Az Est, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

' V"-t/** X Beszélgetés d A 'Azt a szándékomat, hogy Fiam­e parancsnokával és az olasz iroda­lom legnagyobb emberével beszél­­­jek, a, Consiglio Nazionale ti érék kulturtanácsnoka, Belasich úr tol­mácsolta a parancsnok külön tit­kári hivatala vezető emberének, a kedves és kitűnő Coselschi lánynak. Ez a lengyel ha­lmazású liszt, fi­n­om­ lelk­i­­es elmés férfiú, Gabriete’'TiAnalinzio rajongó híve, elmondotta nekem, hogy addig maradnak ott Fiuméban, a­míg csak nem kapják meg a biztosíté­kot az olasz kormánytól, hogy Fiume végérvényesen olaszszá le­szen. Elmondotta az olasz kapi­tány, hogy az olasz nép elégedet­len a békeszerződéssel, más nem­zetekhez képest ők csak sovány fa­latokhoz jutnak és megállapította, hogy az olaszok nem anyagi, nem túlnyomó részben gazdasági okon, hanem a faji együttérzés eleven erejével ragaszkodnak Fiuméhoz és a dalmát partvidékhez. Gabriele d’Annunziónak Co­selschi kapitány jelentette, hogy Budapestről jöttem és beszélni sze­retnék vele. A comandante a kor­mányzóság palotájában fogadott, s­bban a dolgozó­szobában, a­hol mostanában annyi lelkes szózatot ír Fiume népéhez és katonáihoz. A pamlagon kínált meg helyivel és előbb olaszul, azután franciául beszélgettünk. A beszélgetés elején mindjárt nagy szimpátiával em­lékezett meg Magyarországról és visszanyúlt a renaissance korsza­kára, a­melyben annyi érzésbeli, irodalmi és művészeti közösség volt a két ország­ között. Azután Fiume sorsáról beszélt. „Fiuménak olasznak kell lennie — mondotta dAnnunzio — és mi nem tágítunk mindaddig, a­míg nincsen kezünk­ben feltétlen biztosíték arra nézve, hogy csakugyan Olaszországé lesz. Olasz város, a­melyet a­nnekiálnunk kell, azonban a kikötője szabad leszen és én valamennyi nemzet­nek,­­ a­melyek érdekelt felek a fiumei kikötőben, a legteljesebb szabadságot kívánom gazdasági berendezéseik számára biztosítani. A fiumei kikötő szabadsága ideá­lis lesz a szó legteljesebb értelmé­ben és a fiumei kikötőben hor­­gonyzó hajók szabad mozgásán n­e essék csorba akkor sem, ha vala­mikor háborús bonyodalmak ke­letkeznének megint.“ Elmondotta, hogy a fiumei kérdésről üzenetet küldött a horvátoknak és a szer­­beknek, sőt a magyar kormány­nak is és megemlítette, hogy a val­láskülönbözőség okán, de más ok­nál fogva is ellentéteket lát Szer­bia meg Horvátország és Szlavó­nia között, olyan ellentéteket, a­melyek a jövendőben talán koc­kára teszik a jugoszláv birodalom egységét. A­mikor felvetettem azt a kér­dést, hogy mikor fog végképpen dűlőre jutni Fiume problémája, a fiumei parancsnok annyit mondott, hogy őt fenyegetések nem riaszt­ják, hogy őt semmiképpen nem le­het megfélemlíteni. — Elhatároztam, hogy maradok és ellentállok bármiféle erőszaknak, mondotta szó szerint Gabriele d’Annunzio és a­mikor közbevetet­tem, hogy az emberiségnek szük­sége van az ő zsenijére, akkor eny­­nyit mondott: „Ön tudja, hogy a háborúban nem kerültem a vesze­delmeket, most sem félek tőlük és nem tudom, nem szebb dolog-e meghalnom katonáim élén, mint igy, lassan megöregedni.“ A táskor a comandante Horthy facfserege iránt érdeklődött, — que fait l’armée d’Horthy? — ez volt a kérdés szó szerint, válaszképen meg­mondottam, hogy Horthy hadse­rege jól szervezett hadsereg, itt melynek az a célja, he a rende fentartsa az országban. Gabriele d’Annunzio érdeklődése kiterjedt arra a fejezetre is, hogy a bolse­­vizmus micsoda nyomokat hagyott Magyarországon, milyen pusztítá­sokat végzett itt és Olaszország­gal kapcsolatosan megemlítette, hogy nekik a bolsevizmustól nincs mit félniük, nekik a fővároson kí­vül sok más nagy és nevezetes vá­rosuk van és egyetlen város nem tudná a többit valamennyit le­­igázni. Arra a kérdésemre, hogy a ma­gyaroknak miképpen képzeli a helyzetét az olasz Fiuméban, szó szerint ezt mondotta d’Annunzio: Ils sont, os­seront spécialement favorisés — a magyarokat