Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

2. oldat i 4 Szombat, január 1. Bojadsev tábornok MackensenrSI, Románia magatartásairól és Macedonia nag^ értékéről Szófia, december SO. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Bojadsev, az első bolgár hadsereg vezére a Dnevnik munkatársa előtt nagyon érdekesen nyilatkozott azok­ról a benyomásokról, a melyeket Mackensen tábornagyról, és azokról, a melyeket az általános katonai helyzetről nyert. — Valóban nehezemre esik, —rigy kezdje szavait Bojadsev tábornok —» hogy valamit mondjak a tábor­nagyról. Túlságosan gyengének ér­zem magamat ahhoz, hogy meg­rajzoljam a képét a lodzi győzőnek, —- annak a hadvezérnek, a ki az orosz hadsereget kiűzte Galíciából és Lengyelországból. Mackensen je­lentőségét egyáltalában nem könnyű meghatározni: ő volt az első, a ki a nehéz tüzérség jelentőségét a modern háborúban jelismerte és legelőször ő érvényesítette a gyakorlatban. Hiszen a gondolat maga oly egyszerűnek látszik, — ez azonban a hires Kolumbusz-tojás egyszerűsége, a melyről utólag mindig nagyon köny­­nyü kijelenteni, hogy nem volt benne semmi különös. — A tábornagy előttem és más bol­gár tábornokok előtt is nyilatkozott hadseregünkről és ezekben a kijelen­tésekben lehetett látni, hogy mily nagy és mily szerény tud lenni egy­szerre. Nekem szóról-szóra a követ­kezőket mondta: »Azt gondolom, hogy a balkáni hadjáratban nem dol­goztam valami sokat. A szerbek vég­leges megsemmisítése tulajdonképpen a bolgár csapatok érdeme, a melyek fényesen teljesítették azt a feladatot, a mely rá\uk hárult. Valóban kevés népet ismerek, a melynek ily igazi hazaszeretettől áthatott katonái von­nák. Ezek a katonák a hazáért minden áldozatot meghoznak és ebben a vonat­kozásban minden összehasonlítást dia­dalmasan állanak meg«. A beszélgetés ezután a hadműve­letekre fordult, a melyekről a tábor­nok azt mondta, hogy általában pil­lanatnyilag szünetelnek. — A déli fronton megleckéztettük az angolokat és a franciákat, — mondta a tábornok — olyan leckét adtunk nekik, a melyet egyhamar nem fognak elfelejteni. Ha alkal­munk lesz később ismételten szembe­kerülni velük, akkor még alaposabb leckében részesülhetnek és az én becs­lésem szerint aligha marad közülök: sok a Balkánon. Azok az erősítések, a melyeket ott lent összetákolnakt éppen oly kevéssé fognak rajtuk segí­teni, mint felszeretéseik. Macedóniá­ban, valamint Montenegróban ez idő szerint szünetelnek a hadmű­veletek. Az újságíró ezután megkérdezte a tábornokot, hogy vájjon lehetsé­ges-e, hogy az oroszok átvonulnak Románián ? Bojadsev tábornok ki­jelentette, hogy nem igen hisz egy ilyen kísérletben. — Egy izben — folytatta sza­vait a tábornok —a román kormány biztosított bennünket, hogy az oro­szoknak ilyenfajta kísérleteit barát­ságtalan tettnek tekintené. Az oroszok már csak azért sem igen számíthat­nak Románia segítségére, mert hi­szen akkor Romániának is meg kel­lene ízlelnie a háború zavarait, a me­lyeket eddig elkerült. Románia po­litikai és katonai helyzete ma kitűnő és kezesség arra, hogy a román kor­mány nem engedi magát beleugratni egy kalandba, a melynek eredménye nagyon is kétséges. Az uj négyesszö­vetség és Románia között kitűnő a viszony és ez is további kezesség Ro­mánia magatartására. Ezután Macedóniára került a szó és a tábornok elbeszélte, mily na­gyon csalódtak azok, a kik azt hit­ték, hogy Macedóniában csak hegyek vannak és a mezei munkára alkalmas föld nincs egy talpalatnyi sem ; holott Macedóniában minden megterem, ez az ország a legszebb kert és azok a bolgár katonák is, a kik a csodálkozástól nem tudtak hova lenni, mert ennek az országnak a gazdagsága elkábitotta őket, most már látják, hogy néhány év múlva a hazának ez oly dús területe lesz, a melynek értékét ugyancsak nem szabad kicsinyelni. Az újságíró ezután megkérdezte a tábornokot, hogy vájjon más-e a bolgár katona lelkiállapota ma, mint a milyen volt az első balkáni hábo­rúkban ? Bojadsev tábornok igy válaszolt: — A korábbi háborúkat kato­náink lelkesedéssel küzdötték végig, ma pedig tudatosan harcolnak a ha­záért. Ez a tudat sokkal több fára­dalom és kellemetlenség elviselésére ad nekik erőt, mint a lobogó lelke­sedés, a mely gyakran olyan, mint a láng, és hamar elalszik. A tábornok a következő szavakkal fejezte be a beszélgetést: — A bolgár nemzet nyugodtan várhatja a jövőt, mert a háborút, a melyet indítottunk, diadalmasan fogjuk befejezni. Dr. Alex. Beszélgetés Todorov bolgár hadvezérrel Szófia, december 30. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) Todorov tábornok, a második bol­gár hadsereg parancsnoka Szófiába érkezett. Mint ismeretes, ez a had­sereg harcolt Macedóniában és kén’y­­szeritette az angolokat és a fran­ciákat arra, hogy a Vardar melletti állásokat Délmacedóniában min­denütt kiürítsék. Todorov tábornok szives volt fogadni. Mindenekelőtt az iránt érdeklődtem nála, hogy mi az eredménye a Mackensen iábornagy­­gyal folytatott tanácskozásoknak ? To­dorov természetszerűen csak bizo­nyos tartózkodással nyilatkozhatott. — Minden kérdésben teljes egyet­értés jutott kifejezésre és hat á­­rozott programot álla­pítottunk meg — mondotta. — Mackensen tábornagy személye mély benyomást telt ream és tár­saimra. Tiszta felfogása, határo­zottsága és biztos fellépése a szó szoros értelmében vett hadvezér­hez méltó. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy a tábornagy a há­ború folyamán oly tapasztalatokat szerzett, a melyek alapján elismerő nyilatkozatot tehetett a bolgár ka­tonákról. — Milyen a helyzet azon az arc­­vonalon, a hol az angolok és franciák szembenállónak a bolgárokkal ? —. Most pillanatnyilag teljes nyu­galom uralkodik ott. A hadsereg lábhoz tett fegyverrel várakozik újabb parancsra. Miként ön bizo­nyára tudja, a g ö r ö g ö k 6 s z a k­­r ő 1 dél felé, egészen az Égel-tengerig húzódó korridort adták az a ta­gol és francia csapatok­nak és ők maguk kelet cs nyu­gat felé a Jenicse és Vardar, il­letőleg a Nigritáig húzódtak vissza. Az angol és franeia terület tehát a Vardar és a szaloniki—doiraui vasútvonal között terül el. A kor­ridor északi szegélye a Majadak­­hegyséytől a Kukusig húzódik. A velünk szemben lévő angol-írancia front összes kanyarulataival együtt alig hossza b ö t v e n kilométernél. — Nem valószínű, hogy támadásunk esetén az angol és francia csa­patok sokáig tarthat­nák magukat. Sokkal való­színűbb, hogy igen g y o r s a n vissza fognak vonulni a S z a 1o n i k i t ó1 északra fekvő rendkívül meg­erősített állásaikba. — Kegyelmes uramnak nem az a véleménye, hogy a mai helyzet ka­tonai szempontból hosszabb ideig tarthatatlannak tekirtthető ? — Minden bizonynyal. Ez a helyzet Németországra és szövetsé­geseire épp oly kellemetlen, mint a görögökre nézve. Kétségtelen, hogy katonai szempont­ból változnia, politikai­lag pedig tisztázódnia k c 11. — Szabad kérdeznem excellen­­ciádat, vájjon a szövetségesek had­serege nagy katonai előnyöket ve­szített-e az által, hogy politikai okok­ból megállt az úgynevezett semleges Görögország határán ? — Nem szenved kétséget, — felelte a tábornok — hogy had­seregem az angol és a francia csapatokat egy­szerűen a tengerbe ker­gette volna, ha folytat­hatta volna előrenyomu­lását, mert az angol és francia csapatok vereségük után pánik­szerűen menekültek, a mit az el­dobált és zsákmányolt felszerelési tárgyak rendkívül nagy száma eléggé bizonyít. De a politikai okok meggátoltak be n­­nűnket a kivívott siker kihasználásában. Nem ké­telkedem azonban égy pillanatig sem abban, hogy a szövetségesek hadserege ezután is le lógja gyűrni az entente csapatait és a világ­háború legérzékenyebb vereségét Itt fogják el­szenvedni. Ezután a legutóbbi dicsőséges harcokról kezdtünk beszélgetni és megkérdeztem a tábornokod hogy nyilatkozzék az angol és fráWcia ka­tonákról. — Kétségtelen, — mondotta Todorov — hogy az ellenünk har­coló hadseregben a franciák szívósakban és jobbau harcoltak, mint az an­golok. Az angolok egyáltalában csali a nagy hadműveletek meg­kezdése előtti három-négy napon voltak az első harcvonalban lát­hatók. Majdnem valamennyi 19— 20 éves fiatalember volt, míg a fran­ciák közt sokkal érettebb férfiakat láttunk. Az angolok fel­szerelése talán fényű­zőbb, de a franciák is egészen modernül vannak felszerelve éa öltözve. Egészen uj franeia acél­sisakot viseltek és a soraik közt harcoló turkok is bevonták már tarka turbánjaikat. Egyáltalában a franciák sokkal na­gyobb felelősségérzet­tel harcolnak, mint az angolok. — És milyen érzéssel harcol a bol­gár katona az angolok és franciák ellen ? — A bolgár katona nem tesz különbséget a francia és az angol között. Itt nem úgy van, mint a németeknél, a kik bizonyos po­litika! érzelemtől vezetve, a f r a n­­e i á k ellen, mint mond­ják, bizonyos meg külön­böztetett tiszteleti el harcolnak, mig az angolokat Németország fejlődésének irigy el­lenségeiként kezelik. A bolgárok esals azt látják, hogy ezele mind arra törekednek, hogy Macedónia és Bulgária szent területét nieg­­becstelenitsék, és egyforma ellen­ségnek tekintik őket, akár angolok, akár franciák, vagy oroszok. Adorján Andor, Rokonainkkal, barátainkkal és ismerő- j ! seinkkel tudatjuk a fájdalmas hirt, hogy j szeretett felejthetetlen fiunk, bátyánk és | .sógorunk díJisoiier Oszkár! győri ügyvéd hosszú nehéz szenvedés után 35, éves ko- ] rában csendesen elhunyt. Győr* 1915. december hő. bischer Károly és neje mint szülők. Se- I bestyén Irma* Taussik Mariska, deutsch | lonka nővérei, dr. Sebestyén Miksa, ! Taussik Ottó Wien, Deutsch Bélá cs. ci < kir. Ofizial, sógorai. Minden külön értesítés helyett.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék