Az Est, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

I Két székely tiszt és egy román ezred­es 9 Jr ’ I Popescu ezredes bántalmazó! a bíróság előtt r —'Az Est tudósítójától —y* f' Ma délelőtt 10 órakor kezdete meg rá hadosztálybiróság Jánosty Sándor­­tartalékos főhadnagy és Miskoltzy­­László tartalékos hadnagy ügyének­­tárgyalását, a­kik szeptember 27-én ,hajnalban Popescu Dumitru román ezredest, a román misszió volt vezetőjét bánt­almazták. A tárgyalás elnöke Hoff­mann Géza ezredes, a tárgyalást­­ Apáthy Jenő őrnagyhadbíró vezeti, a­­vádat dr. Kózsa László alezredes ,ügyész képviseli, a vádlottakat dr. Hagy János ügyvéd védi. A tárgyalás megnyitása után a [Vádlottak személyi adatait vették­­fel. Jánossy nyárádszeredai születésű 12 esztendős, Miskoltzy székelyud­­­varhelyi születésű 29 esztendős.­­ A személyi adatok felvétele után a vádiratot­­olvasták fel. s 1920 szeptember 29-ike óta van­nak vizsgálati fogságban a vádlot­tak. Szeptember­­29-én reggel fél öt órakor Popescu Dumitru román ez­redesnek, a román misszió vezetőjé­inek a »Metropol «-szálló 8—9. számú szobáiban levő lakására min­den ok nélkül behatoltak és ott Jánossy főhadnagy kezében lévő boxerrel hom­lokon vágta és sérülést okozott az ez­redesnek. Popescu még aznap el­hagyta Budapestet. A vádlottak eleinte azzal védekez­tek, hogy tévedésből nyitottak be az ezredes szobájába, később a bizonyí­tékok súlya alatt megtörve beismerték, hogy Jánossy a szálloda vendégtáblá­ján látta Popescu nevét, a­min annyira felháborodott, hogy elhatározta, hogy benyit szobájába és megkérdezi, mit keres Budapesten ? Popescu megtáma­dásával a román ezredes személyén erőszakot követtek el és testi sértés vétsége miatt vonja őket felelősségre a hadosztálybíróság.Bebizonyosodott az, hogy biztatást sehonnét sem kaptak cselekedetük elkövetésére. A vádlottak kihallgatássa Tárgyalásvezető: Megértették a vá­dat? Vádlottak: Igen. A tárgyalásvezető kérdésére, hogy bűnösnek érzik-e magukat, mindket­ten nemmel felelnek. Tárgyalásvezető (Jánossyhoz): Ha nem érzi magát bűnösnek, adja elő indokait, miért? Jánossy: Előző este Miskoltzy Endre posta- és távirdafelügyelőnél, Miskoltzy hadnagy úr bátyjánál vol­­tunk vacsorán. Vacsora után elbo­­rozgattunk, eldiskurálgattunk. Rá­terelődött a beszéd a románok er­délyi viselkedésére. Borozás, kártyázás után három óra tájban távoztunk Mis­koltzy felügyelő lakásáról. Én, mivel nálam semmi fegyver nem volt, kértem Miskoltzyt, kís­érjen el. A Népszínház­ utca 16. szám alatti lakásról jövet, a József­­körút és a Rákóczi-ut­aszkán találkoztunk egy tüzérhadnagy­­yal, harctéri ismerősömmel. Megké­péz­tem mi újság Marosvásárhel­yen ? Ráterelődött a beszéd Ávér Ódön volt közös ismerősünkre. Én azt mondottam, hogy a »Metr­opol« szállóban lakik. Az ismer­etlen tüzérfőhadnagy megemlítette, hogy reggel indul tovább Budapestül, de beszélni szeretne még Ávér Ödö­n fő­hadnaggyal. Erre elhatároztuk, hogy felkeressük szállóbeli lakásán. Tárgyalásvezető: De hiszen ön tud­ta, hogy nem lakik ott. Jánossy : Nem tudtam. Tárgyalásvezető : Mikor találk­ozott utoljára Ávérral ? Jánossy : Június közepén. A M­etro­­pol-szálló elé érve Wiskoltzy és a tü­zérhadnagy hátul maradtak, ciga­rettát sodortak, én becsengette­m, a portás beengedett és megkérde­zem, hogy Ávér