Az Est, 1917. április (8. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-01 / 88. szám

c. oldal Új pénzügyi egyezmény készül Horvátországgal — Az Est tudósítójától — A legutolsó pénzügyi egyezményt Magyarország és Horvát-Szl­a­von -Dal­­­mátországok között az 1906. évi X. törvénycikk állapítja meg. Ennek a határideje lejárt 1913 év végén és­­azóta évről-évre meghosszabbították.­­Most azonban aligha fogják az egyez­­­ményt, illetve az arról szóló törvényt továbbra is változatlanul meghosszab­bítani, mert a magyar kormány a há­­­borúra és a változott adóviszonyokra tekintettel, azon változtatni kíván.­­ A törvényt már a múlt évben is meg akarták változtatni, de az előzetes­­tárgyalások során olyan éles ellen­tétek merültek fel a horvátok és a­­magyarok között, a­melyek áthidal­­­hatatlanoknak látszottak. Ezért a tárgyalásokat megszüntették és a pénzügyi egyezményt újabb egy évre­­meghosszabbították. Ennek a határ­iideje most június 30-ikán lejár, tehát­­szükséges a pénzügyi egyezmény meg­újításáról gondoskodni.­­. Az egyezmény tárgyalására kikül­­­dött regnikoláris bizottságnak az í­gy előkészítésére választott albizott­sága tegnap gróf Khuen-Héderváry­­ Károly a elnöklésé­vel ülést tartott,­­a­­melyen a magyarok részéről Hege­­­dűs Lóránt volt az előadó. A horvá­tok előadója, Lorkovics Iván nem­­jelent meg, azzal az indokolással, hogy míg a Szmrecsányi­ hazaárulás­­s­ vádjai tisztázva nincsenek, nem kíván a bizottságban működni. A horvá­tok részéről Skerlecz Iván báró hor­­­vát bánon kívül báró Kulmer Fri­gyes és Sumanovics Szvetiszláv volt a jelen. [ Az új pénzügyi egyezmény ügye­iben teljes három óráig tanácskoztak.­­A tárgyalások alapja az volt, hogy hogyan lehetne a háború tartamára, jobban mondva körülbelül öt évre, ■míg a háborús terheket likvidálják, provizóriumot létesíteni és a háborús­­költségek tekintetében a végleges el­­­számolást a háború utánra fentartani.­­ A magyar álláspont, ugyanis az, hogy a háború alatt olyan újabb adó­kat létesítettek, a­melyek tulajdon­képp a hábok költségeinek fedezé­­­sére szolgálnak, a­melyeket tehát Horvátország az eddigi kulcs szerint nem számolhat el. Horvátország ugyan­is 1906. évi egyezmény szerint ösz­­szes tiszta közjövedelmeinek negy­vennégy százalékát magának tart­hatta meg, míg a többi ötvenhat százalékot beszolgáltatta a Magyar­­országgal közös költségek fedezésére. Minthogy azonban egyes adókat ki­fejezetten a háborús költségek fede­zésére emeltek fel, egyes új adókat pedig szintén direkt erre a célra rend­szeresítettek, magyar felfogás sze­rint nem volna helyes, hogy ezekből a megszaporodott jövedelmekből Horvátország ezután is negyvennégy százalékot tartana meg, — autonóm céljaira — mikor ugyanekkor ezek­ből a részben felemelt, részben újon­nan életbeléptetett adókból Magyar­­országon belső célokra semm­it sem­­fordítanak. A horvátok részéről Sumanovics Szvetiszláv szólalt fel és hangoztatta, hogy neki a horvát álláspont kép­viselésre meghatalmazása nincs és az ülésen elhangzottakat csupán a­ re­ferendum vette. Értesülésünk szerint­ a kérdés ren­dezésére három alternatíva merült fel. Az elsőt Hegedűs Lóránt előadó terjesztette elő, a másodikat Teleszky János pénzügyminiszter, a harmadi­kat Popovics Sándor, az Osztrák- Magyar Bank kormányzója, a­ki mint a regnikoláris bizottságnak a főrendiház által választott tagja volt jelen az ülésen. Értesülésünk szerint az új egyez­mény megkötésének financiális akadá­lyai nincsenek, mert maguk a horvá­tok is kifejezetten hangoztatják, hogy a háború költségeinek fedezéséhez Horvátország készséggel hozzá kíván járulni s így a differenciák inkább csak politikai természetűek. Az albizottság tanácskozásait hús­­vét után folytatja. Az árdrágítók hivatásos leleplezőjét elítélték — árdrágítás miatt Bartik Sándor „nemzetközi detektív­" szerepe — Az Est tudósítójától — Nemrégen egy hónapi fogházra elítélték Atlasz Izidor kereskedőt árdrágítás miatt. Atlasz Izidor neve nagyon ismert az árdrágítók világá­ban. Maguk az árdrágítók jobban félnek tőle, mint a