Az Est, 1921. december (12. évfolyam, 270-289. szám)

1921-12-14 / 280. szám

04 | 2. oldal. } ra beterjesztett javaslatot megsza­vaztassa. A kormány az entente­­tal folytatott tárgyalásokban, me­lyek e javaslat benyújtását meg­előzték, csak a saját erejére tá­maszkodhatott és nem a nemzet­gyűlés határozatára, ezért határo­zati javaslatot terjesztek be, a­melyben indítványozom, hogy mi­vel e javaslat az államot fennma­radásának eszközeitől fosztja meg és a nemzeti ellenállást lehetet­lenné teszi, a nemzetgyűlés adja vissza a kormánynak és utasítsa a kor­mányt, hogy a trianoni béke megváltoztatására a lépéseket haladéktalanul tegye meg a nagyhatalmaknál. Határozati javaslatomat ugyan­azokkal a szavakkal indokolom meg, melyekkel a honvédelmi m­n­i­­niszter úr ajánlotta azt. Nincs azonban reményem, ismerve a nemzetgyűlés hangulatát és a trianoni békeszerződés mellett döntők többségét, hogy határozati javaslatomat elfogadják, ezért elvi tiltakozásom fentartása mellett be­lemegyek a javaslat érdemleges bí­rálatába is. Örömmel üdvözlöm a magyar királyi honvédség elneve­zést. Ezt én javasoltam és az én ja­vaslatom értelmében hozott a nem­zetgyűlés ilyen irányú határozatot. Szomorú dolog, de kénytelen va­gyok a nyilvánosság elé hozni, hogy e határozatra szükség volt, mert befolyásos tényezők, természe­tesen alkotmányellenes befo­lyásról beszélek, mindent elkö­vettek, hogy a magyar királyi nemzeti hadsereg elnevezést honosítsák meg. A nemzetgyűlés határozata azon­ban érvényesült. E javaslat beter­jesztésénél meg kell emlékeznem az első magyar honvédekről is és súlyos szemrehányást kell tennem a kormánynak a miatt, hogy a 48-as honvédek nélkülöznek Ma­gyarországon. Én erre már felhív­tam a miniszterelnök figyelmét írásban is. A miniszterelnök azon­ban, úgy látszik, hogy kormánya megalakítása körüli nagy elfog­laltsága miatt nem válaszolt ne­kem, így tehát kényszerítve va­gyok itt tenni szemrehányást azért, hogy a kormány a 48-as honvédek­kel szemben nem teljesítette haza­fias kötelességét. Általános megjegyzésem a javas­latra az, hogy ezt a javaslatot szakemberek nem szavazhatják meg. A honvédelmi miniszter úr ki­váló­ szakértő és hogy nagy tudása katonai szervezőképessége dacára előterjesztette a javaslatot, azt csak az magyarázhatja meg, hogy súlyos kényszerhelyzetben volt. Friedrich: önkéntes tűzoltóságot lehet így csinálni, nem hadsereget ! Szilágyi Lajos: Ez a hadsereg hadműveletekre nem lesz kevés. Nem azért szereltük fel ki­válóan a nemzeti hadsereget, hogy most létszámát erősen csökkent­sük, majdnem feloszlassuk, a hadi­anyag nagy részét pedig az ellenség­nek átadjuk. Nincsenek kidobni való m­illiárdjaink. Nemcsak Magyar­­országnak, hanem egész Európának szüksége van arra, hogy itt magaslétszámú, elsőrangúan felszerelt hadsereg legyen, különben nem teljesítheti Magyarország az entente-hatal­­mak által is neki szánt szerepet, hogy tudniillik Európa védőbás­tyája legyen. "Az a veszedelem is fenáll, hogy min­den bomlasztó törekvés, melynek célja a proletárdiktatúra fejlesztése, újból erőre van, ha a hadsereg meggyöngül. Súlyos hátrányt jelent az, hogy a javaslat szakít az általános katon­­kötelezettség rendszerével és a tobor­zási rendszert hozza be. A függelék, mely átmenetet akar teremteni, némi­leg ellensúlyozza ugyan ezt a hátrányt, de mégis föl kell emelnem ez ellen til­takozó szavamat. Félek, hogy ha karjaink fel­szi hadiolnak a bilincsek­ből, akkor nehéz lesz majd vissza­állítani a régi rendszert. Tiltakoznom kell a javaslat azon része ellen is, mely az állam,a- Mattyasovszky György összes vádjait fentartotta a mai folytatólagos tárgyaláson Szigorú kritika a belügyminisztériumról — Az Est tudósítójától — Ma délelőtt folytatták a buda­pesti