különös kegyeiben akarja részesíteni. A parancsnok egyébként azzal a ra­jongással, a­mely a költőt jellemzi politikai cselekedeteiben is, meg­állapította, hogy a­ki eljut Fiumé­ba, mindenkit megragad ennek a­ városnak a varázsa. Chacuit se fiumanisc — itt mindenki át­­fiumeosodik, ezekkel a szókkal fe­­­jezte ki Fiume vonzóerejét Gab­riele d’Aimunzió, a­ki szeretetre­méltó volt mindvégig, a­ki Ma­gyarországról rokonérzéssel emlé­kezett meg sokféle vonatkozásban és a­mikor beszédjét hallgattam, szárnyaló, ragyogó szavaival, meg­értettem, hogy miért csüngenek rajta ennyire a környezetében levő tisztek — a­kik között nem egy elsőrendű ember van — és miért lelkesednek érte katonái: gondo­latainak fénye, szavainak muzsi­kája fogja meg az emberlelkeket. Ő is, csakúgy mint első titkára, Coselschi kapitány, üdvözletet kül­dött Magyarországnak... A­mikor eljöttem a kormányzó­sági palotából, sokáig a fülemb csengtek még d’Annunzio szava a miket a fiumei magyarokról mondott, a kikkel szemben az ol­szák kulturnemzet módjára visel­kedn­ek és ámbár az állami­­ ma­gyar iskolákat megszüntették Fiu­méban, a vasúti alkalmazottakat, a posta alkalmazottait meghagy­ták a, hivatalos helyeiken és nem kergették őket világgá, mint a­hogy megtörtént másfelé, megszál­lott­ területeken. Fiumei­­ tartózkodásom idején megállapítottam, hogy sokféle kó­sza hír jelenik meg erről a­ város­ról, d’Annunziónak és csapatainak cselekedeteiről; az egyik nap ol­vastam, hogy a parancsnok elre­pült Japán felé, a másik napon, hogy elbujdosott a lakásáról és va­lamelyik hajón keresett menedé­­­két, éppen azon a napon jelent meg ez a koholt hír, a­mikor en­gem a kormányzósági palotában fogadott. Az ő nyilatkozataiból, Coselschi kapitány kijelentéseiből kitűnik abbeli elszántságuk,, hogy ott maradnak Fiuméban mindad­­addig, a­m­íg a fiumei problémát­­nem oldják meg az ő kívánságaik­ szerint. Fiume megszállása és Fiume annexiója, a szembeszállás a békekonferenciával huszárcsiny, a­melyhez nem volt elegendő a ka­tonai lendület, hanem az olyan költőnek, az olyan álmodozónak a rajongása kellett hozzá, mint a minő Gabriele d’Annunzio. Kreutzer Lipót 2. oldal Újabb fordulat a német császár* ügyében­ ­London, január 31 (A Magyar Távirati Iroda szikra­távirata a csepeli rádióállomás útján) Az Evening Standard illetékes forrásból azt az­t nyerte, ____ kiadásának és a háborús bűnösök kiszolgáltatá­sának kérdésében újabb fordulat fog beállani. Millerand és Nitti elvben hozzájárult ahhoz, hogy résztvesz egy értekezleten, a­melyek legközelebb Londonban tartanak és melyen Lloyd George, lord Garzon, valamint a­ francia, olasz és japán nagykövet is jelen lesz. Az értekezleten újból meg fogják tárgyalni a bűnösök kiszol­gáltatásának kérdését. A román miniszterelnök Londonban London, január 31 (A M. T. I. szikratávirata) A Reuter-ügynökség jelentése sze­rint a Londonban időző Vajda­ Vojvoda román miniszterelnök azt a reményét fejezte ki, hogy Romániát közelebbi kapcsolatba hozza Nagy- Britanniával.Ma, a román miniszter­­elnök tiszteletére a kormány banketet rendez, holnap pedig a lordmajor ad tiszteletére villásreggelit. Az angol széntermelés London, január 31 (A M. T. L. sz.ikratávirata) A széntermelés a heti statisztikai adatok­ szerint kielégítően folyik. A január 27-ével végződő héten 4.902.000 tonna szénet bányásztak ki, a­mi 1919 május 31-ike óta, a­midőn a bányászok munkaidejét csökken­tették, a legnagyobb heti eredmény. \ A francia marsalok tanácskozása jpAVis, január 31 .