Az Est, 1919. november (10. évfolyam, 97-122. szám)

1919-11-01 / 97. szám

4. oldal nagysága mond, azon én csak nevetni tudok. Almásy grófnő azonban megingat­hatatlan. . . — Határozottan felismerem és Sztanykovszki is nagyon isme­­resnek tűnik fel előttem. Dömötör László inas is felismerni­­véli Sztanykovszk­it, Wesszély Margit szobaleány is kijelentette, hogy Sztanykovszkij felismeri, ő­­ lehetett az egyik délutáni látogató, Kéri hangja pedig ismerősnek tetszik előtte. ... A szembesítések véget értek, most már csak a hivatalos személyek és a tanuk maradnak a hallban , álló­lámpát hoznak, kis asztalon készítik a jegyzőkönyvet. Szükségessé válik még egyszer Sztanykovszki kihallga­tása. Egy fogházőr kíséretében bejön a szikár, vékonyarcú, határozott fel­lépésű fiatalember. — Kérem, én Dobót sokszor láttam a Károlyi-pártban — jelenti ki. — Nagyszájú ember volt, jól megjegyez­tem magamnak az arcát. Ezután a forradalmi szolgálatokért teljesített fizetésekről megismétli a vallomását, melyet azzal fejez be, hogy a katonatanács tagjainak pénzt osztogató Ilad­zsics százados és társai ki­lencvenezer koronát loptak. Sztanykovszkit kivezetik, jegyző­könyvet írnak, a bíró monoton han­gon diktál, kinn erősen szürküllik, egy lámpa szerény fénye világítja meg a nagy hallt, a szines üvegajtó mögött állnak a gyanúsítottak. Már három órája állnak, várnak. A jegy­zőkönyv lassan készül. De mielőtt aláírják, még egy bomba csap le : Jrloehstetter Alfréd detektív előlép­és kijelenti, hogy vallani akar. — Október 31-én — beszéli —,dél­után négy órakor a Károlyi-part előtt egy autót láttam, a­melyen négy katona ült: a soffőr mellett egy tengerész. Üg­­et sem vetettem rá, de a kapu alatt megszólított Auer­bach Pál tizenhét éves kereskedelmi iskolai tanuló : »Most mennek Tiszáért — mondta. —­­Le fogják tartóz­tatni. « Ezt fenn a pártkörben is megerősí­tették. Én akkor nagyobb figyelem­mel néztem meg az autó utasait s azt találom most, hogy Dobó István nagyon hason­lít a soffőr mellett ülő tengerész­­katonához. Höchst áttér detektív megígérte, hogy mára előkeríti Auerbach Pált is. ... A jegyzőkönyveket aláírták, hat óra elmúlt, a hivatalos urak össze­csapták bőrtasakjaikat. A vizsgáló­bíró elrendelte, hogy a gyanúsítot­takat vigyék vissza a fogházba, a lila omnibusz előállott, s a­hogy kiszál­lottak, egyenkint bújtak vissza belé. Tisza halálának izgatott tanúi is el­széledtek, a rendőrtisztek kardja hal­kan csörrent a néma kövezeten. A Hermina-úti villára leszállott az őszi este. _____ Tisza egyik gyilkosa Kaveggla rendőrfő­­tanácsosnál járt Gróf Tisza István gyilkosainak nyomozása során felbukkant az a hír is, hogy dr. Kaveggia Béla rendőrfőtanácsos igen fontos, sőt döntő adatokat szolgáltatott a nyo­mozáshoz. Tudósítónk felkereste Kaveggia főtanácsost, a­ki az ügy­ben játszott szerepéről és az általa ismert eseményekről a következő­ket mondta el: — A forradalom, kitörése napján én a­­VI. kerületi ság vezetője voltam. A kerületben, éppen úgy mint a város többi ré­szeiben is igen nagy volt a zavar, mindenfelé részeg katonák pusz­­títottak és romboltak Én a rablá­sok­ megakadályozásával kiküldtem az őrmesteremet negyven rendőr­rel a Váci­ útra cirkálni. A rend­őrök a fosztogatókkal valóságos harcokat vívtak és sok helyen, így például az utászlaktanyában is si­került a rablást megakadályoz­niuk. A katonai