Az Est, 1921. május (12. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

Budapest, 1921 * UdSCLrtlCip * május 8. Előfizetési árak: Egy hónapra M 40.— korona Megyedéore —­T no.— korona Pélévre 220.— korona Égész éoré.440.— korona Külföldön a fenti árak kétszeres* Egyes szám ára 2 korona Politikai napilap ••• FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS JáNDOR Sze­rkesztőségi Ott. kerület. ErxsibetMrm**. túladó hivatali PH. Erzsébet*kör az IS—XO.sO. flik­ kladéhivataloks O*. Vilmos császárral 14. szám és IV*. Váci.utca »». Wien­­ f, KvMmarkt 7. Ha ígérten csinálják ugynazt, az nem ugyanaz, mondja a latin példá­jáé. Ifi és­­­velünk rokon lel­kek másfélik esztendeje kiáltjuk tele titóval hogy a nemzet tes­téből m kell távolítani a forra­dalom az ellenforradalom mérgét; hogy szakítani kell künn az országban egyes vici­nális álhatalmasságok módsze­rével, benn a nemzetgyűlésben és a sajtóban az osztályok és felekezetek elleni lázítással, hogy el kell végképp földelni Surek elvtárs radikális metódu­sát. Mindezek kézenfekvő igaz­ságok, a­melyekre egy józanul gondolkodó gyermeknek is rég rá kellett jutnia. S mi volt a mi igazságunk sorsa ? Az, a mi ősidők óta az igazságoké : ke­resztre feszítették. Vagy leg­alább is megkísértették kereszt­re feszíteni. Tegnap fölállt a nemzet házában a magyarság legtisztább, legemelkedettebb lelkű és legzseniálisabb képvi­­­selője, gróf Apponyi Albert és elmondotta ugyanezeket az­­igazságokat. És mi lett hatal­mas, megrázó és felrázó szó­noklatának hatása ? Megtap­solták és elárasztották hízel­kedő gratulációkkal. Már most ,minket nem izgat az, hogy ne­künk igazságunk hirdetéséért­­a destruktív jelző jár ki, — er­ről a kissé elkoptatott jelzőről is volt Aponyinak néhány ko­moly, megszivlelésre érdemes szava — Apponyinak ellenben igen helyesen babér és taps. Sőt még azt sem igen kérdez­zük, őszinte-e a taps, a mely­­lyel Apponyi szózatát kisérték. Fontos, hogy az igazság végre mégis a kellő helyen, a kellő formában, a kellő nyomatékkal kifejezésre jutott. Az igazság pedig az, hogy nagyon is sokáig tűrtük a de­­­­magógiát ott, a­hol a jogérzék-­­ nek, a polgári szabadság és egyenlőség lelkes becsülésének van egyedül helye. Az igazság az, hogy intézményeket terem­tettünk, a­melyek ma főiskolái a társadalomellenes tanítások­nak. És a legfőbb igaz­ság az, hogy egységbe kell fo­r­­radnunk, a nemzet minden ere­jét koncentrálnunk, a demagó­giát a csonka Magyarország, tar­kájából gyökerestül ki kell tép­nünk, ha a ránk váró nagy nem­zeti küzdelmekben elbukni nem akarunk. A kormány kitart a munkásbiztosítás autonómiája mellett Benárd tervezetét védseg elejtették­ ­ M Est tudósítójától -­­ Közölte Az Est annak idején,­hogy a kormány elejtette a Ben­ár­d-féle törvénytervezetet és Bernolák Nán­dor, az új népjóléti miniszter új tör­vényjavaslatot terjeszt a nemzetgyű­lés elé. Ebben a javaslatban nem az államosítás lesz az alapelv, hanem a paritás, még­pedig úgy, hogy a mun­­kásbiztosító pénztár igazgatóságában egyforma számban lesznek a munká­sok és a munkaadók és rajtuk kívül kormánykinevezés alapján érdekte­len szakemberek fogják a társadalmi és kormányzati befolyást a vezetés­ben biztosítani. A kormány álláspontjával szemben Benárd, a volt népjóléti miniszter és a hozzátartozó szűkebb érdekeltség erős harcot indított. Megmozdí­ottak kü­lönböző társadalmi szervezeteket, megszólaltatták Bernolák ellen az antiszemita sajtót és a pénztár tiszt­viselőinek érdekeltségét is igyekeztek a harcba bevonni, azonban, mint halljuk, a kormány úgy határozott, hogy­ kitart álláspontja mellett, a munkásbiztosítás intézményének álla­mosítását végleg elejti és nem mond le arról, hogy a munkások intézmé­nyének vezetésébe beleszólást engedjen maguknak a munkásoknak is. Ez a kormány munkáspolitikájának egyik legfőbb alapja, a­melyet Bernolák miniszter is elfogadott és a­melyhez az egész kormány hozzájárult. A kormányhoz közelálló helyről azt mondták nekünk, hogy Benárdék akciója főleg személyes okokra ve­zethető vissza, a­melyeket a kormány nem honorálhat, azonfelül pedig ma már lehetetlen azt a felfogást érvényre juttatni, a­melyet annak idején Benárd foglalt el a munkássággal szemben és a­mely a konszolidációt annyira megnehezítette. Benárd