Az Est, 1916. szeptember (7. évfolyam, 244-273. szám)

1916-09-01 / 244. szám

1­ő szám alatt van, szrárkocsikon tíz katona és az összes tisztviselők kísé­retében szállítottuk el a Kolostor­utcában váró vagyonba aranyainkat, büntójegyeinket és értékpapírjainkat. Kilencvennégy lepecsételt faládika mindegyikében 100.000 korona ér­tékű aranyat, két ládikában külön­­külön 60.000 korona értékű aranyat, szóval összesen csaknem 10 millió korona értékű aranyat helyeztünk el a teherkocsiban. Mikor az aranyak, bankjegyek és értékpapírok berakása megtörtént, velem együtt az­­ összes tisztviselők helyet foglaltak a teher­­­vagyonban, a­melyet kivontattak a pályaudvarra. Az utazás egész ideje alatt ebben a tehervagyonban tartóz­kodtunk. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank brassói fiókjának főnöke az utazás fáradalmaitól lefogyott, kimerült arc­cal, gallér nélkül érkezett meg. Mint egy munkás, úgy állott oda a bank ládákba, csomagolt értékei előtt és segített is a ládák lerakásánál. A Hitelbank főnöke­ elmondotta, hogy az összes brassói bankok, a­melyek egymás közelében vannak, szinte bedobálták értékeiket és köny­veiket a Kolostor­ utcában váró vagyo­­nokba, mert sifitni kellett... Az Osztrák-Magyar Bank 20 millió­ját éjszakára otthagyták a nyugati pályaudvarom. A tisztviselőkön kívül katonák és rendőrök őrizték. A keleti pályaudvaron Menekültek a Tattersall istállójában Csütörtök hajnalban háromnegyed, három órakor robogott be a tövis­­aradi személyvonat a keleti pálya­udvarra. Körülbelül ezer utast hozott magával. A vonatot Miltényi Ernő állomásfőnök várta. Tudomására adta az utasoknak, hogy az­ összes váró­termek rendelkezésükre állanak. A me­nekültek elfoglalták a váróterme­ket s ott töltötték az éjszakát. Reg­gel elhagyták a pályaudvart. Tizen­kilenc szegény lupényi magyar asz­­szony sírva fakadt, mikor reggel azt kérdezték tőlük, hogy van-e pén­zük, van-e lakásuk ? Tizenkilenc anya, mindegyik gyermekkel a kar­ján, kiment az utcára. Valaki meg­szólította őket és egyelőre gondos­kodott róluk: elvitte őket a Tatter­­sallba, a­melynek egyik istállójában helyezték el őket. A Tattersall új lakóiról tudomást szerzett a rendőr­ség, a­mely reggelit szerzett a lupényi asszonyok és gyermekeik számára. Most a szegény asszonyok az istálló szalmáján pihenik ki fáradalmaikat. A­kik a szüleiket keresik A keleti pályaudvaron Brácsa Lina 18 éves csíkszenttamási leány sírva várja szüleit. Az erdélyi határszélről jövő rokonokat váró publikum veszi körül és vigasztalja a pályaudvar érkezési oldalán. A Tattersall előtt Velli­an Anna 19 éves brassói leány egy székely­­ leány társaságában kért bebocsátta­­í­tást. Elmondta, hogy hétfőn délelőtt­­ menekült el Brassóból. Szüleivel együtt csomagolt a lakásban, de na­gyon nehéz volt a koffer és minthogy nem tudta elvinni, kiment az utcára katonát keresni, a­ki majd elviszi a pályaudvarra. Mikor visszatért a la­kásba, a szüleit már nem találta ott. Nem tudja, mi történt velük, keresi őket. ______ »­i. oldal.­­ .­­ V . A menekültek elhelyezése a vidéken A m­enek­ültek elhelyezését a rend­őrség részéről Pavlik Ferenc rendőr- Az Est tízezer koronás segélye az erdélyi menekülteknek Munkatársaink a keleti és nyugati pályaudvaron nyújtanak segítséget az érkezőknek A kiürített és a harcvonal közelé­ben levő erdélyi megyékből csopor­tosan érkezik Budapestre a nép. Oly hirtelen kellett az embereknek ott­hagyni házukat, földjüket, hogy még ki se alakulhatott az ellátás és az elhelyezés rendszere. Hogy első segít­­ségről és élelmezésről, lakásról gon­doskodjunk. Az Esi elhatározta, hogy saját pénztárából tízezer koronát ajánl fel erre a célra. Két munkatár­sát bízza