élelmezési raktárt azonban, mint ismeretes, mégis ki­rabolták. Én másnap, november 1-én kimentem a raktárba hely­színi szemlét tartani. A szemle közben odajött hozzám az ügyeletes tiszt és jelentette ne­kem, hogy az előtte való napon este egy katona, a­ki részegen jött haza­ a kaszárnyába, társai előtt azt állította, hogy ő is részt vett gróf Tisza István meggyilkolásá­ban. Ezt a katonát én rögtön el­fogattam és kihallgattam. A ka­tona, a­ki igen alacsony intelligen­ciájú ember volt, zavarosan m ku­­száttan adta elő a történteket. El­mondta, hogy több­­társával egy korcsmában ült, mikor katonák jöttek be és megparancsolták neki, hogy­ menjen velük. Autóra száll­tak és elhajtottak egy­ na­gy útra, ott bementek egy kertbe, majd föl­mentek a házba. A lépcsőházon és a nagy hab­on át bementek a szo­bába, a­hol egy szakállas férfi és két nő volt. Itt a vezetőjük egy darabig beszélt, azután tüzet ve­zényelt, a­mire ők elsütötték a fegyvereiket, a vezető újra tüzet parancsolt és ők újra lőttek. A szakállas férfi összeesett. Ezután elhagyták a házat és visszamentek a korcsmába, a­hol késő éjszakáig ittak. A katonát ekkor rábíztam az ügyeletes tisztre és megmondtam neki, hogy majd érte fogunk kül­deni és hevítetjük a főkapitány­ságra. A tiszt még figyelmeztetett, hogy lehetőleg éjjel szállíttassuk el, mert nappal a sok garázdál­kodó katona­­esetleg kiszabadíthat­ná. Én ezután autón kimentem a rákosi pályaudvarra, a­hol szin­tén fontos dolgom volt, azután be­mentem a főkapitányságra. Egye­nesen Dietzhez, az akkori főkapi­tányhoz mentem és jelentettem neki a dolgot. A szobában benn voltak még Páll György, Szent­királyi Béla és Szmrecsányi György is. Dietz azt felelte, hogy a kato­nát majd behozatják a főkapitány­ságra és részletesen ki fogják hall­gatni. Én, miután rábíztam az ügyet a legilletékesebb fórumra, nem tö­rődtem többé a dologgal. Úgy tu­dom azonban, hogy a katonát be­vitték a főkapitányságra és ott újból kihallgatták. Hogy ennek mi volt az eredménye és így hogy ez az adat mennyire fontos a nyo­mozásra, azt nem tudom megmon­dani. A katona nevére már nem emlékezem. Mindezeket már régebben el­mondtam dr. Mattyasovszky főka­pitánynak is. Ez alkalommal meg­kérdezték tőlem azt is, nem tu­dok-e valamilyen utón arról, hogy a gyilkosságban része volt-e dr. Páll György volt főkapitányhe­­lyettesnek is. Erre vonatkozólag szintén nincs semmi pozitív érte­sülésem. Újabb tanú Tisza István meggyilkolása ügyé­ben a rendőrségen jelentkezett Barta József tanár és előadta, hogy ő a múlt év novemberében Csengőd községben beszélt egy Kákonyi nevű katonával. Ez a ka­tona elmondta neki, hogy nyolcad­­­magával azt a parancsot kapta, hogy gyilkolják meg Tisza Ist­vánt. Ő nem vállalta ezt a felada­tot, társai azonban igen. Kákonyi azt is elmondta a tanárnak, hogy ő ismeri azokat a katonákat, a­kik­­ a gyilkosságra vállalkoztak. Veszek használt férfiruhás Levelezőlap hívásra házhoz jövök: Teréz-körút 27. III. 28.m mn n­ m111 HÍREK Lapunk legközelebbi száma hol­nap a rendes időben jelenik meg. — Elhagyott magyar sírok. A sok gyásztól és szomorúságtól észre sem veszszük, hogy elérkezett a halottak ünnepe. A magyarság most minden­nap halottak napját üli, de a naptár hivatalosan jelenti be, hogy elérkez­tünk az év szomorú és kegyeletes ünnepéhez. És elindulnak a temető­kertekbe a koszorúk, kicsik és