Az Est, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-03 / 259. szám
I Két székely tiszt és egy román ezredes 9 Jr ’ I Popescu ezredes bántalmazó! a bíróság előtt r —'Az Est tudósítójától —y* f' Ma délelőtt 10 órakor kezdete meg rá hadosztálybiróság Jánosty Sándortartalékos főhadnagy és MiskoltzyLászló tartalékos hadnagy ügyénektárgyalását, akik szeptember 27-én ,hajnalban Popescu Dumitru román ezredest, a román misszió volt vezetőjét bántalmazták. A tárgyalás elnöke Hoffmann Géza ezredes, a tárgyalást Apáthy Jenő őrnagyhadbíró vezeti, avádat dr. Kózsa László alezredes ,ügyész képviseli, a vádlottakat dr. Hagy János ügyvéd védi. A tárgyalás megnyitása után a [Vádlottak személyi adatait vettékfel. Jánossy nyárádszeredai születésű 12 esztendős, Miskoltzy székelyudvarhelyi születésű 29 esztendős. A személyi adatok felvétele után a vádiratotolvasták fel. s 1920 szeptember 29-ike óta vannak vizsgálati fogságban a vádlottak. Szeptember29-én reggel fél öt órakor Popescu Dumitru román ezredesnek, a román misszió vezetőjéinek a »Metropol «-szálló 8—9. számú szobáiban levő lakására minden ok nélkül behatoltak és ott Jánossy főhadnagy kezében lévő boxerrel homlokon vágta és sérülést okozott az ezredesnek. Popescu még aznap elhagyta Budapestet. A vádlottak eleinte azzal védekeztek, hogy tévedésből nyitottak be az ezredes szobájába, később a bizonyítékok súlya alatt megtörve beismerték, hogy Jánossy a szálloda vendégtábláján látta Popescu nevét, amin annyira felháborodott, hogy elhatározta, hogy benyit szobájába és megkérdezi, mit keres Budapesten ? Popescu megtámadásával a román ezredes személyén erőszakot követtek el és testi sértés vétsége miatt vonja őket felelősségre a hadosztálybíróság.Bebizonyosodott az, hogy biztatást sehonnét sem kaptak cselekedetük elkövetésére. A vádlottak kihallgatássa Tárgyalásvezető: Megértették a vádat? Vádlottak: Igen. A tárgyalásvezető kérdésére, hogy bűnösnek érzik-e magukat, mindketten nemmel felelnek. Tárgyalásvezető (Jánossyhoz): Ha nem érzi magát bűnösnek, adja elő indokait, miért? Jánossy: Előző este Miskoltzy Endre posta- és távirdafelügyelőnél, Miskoltzy hadnagy úr bátyjánál voltunk vacsorán. Vacsora után elborozgattunk, eldiskurálgattunk. Ráterelődött a beszéd a románok erdélyi viselkedésére. Borozás, kártyázás után három óra tájban távoztunk Miskoltzy felügyelő lakásáról. Én, mivel nálam semmi fegyver nem volt, kértem Miskoltzyt, kísérjen el. A Népszínház utca 16. szám alatti lakásról jövet, a Józsefkörút és a Rákóczi-utaszkán találkoztunk egy tüzérhadnagyyal, harctéri ismerősömmel. Megképéztem mi újság Marosvásárhelyen ? Ráterelődött a beszéd Ávér Ódön volt közös ismerősünkre. Én azt mondottam, hogy a »Metropol« szállóban lakik. Az ismeretlen tüzérfőhadnagy megemlítette, hogy reggel indul tovább Budapestül, de beszélni szeretne még Ávér Ödön főhadnaggyal. Erre elhatároztuk, hogy felkeressük szállóbeli lakásán. Tárgyalásvezető: De hiszen ön tudta, hogy nem lakik ott. Jánossy : Nem tudtam. Tárgyalásvezető : Mikor találkozott utoljára Ávérral ? Jánossy : Június közepén. A Metropol-szálló elé érve Wiskoltzy és a tüzérhadnagy hátul maradtak, cigarettát sodortak, én becsengettem, a portás beengedett és megkérdezem, hogy Ávér