Az Est, 1916. július (7. évfolyam, 181-211. szám)

1916-07-01 / 181. szám

Szombat, 1996 július 1. 1 iskolánál nagyobb csoportban özön­lötték el a várost. Kisebb csete­patékra került a sor, a Riegplatzon, a Kueulmarei-úton, a Népkertnél ,és az Erdélyi-utcán. Reg­gel fél ötig tartottak e csatározások, akkor hia­gyta el utolsó emberünk a várost. Az oroszok reggel nyolc órakor vo­nultak be. Elsőnek egy osztag kozák­­ság vonult keresztül a városon Kucur­­mare irányában. Déli tizenkét órakor egy zászlóalj gyalogság vonult be, egy őrnagy parancsnoksága alatt, a­kinek S­a­n­d­r­u plébános átadta a várost. Az oroszok parancsot kaptak, hogy ne fosztogassanak is e pa­rancsot néhány kivétellel teljesítették is. Mivel csapataink folytonos utóvéd­harcok között nyugat felé vonultak vissza, az oroszok még vasárnap be­vonultak Kucurmaréba is. A lakosság menekülése nagyon szomorú látványt nyújtott, a nyugat és dél felé vezető utak gyalog és kocsin menekülő nép­pel voltak tele, mely vérző szívvel hagyta el lakóhelyét. Judius Weber. Jenő főherceg az olasz front harcairól Cs. és kir. sajtó hadiszállás, június 29. (As Est távirata) Az­­Olaszország ellen küzdő,magyar és osztrák haderők főparancsnoka, Jenő főherceg vezérezredes,, ma fo­gadta főhadiszállásán a haditudósítók egy kft "csoportját, mely Arsiero kör­nyékéről érkezett a főhadiszállásra. A magas termetű, őszbe vegyült hajú főherceg tábori egyenruhájában is , Velazquez spanyol grandjaira emlé­keztet. Leültetett dolgozószobájában és érdekes, finom modorában szólt hozzánk:"'. — Személyesen győződhettek meg arról, uraim, —kezdte a főherceg — hogy­ várakozáson felül gyorsan mit értek el csapataink az elképzelhető legnehezebb terepen. Az olaszoknak általában ,­­csak­ a­­ háború­­ kezdetén voltak sikeréik, mikor csupán gyönge népfölkelő alakulataink és lövészeink állottak a határ mentén. De az én ellenfelem, Cadorna — s a főherceg itt finom mosolyával könnyedén meg­hajolt, mint egyik vívó a másik előtt — szorosan a stratégiai művészet szabályaihoz alkalmazkodott, s előbb rendszeresen végi­gtapogatta az egész­­ frontot, hogy kisebb előretörések­­ révén puhatolja ki az ellenség erej­ét­­ és annak elosztását, valamint hogy f élénk tüzérségi tűz által az ellenség tüzérségének felállítása felől tájéko­zódást nyerjen. —­E rendszeres, de időrabló eljárás­­azonban éppen amaz első két hetébe­­ került, melyben mi tartalékainkat­­ beállítottuk és állásainkat úgy, a­hogy­­a védelemre berendeztük. Mikor az­­t­­án Gadorna valóban támadni akart, ■ törbetelestül erős frontba ütközött, bár számbelileg még mindig jelentés­i­kény fölényben volt, így tarthattuk­­ magunkat oly védelmi vonalon, melyre j­ö az olasz hadüzenetkor nem is számít­­hattank. —­ Az olasz támadások ütköző­­­pontja az­ isonzói arcvonal lett. Külö­nösen a második és negyedik isonzói csata volt hallatlanul nehéz és véres. Már e harcok folyamán mutatkozott az, a­mit offenzívánk most beigazolt, hogy tudniillik csak a mi embereink­­ képesek elviselni a pergőtűz borzalmait,­­ de nem az olaszok idegei és erkölcsi­­ ereje. Éppen a gyalogság és tüzérség együttműködése, valamint az ütegek egymás közötti munkamegosztása a mi sikerünk biztosítéka. — A támadásokat elutasító tüzér­ségünk az ellenségnek rengeteg halott­­jába került egyes szakaszok előtt, mint például a San Michele-hegyen és a Podgorán, a­hol gyakran valóságos hegy­­yé halmozódtak a holttestek. Mi­­után a tetemeket a karszt kőzetébe­n és az ellenséges tüzelés miatt hetekig­­ nem lehet elásni,­ am­ira megmételyez­­t­ék a levegőt, hogy tisztjeink az