(T. 1. szikratávirata) hadügyminiszter csütörtö­kön reggel tanácskozást folytatott Franciaország három marsaljával. A tanácskozás során,amely másfél óra hosszat tartott, a legfelsőbb katonai tanács végleges összeállításáról tár­gyaltak. A miniszter rendelete némi módosításokat szenvedett. A lengyel sereg Sikerei ‘ ...Bécs, január 31 A lapok a Polnische Stimmen követ­kező jelentését köztik : A legutóbbi harctéri jelentések a litván fronton elért újabb­ nagy sikerekről szólnak. A lengyelek átkeltek a Berezina folyón. A cseh nagybirtokok kisajátítása Bécs, január 31 A A­eius Wiener Tagblatt-nak jelen­tik Prágából . A nemzetgyűlés föld­­birtokreform-bizottsága elfogadta a nagybirtok kisajátításáról eléje ter­jesztett törvényjavaslatot,. Vasárnap, 1920. február 1. Veszek Használt és az ÁLLVÁNYFAKAT egészséges állapotban. Telefonszám: 60—75. Vezérképviseletet alkohol- és rokoncikkekben vállal első­­rangu cég, m­ély raktárhelyiségek és dru­­széthordó eszközökkel is rendelkezik. Szi­ves ajánlatokat * Agilist jeligére Terrer hirdetőjébe IV., Szervita-tér S. kérünk. Nasser Samu és neje szül. Weier Irma mint szülei. Nasser Elemér. Der­ső­­­ég Károly mint testvérei fájda­lmtól össze­­tört szívvel jelentik, hogy a forrói, szeretett legjobb gyermek és testvér Jeni joghallgató ifj­u életének 25-ik évében, folyó hó 30-án, 4 napos szenvedés után a szörnyű járvány­­ áldozata lett. Áldott emlékű drága halottunkat február hó 1-én, vasárnap d. u. 3 órakor fogjUK I az újpesti izr temető halottasházából utolsó útjára kisérni. Kiterjedt rokonság és szá­mos barátja. Emlékét kegyelettel, szeretet­tel fogjuk őrizni örökké. Alulzottak szomorodott szívvel jelentjük, s hogy szeretett, felejthetetlen atyánk, illető­leg bátyánk, apósunk, nagyapánk és déd- [ [nagyapánk Stiassay Ignác I életének 7-ik évében, 1920 január 30-án , rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Drága halottunkat vasárnap, 1920 feb­ruár 1-én d. e. *­,0 órakor helyezzük a­­ rákoskeresztúri izr. temető halottast h­ázá-­­ bői örök nyugalomra. Stiassny Emil, Bloch Leóné született! Stiassny Hermina, Klein Sándorné szül. Stiassny Márta, Stiassny Ri­­­­chardné szül. Stiassny Lily, gyermekei:­­ Siem Babetta, Kohn Ernesztina nő­­■ vérei. Stiassny Emilné szül. Linden- I­­­baum Ilona menye, Klein Sándor, Bloch­­ Leó, Holitscher Róbert, Stiassny Ri­­­­chárd vejei, unokái, dédunokája és többi hozzátartozói.­­ Csendes részvét és koszorúk mellő­zését kérjük. Ungár Ado­l mészáros és neje a Min- I­denható kifürkészhetetlen akaratától még I igen sújtva, fájdalomtól megtört szivei , tudatják az összes rokonokkal és ismerő­­sökkel, h hogy a forrón, rajongásig szeretett viruló szépségű kis leánykájuk Jucika I január 30-án rövid szenvedés után elhunyt.­­ Boldogságunkat, mindenünket, felejthe­­­­tetlen emlékű angyalfánkat vasárnap, feb-­­­ruár hó 1­5-én délután 3 órakor kísérjük az ú­j uj rákoskeresztúri temetőből örök pihenőre. Áldott legyen emléke! Kornis Jakab, a Strasser és König cég fő- s tisztviselője férje, özv.Menzi Adolfné anyja, Jenő, Rezső, Kálmán, Oszkár fivérei, Irma húga, úgy a maguk, valamint az egész gyá­szoló rokonság nevében mélyen megtört szívvel, vigasztalhatatlan mélységes fájda­lommal jelentik, hogy feledhetetlen, áldott­­ nemeslelkű­, önfeláldozó neje, jóságos le­­­­anya, testvérük és rokonuk Emil varga&Eté, I szál. Menzl Gizella oki. gyorsirótaiárnő I f. é. január hó 28-án este 9 órakor spanyol- I influenzában, 3 évi nagyon boldog házas- I­­­ság után, 32 éves korában rövid, Ete kínos szenvedés után jobblétre szenderült. I Drága halottunkat i. é. február hó 1-én, s vasárnap d. e. 11 órakor kísérjük örök nyugalomra a rákoskeresztúri izr. temető­­ halottasházából. Fájdalomtól megtört szívvel és kim­md­­­­hatatlan gyászban jelentjük, hogy szeretért­­ jó édesanyánk hara, Link­ákné I­szlil. Weinz Mária - folyó hó 30-án, életének 62. évében, hosszas I szenve és után jobblétre szenderült. " , Drága halottunk híilt tetemes folyó évi , február hó 1-én délelőtt 12 órakor a rákos- I keresztúri izr. temetőben helyeztetnek ölük­­ nyugalomra. " Áldás és béke drága poraira. Mazey­ Gézáné Link Annuska, Balon Istvánné s­.. Link Ilonka és Link Maranka , leányai, M Mezey G­éza, Baloth István vejei.­­ Mezey Magduska, Balog Klárika unocs. , Weiss Jónás fivére.

Next