meg, hogy a keleti és nyu­gati pályaudvaron az érkező erdélyi vonatokat bevárja és az arra szoruló­kat tanác­csal és pénzzel ellássa. A keleti pályaudvaron Fényes László vagy Tarján Vilmos, a nyu­gati pályaudvaron pedig Pásztor Ár­pád vagy Győry Károly tölti be ezt a lisztet. Az állomásfőnökség engedel­­mével a pályaudvarokon lesznek ta­lálhatók és legjobb igyekezetük és tehetségük szerint ott állanak a se­gélyre szorultak rendelkezésére. Re­méljük, hogy a főváros és az állam a legrövidebb időn belül rendszert és rendet teremt ebben a kérdésben, de addig is, a­míg ez megtörténik, köte­lességünknek tartjuk, hogy ilyen mó­don igyekezzünk enyhíteni a mene­külők sorsán. granicsárok állítólag keresztül szúr­tak. A Predeálról érkező legutolsó, mene­kültek egyöntetű megállapítása sze­rint a granicsárok rendkívüli kegyel­­műséggel bántak a magyarokkal. A váratlanul bekövetkezett első támadás érdekes epizódjaként jegyez­zük fel Péter András határrendőr­ esetét. Egy granicsár belőtt a hat­ár­­rendőr ablakán. Ez nyomban kiug­rott az ablakon, pillanat alatt átértve a helyzetet, puskatussal leütötte a­ román katonát és a súlyosan" sebesült gránicsárt­ áthurcolta magyar terü­­letre. Most már megállapítható­, hogy­­ a Predeálról megmenekült három ma­gyar csendőr vasárnap este három-­ negyed kilenckor érkezett Brassóba, hogy, a­ románok váratlan támadá­sáról jelentést tegyen. c főfelügyelő intézi. A kormány úgy in­tézkedett, hogy a Budapestre érkező menekülteket az állam költségén élel­mezzék és helyezzék el- Ideiglenesen Pavlik Ferenc főfelügyelő azt a meg­bízást kapta, hogy azokat az utaso­kat a­kik este és éjjel érkeznek a keleti pályaudvarra és szállásuk nincs, a Taversalban, a­hol hatszáz személy számára rendeztek be szál­lást és a Rottenbiller­ utca 10. számú menhelyen, a­hol száz ágyat rendez­tek be, helyezze el. Az utóbbi helyen a jobb osztályhoz tartozó menekül­teket szállásolják el. Ezeknek élel­mezéséről az állam gondoskodik és szükség esetén pénzzel is ellátja őket. Azokat a menekülteket, a­kik este vagy pedig éjjel a nyugati pá­lyaudvarra érkeznek, ideiglenesen egyik harmadosztályú váróteremben helyezik el. Azokat viszont, a­kik nappal érkeznek, ingyenesen tovább­­küldik azokba a vármegyékbe, a­melyeket a menekültek számára ki­jelöltek. A kormány úgy intézkedett, hogy egy-egy vármegyének a mene­kültjeit ugyanabban a megyében he­lyezzék el. A közeli falvakba hívják a menekülőket Ma délelőtt féltizenegykor Tövisről Aradon át újabb személyvonat érke­zett a keleti pályaudvarra. Az utasok Miltényi Ernő állomásfőnök felügyelete alatt legnagyobb rendben szálltak ki a vonatból. A pályaudvarra sokan jöttek be a közeli falvakból, a­kik a mene­külteknek lakást és ellátást kínálnak. Az ajánlkozók között a következő ár alakult ki: lakást három személy számára havonként 40 koronáért kí­náltak, élelmet pedig személyenként és naponként 4 koronáért. M­­it tesz a főváros a menekültekért? A fővárost teljesen készületlenül érte az erdélyi és a menekülők felözön­­lése. A polgármester távollétében dr. Déry Ferenc alpolgármester és Bucsánszky János főjegyző próbál­koznak valami vendéglátó helyzetet teremteni, melyből azonban eddig még nem sok látszik Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a főváros ismerni fogja kötelességét s a rendőr­séggel már érintkezésbe lépett a teendők dolgában. Egyelőre néhány üres iskolát jelöltek ki és néhány na­­­­gyobb üres üzlethelyiséget puhatol­tak ki, a­hova majd a szállásnélküli idegeneket elhelyezik. Déry és Bu­csánszky ma­ megy fel a belügyminisz­­tériumba báró Perényi államtitkár­hoz, hogy vele a még nagyobb tö­megű felözönlés esetére teendő intéz­kedéseket