itthon van-e ? A portás azt mondotta, hogy már nem akik étt. Erre oda mentem a vendégtáblához, megnéztem a táblát és megláttam rajta egy nevet: Popeseu. Eszembe jutott, hogy ez az a Popeseu a ki Nagyváradon ütötte-verte a magyarokat. Ő maga volt az, a ki a magyar tiszteket személyesen ütötte, loozta Nevének láttát a fejembe szállt vér és fölindultam az emeletre. A nyolcas és kilences számú ajtónál bekopogtam. Tárgyalásvezető: Miskolcinak nem mondta, hogy hová ment ? Jánossy: Nem. Bekopogtam, a a külső ajtón benyitottam. Ez nem volt bezárva. A második ajtó ki volt csukva? ott is kopogtam. Egy alak felejét meg hálóingben, igazi oláh tigtis. Hozzáfordultam és kérdeztem : ^Kicsoda ön ? Honnan jött ? Nem Nagyváradról ? Mit keres itt, Budapesten ? Hogyan történt az in: :ultus Erre ezt durva felffletet kaptam : Csedrede! Az o Mir szó kihozott a sodromból. AatrTúdczi cm : Können sie nicht ungarisch? Majd magyarul: Nem tud magyarl? Eze az oláh azt mondta: »Pfuj ma nyár«. És bezárta az ajtót. Az ajtó közé szorult balkezemnek három ujja, ami rettenetes fájdalmat okozott. Visszanyomtam az ajtót, az ember ott állt és én jobb öklömmel fejbevágtam. Mire ő becsapta az ajtót és azt kétszer magára zárta, én pedig elindultam lefelé. A hallban a portástól kérdeztem, kicsoda az az oláh? Mikor már lent voltam, akkor az ezredes újból kinyitotta az ajtót és németül lekiáltott, hogy a portás ne engedjen ki bennünket, csukják be a szállodát. — A portás kérdésemre azt felelte, hogy az egy román ezredes, az oláh misszió tagja. Tudva, hogy ennek most diplomáciai következményei lesznek, telefont kerestem, hogy a volrosparancsnokságnál jelentkezzem. Ott maradtam a hallban. Azt hittem, hogy az ezredes le fog jönni elégtételt követelni, de bir ő nem jött. Fölhívtam a városparancsnokság ügyeletes tisztjét, megmondtam, hogy inzultáltam egy oláh ezredest, küldjenek ki egy tiszti járőrt, vagy egy tisztet. Sem járőr, sem tiszt nem jött. Erre én és társaim Csiky hadnagyot kérettük le lakásáról és nála jelentkeztem. Közöltem vele a történteket mire Csiky fölszólította a portást, engedjen ki bennünket. A portás azonban az ezredestől kapott utasítására nem nyitotta ki az ajtót. Közben a kávéházak söpörni kezdték, kinyitották a kávéház ajtaját és mi a kávéházon át nyugodtan eltávoztunk. — Elindultunk a József-körúti városparancsnokságra, útközben betértünk a Baross-kávéházba és onnan telefonáltunk a városparancsnokságra, hogy ha még nem jött ki tiszti járőr igazolásunkra, ne is jöjjön ki, mert mi dolgunkat elintéztük. Ezután hazamentünk. Az volt a szándékom, hogy reggel megírom a jelentést, de már reggel fél nyolc óra tájban jöttek hozzám egyetemi hallgatók, akik elvették az egész reggeli időmet, délután két órakor ismét ők költöztek fel és velük kellett foglalkoznom. Este találkoztam Miskolczi hadnagygyal, akinek bejelentettem, hogy személyesen megyek ki a parancsnokhoz az Ehmann-telepre jelentkezni. Másnap délelőtt Király Aladár nyugalmazott főispánnak adtam elő a dolgokat. Tárgyalást vezető : Mit tárgyaltak? Vádlott: Erre nem felelhetek. Az Ehmann-telepen, ahová délután kimentem, Hirschmann őrnagy parancsnokomnak jelentést tettem, aki kijelentette, hogy a városparancsnokság utasítására letartóztat. Egy hadnagygyal jöttem be a városparancsnokságra. A tárgyalásvezető kérdéseire többször kijelenti, hogy nem tudja a harmadik tisztnek, a tüzérhadnagynak a nevét. Olyan sok emberrel találkozott a harctéren és később is, hogy nem tud rá visszaemlékezni. Ez az ember az ő mentőtanujuk lehetne, kutatták, nyomoztak utána, de sehol sem találták. Hoffmann ezredes elnök: Mi állt a 8-as és 9-es számú szoba tábláján? Vádlott : Popescu. Tárgyalásvezető: Ön Miskoltzinak nem mondta meg, hogy mi a szándéka ? Vádlott: Nem, legalább nem emlékszem rá. Tárgyalásvezető: Hol állt, mikor a belső ajtó kinyílt ? Vádlott: Az ajtó előtt, de mikor láttam az oláh arcot, akkor beléptem a két ajtó közé. Tárgyalásvezető: Miskoltzi hol állt a párbeszéd során ? Vádlott: Odajött mellém megnézni, kivel beszélek, azután elment. Tárgyalásvezető: Önnél nem volt semmiféle fegyver, boxer se? Vádlott: Soha életemben nem hordtam boxert. Tárgyalásvezető: Hogyan magyarázza akkor a sérüléseket? Vádlott: Kézzel ütöttem meg, ököllel vágtam fejbe. Ha boxerrel vágtam volna oda, beszakadt volna a feje ennek az oláhnak. Tárgyalásvezető: Kérem csillapodjék, ne indulatoskodjék, tessék néven nevezni az ezredest, önnek csak az volt a célja, hogy a portástól megkérdezze, ki lakik ott? Válok: Erre nem tudok felelni. Tárgyalásvezető: Valami túlmenő szándéka nem volt ? Vádlott: Ellenállhatatlan lelki kényszer hatása alatt állottam. Milátom azt a nevet, eszembe jutott minden gyalázat, minden szomorúság, amit ezek a gazemberek . . . Tárgyalásvezető: Ismételten figyelmeztetem, hogy a jelzőktől és az erőteljes kifakadásoktól tartózkodjék. " Ezután a vádlottnak az ügyész adja fel a kérdéseket amikre felelve elmondja, hogy testvérbátyjától szeptember 24-én kapott levelet. Bátyja Kolozsvárott státustitkár, akit a románok lakásából kiüldöztek. Vacsora alatt részletesen beszéltek a gyergyói rémségekről. Ő hajnalban borközi hangulatban volt, ami mindenesetre fokozta indulatát. Hoffmann ezredes elnök: Hol vé igezte elemi iskoláit ? Vádlott: Makkfalván, középiskoláidal Székelyudvarhelyen. Hoffmann ezredes elnök : Egy szót se tud románul ? Vádlott: Tiszta székely vagyok. Nagy János védő: Volt dulakodás, ön között és az ezredes között ? ! Vádlott: Nem. ő gyáván be akart szaladni, bevágta az ajtót, az ujjaim odaszorultak, én ekkor belöktem az ajtót és jobb öklömmel a homlokára vágtam Miskoltzy kihallgatásai rá, o..A főhadnagy kihallgatása után Miskoltzy hadnagyot vezeti be az őr. Kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, csak szemtanú volt. Ő sem tudja a harmadik tiszt nevét, csak azt tudja, hogy Miskoltzynak ismerőse volt. Egyáltalán nem folytatott párbeszédet a hallban Jánossyval. Csak azt látta, hogy Jánossy egyszerre felindulva az emelet felé megy. Nehogy kellemetlensége legyen a fegyvertelen bajtársnak, utána indult és a második emeleten öt-hat lépésnyire a szobától megálloit. Mikor az ezredes kijött, Jánossy beszélni kezdett vele, az ezredes nagy hangon a következőket mondta: — Cserebe ? (Mit akar ?) Erre Jánossy rászólt, hogy beszéljen magyarul. Az ezredes erre azt mondta: Pfuj magyar! Az ezután történteket egészen a letartóztatásáig egészen hasonlóképen mondja el, mint Jánossy főhadnagy. Szerda, 1920. november 3. 