Az Est, 1920. július (11. évfolyam, 155-181. szám)
1920-07-15 / 167. szám
Budapest, 1920 * Csütörtök * Julius Wjjut fidior fié or. 140.—korona Bgés évre..........»So.— korona Külföldre I hóra fi.— korona Egyés számára 1 korona. Politikai napilap . FELELŐS SZERKESZTŐ XI. évfolyam * 167. szám. Szerkesztőség: VII. kar illet, Erzsébetek krut 7» ^ Kiadóhivatal: VII., Brasébet körut l6—20. szo VtóUrkiadóhivatalok: V., Vilmos császárait 14. szám és IV., Vácii utca 12. Wien: I., Kohlmarkt 7. Budapest m megint választott. Uj arculata lesz a főváros törvényhatóságának, — eziizonyos, ha sok vonásában’-'a régi Budapest szellemét idézi is fel. Maga a szellem, mely Budapest felfrissitésére a többség hatalmával vonul fel a közgyűlés termébe, feltétlenül alkalmas az alkotásra, majd elválik, hogy, alkalmasak-e az emberek is s a program eszményi fátyola mögött nem támad-e győzelmesenegy, uj klikk-rendszer. Reméljük, nem;az uj törvényhatósági bizottság vonásaiból hiányzik a régi képviselőtestületek rikoltó családi bélyege: a virilizmus, amely elkerülhetetlenül korrupcióra, klikk-rendszerre, protekcióhajhászatra vezetett a múltban. Klikk-rendszer, protekcióhajhászat, korrupció — volt,de igaz az is, hogy az a régi rendszer építette zárt, kisvárosi kereteiből Kelet és Nyugat kapujának ezt a világvárosát, amelynek iskoláit, kórházait, palotáit, népjóléti intézményeit büszkén mutatjuk ma is az idegennek, legyen szabad tehát arról, ami Budapesten a magyarságnak a külföld előtt büszkesége, akkor sem megfeledkezni, ám magunkban vagyunk. A régi rendszer, amelynek a forradalom tébolyában perzselődő Budapesthez semmi köze nem volt — a régi rendszer építette ezt a várost ,és neki köszönheti az it, hogy csak tovább kell építenie. Sűrűn ismétlik, hogy Budapest nem az ország, mert nincs magyar hagyománya, — de csak a Nemzeti Múzeum egyetlen lépcsőjén több históriai hagyomány él, mint sok vármegyében s ha balkáni csillámu körutaitól a budai sikátorokig végigjárod ev századának szennyében is királyi — várost, a magyar kulturhistóriát tanultad meg. Szeretni kell Budapestet, — hisz minél kevesebbje maradt a magyarságnak, annál többje a főváros. Nem hivatalok, gyárak, kövekés emberek tömege ez, hanem az ország szíve és feje, amely minden múlandó válságokon túl rendületlenül őrzi Nagy-Magyarország méreteit. Ezt nem felejtheti el senki, a legkevésbé azok, a feik Budapestet képviselik. XIV. Az osztrák szakszervezetek újból tárgyalták a bojkott kérdését 101CS, julius II /(Wiener Teleartifen Compagnie) Ab ajusscerádini szakszervezeti szövetségtől tegnap érkezett meg az átirat az osztrák szakszervezeti bizottsághoz a Magyarország ellen elrendelt bojkott dolgában. Ez a levél megegyezik azzal a távirattal, amelyet Fimmen titkár intézett az osztrák szakszervezeti bizottsághoz Amsterdamból és amelyet a Wiener, Telegrafen Compagnie jutatott a sajtóhoz. Kifejti a levél, hogy azok a közlések, amelyeket dr. Gratz a Bécsben tartott tanácskozáson tett, nem változtattak a helyzeten és nem döntötték meg azokat a tényeket, amelyeknek alapján a bojkottot elrendelték. Az amsterdami szakszervezeti szövetség az osztrák szakszervezeti bizottságra bízza, várjon megszigorítja-e a bojkottot Magyarország ellen vagy sem. Ajánlja a bojkott fentartását, hogy a közös célt el lehessen érni. Amennyiben a szigorítást határoznák el, Amsterdam megadja a további utasításokat. Köszönetet mond az amsterdami szövetség az osztrák szakszervezeti bizottságának céltudatos tevékenységéért, amelyet az emberiség szolgálatában kifejtett. Az osztrák szakszervezeti bizottság tegnap tárgyalás alá vette a levelet és tanulmányozta a kérdést, majd úgy határozott, hogy a bojkottot olyanformán tartja fenn, mint eddig, a szigorítást nem tartja szükségesnek, mert már a bojkott mai módjával is nemcsak az eredetileg tervezett fehéráruforgalmat, hanem minden néven nevezendő forgalmat amúgy is megszüntetett Magyarországgal. Ennélfogva csak azon kell őrködni, hogy a bojkott megmaradjon, olyan mértékben, mint eddig. A bécsi vásárcsarnok igazgatósága a bojdtott hatóimról Nincs gyümölcs és Hapo S a főzelék Bécsban (Az Est IspAi szerkesztőségétől) /Küldönc utjánj fik mai a bécsi központi nagy v&sárcsalmnok igazgatóságát, a mely a magyarországi ellenbojkott hatásáról a következő felvilágosításokat adja: — Mióta Ausztria és Magyarország között megszűnt a forgalom , a bécsi piacról egyszeriben eltűnt a gyümölcs. Cseresznye és sárga barack, amelylyel azelőtt el volt árasztva csarnokunk, egyáltalán nem látható, csenevész meggy itt-ott kapható, 24 koronáért kilónként. Kevés a főzelék is: a tök, melyet Magyarországból kaptunk, eltűnt, az osztrák vidékről érkezik még zöld főzelék, melynek az ára azonban, a magyar főzelék versenye nélkül, naprólnapra emelkedik. Az új burgonya ára kilónkét 14 korona, a zöldborsóé 12, olasz hagymáé 10, a makóié 9 (de ez csak papíron van, a valóságban nem kapható), zöldbabé 14, urigombáé 45 korona. Zavargás két esetben történt: először, mikor elmaradtak a magyarországi szállítmányok, másodszor, mikor ennek következtében néhány nap múlva kénytelenek voltunk a zöldborsó árát felemelni. ... Ebből a legilletékesebb helyről eredő nyilatkozatból látható, hogy a bojkott elsősorban Ausztriát sújti Delacroix elnök, hogy a német deleigátusok nyilatkozatai miatt rendkívül komolyra fordult a helyzet. A szövetségesek a Németországgal való igazi béke megkötésének erős szándékával jöttek Sparba. A német delegációval szem-ben oly nagy előzékenységet tanust, tottate amekkora egyáltalán lehetségeseit és követelésüket három és féllió tonna havi szénszolgáltatásról leszállították két millióra. A németek végre is kötelesek a békeszerződést megtartani, ennek a kötelezettségük-nek azonban eddig nem tettek eleget." Delacroix kijelentette, hogy ilyen körülmények között nem lehet a legközelebbi ülés idejét megállapítani, indítványozza tehát,"függeszszék fel az ülést azonnal és fentartja magának azt a jogot, hogy a német delegációt azonnal értesítse, amint megjelölése szük-' ségessé válik. ’ * ■1>" •........ E szerint tehát egyelőre kimondták a tárgyalások megszakítását. Hogy nem lesz-e ebből végleges szakítás, azt e pillanatban nem lehet még tudni. A szövetségesek táviratban szólították föl Foch marsallt és Wilson angol tábornagyot, akik néhány nappal ezelőtt utaztak el Spanból, hogy azonnal térjenek vissza. A tábornagyok visszahívása meglehető-sen világos fenyegetés és nem jelenthet egyebet, mint az entente csapatainak a Ruhr vidékére való azonnali bevonulását. Ennek ellenére sem adták még föl azt a reménységet, hogy a tárgyalást folytathatják és megállapodásra jut.~*^ Llo^r George kifakadása amerikaiak ellen fi**** Pária, Julius li (A M. T. 1. szikratáviratai Lloyd George Spanban az egyik újságíróval folytatott beszélgetése során bosszúsan megjegyezte : — Ha az amerikaiak velünk lennének, akkor a dolgok egészen másként alakultak volna, de ők teljesen magunkra hagytak minket. A spaai tárgyalásorcát váratlanul megszólították A németek nem hajlandók havsz két millió tonna szén szállítását vállalni. A helyzet válságos. Yohn marsallt és Wilson tábornagyot Spaaba hívták. Arsentente valószínüleg megszállja a Ruhr-vidéket ■ca, julius 14 (Magyar Távirati Iroda) A Neues Wiener Journal-nak jelentik Berlinből éjfélkor . Noha a spaai tárgyalásokat hivatalosan még nem fejezték be, közvetlenül a megszakítás előtt állanak. A tegnapi ülésen ismét a szénkérdésről tárgyaltak. Dr. Simons külügyminiszter kijelentette, hogy a szakértők nem tudtak megállapodásra jutni. A német delegátusok nem ígérhetik meg a szénmennyiséget, amelyet az entente követel, mert nemcsak ők rendelkeznek a termelés dolgában, hanem a szénipari munkások és munkaadók is beleszólnak. Ezzel kapcsolatban rámutatott a külügyminiszter a felsősziléziai kérdésre és azt mondta, hogy a német kormány sokkal nagyobb mennyiségű szenet szállíthatna, ha rendelkezhetne a felsősziléziai szénnel is. Nem akar ebben az irányban javaslatot tenni, de jónak látná, hogy a szövetségesek fontolóra vegyék, nem kellene-e sürgetni Felsősziléziában a népszavazást vagy nem lehetne még inkább teljesen mellőzni. Simons beszéde után kisentette- A Wolf-ügynökség spaai tudósítóját meditálták Berlin, július 13 (Wolff-ügynökség) AWolff-ügynökség spaai tudósítóját, Stockwassert, tegnap este megtámadták az utcán és súlyosan inzultálták. Amerikai hírlaptudósítók védték meg a további bántalmazástól. A támadás értelmi szerzője, mint kiderült, egy belga katonatiszt. A tiszthez később egy polgári személy is csatlakozott, aki már előzően is a társaságában volt. Simons dr. kül-ügyminiszter jegyzéket adott át tegnap a konferencia főtitkári hivatalának és arra kéri a belga kormányt, állapítsa meg a tényállást és tegye meg a szükséges intézkedéseket. A főtitkár haladéktalanul jelentést tett az esetről Brüsszelben a külügyminisztériumnak és sajnálkozását fetette ki a,,történteken. "