járásbíróságon a Matty­a­­sovsky— Vizzián—Diószegiig és Siket-féle ra­talmazási pert. Mat­tyasovszky kijelentette Kádas 1561a büntetőjárásbíró kérdéseire, hogy fentartja előző vallomását. Dr. Pál Alfréd, Mattyasovszky védője kérte a bíróságot, hogy mivel ma az iratok ismertetésére kerül a sor, ne csak azokat az iratokat is­mertessék, melyek a három sértett­re vonatkoznak, hanem az összes iratokat, mivel Mattyasovszky ti­zenkét belügyminiszteri tisztviselő ellen emelt vádat. A bíró kijelentette, hogy a­meny­nyiben az összes iratok a tárgyhoz tartoznak, ismertetni fogja azokat. Ezután Mattyasovszkynak 1921. év február 10-én Ferdinandy Gyula volt belügyminiszterhez intézett első beadványát ismerteti a bíró, a­melyben Mattyasovszky kijelenti, hogy elítélendő az, hogy a politika, bevitessék a hivatalokba, főképp a belügyminisztériumba, a­melynek az ország közigazgatását pártatla­nul kell intéznie. A belügyminisztériumban — mondja Mattyasovszky — klikkek uralkodnak, melyek tagjai ókori harcosok módjára gerinctelen meg­alkuvással, protekcióval dolgoznak , nem szorgalommal és tehetség­gel. Beszél a dédelgetett kegyen­­cekről, a­kiknek nem kellett ki­menniük a frontra. Beszél az első forradalom alatt történt szerencsés elhelyezkedésekről, a­ húsos fazekak körüli tülekedésekről, azokról az enervált tisztviselőkről, a­kik a mindent üdvözítő szocializmus hí­veivé váltak egykettőre, mikor a konjunktúra úgy kívánta. A kommün alatt negyven tiszt­viselőnőt rendelkezési állományba helyeztek és ezek között többen vol­tak, a­kik siettek magukat vissza­­helyeztetni, de a­mikor megszima­tolták a diktatúra bukását, Szege­den jelentkeztek, hogy mint paten­­tirozott hazafiak újból felülmarad­janak. Beszél a diktatúra bukása után lefolytatott igazoló eljárásokról, melyek a belügyminisztériumban részben igen enyhék voltak, rész­ben csak egyesek ellen indultak meg. Pártatlan vizsgálatot kér vé­gül a huligánok, konjunktúra-lova­gok, stréberek és fullajtárok ellen és kiközösítésüket kéri az igazság és a tisztesség nevében. Végül megbotránkozásának ad kifejezést, hogy ma is meg­vannak ezek a paraziták, csak más kön­tösben járnak. Beadványában ki­jelenti azt is, a­mit ellene felhasz­nálnak, hogy szűkebb hazájában Kelet-Magyarországon részt vett a Thököly-pé­aoly megalapításában, ezzel azonban minden összekötte­tést megszakított holott tisztessé­ges emberre ez egyáltalán nem le­het dehonesztáló. A bíró ismerteti ezután Matya­­sovszkynak, Tomcsányi volt ideig­lenes belügyminiszterhez intézett beadványát, melyben megismétli vádjait. Tomcsányi felszólítá­sára egy külön jegyzékben mel­­lékli azok neveit, akiket vádol s ezek között a három sértettet is. Tomcsányi válaszolt Mattya­sovszkynak, hogy megkésett a vá­dakkal, ennek dacára azonban Mada­rász Elemér, nyugalmazott minisz­teri tanácsost kiküldte újabb vizsgá­lat lefolytatására. Mattyasovszky Tomcsányihoz intézett beadványá­ban kijelenti, hogy gyávaság és meghunyászkodás volt behódolni a kurzusnak azok részéről, a­kik azelőtt a rombolást szolgálták. Az iratok ismertetése közben a bíró felolvassa a Madarász által le­folytatott vizsgálat adatait, majd Mattyasovszkynak Ráday belügy­miniszterhez intézett beadványát ismerteti, melyben kijelenti, hogy megcáfolhatatlan tényekről tud. A közigazgatásban, a purifikáció nem folyt le azokkal szemben, a­kik a kommün aktív tényezői voltak. A magyar közigazgatás legmagasabb pozícióiban — mondja — még min­dig ott ülnek azok, a­kiket régen el kellett volna söpörni. nek, a kormányzónak, a hadse­­regre vonatkozó jogait érinti. A választások alkalmával, mikor Rubinek Gyulával, a kisgazdapárt egyik vezérével, bejártam az orszá­got, minden faluban azt az ígéretet tettük, hogy a hadsereget illető