undor­tól már enni sem tudtak és voltával tömték be orrukat. Legénységünknek azonban szerencsére elpusztíthatatlan­­idegei vannak, melyek akkor sem mondták fel a szolgálatot, mikor az olasz gránátok e félig feloszlott holt­testek tömegébe csaptak. — Két emberünk sebesülten ma­radt fekve a holttestek között. Vala­hányszor csak egy kissé is meg­mozdultak, az olaszok eszeveszett lövöldözésbe kezdtek. A két ember abból a csekély élelmiszerből táplál­kozott, melyet a halottak zsebében talált. Huszonegy nap múlva egy portyázó járőrünk az oszlásnak indult holttestek közt felfedezte és meg­mentette őket. Lelkileg mindkettő jól érezte magát és sebeik maguktól begyógyultak. Hű körülmények közt ott, a hol a temetés­ nem volt lehet­séges, az elesetteket mészszel öntötték le. — ’Éppen igy megnehezíti a­ Karszt kőzete a lövészárkok berendezését. A becsapódó gránátok okozta kő­­­csapások, mint orvosaink állítják, sokkal veszélyesebbek, mint maguk a lövegek, mert a kőszilánkok élesek és a föld miatt piszkosak.­­ Különösen sokat alkottunk az útépítés terén, főleg Karinthiában, a­mi később az idegenforgalomnak vá­lik majd előnyére. Ez utakhoz járul még egy csomó drótkötélpálya és különböző új vasúti vonalak, így itt Tirolban kettő, melyek közül az egyik már elkészült, míg a másikat most kezdik építeni. A főherceg­ ezután az offenziva alkalmával szerzett tapasztalatairól , beszélt és nem győzte magasztalni a technika fejlettségének jelentőségét. De — úgymond — e háború nemcsak a modern technika legújabb és leghallatlanabb eszközeit alkal­mazza, mint a mesés horderejű nagy­ágyukat, az elektromos árammal telt drótakadályokat és mérges gázokat, hanem felszínre kerülnek a régmúlt idők fegyverei is, a sisak, páncél, a kés, a fokos és a buzogány, mely utóbbiakat hadvezetőségünk most már maga készítteti s osztatja szét ama csapatok közt, melyek e fegy­vereket kívánják. Leonhard Adelt. Elzászból elvitték a gyermekeket a franciák Basel, június 30. A francia határról azt a hírt kap­ták a svájci lapok, hogy a francia csapatparancsnokok Elzásznak meg­szállott községeiből a múlt héten több mint ezer gyermeket, lányokat és fiukat vegyest elhurcoltattak Francia­­ország belsejébe, 3. oldal Az angolok ellenoffenzívája Rotterdam, június 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az angol front eseményeiről Mar­cel Hutin az E­c­h­o de Paris­­ban a következőket írja: Tartóz­kodni kell a gyors sikerbe vetett túlzott remény­ek­től. Ha azt akarják, hogy az offenzíva eredményes legyen, igen széles frontra kell azt kiterjeszteni és hetekig kell folytatni. Szinte azt kell k­ivárni, hogy ez a mozdulat, ne érjen el túlságosan gyors eredményt, mert különben attól kell tartani, hogy éppen úgy megáll, mint a champagnei offen­­zíva. Szövetségeseink jól tartják ma­gukat, de legyünk türelemmel, mert a harc még sokáig igen heves lesz. V. D. Lugano, június 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A S­e e o 1 o párisi tudósítója azt hiszi, hogy a­z angol o­f­­­e­n­ziva már megkezdődött, de az angol hivatalos jelentések tar­tózkodó hangja mellett még nem lehet tudni ennek jelentőségét. A Daily Chronicle sze­rint az angolok most már meg fogják akadályozni, hogy a németek akár csak egyetlen egy embert is elvigye­nek a nyugati frontról az orosz frontra. La­ Berlin, június 29. (Az Est rendes tudósítójánál, távirata) Genfből jelentik. A francia lapok most ismét azt hangoztatják, hogy a háború új szak­asza kezdődik. Opti­­misztikusan foglalkoznak azokkal a hírekkel, hogy az angol hadvezetőség­nek állítólag óriási ágyuparkja