3 oldal. Mentsék meg a vagonlakók gyermekeit! — Az Est tudósítójától különböző gyűléseken, ais ankéteken hónapokkal ezelőtt elhangzott és hivatalosan meg is jelent » biztató igényt,hogy november elsejére minden vagonlakó fedél alatt lesz. November elseje itt van. A tegnapi nappal már el is múlt és hosszú sorok és magyarázatok helyett csak a következő számokra utalunk: A nyugati pályaudvaron 620 vagonban laknak menekültek, a szerencsétlen vagonváros gyermeklakossága 2300 fő, így György Járaos váltóőr tizenegyedmagával, kilenc gyermekével lakik vagonban. Kiss Gáspár pályaőr tizedmagával, nyolc gyerekkel és sok vagonban hat-hét a gyermekek száma. A keleti pályaudvaron 30 kocsiban 70 gyermek tanyázik. A ferencvárosi pályaudvaron 15 kocsiban 65 gyermek. A józsefvárosi pályaudvaron 35 kocsiban 60 gyermek. A Rákosrendezőn, Palotáújesten és Felsőrákoson 25—40 kocsiban 60—80 gyermek. A hőmérő mélyen fagypont alatt áll, a gyerekeknek nincs ruhájuk, nincs táplálékuk. A nyomor ,és szenvedés rettenetes. Tudjuk, hogy mindenki meg van terhelve és borzasztó csapások alatt szenved a főváros lakossága, de a szegény, ártatlan gyermekeken mégis segíteni kell, lehetetlen, hogy megfagyjanak odakint a vagonokban. Helyezzék el őket iskolákban, kaszárnyákban, gondoskodjanak a napközi otthonok rendszere szerint táplálékukról, hogy legalább naponta egyszer meleg ételhez jussanak. Szerető és gondos szervezetre volna szükség huszonnégy óra alatt, hogy a gyermekek ne pusztuljanak el A magyarság jövendőjét meg kel védeni és a gyermek az ország jövője. n. Pál herceg ne sí Hísar gifrog Kinassini Intern, október 31 (Svájci Távirati Ügynökség) Pál görög herceg a Svájci Távirati Ügynökség útján közli, hogy nem osztja a jelenlegi görög kormánynak azt az álláspontját, hogy ő hivatott a trón elfoglalására, mert a trón az alkotmány szerint atyját, Konstantint, vagy pedig bátyját, Györgyöt illetik meg. A trónt csak akkor foglalná el, ha a görög nép úgy határozna, hogy nem kívánja Konstantin király visszatérését és György herceg trónörökös lemondana a trónról. Berlin, november 1 (Az Est tudósítójától) A kopepaágai Berlingske Tidende vasárnapi számában a következő londoni táviilleet közli: Nagy feltűnést ■■ hercegnek az az elhatározása, hogy nem fogadja el a görög koronát. Általános a vélemény, hogy dr. Streit Volt görög külügyminiszter, a későbbi követ, aki német barátságáról ismeretes, vette rá a herceget, hogy mondjon le a trónutódlásról. Politikai körökben azt beszélik, hogy azt a levelet is dr. Streit szövegezte meg, amelyben Pál herceg azt a megmásíthatatlan elhatározását közölte Athénban, hogy nem akar király lenni. Köztudomású, hogy dr. Streit volt a szerzője annak a táviratnak is, amelyben Konstantin egykori király 1914 augusztus 17-én biztosította Vilmos császárt rokonszenvéről.. íróasztal és teljes irodaberendezések nagy mennyiségben is Lacidessis F.a, aztalosirugyár, VI. ler , Rósa-utca 72. Alapit alott 1S8S. Brilllánsf * wsm w-1$ Aranyat platinát grammot "SC0-350 S€-3«3 Singer. VII kerület, Rottenbiner-utca 2* szán. takarít meg a Princ Srrigntökdligaávd. szabadalmazott* • “'íuu' Karható minden vaskereskedésben és a Frandor ujdonságok házában, VI., Andrássy-út 62. szám, Stirin OS—O.