itthon van-e ? A p­ortás azt mondotta, hogy már nem akik étt. Erre oda mentem a vendégt­áblá­­hoz, megnéztem a táblát és m­e­glát­tam rajta egy nevet: Popeseu. Es­zem­­be jutott, hogy ez az a Popeseu a ki Nagyváradon ütötte-verte a magyaro­kat. Ő maga volt az, a ki a magyar­ tiszteket személyesen ütötte, loozta Nevének láttát a fejembe szállt­­ vér és fölindultam az emeletre. A ny­olcas és kilences számú ajtónál bekopog­­tam. Tárgyalásvezető: Miskolcinak nem mondta, hogy hová ment ? Jánossy: Nem. Bekopogtam, a a külső ajtón benyitottam. Ez nem volt bezárva. A második ajtó ki volt csukva? ott is kopogtam. Egy alak felejét meg hálóingben, igazi oláh tigtis. Hozzáfordultam és kérdeztem : ^Kicsoda ön ? Honnan jött ? Nem Nagyváradról ? Mit keres itt,­ Buda­pesten ?­­ Hogyan történt az in: :ultus Erre ezt­­ durva felffletet kaptam : Csedrede! Az o Mir szó kihozott a sodromból. AatrTúdczi cm : Können sie nicht ungarisch? Majd magya­rul: Nem tud magya­rl? Ez­e az oláh azt mondta: »Pfuj ma nyár«. És bezárta az ajtót. Az ajtó közé szorult balkezemnek három ujja, a­mi rettenetes fájdalmat okozott. Visszanyomtam az ajtót, az e­mber ott állt és én jobb öklömmel fej­­bevág­tam. Mire ő becsapta az ajtót és azt kétszer magára zárta, én pedig el­indultam lefelé. A hallban a portás­tól kérdeztem, kicsoda az az oláh? Mikor már lent voltam, akkor az ezredes újból kinyitotta az ajtót és németül lekiáltott, hogy a portás ne engedjen ki bennünket, csukják be a szállodát. — A portás kérdésemre azt fe­lelte, hogy az egy román ezredes, az oláh misszió tagja. Tudva, hogy ennek most diplomáciai következmé­nyei lesznek, telefont kerestem, hogy a volrosparancsnokságnál jelentkezzem. Ott maradtam a hallban. Azt hittem, hogy az ezredes le fog jönni elégtételt követelni, de bir ő nem jött. Fölhív­tam a városparancsnokság ügyeletes tisztjét, megmondtam, hogy inzultál­­tam egy oláh ezredest, küldjenek ki egy tiszti járőrt, vagy egy tisztet. Sem járőr, sem tiszt nem jött. Erre én és társaim Csiky hadnagyot kérettük le lakásáról és nála jelent­keztem. Közöltem vele a történteket mire Csiky fölszólította a portást, engedjen ki bennünket. A portás azonban az ezredestől kapott utasítá­sára nem nyitotta ki az ajtót. Közben a kávéházak söpörni kezdték, kinyi­tották a kávéház ajtaját és mi a kávé­házon át nyugodtan eltávoztunk. — Elindultunk a József-körúti vá­­rosparancsnokságra, útközben betér­tünk a Baross-kávéházba és onnan telefonáltunk a városparancsnokság­­ra, hogy ha még nem jött ki tiszti járőr igazolásunkra, ne is jöjjön ki, mert mi dolgunkat elintéztük. Ez­után hazamentünk. Az volt a szán­dékom, hogy reggel megírom a je­lentést, de már reggel fél nyolc óra tájban jöttek hozzám egyetemi hall­gatók, a­kik elvették az egész reg­geli időmet, délután két órakor ismét ők költöztek fel és velük kellett fog­lalkoznom. Este találkoztam Mis­­kolczi hadnagygyal, a­kinek bejelen­tettem, hogy személyesen megyek ki a parancsnokhoz az Ehmann-telepre jelentkezni. Másnap délelőtt Király Aladár nyugalmazott főispánnak ad­tam elő a dolgokat. Tárgyalást vezető : Mit tárgyaltak? Vádlott: Erre nem felelhetek. Az Ehmann-telepen, a­hová délután ki­mentem, Hirschmann őrnagy pa­rancsnokomnak jelentést tettem, a­ki kijelentette, hogy a városparancs­nokság utasítására letartóztat. Egy