na­gyok, olcsók és drágák, papírlevél­­ből és örökzöldből kötöttek. Kigyúl­­nak a mécsesek,­­ ha telik, a síro­kon, ha nem telik, a szívekben. Mi az emlékezést, a magyarság szerete­­tének és fájdalmának koszorúját el­hagyott sírokra teszszük és a mé­csest árva, betemetett, a földdel egyenlővé vált hantokon gyújtjuk meg. Sírokról emlékezünk, a­melyek a világ minden táján magyar kato­nák porladó testét takarják. A fran­cia síkságtól, a belga partoktól egé­szen a messze Csendes-óceánig jelte­len sírokban névtelen magyar kato­nák pihennek. És ott enyésznek a Kárpátok már talán hóval lepett völgyeiben, a havasokban, a Doberdo átkozott szikláin, a Piave gyilkos fövenyében és idehaza a magyar te­metőkben. Oly szegények vagyunk, a hivatalos élet olyan zűrzavaros, hogy nem tud, nem ér rá az elhagyott katonasírokat feldíszíteni, díszítsük hát legalább fel­emlékezésünkkel, meghatottságunkkal, hálánkkal, a­melyet fájdalmas bukásunk nem te­het kisebbé. Emlékezzünk meg leg­alább szívünkben a jeltelen sírokról. — Az entente j­óvátételi bizott­sága Budapesten. Beavatott for­rásból arról értesülünk, hogy a jövő héten az ententenak egy jóvátételi bizottsága érkezik Budapestre és hosszabb ideig itt marad. — Vázsonyi a keresztény Magyar­­országról. Népes társasvacsora volt tegnap este a Liget-klubban, a­me­lyen ez alkalommal egyesültek először a VII. kerület összes polgári körei a demokrata zászló alatt. A demo­krata vezérek közül jelen voltak a többi közt Vázsonyi Vilmos, Ugrón Gábor, Bárczy István, Várj­assy La­jos és a vacsora folyamán több érde­kes politikai nyilatkozat hangzott el. Bárczy István, az első felszólaló, kijelentette, hogy a demokrata pol­gárság célja nem az, hogy minden pártnak legyen minisztere a kor­mányban, hanem hogy a kormány ne űzzön egyoldalú pártpolitikát és olyanok legyenek a tagjai, a­kikben mindenki pártkülönbség nélkül meg­­bízhatik. Zajos ünneplés fogadta azután Vázsonyi Vilmost, a­ki hosszabb be­szédet mondott arról, hogy nem sza­bad a politikába felekezeti problémát beledobni, mert a nemzet nem egy osz­tályé vagy fele­kezet­é, hanem min­denkié. A­mint a forradalomnak az volt a végzete, hogy kis emberek ve­zették, most is kis emberek kapasz­kodnak fel, hogy intézzék Magyar­­ország sorsát. Erős egyéniségekre és nagy képességekre van szükség és nem olyan bányászok állnak a mélyen, a­kik az emberek lelkéből az aranyat akarják kibányászni, hanem olyanok, a­kik mindig a salakot akarják a fel­színre hozni. A bolsevizmus elvette az egyik ember vagyonát, ez a mostani bolsevizmus el akarja venni a másik­tól a becsületét és ki akarja tagadni őt, a haza fiai közül. A nemzeti eszmé­ből nem szabad engedni, nem szabad K­o­or demokratikus és nemzeti poli­tikája ke­l hogy diadalmaskodjék.­­ A magyar földmívesnép békét kíván ezen az országon és a város­ lakosai és demokrata polgárai is azt-­ kívánják, hogy a komoly, hazafias­­ és szabadelvű vidéki középosztályi mellett a magyar keresztény paraszt , üljön nagy többségben a képviselőház­ i ■bán. A demokrata polgárság jelszava is tehát a keresztény Magyarország,­­ a­mely azonban, a kereszténységben­; találja meg a szeretetet és az igazi­­ vallásosságot. Kívánjuk — úgymond­, — a magyar keresztény demokrá-' ciát, a magyar földmívesség általi képviselve, nem pedig úri izgatók­ által.