Az Est, 1917. október (8. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-30 / 268. szám

8.oldal Olaszország elveszett az ententera nézve Basel, október 29. , (Az Est tudósítójától)­­• A Baseler, Nachrichten írja a központi hatalmak offenzívájáról: A­mi most az Ison­zo-fronton tör­­­tént, az mindenesetre nemcsak Olaszországra bír rendkívül súly­­lyal, hanem végzetes esemény az egész ententera nézve. Az entente- nak meg kellett érnie azt, hogy keleti szövetségese, Oroszország megszűnt katonailag aktív ténye­ző lenni és most már kérdéses az is,, várjon az entente a jövőre néz­ve nem lesz-e kénytelen Olaszor­szágot is a háború passzív ténye­zőjeként elkönyvelni? Nem kell másra, mint a legutóbbi túr­ini eseményekre­ gondolni,­­ ha meg akarnak győződni arról, h­ogy a jövőben milyen nehéz lesz Olasz­országból az entente politikáját támogatók helyzete és milyen ne­hezen fogják majd a jövőben a népet a háború továbbfolytatásá­ra rábírni. Veszélyben az olasz főhadiszállás Csapataink Cividale és Pontafel felől fenyegetik Udinét Clerz előtt, október 27. (Az Est haditudósítójának távirata) (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával) A tolmeini frontáttörés Olaszor­szág számára olyan katonai ka­tasztrófává fejlődik, mely jelentősé­gében­­vetekszik a gorlicei, belgrádi és zborovi áttörési csatákkal, vala­mint a nagyszebeni és brassói át­karoló ütközetekkel. A Canin behavazott h­egytöm­bje,­ll a velencei síkság peremén álló Cividale város között, tehát légvo­nalban mintegy harminckét kilomé­ternyi területen az üldöző harcok már olasz területen folynak. Német alpesi ezredek a flitschi medencéből Saga helységen át az 1668 méter magas Stol. hegy ellen nyomultak előre, melynek ütegeit magyar és osztrák mozsarak hallgat­tatták el és elfoglalták az olaszok második állását. Tüzérségünk a Náti­­bonc völgyébe vezető utakat tűz alatt, tartja­­ a magyar és osztrák előőrsöt, közelednek az Udinébe vezető vasút­vonalakhoz, melyek közül az egyiket Clvidalenál, a másikat Portaléinál (Pontebba) érik el.­­ Udinéban van az olasz főhadi­szállás, a­hol éppen most várták a belga király látogatását. Az egymást rohamosan követő események foly­tán a főhadiszállás alighanem elköl­tözött U­dinéből, Karfroitnál német,­ Tolméinnél ma­gyar hidászok vertek több hidat a me­redek sziklafalak közt sebesen rohanó Isonzó fölé. Bombavető repülőink több ellen­séges lőszerraktárt és élelmezési tele­pet pusztítottak el gyújtó­bombáik­­­kel. Harci repülőink tizenöt olasz repülőgépet lőttek le, Caproni, Neu­­port Caudron, Sped és Sopwith­­rendszerűeket. A százezernyi fogoly­ közt sok törzs­tiszt és több tábornok van. Ha az olasz­ nép hangulata csak némileg is olyan, mint a fronton levő katonáké —­ és elég bizonyság van arra, hogy olyan — akkor Olaszország nagyon rosszul állhat belső egység dolgában. Pótlásra alkalmas emberanyag sem igen lehet már Olaszországban, melynek veszteségei a­ mostani Isonzói csatával együtt el­érhették a milliót. Mi offenzívánk első három napján annyit foglal­tunk el, mint az olaszok két esztendő alatt. A Barrosizza-fensíkról a második olasz hadsereget részint az Isonzo túlsó partjára, részint Plava felé vetettük vissza. A Kuk és Vedict hegyeken sok kaverna­ ágyút, ren­geteg aknavetőt és gyalogsági ágyút zsákmányoltunk, a