detektívektől, mert ez az ember kitalálta, hogy hogyan lehet árdrágítók leleplezéséből meggazdagodni. Atlasz Izidor úgynevezett beugrató, a­ki több esetben vásárolt maximális áron felül és az eladót aztán feljelen­tette a hatóságnak. Felhajszolt olyan cégeket, a­melyekről tudta, hogy szí­vesen adnak árut maximális áron fe­lül. Mikor az üzletet megkötötte, tu­datta a hatósággal, hogy maximális áron felül vásárolt, okmányokat mu­tatott fel, a­melyek azt látszanak iga­zolni, hogy ő a hadügyminisztérium megbízott embere, aztán azt az aján­latot tette a hatóságnak, hogy az el­­kobzandó árut szolgáltassák ki neki maximális árban és ő az árut feladja Bécsbe, a hadügyminisztérium címére. A rendőrhatóságok az ilyen agent provocateuröket tárt karokkal fogad­ják, mert különben nem igen tudnák az árdrágítókat leleplezni Atlasz Izidor is mindenütt szíves fogadta­tásra talált. Sikerült is több árdrágítót ilyen módon lelepleznie. A hatóság el­kobozta az árut és kiadta maximális áron Atlasznak, a­ki azután hatósági emberek jelenlétében feladta az árut valamelyik vasúti állomáson a bécsi hadügyminisztériumnak címezve. Azt azonban már senki sem ellenőrizte, hogy az árut, mielőtt még Bécsbe megérkezett volna, nem dirigálta-e vissza, vagy másfelé, a­mihez mint feladónak joga volt. Ilyen ügyeskedéssel Atlasz Izidor és 600.000 koronát harácsolt össze. Az utóbbi időben Atlasz Izidor már nem köthetett a saját neve alatt üzleteket, mert a nagy árdrágítók tudták róla, hogy »megbízhatatlan«. Ezért Atlasz Izidor felhajtókat vett maga mellé és az üzletkötéseknél a feleségét szerepeltette, de más néven. Legutóbb Gruber Károlyt, a Hadi- Termény Részvénytársaság 15 koro­nával díjazott napidíjasát szólította fel arra, hogy szerezzen olyan el­adót, a­ki maximális áron felül haj­landó áruját eladni. Atlasz azért szemelte ki erre a szerepre Grubert, mert tudta róla, hogy összeköttetés­ben van Bortik Sándorral, a Köz­­élelmezési Hivatal besúgójával, a­ki szaktekintélynek tartja magát ár­drágítók leleplezésében. Gruber felkereste Blasch Gyulát, egy sertésvágó cég ügynökét. Meg­kérdezte, hogy van-e áruja, mert neki lenne vevője. Blasch közölte, hogy van két vagyon szalonnája. Gru­ber a Bristol-szálloda kávéházában bemutatta Atlasz Izidomét Steiner Izidomé néven mint vevőt. Blasch, és­ Alaszné megkötötte az üzletet.­ A vevő 15.000 korona foglalót adott Blaschnak, a­ki viszont írásban köte­lezte magát arra, hogy egy meghatá­­rozott napon a két­ vagyon szalonnát kiszolgáltatja. (Atlaszné és Gruber Károly szerint Blasch a két vagyon szalonnát maximális áron felül kilón­­kint 10 koronával adta el, de az ügynök ezzel szemben azt állítja, hogy ő csak maximális árat, 6 korona 20 fillért számított.) Blasch a 15.000 korona előlegből 4000 korona províziót nyomban átadott Gruber Károlynak, a­ki ezt megosztotta a kávéház előtt várakozó Bartik Sándorral. Atlasz Izidor az üzlet megkötését követő napon bejelentette a főkapi­tányságon, hogy ismét horogra akadt egy árdrágító és megjelölte azt a napot, a­melyen az árut átveszi. Az átvételhez detektívek figyelését kérte.­­Idejekorán megkapták a detektívek ■az utasítást, de a rendőrség emberei elfelejtették, a .d.átumot,és nem­,­­ elet­tek meg az átvétel napján. Atlasz az átvétel lejáratát követő napon jelent­kezett Blaschinál a szalonnáért. Kö­zelében voltak a detektívek. Blasch azonban kijelentette, hogy ő fix ter­minusra adta el az árut és miután Atlasz a kijelölt napon nem jelent­kezett, azt kellett hinnie, hogy eláll az üzlettől, ezért a szalonnát nyom­ban eladta, még pedig maximális áron alul, 7 korona 60 fillérért. Atlasz visszakövetelte 1511­0 korona fog­lalóját, Blasch azonban kijelentette, hogy a pénzt nem adja vissza, mert az elért kisebb ár miatt körülbelül­­ ennyi vesztesége volt. Atlasz sehogysem tudott beletö­rődni abba, hogy egyszer ő is károso­dik. Megkérte Blasch Gyulát, hogy az ügy elintézése céljából jöjjön f el a Metropole-kávéházba. Blasch meg­jelent a találkozón, de Atlasz és Atlaszné minden rábeszélése és erő­szakossága mellett