hadnagygyal jöttem be­ a várospa­rancsnokságra. A tárgyalásvezető kérdéseire több­ször kijelenti, hogy nem tudja a har­madik tisztnek, a tüzérhadnagynak a nevét. Olyan sok emberrel talál­kozott a harctéren és később is, hogy nem tud rá visszaemlékezni. Ez az ember az ő mentőtanujuk lehetne, kutatták, nyomoztak utána, de sehol sem találták. Hoffmann ezredes elnök: Mi állt a 8-as és 9-es számú szoba tábláján? Vádlott : Popescu. Tárgyalásvezető: Ön Miskoltzinak nem mondta meg, hogy mi a szán­déka ? Vádlott: Nem, legalább nem em­lékszem rá. Tárgyalásvezető: Hol állt, mikor a belső ajtó kinyílt ? Vádlott: Az ajtó előtt, de mikor láttam az oláh arcot, akkor beléptem a két ajtó közé. Tárgyalásvezető: Miskoltzi hol állt a párbeszéd során ? Vádlott: Odajött mellém megnézni, kivel beszélek, azután elment. Tárgyalásvezető: Önnél nem volt semmiféle fegyver, boxer se? Vádlott: Soha életemben nem hord­tam boxert. Tárgyalásvezető: Hogyan magya­rázza akkor a sérüléseket? Vádlott: Kézzel ütöttem meg, ököl­lel vágtam fejbe. Ha boxerrel vágtam volna oda, beszakadt volna a feje en­nek az oláhnak. Tárgyalásvezető: Kérem csillapod­jék, ne indulatoskodjék, tessék néven nevezni az ezredest, önnek csak az volt a célja, hogy a portástól meg­kérdezze, ki lakik ott? Vá­lok­: Erre nem tudok felelni. Tárgyalásvezető: Valami túlmenő szándéka nem volt ? Vádlott: Ellenállhatatlan lelki kény­szer hatása alatt állottam. M­ilá­tom azt a nevet, eszembe jutott minden gyalázat, minden szomorúság, a­mit ezek a gazemberek . . . Tárgyalásvezető: Ismételten figyel­meztetem, hogy a jelzőktől és az erő­­telj­es kifakadásoktól tartózkodjék. " Ezután a vádlottnak az ügyész adja fel a kérdéseket amikre felelve elmondja, hogy testvérbátyjától szeptember 24-én kapott levelet. Bátyja Kolozsvárott státustitkár, a­kit a románok lakásából kiüldöztek. Vacsora alatt részletesen beszéltek a gyergyói rémségekről. Ő hajnalban borközi hangulatban volt, a­mi min­denesetre fokozta indulatát. Hoffmann ezredes elnök: Hol vé­ i­gezte elemi iskoláit ? Vádlott: Makkfalván, középiskoláid­­al Székelyudvarhelyen. Hoffmann ezredes elnök : Egy szót­ se tud románul ? Vádlott: Tiszta székely vagyok. Nagy János védő: Volt dulakodás, ön között és az ezredes között ? ! Vádlott: Nem. ő gyáván be akart szaladni, bevágta az ajtót, az ujjaim odaszorultak, én ekkor belöktem az ajtót és jobb öklömmel a homlokára­ vágtam Miskoltzy kihallgatásai rá, o..A főhadnagy kihallgatása után Miskoltzy hadnagyot vezeti be az őr. Kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, csak szemtanú volt. Ő sem tudja a harmadik tiszt nevét, csak azt tudja, hogy Miskoltzynak ismerőse volt. Egyáltalán nem folytatott párbe­szédet a hallban Jánossyval. Csak azt látta, hogy Jánossy egyszerre felindulva az emelet felé megy. Ne­hogy kellemetlensége legyen a fegy­vertelen bajtársnak, utána indult és a második emeleten öt-hat lépésnyire a szobától megálloit. Mikor az ezre­­­des kijött, Jánossy beszélni kezdett vele, az ezredes nagy hangon a kö­vetkezőket mondta: — Cse­­rebe ? (Mit akar ?) Erre Jánossy rászólt, hogy beszél­jen magyarul. Az ezredes erre azt mondta: Pfuj magyar! Az ezután történteket egészen a letartóztatá­sáig egészen hasonlóképen mondja el, mint Jánossy főhadnagy. Szerda, 1920. november 3. 