mon­dotta annak idején, hogy fizikai un­dort érez, ha szocialistával kell érintkez­nie, már­pedig ez m­a, a­mikor az egész világon helye jut a munkásság­nak az országok kormányzásában, lehet egyéni, de nem lehet kormány­zati felfogás. A magyar békeszer­ződés a francia kamara külügyi bizottságában Államtitkár lett fi szerződés előadója - Az Est tudósít A francia kamara külügyi bi­zottságának legutóbbi Hi­tsorozata, a­melyben arra utasította Guer­­rier előadót, hogy IV. Károly ki­rály legutóbbi utazásával kapcso­latosan terjeszszen elő pótjelen­tést a trianoni békével összefüggő bizonyos kérdésekre vonatkozóan, Magyarországon tudvalevőleg nagy megütközést keltett. Annál is inkább, mert az ülésről szóló félhivatalos tudósításban mint előadó már nem Danielou szere­pelt, a­ki annak idején a kamará­ban aránylag eléggé barátságos szellemben referált a békeszerző­désről, hanem egy más képviselő, a­kinek felfogása a magyar köz­vélemény előtt eddig még isme­retlen. Párisi lapokba eljutott a ma­gyar közvéleménynek ez a megüt­közése és most több lapban, úgy­­látszik félhivatalos befolyásra, magyarázó közemények jelentek meg, a­melyek szerint a francia kormányzat álláspontja a trianoni békével szemben egyáltalán nem változott, a külügyi albizottság határozata inkább csak formaság, mert a francia parlamenti gya­­korat szerint a kisebbségnek joga van az előadótól bizonyos felvilá­gosításokat kérni. Egyébként a francia jelentés szerint a magyar közvéleménynek már csak azért sincs mit tartania az előadó személyében bekövetke­zett változástól, mert Danielou kül­ügyi államtitkár lett s ebben a minőségében a magyar békeszer­ződés likvidálása körül aktív sze­repe is lesz. Ez a körülmény a Magyarországon rokonszenves Da­nielou iránti bizalmat csak növel­heti. Vicomte Bryce tiltakozik a trianoni béke szigorúsága ellen Páris, május 7 .A M. T. I. szikra.tmilTO.Lal. Az ansaiLJ^Af»in Wtiak a trianoni béke ranikálása ügyében tartott vitájáról kiegészítőleg még a kö­vetkezőket jelentik: Lord Curzon előadó beszédében utalt arra, hogy a magyar kérdés megoldása a békeértekezlet egyik legnehezebb problémája volt. Ausztria-Magyarország a múltban mesterséges alakulat volt, a­me­lyet csak egyetlen dolog tartott össze: az uralkodó személyének azonossága. A háború súlyos csa­pást mért a monarchiára, a­mely­nek bomladozása már a háború ki­törése előtt megkezdődött. Az ér­tekezlet feladata az volt, hogy az egykori monarchia széthullott ré­szeiből egy új délkeleti Európát alkossanak. Curzon megemlítette azt is, hogy Anglia után Franciaországon van a sor, hogy a trianoni békét rati­fikálja és ez szintén hamarosan meg fog történni, mihelyt a fran­cia kamara ismét összeül. Utalt arra is, hogy a portorosei értekez­let a szerződés határozmányai­­nak szellemében az utódállamok képviselőit fogja összehozni a zöld asztalnál. Az értekezleten Franciaország, az Egyesült­ Álla­mok és Anglia is képviseltetni fogják magukat. Az értekezlet fel­adata az lesz, hogy megállapodást létesítsenek a posta-, táviró- és te­lefonszolgálat ügyében és biztosít­sák az utódállamok egymás közti személy- és áruforgalmát. Lord Newton sürgette a szerző­dés ratifikálását, mert minden ké­sedelem súlyosan hátráltatja Ma­gyarország talpraállását. Hangoz­tatta, hogy Magyarországot igaz­ságos és emberséges széllemben kell kezelni, mert az entente volt ellenfelei közül Magyarország a legkevésbé vétkes. Magyarország nem akarta a háborút. A ratifiká­lás azért is sürgős, hogy végre fel­szabadulhassanak azok a területek, a­melyek most szerb megszállás alatt vannak. Hangoztatta, hogy Európának az érdekét szolgálja az, ha Magyarország visszanyeri régi virágzását. Lord Philimore nem hisz abban, hogy a szerződésben megállapított határokat fentartsák. Vicomte Bryce tiltakozik az el­len a szigorúság és igazságtalan­ság ellen, a­mely a trianoni szer­ződés valamennyi sorából kiárad. Az igazságtalan szellemben meg­­állapított békefeltételek nem ve­zethetnek a béke biztosítására, ha­nem inkább újabb háború csírá­ját rejtik magukban. Lord Curson a feszul alánokra viaszolva, védekezett az ellen­i szemrehányás tel­én, hogy a tita­­nopi szerződés sérti a wilsoni el­veket. Utalt arra, hogy maga Wil­son szintén áttanulmányozta és el­fogadta a békét.

Next