Az Est, 1917. április (8. évfolyam, 88-112. szám)
1917-04-01 / 88. szám
c. oldal Új pénzügyi egyezmény készül Horvátországgal — Az Est tudósítójától — A legutolsó pénzügyi egyezményt Magyarország és Horvát-Szlavon -Dalmátországok között az 1906. évi X. törvénycikk állapítja meg. Ennek a határideje lejárt 1913 év végén ésazóta évről-évre meghosszabbították.Most azonban aligha fogják az egyezményt, illetve az arról szóló törvényt továbbra is változatlanul meghosszabbítani, mert a magyar kormány a háborúra és a változott adóviszonyokra tekintettel, azon változtatni kíván. A törvényt már a múlt évben is meg akarták változtatni, de az előzetestárgyalások során olyan éles ellentétek merültek fel a horvátok és amagyarok között, amelyek áthidalhatatlanoknak látszottak. Ezért a tárgyalásokat megszüntették és a pénzügyi egyezményt újabb egy évremeghosszabbították. Ennek a határiideje most június 30-ikán lejár, tehátszükséges a pénzügyi egyezmény megújításáról gondoskodni.. Az egyezmény tárgyalására kiküldött regnikoláris bizottságnak az így előkészítésére választott albizottsága tegnap gróf Khuen-Héderváry Károly a elnöklésével ülést tartott,amelyen a magyarok részéről Hegedűs Lóránt volt az előadó. A horvátok előadója, Lorkovics Iván nemjelent meg, azzal az indokolással, hogy míg a Szmrecsányi hazaáruláss vádjai tisztázva nincsenek, nem kíván a bizottságban működni. A horvátok részéről Skerlecz Iván báró horvát bánon kívül báró Kulmer Frigyes és Sumanovics Szvetiszláv volt a jelen. [ Az új pénzügyi egyezmény ügyeiben teljes három óráig tanácskoztak.A tárgyalások alapja az volt, hogy hogyan lehetne a háború tartamára, jobban mondva körülbelül öt évre, ■míg a háborús terheket likvidálják, provizóriumot létesíteni és a háborúsköltségek tekintetében a végleges elszámolást a háború utánra fentartani. A magyar álláspont, ugyanis az, hogy a háború alatt olyan újabb adókat létesítettek, amelyek tulajdonképp a hábok költségeinek fedezésére szolgálnak, amelyeket tehát Horvátország az eddigi kulcs szerint nem számolhat el. Horvátország ugyanis 1906. évi egyezmény szerint öszszes tiszta közjövedelmeinek negyvennégy százalékát magának tarthatta meg, míg a többi ötvenhat százalékot beszolgáltatta a Magyarországgal közös költségek fedezésére. Minthogy azonban egyes adókat kifejezetten a háborús költségek fedezésére emeltek fel, egyes új adókat pedig szintén direkt erre a célra rendszeresítettek, magyar felfogás szerint nem volna helyes, hogy ezekből a megszaporodott jövedelmekből Horvátország ezután is negyvennégy százalékot tartana meg, — autonóm céljaira — mikor ugyanekkor ezekből a részben felemelt, részben újonnan életbeléptetett adókból Magyarországon belső célokra semmit semfordítanak. A horvátok részéről Sumanovics Szvetiszláv szólalt fel és hangoztatta, hogy neki a horvát álláspont képviselésre meghatalmazása nincs és az ülésen elhangzottakat csupán a referendum vette. Értesülésünk szerint a kérdés rendezésére három alternatíva merült fel. Az elsőt Hegedűs Lóránt előadó terjesztette elő, a másodikat Teleszky János pénzügyminiszter, a harmadikat Popovics Sándor, az Osztrák- Magyar Bank kormányzója, aki mint a regnikoláris bizottságnak a főrendiház által választott tagja volt jelen az ülésen. Értesülésünk szerint az új egyezmény megkötésének financiális akadályai nincsenek, mert maguk a horvátok is kifejezetten hangoztatják, hogy a háború költségeinek fedezéséhez Horvátország készséggel hozzá kíván járulni s így a differenciák inkább csak politikai természetűek. Az albizottság tanácskozásait húsvét után folytatja. Az árdrágítók hivatásos leleplezőjét elítélték — árdrágítás miatt Bartik Sándor „nemzetközi detektív" szerepe — Az Est tudósítójától — Nemrégen egy hónapi fogházra elítélték Atlasz Izidor kereskedőt árdrágítás miatt. Atlasz Izidor neve nagyon ismert az árdrágítók világában. Maguk az árdrágítók jobban félnek tőle, mint a detektívektől, mert ez az ember kitalálta, hogy hogyan lehet árdrágítók leleplezéséből meggazdagodni. Atlasz Izidor úgynevezett beugrató, aki több esetben vásárolt maximális áron felül és az eladót aztán feljelentette a hatóságnak. Felhajszolt olyan cégeket, amelyekről tudta, hogy szívesen adnak árut maximális áron felül. Mikor az üzletet megkötötte, tudatta a hatósággal, hogy maximális áron felül vásárolt, okmányokat mutatott fel, amelyek azt látszanak igazolni, hogy ő a hadügyminisztérium megbízott embere, aztán azt az ajánlatot tette a hatóságnak, hogy az elkobzandó árut szolgáltassák ki neki maximális árban és ő az árut feladja Bécsbe, a hadügyminisztérium címére. A rendőrhatóságok az ilyen agent provocateuröket tárt karokkal fogadják, mert különben nem igen tudnák az árdrágítókat leleplezni Atlasz Izidor is mindenütt szíves fogadtatásra talált. Sikerült is több árdrágítót ilyen módon lelepleznie. A hatóság elkobozta az árut és kiadta maximális áron Atlasznak, aki azután hatósági emberek jelenlétében feladta az árut valamelyik vasúti állomáson a bécsi hadügyminisztériumnak címezve. Azt azonban már senki sem ellenőrizte, hogy az árut, mielőtt még Bécsbe megérkezett volna, nem dirigálta-e vissza, vagy másfelé, amihez mint feladónak joga volt. Ilyen ügyeskedéssel Atlasz Izidor és 600.000 koronát harácsolt össze. Az utóbbi időben Atlasz Izidor már nem köthetett a saját neve alatt üzleteket, mert a nagy árdrágítók tudták róla, hogy »megbízhatatlan«. Ezért Atlasz Izidor felhajtókat vett maga mellé és az üzletkötéseknél a feleségét szerepeltette, de más néven. Legutóbb Gruber Károlyt, a Hadi- Termény Részvénytársaság 15 koronával díjazott napidíjasát szólította fel arra, hogy szerezzen olyan eladót, aki maximális áron felül hajlandó áruját eladni. Atlasz azért szemelte ki erre a szerepre Grubert, mert tudta róla, hogy összeköttetésben van Bortik Sándorral, a Közélelmezési Hivatal besúgójával, aki szaktekintélynek tartja magát árdrágítók leleplezésében. Gruber felkereste Blasch Gyulát, egy sertésvágó cég ügynökét. Megkérdezte, hogy van-e áruja, mert neki lenne vevője. Blasch közölte, hogy van két vagyon szalonnája. Gruber a Bristol-szálloda kávéházában bemutatta Atlasz Izidomét Steiner Izidomé néven mint vevőt. Blasch, és Alaszné megkötötte az üzletet. A vevő 15.000 korona foglalót adott Blaschnak, aki viszont írásban kötelezte magát arra, hogy egy meghatározott napon a két vagyon szalonnát kiszolgáltatja. (Atlaszné és Gruber Károly szerint Blasch a két vagyon szalonnát maximális áron felül kilónkint 10 koronával adta el, de az ügynök ezzel szemben azt állítja, hogy ő csak maximális árat, 6 korona 20 fillért számított.) Blasch a 15.000 korona előlegből 4000 korona províziót nyomban átadott Gruber Károlynak, aki ezt megosztotta a kávéház előtt várakozó Bartik Sándorral. Atlasz Izidor az üzlet megkötését követő napon bejelentette a főkapitányságon, hogy ismét horogra akadt egy árdrágító és megjelölte azt a napot, amelyen az árut átveszi. Az átvételhez detektívek figyelését kérte.Idejekorán megkapták a detektívek ■az utasítást, de a rendőrség emberei elfelejtették, a .d.átumot,és nem, elettek meg az átvétel napján. Atlasz az átvétel lejáratát követő napon jelentkezett Blaschinál a szalonnáért. Közelében voltak a detektívek. Blasch azonban kijelentette, hogy ő fix terminusra adta el az árut és miután Atlasz a kijelölt napon nem jelentkezett, azt kellett hinnie, hogy eláll az üzlettől, ezért a szalonnát nyomban eladta, még pedig maximális áron alul, 7 korona 60 fillérért. Atlasz visszakövetelte 15110 korona foglalóját, Blasch azonban kijelentette, hogy a pénzt nem adja vissza, mert az elért kisebb ár miatt körülbelül ennyi vesztesége volt. Atlasz sehogysem tudott beletörődni abba, hogy egyszer ő is károsodik. Megkérte Blasch Gyulát, hogy az ügy elintézése céljából jöjjön f el a Metropole-kávéházba. Blasch megjelent a találkozón, de Atlasz és Atlaszné minden rábeszélése és erőszakossága