój­ától./ A konzervatív Deutsche Tages­zeitung állítólag feltétlenül megbíz­ható forrásból közli, hogy Német­ország lép­et telt Oroszországnál az orosz mozgósítás miatt és a válasz­adásra huszonnégy órai határidőt tű­zött ki. Szerb sorozás nacssás’lásísa! Szófia, július 31. /Az Est tudósítójától.) Az Itteni közvéleményben általá­nosan nagy az elkeseredés amiatt, hogy a szerbek a fegyverfogható macedón bolgárokat erőszakkal so­raikba kényszerítették. Sok macedón­bolgár a hegyek közé menekült, de a szerbek üldözték és lemészárolták őket. Épp igy fel vannak háborodva a szerbeknek ama kegyetlensége miatt, hogy a macedón bolgároktól elveszik élelmiszereiket és marháikat. Beszélgetés Dungyevszky Lázárral — Az Est­in­désilajótól. — Fölkerestük Dungyevszky Lázárt szabadság-téri palotájában. A ma­gyarországi szerbek legelőkelőbb alakja, bár jóval túl a nyolcvanon, daliás, hatalmas férfiú, külsőleg igen elegáns, korrekt magyarsággal a kö­vetkezőket mondotta munkat­ácsunk­nak : — Tegnap, szerdán délután érkez­tem Újvidékről. Itt üzleti dolgaim vannak, azonfelül családom nagy­része is ezúttal itthon, Budapesten tartózkodik. Ritkán vagyunk itt együtt, mert ki-ki a maga munkája után szokott járni. Mi bizony nem politizálunk, hanem dolgozunk. A­mi engemet illet, nem engedek magam­nak most se egy percnyi pihenőt és­­ötven esztendő óta minden évben megszokott karlsbadi utamat ezút­tal húzom­-halasztom, nem mintha sürgős szükségem volna a kúrára, hála Istennek egészséges vagyok. — Az igaz, hogy Karlsbadban én is politizáltam annak idején, de Szilágyi Dezsővel, báró Fejérváryval és Ho­­ránszky Nándorral, a­ki engem sok­sok éven keresztül intim barátságá­val tüntetett ki. Természetes, hogy a politikában ezekhez a nagy magyar férfiakhoz tartoztam magam és a prakszisban is, nemcsak érzületben, a Deák Ferenc és a Tisza híve voltam mindig. Bevallom, kit kormánypárti egész életemben, de magyar kormány­párti. Ezért a nacionalista szerb lapok éltek is, éppen a legutolsó alkalommal is, a­mikor Újvidékről Tisza István­nak hoztuk fel a díszpolgári okleve­let. És ezért. . . Dungyevszky Lázár elhallgatott, mert akarata ellenére a róla szárnyra kelt rágalomhoz ért. Nem szívesen, csak munkatársunk kérésére beszélt róla. — Kedden délután az újvidéki malmom igazgatója, König úr beszélt nekem arról, hogy különösen egy budapesti lap révén az a hír van el­terjedve, hogy engem, mint szerb összeesküvőt Becskereken, vagy nem is tudom hol, elfogtak. Legelsőbben mosolyogtam a hazugságon, de ma jól meggondolva, hogy ez a gálád ha­csak egy pillanatig is tarthatta magát, fel vagyok háborodva. — Senki sem lehet hűbb polgára a magyar államnak nálam és nemcsak kötelességből, hálából és okosságból, de őszinte érzületből is. És minden vonatkozásban, valahányszor erre al­kalmam volt, én is, a családom is ennek minden jelét megadtuk és meg fogjuk adni a jövőben is. Honnan te­hát az őrületes hít, melyet az a lap minden kritika nélkül lenyomtatott­? Miért nem győződtek meg az illetékes hatóságok útján a szörnyű vád és hir hazug voltáról és miért nem kérdez­tek meg engem, a­kinek tartózkodását mindig biztosan lehet tudni irodáim­ban, vállalkozásaimnál, budapesti és újvidéki házamban. Nem szoktam haragudni, mint embernek nem ez a természetem, mint elfoglalt keres­kedő és gazdálkodó, erre rá se érek. Perelni sem szoktam ugyanezen okok­ból, de ezúttal kénytelen vagyok a törvény segítségét igénybe venni és hír terjesztőjét felelősségre vonni és meginni tettetni. . .Jó szerencse még, hogy lent, a­hol faj- és vallásbeli rokonaim élnek, rend és nyugatom van, a­mely színte megzavarhatatlan. De mily vétkes könnyelműség világgá kürt­ölni egy hírt, a­mely az úgyis tájékozatlan külsőldei hazánk állapotát illetőleg megrémíti ! Elképzelhetetlen előt­tem, hogy e súlyos időkben élhetnek emberek, a felelősség minden tudata és minden raison nélkül. — Az ügygyel összefüggőleg semmi egyéb­ mondanivalóm nincs. Ez is kí­nos nekem, hogy beszélnem kell ma­gamról s ebben az izgatott és súlyos időben az érdeklődést és figyelmet hacsak egy pillanatra is más fontos dolgoktól elvonni. A­mi családom tagjait illeti, ők hasonlóképpen gon­dolkodnak, mint én, részt veszne­k a közös nagy küzdelemben és csupán egy öcsémnek négy fia ment részünkről a háborúba. Adja isen, hogy mennél kevesebb áldozatot követeljen ez a harc és ne tartson soká. A búza nincs betakarítva, egyéb munka is félbe van hagyva. Pedig ez a fődolog. A beszélgetés végén Dungyerszky Lázár intézett kérdést munkatár­sunkhoz : — Mit gondol uraságod, ő felsége elmegy csakugyan a főhadiszállásra. Meglátszott rajta, hogy példátla­nul izgatja ez a kérdés és hogy a felség, a­kinek a kora olyan magas, mint az övé, mennyire munkabíró és aktív.

Next