Monte Sant­ón pedig azokat a nehéz ütegeket, me­lyek pokollá­ tették­ a honvédek életét a szomszédos Monte San Gábrielért. A vérrel áztatott hegyoldalakra most ismmét felhaj­­­alt­ak­ a magyar és oszt­rák ütegek, elfoglalták régi állásaikat és felvették a harcot a Monte Sabotino kiszakádó barlangi ágyuszörnyeivel. Más ütegeink a salianoi Isonzo-h­idat tartják srapnelltűz alatt és borzal­masan aratnak a menekülő olasz oszlopok közt, melyek összetorlódva nyüzsögnek a hidakon. Leonhard Adélt. Amerika néni ad többé lisztet és cukrot a finneknek Stockholm, október 28. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az amerikai kormány értesítette a filn hatóságokat, hogy az ame­rikai kikötőkben veszteglő három győkös­­ tizenharmadfél millió kilo­gram lisztrakománynyal és 10 mil­lió­ kilogram cukorral nem indul­hat útnak, mert félő, hogy Finn­ország legközelebb­ hadszíntér lesz és ez a temérdek­ élelmiszer nemes kézre kerül. Bryk. A fpankok és hivatalon el-­költöznek Melsingforsból Stockholm, október 23. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Három héten belül kell elköltös­­ködnie Helsingforsból minden banknak és kormmányhivatalna­k. Naponta sok ezer orosz polgári la­kossál zsúfolva indulnak a vona­tok Finnország­ belsejébe, főleg Ja­­roszdav felé. A bankok Tamm­er­­forsba költözködnek. Bryk. A legújabb hajósülyesztések Berlin, október 21. A Wolff-ügynökség jelenti: Bt:­­­ várhatóink a csatornában és az Északi-tengeren ismét 18.500 tonnát süllyesztettek el. A megsemmisítet hajók között van l­­é­t I­ é­s­c­li­tt­a­o­g­s­á­g­ú a­n­g­o­l g­ör­­ö­s, to­vábbá a déli tonnás Gem­m­a nevű, felfegyverzett olasz gőzös és az Etára nevű angol vitorlás. Azon­kívül megtorpedóztak egy súlyo­san megterhelt gőzöst, a­melyet azonban, bér alaposan miocéb­et, kikötőbe vontathattak. A tengerészeti vezérkar főnöke. Kedd, 1917 október 30. Teljes demoralizáció a megvert olasz seregben Az Elba-dandár egészen átjött hozzánk Egy hadosztálypar­ancsnok­­ságnál, október 27. (Az Est haditudósítójának távirata) (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával) A szövetséges csapatok előre nyo­mulása percről-percre gyorsabb. Hatalmas emberáradat özönli el a nyugat felé vezető keskeny völ­gyeket. Ez az előnyomulás olyan terepen, mely nagyobb csapattö­­megek mozgása számára rengeteg akadályt rejteget, már maga is a háború legnagyobb tettei közé tar­tozik. Három éve követem már a csa­patokat, de a mostani menetelés még hatalmasabb csodálattal tölt el, mint a háború első őszének a galiciai sártengerben látott ván­dorlásai és a második év szerbiai előnyomulása alkalmával tapasz­talt erőfeszítés. A hegyeket csak igen kevés, szakadékos esőcsatorna metszi át. A keskeny utak hol te­­kergős szerpentinben kanyarog­nak felfelé, hol ismét lefelé lejtenek a folyókhoz. Ez az utakban szegény vidék most egy előrenyomuló végtelen menet középpontja. Száz és száz tiszt és katona nappal és éjjel nem csinál egyebet, mint a közlekedési rendre ügyel. Az út szélen min­denütt mozgó­ telefonállomásokat rendeztek be. Lehetetlenséggel ha­táros, a­mit itt az emberi szervező­­képesség művelt; az előrenyomulás rendzavarás nélkül folyik. Az olaszok tudták ugyan, hogy támadás készül, de a tám­adás célja­­ felől nem voltak tisztában. Nagy meglepetés volt az