mellett sem adta vissza a foglalót. Hosszú tárgyalás után Atlaszék eltávoztak Blasch asztalától, de nyomban odalépett egy közkatona, aki Nagy Gyulának mondotta magát. Ez az ember súgva közölte Blaschsal, hogy megmenti az ételét, ha ad 5000 koronát. Hosszas faggatás után a katona azt mondotta Blaschnak, hogy azért kéri az 5000 koronát, mert egy olyan titkot tud, ami megér neki 5000 koronát. Nagy Gyula azután elecsegte, hogy Atlaszék a rendőrség besúgói, Blasch tehát jól lenne, ha visszaadná nekik a foglalót, mert különben baja lesz. Az ügynök ügyvédjéhez fordult tanácsért. Az ügyvéd azt ajánlotta neki, hogy tegyen bűnvádi feljelentést. Mikor már a feljelentés megtörtént, Gruber Károly közölte vele, hogy Bentik Sándor, a híres »nemzetközi detektív« szeretne vele beszélni, a Britannia-szálloda éttermében. Blasch erre a találkozóra is elment. Ott találta a Gelléri Szabó János-, féle végrendeletihamisításból ismert Battik"'Sándort és a feleségét, Ellep, Gizellát. Battik, hogy bizalmat gerjeszszen maga iránt, elővette 12 év-vel ezelőtt kiállított Országos kaszinói tagsági igazolványát és nemzetközi detektivnek nevezte magát. Nem taka-* rékoskodott a saját személyét magasztaló dicséretekkel. Battik többek közt azt mondottahogy nemzetközi detektív csak egy van és az ő, akinek vallomását minden hatóság és bíróság hitelesnek tartja. A detektívmesék előadásai után Battik rátért a dolog lényegére, s 4000 koronát kért, ennek fejében meg- ígérte, hogy az Atlasz által feljelen- tendő árdrágítási ügyben kedvező vallomást tesz Blasch Gyulára vonat-tkozólag. (Bartik ekkor még nem, tudta, hogy Blasch Gyula már fel- jelentést tett.) A több helyre ráncigált ügynök kétségbeesett helyzetéről tudomást szerzett a rendőrség.Azt a tanácsot kapta, hogy menjen bele színleg a dologba, adjon Battik Sándornak pénzt, amelyet majd előre megjelölnek. Blasch a Magyar Világ kávéház- ban adott találkozót Battiknak. Battikkal együtt megjelent Gruber Ká- roly is. A szomszéd asztalnál detektívek ültek, akiket azonban a nemzet-közi detektív nem isimert. Battik egész hangosan mondotta Blasch- nak, hogy Atlasz 5000 koronát akart " neki adni, nem megjelölt pénz, mert mind húsz koronás volt. De ő ,az igazság embere s inkább kevesebbet fogad el, de az igazat mondja. Blasch' hálás tekintettel átadta Battik,nak,,. . .detektívek által megjelölt két darab' ezres bankjegyét. Battik és Gruber, mint akik a dolgukat jól végezték, eltávoztak. A detektívek utánuk, A.Kossuth Lajos utcában Battik és, Gruber elvált. Battik bement egy pénzintézetbe s ott az egyik bank- jegyet felváltotta. " Miután a rendőrség azt hitte, hogy, Battik rendkívül agyafúrt ember, úgy rendezte a dolgot, hogy Battikot ugyanaznap délelőttre idézte be a főkapitányságra, a mikor a pénzt Blaschtól felvette. Bartik megjelenta kihallgatást eszközlő rendőrtisztviselőnél és a nemzetközi detektív, csakugyan kedvező vallomást tett Blasch Gyulára nézve, de egy szóval sem említette, hogy ezért a kedvező vallomásért 2000 koronát kapott. Mikor a rendőrtisztviselőtől eltávozott, a detektívek ismét utána, mentek és lefogták. Bevitték egyik szobába és megmotoztak. Az egyik megjelölt bankjegyet nála találták. Ezt a pénzintézetnél kapott kisebbtbankjegyekkel együtt lefoglalták. Tarján Vilmos. UaMinup; 19& április A Nyaralót vermék, a Budapest-dömösi részen, a Duna tetejében. Közvetítők nem dijaztatnak. A fekvés, nagyság és ár megjelölésével készített ajánlatokat kér »Leányfalu« jeligére. |9u||Meinbe8.ffll.áslV. | a szenzációs indektivsorozat folytatása 6elv. az OlWBSláfocSM Előadások 4, 6 és 8 órakor. Vasárnap: V„4, 5, •/1 7 és *19 órakor. Gépszijakat, varrószijakat raktárról szállítok. Weinberger Kornél, Zsigmond utca 68. szám. Telefon: 116—31. Állást nyerhet mérlegképes könyvelő ki egyben magyar-német levelese. Rokkant katona előnyben részesül- Ajánlatot fizetési igény, az eddigi működés megjelölésével kér. Fuchs Nándor nagykereskedő, Gyulafehérvár