3 oldal. Mentsék meg a vagon­­lakók gyermekeit! — Az Est tudósítójától különböző gyűléseken, ais anké­teken hónapokkal ezelőtt elhang­zott és hivatalosan meg is jelent » biztató igén­yt,hogy november elsejére minden vagonlakó fedél alatt lesz. November elseje itt van. A tegnapi nappal már el is múlt és hosszú sorok és magyarázatok helyett csak a következő számokra utalunk: A nyugati pályaudvaron 620 va­gonban laknak menekültek, a sze­rencsétlen vagonváros gyermek­lakossága 2300 fő, így György Já­­raos váltóőr tizenegyedmagával, ki­lenc gyermekével lakik vagonban. Kiss Gáspár pályaőr tizedmagá­­val, nyolc gyerekkel és sok vagon­ban hat-hét a gyermekek száma. A keleti pályaudvaron 30 kocsi­ban 70 gyermek tanyázik. A ferencvárosi pályaudvaron 15 kocsiban 65 gyermek. A józsefvárosi pályaudvaron 35 kocsiban 60 gyermek. A Rákosrendezőn, Palotáúj­­es­ten és Felsőrákoson 25—40 kocsi­ban 60—80 gyermek. A hőmérő mélyen fagypont alatt áll, a gyerekeknek nincs ruhájuk, nincs táplálékuk. A nyomor ,és szenvedés rettenetes. Tudjuk, hogy mindenki meg van terhelve és borzasztó csapások alatt szenved a főváros lakossága, de a szeg­ény, ártatlan gyermekeken mégis segí­teni kell, lehetetlen, hogy meg­fagyjanak odakint a vagonok­ban. Helyezzék el őket iskolákban, ka­szárnyákban, gondoskodjanak a napközi otthonok rendszere sze­rint táplálékukról, hogy legalább naponta egyszer meleg ételhez jussanak. Szerető és gondos szervezetre volna szükség huszonnégy óra alatt, hogy a gyermekek ne pusz­tuljanak el A magyarság jöven­dőjét meg kel védeni és a gyer­mek az ország jövője. n. Pál herceg ne sí Hísar gifrog Kinas­sini Intern, október 31 (Svájci Távirati Ügynökség) Pál görög herceg a Svájci Táv­irati Ügynökség útján közli, hogy nem osztja a jelenlegi görög kor­mánynak azt az álláspontját, hogy ő hivatott a trón elfoglalására, mert a trón az alkotmány szerint atyját, Konstantint, vagy pedig bátyját, Györgyöt illeti­k meg. A trónt csak­­ akkor foglalná el, ha a görög nép úgy határozna, hogy nem kívánja Konstantin király visszatérését és György herceg trónörökös lemondana a trónról. Berlin, november 1 (Az Est tudósítójától) A­ kopepaágai Berlingske Ti­­dende vasárnapi számában a kö­vetkező londoni táviilleet­ közli: Nagy feltűnést ■■ hercegnek az az elhatározása, hogy nem fo­gadja el a görög­ koronát. Általá­nos a vélemény, hogy dr. Streit Volt görög külügyminiszter, a ké­sőbbi követ, a­ki német barátságá­ról ismeretes, vette rá a herceget, hogy mondjon le a trónutódlásról. Politikai körökben azt beszélik, hogy azt a levelet is dr. Streit szövegezte meg, a­melyben Pál herceg azt a megmásíthat­at­lan el­határozását közölte Athénban, hogy nem akar király lenni. Köz­tudomású, hogy dr. Streit volt a szerzője annak a táviratnak is, a­melyben Konstantin egykori ki­rály 1914 augusztus 17-én biztosí­totta Vilmos császárt rokonszen­­véről.­­. íróasztal és teljes irodaberendezések nagy mennyiségben is Lacides­s­is F.a, a­ztalos­­irugyár, VI. ler , Ró­sa-utca 72. Alapit alott 1S8S. Brilllánsf * wsm w-1$ Aranyat platinát grammot "SC0-350 S€-3«3 Singer. VII kerület, Rottenbiner-utca 2* szán. takarít meg a Princ Sr­r­igntökdligaávd. szabadalmazott* • “'íuu' Karható minden vaskereskedésben és a Frandor ujdonságok há­zában, VI., Andrássy-út 62. szám, Sti­rin OS—O.

Next