megbeszéljék s a kormány instrukcióit kérjék■ — Mi az ideiglenes terv ? — kér­deztük. ----És milyenforma ellátást szándékalnak ? — A kiknek szállásuk van, de semmijük sincsen a­­megélhetésre, azok pénzbeli segélyt fognak kapni. Az iskolákban és a bérszállásokban elhelyezetteket pedig a főváros maga látja majd el élelemmel. — És a pillanatnyi sürgős segély dolga hogy áll ? — A menekülteknek az elöljáró­­ságokhoz kell fordulni, azok jogosul­tak pillanatnyi segély kiadására. A brassói színészek menekülése —Az Est volt brassói tudósítójától. — A Predeálról és Brassóból érkező menekültek érdekes dolgokat beszél­nek a Brassó kiürítése előtti utolsó órákról. A tegnap este érkezett uta­sok között volt Verő Márta, Verő Györgynek, az ismert, színműírónak leánya is, a­ki édesanyjával, Margó Céliával, az egykori Népszínház mű­vésznőjével átélte a menekülés összes borzalmait. Verő Mártát, mint Fa­ragó Ödön színtársulatának tagját, a város kiürítése Brassóban találta. Vele együtt érkezett meg az egész színtársulat is, a­mely azonban ösz­­szes padgigászait, egész ruhatárát és díszleteit kénytelen volt ott hagyni a városban. A kiürítést megelőző órákban Pre­­deálon valósággal drámai jelenetek játszódtak le. Az utolsó órák Predeálon — Az Est volt brassói tudósítójától ■— Egy Rózsika nevű postáskisasszony vasárnap este nyolc óra tájban az utolsó üzenetet küldte a még épen maradt sürgös­ydróton Brassóba. Utolsó szavai ezek voltak: —­ Istenem, végünk van, mi tör­ténik velünk ! Több hir nem érkezett róla, a mint hogy bizonytalan a sorsa Lánczi Béla predeáli vámellenőrnek is, a­kit a Péntek, 1916 szeptember . A románok Brassóban —­ Az Est volt brassói tudósítójától — Az eredeti tervtől eltérőleg Brassó városát nem dr. Schnell Károly pol­gármester, hanem Fabritius Frigyes, a legöregebb városi tanácsos , adta át a románoknak. Vele Brassóban maradt Vonncsch Rudolf rendőrfogal­mazó is. A legutolsó menekültszállító vo­nat hétfőn éjjel tizenegy óra tájban hagyta el Brassót. Ezen a vonaton mentek el a postások és a vasutasok, valamint néhány visszamaradt utas. Néhány perccel 12 óra előtt a brassói állomást a levegőbe röpítet­ték. A legutolsó utasok szerint a város visszamaradt lakossága, hozzávető­leges számítás szerint mintegy 25.000 , ember, köztük 10.000 románajkú, teljes nyugalommal várta az esemén­­­nyek­ fejlődését. A románok biztat­ták a magyarokat és szászokat, hogy maradjanak nyugodtan. Nagy meg­nyugvásul szolgált a visszamaradot­­taknak az is, hogy a románok állító­lag kérni fogják a bevonuló román csapatok parancsnokát, hogy a város egyik népszerű orvosát dr. Baiulcskul nevezzék ki polgármesterré. A székelyek menekülése — Az Est volt brassói tudósítójától — A Csík és Háromszék megyéből ér­kező menekültek a magyar paraszt lelkiállapotára meghatóan rávilágító érzékeny epizódról adnak hírt. A szé­kelyek és csángók — beszélik ezek a menekültek — mielőtt legszüksége­sebb holmijaikkal távoztak volna, házaik falait leöntötték­­ petróleummal és felgyújtották. Mikor az ősi házikó a­öldig égett és biztosak voltak abban,­­hogy az nem kerül a gyűlölt ellenség kezébe, csak akkor fogták a menekülő­botot a kezükbe. (V\A/VVVVVVW,A/VWlAAAIV*VVS ~PŐ£Ö$'KJgSRTZIST legmegbizhatóbb módszerrel, teljes garanciával vé­gez az e téren elismerten jóh­írnevű Vacuum és Sulfid vállalat, VI., Dalnok­ utca 11. sz. (saját ház.) Telefon: 4—91. — Számtalan referencia. Préseli s azonnali szállításra kerestetik. Industria Bank Részvénytársaság, Jörzsef-körút 70. Gyorsirénőkre szükség van! Parlamenti gyorsíróktól vezetett Felső Országos Gabelsberger Szak­iskola. Csak VI., Hegedűs Sán­­dor­ utca 7. Kereskedelmi Szak­tanfolyam­ — Telefon 64-65.

Next