­­ Vázsonyi után Ugron Gábor arról, beszélt, hogy alkalmas embereket­ keressenek, a­kik az országot e szeren-­ esétlen állapotból kivezethetik. Szél-­­­sőséges emberekre, a­kik vagy tor-g­radalmárok, vagy pedig zsarnokok,­­ nincs szükség. Az ország nem lehet, többé pártok játéklabdája s kalan-­­dor politikusok kísérleti tanyája.­­ A szónokok sorát Varjassy Lajos fejezte be. .. — Halálozás. Özv. Schmideg Józsefnő szül. Fürst Sarolta meghalt e hó 29-én. Temetése e hó 31-én délután 3 órakor­ lesz a budai farkasréti szr. temető hallottasházából. — Az ügyvédi kamara és a bírósági szénszünet. A tüzelőanyaghiány miatt fenyegető részleges bírósági szünet tárgyában a budapesti ügyvédi ka­mara felterjesztést intézett az igaz­ságügyminiszterhez, melyben arra való tekintettel, hogy a bíróság mű­ködésének ilyen korlátozása súlyos hátrányokat jelent gazdasági éle­­­­tünkre, az annyira óhajtott jogbizton­­ság megszilárdulására, a háborúban­ volt és a proletárdiktatúra alatt sokat­­ szenvedett ügyvédség megélhetésére,­ kéri, hogy ettől a szünettől tekint­senek el annál is inkább, mert csak­’ néhány épület fűtéséről van szó és­­a­ kilátásba vett megtakarítás nem éri fel a felsorolt súlyos hátrányokkal.­ — Halálos elgázolás. Az Irányi­ utca és a Molnár-utca sarkán Pécsvári Já­nos iskolaigazgató felesége, Enzmann Anna leugrott a villamosról és a pót­kocsi kerekei alá került, a­melyek el­­gázolták. Meghalt. — Milyen lesz a magyar váloga­tott, csapat. A bécsi október 5-iki kudarc után a Magyar Labdarúgó­ Szövetség erősen készül a novem­ber 9-iki magyar-osztrák váloga­tott mérkőzésre. A szerdán tartott közös tréning úgyszólván teljesen tisztázta, hogy kik kerülnek be a válogatott csapatba. Kapus ismét­­ Zsák („33“ FC) lesz. Az egyik hát-­­,­véd Vogl II. (UTE), a másik hát­védő helyre két jogos aspiráns van: Hegyi (TTC) és Gruber (BTC). A fedezetsor csak az MTK fedezet­­sora, Kertész II., Orth, Nyúl lehet. A csatársor valószínű összeállítása ez lesz: Tóth (FTC), Braun, Wink­ler, Schlosser(MTK), Jenny (KAC), — Házasság. Liebermann Lipót el­jegyezte Somogyi Olgk­át. Orner József, a Meinl Gyula r.-t. üzletvezetője, oltárhoz vezeti e hó 1 5-án Deánovich Bogdánkát Ú­jvidéken. (Min­den külön értesítés helyett.) — Elitélt árdrágító. A VIIl. kerü­leti kapitányság Oláh Gyula kereske­dőt azért, mert használhatatlan petró­leumot 24 koronáért árusított, 30 napi elzárásra és 1000 korona pénzbünte­tésre ítélte. — A betörők elmulatták a lopott pénzt. A detektívek különböző mu­latóhelyeken elfogták tegnap Tóth János 23 éves bányászt, Martinka Ferenc 23 éves szobafestőt és Belaznik­­János 21 éves méhészt. Megállapítot­ták, hogy ezek hárman betörtek a Népszínház­ utca 25. számú házban levő Ivanovszki-féle büffébe és onnan 16.000 korona készpénzt és nagy­mennyiségű élelmiszert loptak el. Ugyancsak ők jártak az ócsai urada­lomban is, a­honnan e hó 25-én két tehenet és két lószerszámot loptak el. A két tehenet eladták Riedl Ferenc és Kovács István Rákóczi-téri csarnoki mészárosoknak, akik az állatokat le­vágták és eladták. A büfféből lopott élelmicikkeket egy vendéglős vette meg, a lószerszámokat pedig a Teleki­téren adták el. A pénzen megosztoz­tak és elmentek mulatni s a mik­or a detektívek elfogták őket, valameny­­nyiüknél együttvéve csak 1500 koro­nát találtak, holott a teljes kár 51.000 korona. A rendőrség a tolvajokat le­­tartóztatta.­­“ ' Szombat, 1919. november 1.

Next