van, a­melylyel erős tüzérségi előkészítést kezd. Hogy az angol gyalogság mind­­eddig még nem lépett akcióba, azzal magyarázzák, hogy a német front kitapogatása célszerűségi okokból még jó ideig tarthat. be. Az angol aviatikusok­­ baklövései Berlin, június 29. (Az Est rendes tudósítói annak távirata) A Frankfurter Zeitung hágai tudó­sítója táviratozza: Pemberton Bil­ling megdöbbentő adatokat mondott el az előtt a bizottság előtt, a­mely­­ most vizsgálja,­ hogy mennyiben jo­gosultak azok a vádak, a­mely­eket­­­ az angol repülők ellen emeltek. Billing elmondta vallomásában, hogy az angol repülők balsikerei elsősorban­­ annak tulajdoníthatók, hogy a repülőket rosszul választják ki, hogy e repülőtereket hiányosan vilá­gítják és hogy a repülőgépek rosszul vannak felszerelve. Szavainak igazolásául felhozta egy tisztnek a pályafutását, a­kinek alig volt valami gyakorlata a repülésben és a ki, bár mindössze egy hónapot töltött a francia harctéren mint meg­figyelő, néhány hét múlva Angliában már repülőparancsnok, újabb egy hónap múlva egy repülőraj parancs­noka, öt héttel később pedig szárny­­parancsnok lett. Ezt a tisztet, a­ki a levegőben sohasem, hanem egyedül csak a ranglétrán repült bámulatos gyorsasággal, négy hónap múlva egy repülő-brigád parancsnokává nevez­­ték ki. Természetes, hogy képzett­ségének hiányos volta megboszulta magát ebben az előkelő­­ állásban, a­melyet nem tudott kellőképpen betölteni. Billing elmondott azután egy ese­tet, hogy egy parancsnok felhős időben 33 repülőgépet támadásra ren­delt ki és megparancsolta, hogy 3000 láb magasra repüljenek fel. Az avia­­tikusok eltévesztették egymást szem elől, mindegyik azt hitte, hogy csak ő repült fel és a többi nem és mikor meglátott egy másik repülőgépet, a­mely a valóságban angol volt, azt hitte, hogy német repülőgéppel talál­kozott és bombázni kezdte; egy másik a belga főhadiszállást bom­­­­bázta, de perebesére nem találta­­el. ■ ismét egy másik a dünkircheni parton szállott le, azt hitte, hogy német területen van és gyorsan elégette készülékét; egy negyedik pedig Angliába tévedt és leszállott, mikor pedig embereket látott közeledni, odakiáltott hozzájuk: — Ne bántsatok, megadom ma­gamat ! Billing közléseit a bizottság har­sogó kacagással, fogadta. be. Az angolok romániai gabona­­vásárlása Bukarest, június 29. (Az Est kiküldött munkatársának­ távirata) Annak a szerződésnek értelmében, a­melyet a bukaresti angol iroda és a román központi kiviteli bizottság kötött, az angol iroda köteles leg­később 1916 június 14-ikéig az ango­lok számára megvásárolt gabonát átvenni és kifizetni. Miután ez a ha­táridő 15 nap alatt lejár, nagyon is kétséges, hogy várjon ez időpontig az angolok tényleg átveszik-e a ga­bonát, mert a gabona átvételét egy­részt számtalan alakiság, másrészt a munkáshiány késlelteti. Csak az átvételi munkálatok befejezése, tehát június 14-ike után derül majd ki, hogy az angol iroda mennyi fintát vásárolt és mennyit kapott. A mi bukaresti bevásárlóközpontunk ezt a meny­­nyiséget alig 30.000 vagyonra be­csülik. Adorján Andor. Amerikai jegyzék a Petrolite ügyében Rotterdam, június 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az Egyesült­ Államok kormánya a Petrolite ellen elkövetett tengeralatt­járótámadásra vonatkozóan a mon­archia külügyminiszterének meg­­küldötte jegyzékét. Londoni jelenté­sek szerint a jegyzék kifejti, hogy a támadás ténye az Egyesült­ Államok zászlójának szándékos megsértése s a washingtoni kormány kéri, hogy a tengeralattjáró parancsnokát bün­tessék meg és fizessenek kártérítést. .­­. a

Next