sem adta vissza a foglalót. Hosszú tárgyalás után Atlaszék eltávoztak Blasch asztalától, de nyomban odalépett egy közkatona, a­ki Nagy Gyulának mondotta magát. Ez az ember súgva közölte Blaschsal, hogy megmenti az ételét, ha ad 5000 koronát. Hosszas faggatás után a katona azt mondotta Blaschnak, hogy azért kéri az 5000 koronát, mert egy olyan titkot tud, a­mi megér neki 5000 koronát. Nagy Gyula azután elecsegte, hogy Atlaszék a rendőrség besúgói, Blasch tehát jól lenne, ha visszaadná nekik a foglalót, mert különben baja lesz. Az ügynök ügyvédjéhez fordult tanácsért. Az ügyvéd azt ajánlotta neki, hogy tegyen bűnvádi feljelen­tést. Mikor már a feljelentés megtör­tént, Gruber Károly közölte vele, hogy Bentik Sándor, a híres »nemzet­közi detektív« szeretne vele beszélni, a Britannia-szálloda éttermében. Blasch erre a találkozóra is elment. Ott találta a Gelléri Szabó János-, féle végrendeleti­­hamisításból ismert Battik"'Sándort­ és a feleségét,­­ Ellep, Gizellát. Battik, hogy bizalmat ger­­­­jeszszen maga iránt, elővette 12 év-­­vel ezelőtt kiállított Országos kaszinói­ tagsági igazol­ványát és nemzetköz­i detektivnek nevezte magát. Nem taka-* rékoskodott a saját személyét ma­gasztaló dicséretekkel. Battik többek közt azt mondotta­­hogy nemzetközi detektív csak egy van és az ő, a­kinek vallomását min­den hatóság és bíróság hitelesnek­­ tartja. A detektívmesék előadásai után Battik rátért a dolog lényegére, s 4000 koronát kért, ennek fejében meg-­ ígérte, hogy az Atlasz által feljelen-­­ tendő árdrágítási ügyben kedvező­ vallomást tesz Blasch Gyulára vonat-t­kozólag. (Bartik ekkor még nem­, tudta, hogy Blasch Gyula már fel-­ jelentést tett.) A több helyre ráncigált ügynök­ kétségbeesett helyzetéről tudomást­­ szerzett a rendőrség.­­Azt a tanácsot kapta, hogy menjen bele színleg a­ dologba, adjon Battik Sándornak pénzt, a­melyet majd előre meg­­j­­elölnek. Blasch a Magyar Világ kávéház-­ ban adott találkozót Battiknak. Bat­­­tikkal együtt megjelent Gruber Ká-­ roly is. A szomszéd asztalnál detektí­­­vek ültek, a­kiket azonban a nemzet-­­közi detektív nem isimert. Battik egész hangosan mondotta Blasch-­ nak, hogy Atlasz 5000 koronát akart "­ neki adni, nem megjelölt pénz, mert mind húsz koronás volt. De ő ,az­ igazság­ embere s inkább kevesebbet­ fogad el, de az igazat mondja. Blasch' hálás tekintettel átadta Battik,nak,,. . .detektívek által megjelölt két darab' ezres bankjegyét. Battik és Gruber, mint a­kik a dolgukat jól végezték,­ eltávoztak. A detektívek utánuk,­ A.Kossuth Lajos­ utcában Battik és, Gruber elvált. Battik bement egy­ pénzintézetbe s ott az egyik bank-­ jegyet felváltotta. "­­ Miután a rendőrség azt hitte, hogy, Battik rendkívül agyafúrt ember, úgy rendezte a dolgot, hogy Battikot ugyanaz­nap délelőttre idézte be a főkapitányságra, a mikor a pénzt­ Blaschtól felvette. Bartik megjelent­­a kihallgatást eszközlő rendőrtiszt­­viselőnél és a nemzetközi detektív, csakugyan kedvező vallomást tett­ Blasch Gyulára nézve, de egy szóval­ sem említette, hogy ezért­ a kedvező vallomásért 2000 koronát kapott.­­ Mikor a rendőrtisztviselőtől eltá­­­vozott, a detektívek ismét utána, mentek és lefogták. Bevitték egyik szobába és megmotoztak. Az egyik megjelölt bankjegyet nála­ találták. Ezt a pénzintézetnél kapott kisebbt­­bankjegyekkel együtt lefoglalták.­ Tarján Vilmos. UaMinup; 19& április A Nyaralót vermék, a Budapest-dömösi részen, a Duna tetejében. Köz­­­­vetítők nem dijaztatnak. A fekvés, nagyság és ár megje­lölésével készített ajánlatokat kér »Leányfalu« jeligére. |9u||Meinbe8.ffll.áslV. | a szenzációs indektivsorozat folytatása 6­­elv. az­­ OlWBSláfocSM Előadások 4, 6 és 8 óra­kor. Vasárnap: V„4, 5, •/1 7 és *1­9 órakor. Gépszijakat, varrószij­akat raktárról szállítok. Weinberger Kornél, Z­sigmond­ utca 68. szám. Telefon: 116—31. Állást nyerhet mérlegképes könyvelő ki egyben magyar-német levelese. Rokkant katona előnyben részesül- Ajánlatot fize­tési igény, az eddigi működés megjelölésével kér. Fuchs Nándor nagykereskedő, Gyulafehérvár

Next