Az Est, 1915. szeptember (6. évfolyam, 245-274. szám)
1915-09-16 / 260. szám
10. oldal AZ&ST Csütörtök, szeptember 10 Imádkozó zsidó a vonaton Húzódik a vonat a Rákosmező szóén a töltésen. Futnak a kocsik a mozdony után a hátrafelé gurigázó füst alatt, fekete és szürke és vörös vagyonok egymásután, régi meg friss krétairás az oldalukon és bennük és fölöttük katonák, szénafelhők, ló, mozgókonyha és szürke meg zöld szekerek, ponyvák, minden. Milyen fürgén múlik az ember szeme előtt, a hosszú vonat, mily gyors és szabályos zakatolással kergetőznek a nehéz kerekek ... hol van a világ tűzvésze és zűrzavara ? Éi hogy fut a vonat a végtelenségig egyenes síneken. Sok-sok vonat szalad itt mindig előre is, visszafelé is, mind olyan biztosan és serényen, én nem tudom, mintha soha ilyen ambícióval és jókedvvel nem szaladgáltak volna a vonatok a földön. A teherkocsik után személykocsik jönnek, első osztály, második, harmadik. Az ablakokban katonák, kevés civil, egy-egy női fej. Az utolsó kocsiban, a lehúzott ablak mögött a szapora fejek közt egy álló alak, egy fehér-fekete utas, kifelé néz és a fejét, ingatja a mellére. Zsidó ember, aki imádkozik a vonaton. Imádságos köpenyegét a fejébe húzta, a homloka közepén a fekete bőrből való kocka látszik és olyan, mintha egy sötét és kemény gondolás ült volna ki a homlokára. Utána nézek, míg látom, ennek az utasnak, aki hajbókol gyöngéden előre, körülbelül a vonat zakatolásának taktusára és folyton beleveri a fejét a szívembe. Oh akármi csekélységnek amit látok, különös jelentőségét érzem ezekben az időkben. Láttam gyermekkoromban is vidéken a vonaton reggel imádkozó zsidókat és láttam Lengyelország vasútjain, mikor utaztam és most , ennek az egynek annyit tudok engedni érzéseimből... Áll az ablakban, nem tudja, hogy nézi valaki a mezőről, s nem törődik vele, hogy a kocsiban benn bámészkodnak rá az emberek. Idegen az idegenek között, magában, néz kifelé az elmúló tájra értelmes, csalódott feketefényű szemeivel, tán a mezőt se nézi, s nem veszi észre a lépkedő katonákat és a vágtató lovakat, teli van Istennel és egy távoli babonás világgal, a honnét jön és a hová megy a harmadik osztály Ahasvérja. Egy elkésett teremtés, aki soha meg nem érkezik. Az imádkozó lepelbe, a feketecsikos fehérbe fogják betakarni halottaikat.. Ez a szentelt lepel az ő estélyi öltözete, az ő jelmeze az ünnepélyen, az ő diszmagyarja. Áll az ablakban, utazik, tűnik, múlik az idegen világon átúl, hajbókolván az irgalmatlan és irgalmas Isten felé s szenvedélyesen burkolózik imádkozó köpenyébe, életének és halálának sátorába. (sz. e ) — Hivatalos jelentések. Vezérkarunk kedd délután a következő jelentést adta ki: Orosz hadszíntér : Kelet-Galiciában a helyzet változatlan. [ Az ellenség ma reggel megtámadta a Strypa mellékén lévő harcvonalunkat, de visszavertük. ] Az oroszok Volhyniában is, új csapatokat hozva oda, számos helyen támadtak. Míg Novo-Alexiniecnél még tart a harc, Dubnánál és a Stubiel-szakaszon mindenütt nagy veszteségeivel utasítottuk vissza az ellenséget. Litvániában küzdő csapataink, az ellenséget üldözve, Slonimtól délre, a Grivda-szakaszon túl nyomultak előre. Olasz hadszíntér: Az utóbbi napok eredménytelen olasz támadásai után tegnap a Flitsch és Teiméin vidékén vívott nagyobb harcokban szünet állott be. Praidnál tüzérségünk meglepő tüzelése az ellenséget egy több kilométer hosszúságú harcvonalon űzte ki hadállásaiból. Az olaszok menekülés közben súlyos veszteségeket szenvedtek. A tiroli harcvonalon kisebb ellenséges csapatoknak a Popona-völgy határhídjánál (Schluderbachtól délre) és a Tonale-szakaszon lévő hadállásunk ellen intézett támadási kísérleteit vertük vissza. A délnyugati harcvonalon általában csend uralkodik. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hadvezetőség legutóbbi jelentése így szól: Nyugati hadszíntér . A nap részben igen élénk tüzérségi tevékenység mellett, egyébként jelentékeny események nélkül telt el. A franciáknak egy gyönge előretörését a sapigneuli zsilipház ellen (Reimstól északnyugatra) visszavertük. Triert, Mörchingent, Chateau- Salinst és Donau-Eschingent ellenséges repülők bombázták. Donau- Eschingennél egy személyszállító vonatot géppuskával lőttek. Néhány ember meghalt, néhány megsebesült. A Trier felett megjelent repülőrajból egy légi járművet Sommeringen mellett (Fentschtól délnyugatra) lelőttünk. Keleti hadszíntér Hindenburg tábornagy hadcsoportja: A Duna és a Vilija közti arcvonalon (Vilnától északnyugatra) harcok árán tovább haladunk előre, ötezerkétszáz oroszt elfogtunk, egy ágyút, tizenhét lőszerkocsit, tizenhárom géppuskát és sok málhát zsákmányoltunk. Olitától keletre is előrehalad támadásunk. Grodnótól északkeletre a Nyemen kanyarulatánál üldöző csapataink fél alig jutottak Lidához. Tovább délre a Szcara-szakaszhoz közeledünk. A lidai pályaudvarra éjjel bombákat dobtunk. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja : Szcara irányában az üldözés tovább folyik. Ellenséges utóvédeket visszavetettünk. Mackensen tábornagy hadcsoportja : Az ellenség az üldözést itt sem tudta feltartóztatni. Néhány száz oroszt elfogtunk. Délkeleti hadszíntér: A német csapatoknál a helyzet változatlan. — A vasutasok egy milliót adtak hadi jótékony célokra. Az Est a minap méltatta azokat a pontos és lelkismeretes szolgálatokat, amelyeket a magyar vasúti hivatalnokok és alkalmazottak a háború egész tartama alatt teljesítenek. E buzgó szolgálat mellett a magyar vasutasok szerény fizetésük tekintélyes hányadát még különféle háborús jótékony célokra is adományozták, s az általuk összegyűjtött összeg az egy millió koronát már is jóval meghaladja. A vasutasok áldozatkészségéről dr. Biber Gyula államvasúti igazgató a következőképpen nyilatkozott Az Est munkatársa előtt : — A háború kitörésekor felhívtam az üzletvezetőket, hogy a rendelkezésük alá tartozó hivatalnokok és alkalmazottak figyelmét a különféle háborús jótékony célokra irányítsák. Azóta a Máv kötelékébe tartozók a havi fizetésük kiutalásakor egy gyűjtőívre ráírják, hogy mennyit akarnak háborús célra adni Hangsúlyozom, hogy ez az adakozás mindenféle hivatalos szín nélkül történik, mindenki a saját jószántából ad, senkit semmire nem kényszerítünk. És íme, mondhatom, hogy az elnökigazgató úrtól a legutolsó sorompó-őrig nincs egyetlen ember sem, aki ne áldozna a háború követelte jótékony célokra. Az üzletvezetőségek, a műhelyek és az igazgatóság személyzete eddig 1.024.754 koronát gyűjtött össze, ebből a pénzből a bevonult vasutasol, hozzátartozóinak segítségére 567.745 koronát, központi hadsegélyezésre 111.749 koronát fordítottunk, de jutottak kisebb-nagyobb összegek a vak katonák javára, a kárpáti falvak felépítésére, a