ellenség szá­mára a tüzérségi előkészítés is. Az entente megszokta, hogy offenzí­­váit napokig tartó tüzérségi csata vezeti be az ellenség fizikai elpusz­títása és lelki összeroppantása cél­jából. A mieink egészen máskép csi­nálták. Az egész tüzérségi munka nem tartott tovább­á három és fél óránál, vagyis­­ szokatlanul rövid időt vett igénybe. Az első hatásos tüzelés, mely az olasz tüzérség el­némít­ására szolgált,­­hajnali két órától négy óráig tartott. Aztán szünet állott be és reggeli fél hét­ órakor másfél órás pergőtűz kez­dődött. Néhány perccel nyolc óra után gyalogságunk már megszál­lotta az első ellenséges árkokat. Az eső patakokban zuhogott, mi­kor a roham kezdődött, de az át­törés mégis sikerült. A gyalogság e rohamban egyszerre gyűrte le az ellenséget, az esőt és a terepet. Mint a macskák kapaszkodtak fel a hegyekre. Az első vonalat olyan rövid idő alatt foglalták el, a­minőt még a legnagyobb optimisták sem tartot­tak lehetségesnek. A Vardar-Vrh és a Hrad-Vrh — a tolmeini h­ídfő déli szárnyán — már délben tizen-­­két órakor kezünkön volt. A gyűjtőtáborok felé már a kora délelőtti órákban hosszú oszlopban özönlöttek az olasz foglyok. Azóta ez a fogolyfolyam egy pillanatra sem szűnt meg hömpölyögni. Egyes ezredekből csaknem minden élet­ben maradt katona foglyul esett. Az olasz Elba-dandár majdnem tel­jes létszámmal jött át hozzánk. Nagy csapategységek mutatták a­ demoralizáció jeleit és kijelentet­ték, hogy örömmel üdvözlik offen- igánkat, ha közelebb hozza a bé­két. Szövetségeseikről az olaszok nem nyilatkoznak hízelgően. Az entente tényleges részvétele az­­ olasz fronton eddig nem nyilvá­* nult egyébben, mint szép frázisok-­­ban és néhány ütegben. A tolmeini szakaszon nagyon biztosan érezhették magukat az olaszok, mert oda tették pihenni az Etna-, Genua- és Spezia-dandáro­­kat, melyek a front másik részén régebbi csatákban nagy vesztesé­geket szenvedtek és a­melyeknek itt kellett volna rendbe szedniük magukat. A levegőben igen zajos az élet. Fürge harci repülőgépeink szaka­datlanul szállnak fel, hogy meg­mérkőzzenek az ellenség nagy, Gaproni-rendszerű csatabiplopjaá-*t vál. Két óra leforgása alatt a ma­gam szemével láttam égve lezu­hanni olasz repülőket, E. Lenbe!?. Amerikához való viszonyunk az angol parlamentben Berlin, október 29. (Iu­r Est rendes tudósítójának távirata) Bernből jelentik: King képviselő az angol alsóházban megkérdezte a­ külügyi államtitkárt, hogy az Egyesült­ Államok és Németország szövetségesei között fennáll-e a hadihelyzet és igaz-e, hogy Bul­gária diplomáciai képviselőjét még majdig megtűrik Washingtonban? Lord Robert Cecil azt felelte, hogy Magyarország, Ausztria,Bul­gária és Törökország viszonya az Egyesült­ Államokhoz nem felel meg a hadiállapotnak. Arra a kér­désre, hogy a bolgár követ jelen­léte Washingtonban nem adhat-e alkalmat különböző diplomáciai és politikai természetű összekötteté­sekre az ellenséggel, megtagadta a választ. Ko. Megjelent a Emeses kalendárium J&Z 1913* CVTQ Ara 4 korona, portó 45 fillér. . Kapható »Az Est« minden ki­­ado.fivasalábal és az összes budapesti s vidéki árusítóknál Kiadótulajdonos: Az Est lapkiadó r.-t Igazgató: Sebestyén Arnold. Nyomatott ex Triftt­eenm irod­elm! és njromfiai részv.­tdrs. ft&tngorsgégépein Budapest. Vl­.. mabére.xi.t­t

Next