Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-01 / 1. szám
2. oldal 4 Szombat, január 1. Bojadsev tábornok Mackensenről, Románia magatartásairól és Macedónia nagy értékéről Szófia, december 16. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Bojadsev, az első bolgár hadsereg vezére a Dnevnik munkatársa előtt nagyon érdekesen nyilatkozott azokról a benyomásokról, amelyeket Mackensen tábornagyról, és azokról, amelyeket az általános katonai helyzetről nyert. — Valóban nehezemre esik, —hgy kezdje szavait Bojadsev tábornok —, hogy valamit mondjak a tábornagyról. Túlságosan gyengének érzem magamat ahhoz, hogy megrajzoljam a képét a lodzi győzőnek, annak a hadvezérnek, aki az orosz hadsereget kiűzte Galíciából és Lengyelországból. Mackensen jelentőségét egyáltalában nem könnyű meghatározni: ő volt az első, aki a nehéz tüzérség jelentőségét a modern háborúban felismerte és legelőször ő érvényesítette a gyakorlatban. Hiszen a gondolat maga oly egyszerűnek látszik, — ez azonban a híres Kolumbusz-tojás egyszerűsége, amelyről utólag mindig nagyon könynyű kijelenteni, hogy nem volt benne semmi különös. — A tábornagy előttem és más bolgár tábornokok előtt is nyilatkozott hadseregünkről és ezekben a kijelentésekben lehetett látni, hogy mily nagy és mily szerény tud lenni egyszerre. Nekem szóról-szóra a következőket mondta: »Azt gondolom, hogy a balkáni hadjáratban nem dolgoztam valami sokat. A szerbek végleges megsemmisítése tulajdonképpen a bolgár csapatok érdeme, amelyek fényesen teljesítették azt a feladatot, amely rájuk hárult. Valóban kevés népet ismerek, amelynek ily igazi hazaszeretettől áthatott katonái vonnak. Ezek a katonák a hazáért minden áldozatot meghoznak és ebben a vonatkozásban minden összehasonlítást diadalmasan állanak meg«. A beszélgetés ezután a hadműveletekre fordult, amelyekről a tábornok azt mondta, hogy általában pillanatnyilag szünetelnek. — A déli fronton megleckéztettük az angolokat és a franciákat, — mondta a tábornok — olyan leckét adtunk nekik, amelyet egyhamar nem fognak elfelejteni. Ha alkalmunk lesz később ismételten szembekerülni velük, akkor még alaposabb leckében részesülhetnek és az én becslésem szerint aligha marad közülök sok a Balkánon. Azok az erősítések, amelyeket ott lent összetákolnak, éppen oly kevéssé fognak rajtuk segíteni, mint felszereléseik. Macedóniában, valamint Montenegróban ez idő szerint szünetelnek a hadműveletek. Az újságíró ezután megkérdezte a tábornokot, hogy vájjon lehetséges-e, hogy az oroszok átvonulnak Románián ? Bojadsev tábornok kijelentette, hogy nem igen hisz egy ilyen kísérletben. — Egy ízben — folytatta szavait a tábornok —a román kormány biztosított bennünket, hogy az oroszoknak ilyenfajta kísérleteit barátságtalan tettnek tekintené. Az oroszok már csak azért sem igen számíthatnak Románia segítségére, mert hiszen akkor Romániának is meg kellene ízlelnie a háború zavarait, amelyeket eddig elkerült. Románia politikai és katonai helyzete ma kitűnő és kezesség arra, hogy a román kormány nem engedi magát beleugratni egy kalandba, amelynek eredménye nagyon is kétséges. Az új négyesszövetség és Románia között kitűnő a viszony és ez is további kezesség Románia magatartására. Ezután Macedóniára került a szó és a tábornok elbeszélte, mily nagyon csalódtak azok, akik azt hitték, hogy Macedóniában csak hegyek vannak és a mezei munkára alkalmas föld nincs egy talpalatnyi sem , holott Macedóniában minden megterem, ez az ország a legszebb kert és azok a bolgár katonák is, akik a csodálkozástól nem tudtak hova lenni, mert ennek az országnak a gazdagsága elkábította őket, most már látják, hogy néhány év múlva a hazának ez oly dús területe lesz, amelynek értékét ugyancsak nem szabad kicsinyelni. Az újságíró ezután megkérdezte a tábornokot, hogy váljon más-e a bolgár katona lelkiállapota ma, mint amilyen volt az első balkáni háborúkban ? Bojadsev tábornok így válaszolt: — A korábbi háborúkat katonáink lelkesedéssel küzdöttek végig, ma pedig tudatosan harcolnak a hazáért. Ez a tudat sokkal több fáradalom és kellemetlenség elviselésére ad nekik erőt, mint a lobogó lelkesedés, amely gyakran olyan, mint a láng, és hamar elalszik. A tábornok a következő szavakkal fejezte be a beszélgetést: — A bolgár nemzet nyugodtan várhatja a jövőt, mert a háborút, amelyet indítottunk, diadalmasan fogjuk befejezni. Dr. Alex. Beszélgetés Todorov bolgár hadvezérrel Szófia, december 30. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) Todorov tábornok, a második bolgár hadsereg parancsnoka Szófiába érkezett. Mint ismeretes, ez a hadsereg harcolt Macedóniában és kényszerítette az angolokat és a franciákat arra, hogy a Vardar melletti állásokat Délmacedóniában mindenütt kiürítsék. Todorov tábornok szíves volt fogadni. Mindenekelőtt az iránt érdeklődtem nála, hogy mi az eredménye a Mackensen tábornagygyal folytatott tanácskozásoknak ? Todorov természetszerűen csak bizonyos tartózkodással nyilatkozhatott. — Minden kérdésben teljes egyetértés jutott kifejezésre és határozott programot állapítottunk meg — mondotta. — Mackensen tábornagy személye mély benyomást tett reám és társaimra. Tiszta felfogása, határozottsága és biztos fellépése a szó szoros értelmében vett hadvezérhez méltó. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy a tábornagy a háború folyamán oly tapasztalatokat szerzett, amelyek alapján elismerő nyilatkozatot tehetett a bolgár katonákról. — Milyen a helyzet azon az arcvonalon, ahol az angolok és franciák szembenállónak a bolgárokkal ? —. Most pillanatnyilag teljes nyugalom uralkodik ott. A hadsereg lábhoz tett fegyverrel várakozik újabb parancsra. Miként ön bizonyára tudja, a görögök északról dél felé, egészen az Égei-tengerig húzódó korridort adták az a tagol és francia csapatoknak és ők maguk kelet és nyugat felé a Jenicse és Vardar, illetőleg a Nigritáig húzódtak vissza. Az angol és francia terület tehát a Vardar és a szaloniki—doiraui vasútvonal között terül el. A korridor északi szegélye a Majadakhegységtől a Kukusig húzódik. A velünk szemben lévő angol-francia front összes kanyarulataival együtt alig hosszab ötven kilométernél. Nem valószínű, hogy támadásunk esetén az angol és francia csapatok sokáig tarthatnák magukat. Sokkal valószínűbb, hogy igen gyorsan vissza fognak vonulni a Szalonikitól északra fekvő rendkívül megerősített állásaikba. — Kegyelmes uramnak nem az a véleménye, hogy a mai helyzet katonai szempontból hosszabb ideig tarthatatlannak tekintthető ? — Minden bizonynyal. Ez a helyzet Németországra és szövetségeseire épp oly kellemetlen, mint a görögökre nézve. Kétségtelen, hogy katonai szempontból változnia, politikailag pedig tisztázódnia kell. — Szabad kérdeznem excellenciádat, vájjon a szövetségesek hadserege nagy katonai előnyöket veszített-e az által, hogy politikai okokból megállt az úgynevezett semleges Görögország határán ? — Nem szenved kétséget, — felelte a tábornok — hogy had seregem az angol és a francia csapatokat egyszerűen a tengerbe kergette volna, ha folytathatta volna előrenyomulását, mert az angol és francia csapatok vereségük után pánikszerűen menekültek, amit az eldobált és zsákmányolt felszerelési tárgyak rendkívül nagy száma eléggé bizonyít. De a politikai okok meggátoltak bennünket a kivívott siker kihasználásában. Nem kételkedem azonban egy pillanatig sem abban, hogy a szövetségesek hadserege ezután is le fogja gyűrni az entente csapatait és a világháború legérzékenyebb vereségét ott fogják elszenvedni. Ezután a legutóbbi dicsőséges harcokról kezdtünk beszélgetni és megkérdeztem a tábornokot hogy nyilatkozzék az angol és francia katonákról. — Kétségtelen, — mondotta Todorov — hogy az ellenünk harcoló hadseregben a franciák szívósabban és jobban harcoltak, mint az angolok. Az angolok egyáltalában csak a nagy hadműveletek megkezdése előtti három-négy napon voltak az első harcvonalban láthatók. Majdnem valamennyi 19— 20 éves fiatalember volt, míg a franciák közt sokkal érettebb férfiakat láttunk. Az angolok felszerelése talán fényűzőbb, de a franciák is egészen modernül vannak felszerelve és öltözve. Egészen új francia acélsisakot viseltek és a soraik közt harcoló turkok is bevonták már tarka turbánjaikat. Egyáltalában a franciák sokkal nagyobb felelősségérzettel harcolnak, mint az angolok. — És milyen érzéssel harcol a bolgár katona az angolok és franciák ellen ? — A bolgár katona nem tesz különbséget a francia és az angol között. Itt nem úgy van, mint a németeknél, akik bizonyos politikai érzelemtől vezetve, a franciák ellen, mint mondják, bizonyos megkülönböztetett tisztelettel harcolnak, míg az angolokat Németország fejlődésének irigy ellenségeiként kezelik. A bolgárok csals azt látják, hogy ezek mind arra törekednek, hogy Macedónia és Bulgária szent területét megbecstelenítsék, és egyforma ellenségnek tekintik őket, akár angolok, akár franciák, vagy oroszok. Adorján Andor. Rokonainkkal, barátainkkal és ismerősseinkkel tudatjuk a fájdalmas hírt, hogy szeretett felejthetetlen fiunk, bátyánk és 1 .sógorunk drJisoler Oszkár győri ügyvéd hosszú nehéz szenvedés után 35. éves korában csendesen elhunyt. Győr* 1915. december he. Kischer Károly és neje mint szülők. Se- Ibestyén Irma, Taussik Mariska, deutsch Ilonka nővérei, dr. Sebestyén Miksa, Taussik Ottó Wien, Deutsch Béla cs. c . kir. Ofizial, sógorai. Minden külön értesítés helyett.