Vörös félhold, a Vöröskereszt céljaira és más háborús célokra. Ezzel azonban még nem merült ki a vasutasok jótékony tevékenysége. A vasutasok körében alakult különféle társadalmi egyesületek is kiveszik a részüket a különféle jótékonysági akciókból. És közöttük a legnagyobb: a vasúti és hajózási klub hadikórházat tart fenn, amelynek a javára a tagok havonta hatezer koronát adnak ; ezt az összeget fizetésük arányában az államvasút pénztára vonja le havonta, a fizetés kiutalásakor. — Nagy német légi támadás a rigai öbölben. A német tengerészeti vezérkar a következő hivatalos jelentést adta ki : Szeptember 12-én német hydro-plánok támadást intéztek a rigai öbölön orosz tengeri haderők és Riga- Dünamünde ellen. Egy repülőgépünk az öbölben egy ellenséges hydroplán anyahajót vett észre, melyre eredménynyel dobott bombákat. Megállapítottuk, hogy a bombák tüzet okoztak. Egy másik repülőgépünk bombákat vetett egy torpedózuzóra és azt eltalálta. Egy harmadik gépünk az anensburgi öbölben felfedezett egy hydropláin-anyahajót, melyet kétszer eltalált. A negyedik hydroplánnak, amelynek Zerelnél két orosz légi járművel kellett megküzdenie, sikerült egy torpedózuzót megközelíteni és eltalálni. Az ötödik gép Windau előtt két ellenséges víz alá merült tengeralattjáróra bukkant, melyekre két bombát vetett. Az eredményt megállapítani nem lehetett. Az utolsó légi járművünk végül hatszor eltalálta az orosz tengerészet torpedónaszádjainak építésére szolgáló dünamündei Mühlgraben hajógyár műhelyeit és a hajócsúsztató telepeket. A hajógyár kigyulladt. Egyik légi járművünk a rigai öbölben egy orosz vitorlással találkozott, melyet elsülyesztett, miután a legénység előbb megmenekült. — A rendőrség és a gyáfkartel. Éppen tegnap írtuk, hogy a kartelszerű összebeszélés és árfelhajtás leplezésére mint alakítják a nagyvállalati érdekeltségek egymásután a sok központot, amely gyakran hatósági máz látszatával lép fel és korlátlanul állapítja meg az árakat. Most a kezünkbe jutott a budapesti államrendőrség 7350/1915. számú rendelete, amely bizonyára a főkapitányság szándéka ellenére a gyufakartel érdekeinek védelmére használható. A rendőrség említett rendelete ugyanis megállapítja, hogy a gyufát skatulyánként 4 fillérrel lehet árusítani, és ezzel tulajdonképpen azoknak a helyzetét nehezíti meg, akik talán a kartelen kívül, esetleg külföldről behozott gyufát négy fillérnél olcsóbb áron bocsáthatnának a közönség rendelkezésére. Ha valaki olcsóbb árral jelentkeznék, arra könynyen ráhúzhatják az említett rendeletet s főleg megtévesztene az a dolog mindenkit, hogy hisz a rendőrség intézkedése alapján a gyufa ára nem is lehet négy fillérnél kisebb. Az ilyen rendeletekkel ügynökök és közvetítők rendesen visszaélnek és a gyufakartel is lesz annyira élelmes, hogy ezt a rendelkezést a maga javára használja fel. A rendőrség azonban gondoljon a fogyasztókra is és ha már az árak megállapításába beavatkozik, ellenőriztesse azt is, hogy hány szál gyufát tesznek egy-egy skatulyába és hogy sokan a kétszeresére felemelt áron mennyivel kevesebb gyufaszálat adnak el egy skatulyában, mint eddig. Ellenőrizze a viszonteladás feltételeit, mert azt halljuk, hogy a gyár, a közvetítő és a kiseladó között az árak nagyon aránytalanok és a kartel túlságosan kihasználja monopóliumának előnyét. Mindenesetre szükséges volna azonban a rendeletnek olyan hiteles magyarázata, amely lehetetlenné tenné, hogy a rendőri ármegállapítás miatármaximálás tüntettessék fel és a szabad verseny érvényesülése ellen legyen kihasználható. — D’Annunzio és Puccini operája a háborúról. A londoni Daily Express közli a következő római táviratot : Puccini nemrégiben az olasz fronton járt és ott találkozott D’Annunzióval. A komponista felvetette azt a tervet, hogy szép volna, ha közösen imnának egy operát, amelynek tárgyát a háborúból merítenék. D’Annunzio megígérte, hogy rövid időn belül megírja a librettót. — A braganzai herceg kitüntetése. Bécsből jelentik lapunknak telefonon, hogy a király Don Miguel braganzai hercegnek, aki a 7. huszárezredben szolgál, a harctéren ellenben egy máltai sebesültszállító vonat parancsnoka, önfeláldozó munkásságáért legfelsőbb elismerését nyilvánította. — Eitel Frigyes herceg Lublinban. Feltin 51 táviratozzék lapunknak. Eitel Frigyes herceg a keleti harctéren van és most Lublinba érkezett, ahonnan folytatni fogja útját. — Örökbefogadás a magyar nemesség átruházásával. A király személye körüli minisztere előterjesztésére jóváhagyta azt az örökbefogadási szerződést, amely dr. Gersenyesi Hollósy Gyula Temesvármegyei főjegyző, másfelől dr. Kuthy Lajos Temes vármegyei aljegyző, tartalékos tüzérfőhadnagy és özvegy Kuthy Lajosné, mint kiskorú Kuthy László utászhadnagy természetes és törvényes gyámja között létrejött. Gerlenyesi Hollósy Gyula magyar nemességét és családnevét dr. Kuthy Lajosra és Kuthy Lászlóra díjmentesen reáruházta és megengedte,hogy az örökbefogadottak a »Hollósy-Kuthy« kettős családnevet használják. — Tolvajok egy kávéházban. Az éjjel ismeretlen tettesek betörtek Újpesten, az Árpád-úton levő és hónapok óta lezárt Vigadó-kávéházba. A tolvajok az összes rézcsillárokat, ajtókilincseket elvitték. A rendőrség nyomozza a tetteseket. — Straus Oszkár Budapesten. A Király Színház most a »Varázskeringő« szerzőjének, Straus Oszkárnak »Rund um die Liebe« című új operettjére készül, amelyet Bécsben eddig több mint háromszázszor játszottak. A jövő hét szerdáján kerül bemutatóra az újdonság Legénybúcsu címen. Az igazgatóság meghívására az előadást maga a szerző fogja vezetni. — Károly István és Lipót Szalvátor főhercegek Vöröskereszt kitüntetése. A király Károly István főherceg tengernagynak az osztrák-magyar monarchia hadsegélyezése védnökének és Lipót Szalvátor főherceg, táborszernagy, az összes fegyveres erő özvegy és árvasegélyző alapja védnökének a Vöröskereszt érdemcsillagát a hadiékítménynyel díjmentesen adományozta. — A hasfelmetsző. Newyorkból írják : Newyorkban az utóbbi hónapokban egy hasfelmetsző garázdálkodott. A baltimorei rendőrség elfogta a bestiális embert, akit Edgar Jones-nak hívnak. Jonesnél egy hoszszú kést és egyéb bűnjeleket találtak. — A bécsi záróra. Az alsó-ausztriai helytartóság a bécsi rendőrfőnökséggel egyetértőleg rendeltet adott ki, amely szabályozza a zárórát. E szerint kávéházakat, vendéglőket és büfféket éjjel egy órakor kell zárni s ez a szabály szeptember 18-ikáról 19-ikére virradó éjjel lép életbe. Olyan helyiségekben, ahol ételeket szolgálnak fel zeneszó mellett, mutatványos előadások vannak és a kabarékat pontban éjfélkor kell bezárni, illetőleg a zenének akkor meg kell szűnnie és a helyiségek még egy óráig nyitva maradhatnak zene nélkül.