királyi jogokat meg fogjuk szűkí­teni. Azt mondottuk, hogy bármi­képp oldja is meg a nemzetgyűlés a királykérdést, a királynak a had­seregre vonatkozó jogait meg fogjuk szűkíteni és nem fogjuk tűrni, hogy az ál­lamfő a hadsereget a saját elvei és nézetei szerint a saját külön hadserege módjára használja fel esetleg a nemzettel szemben is. Minden kiélezés nélkül a kor­mányzó személye ellen, meg kell ezt említenem, mert nagy mulasztás volt a nemzetgyűléstől, mikor ettől az ígérettől eltekintett. A nemzet­gyűlés ugyanazokat a haduri jogo­­kat szavazta meg a kormányzónak, a­melyek a régi időben őfelségét, a koronás királyt, megillették. A részletes tárgyalás során a ne­gyedik szakasznál indítványt fogok benyújtani, mert nem tudom elfo­gadni azt, hogy a vezénylet és bel­szervezet tekintetében akármelyik államfő is korlátlan jogokat gya­koroljon. Módosító indítványt fo­gok benyújtani, hogy az esetben, ha megszavazzuk is azt hogy a kor­mányzó ugyanazokat a jogokat bírja ebben a kérdésben, mint a ko­ronás király, hozzáfűzendő, hogy mind e jogok a felelős minszter el­lenjegyzésével gyakorolhatók. A javaslatot még általánosságban sem fogadom el részletes tárgyalás alapjául. Gróf Apponyi Albert felszólalása Gróf Apponyi Albert: Előttem szóló tisztelt képviselőtársam a ja­vaslattal szemben elutasító állás­pontját azzal indokolja meg, hogy nem fogadta el a trianoni béke­­szerződést sem és ezért nem fo­gadja el­­ezt a törvényjavaslatot, a­mely abból folyik. Érdemben a trianoni békeszerződéssel szemben ugyanazt a felfogást vallom én is, mint Szilágyi képviselőtársam, a nemzet súlyos helyzetében azon­ban, mint elkerülhetetlenbe bele­nyugodtam és belenyugodtunk an­nak elfogadásába. Ma ugyanaz a kényszerhelyzet, a­mely szükséges­sé tette a békeszerződés elfogadá­sát, ugyanaz a kényszerhelyzet követeli a belőle folyó javaslatok elfogadását is. Egyébként érdem­ben én is visszautasítanám a ja­vaslatot. Ismerve a magyar nép hajlamait, tradícióit, a szabad toborzás rendszerét mindenképnen veszedelmesnek tartom. Ebben egyébként osz­­­­taztak az ententenak csaknem összes katonai szakértői. A­mi a Szilágyi képviselőtársam által kilátásba helyezett módosítást illeti, az utolsó szóig vártatom, mivel nem érint olyan dolgokat, a­me­­lyekre szerződésileg kötelezve var­runk Magyarországra rádiktálják vederejének leszállítását,ugyanakkor azonban azt látjuk, hogy a Magyar­­országot környező államok állig fegy-* verkeznek. Az a képtelen helyzet áll elő, hogy ezt az országot a teljes leszere­lésre kényszerítik ugyanakkor. Szerda, 1921. december 14. a­mikor a környező országokat felhatalmazzák, hogy minden eddigi fegyverkezés mértékén túl fegyverkezzenek. Ez égbekiáltó igazságtalanság, ez ököl­jog, ez olyan visszásság, a­melyet eltűrni nem lehet és a kormánynak is kötelessége erre a­ művelt világ figyelmét felhívni. Ezek mellett a megjegyzések mellett a törvényjavas­latot elfogadom. A vita folytatása Bródy Ernő. Szerettem volna, ha ezt a törvényjavaslatot követte volna egy másik, a­mely a magyar katonai büntetőtörvénykönyvről szól. Ma egy császári pátens ural­kodik e tekintetben, ez lehetetlen helyzet és szükség van egy magyar katonai büntetőtörvénykönyvre. Két dolog teszi szükségessé ezt, először a polgári és katonai bírás­kodás elválasztása, másodszor mert a ma érvényben levő császá­ri pátens már elavult, az volt már 1855-ben, a­mikor Magyarországon életbe léptették és képtelen hely­zet az, hogy itt, egy százéves oszt­rák császári pátens juriszdikciója alapján ítéljenek magyar emberek felett. A magyar katonák fölött magyar szellemből fakadó bünte­tőtörvénykönyv szerint ítélkezze­nek. Ilyen szempontból elfogadja a javaslatot. A honvédelmi miniszter válaszol a felszólalásokra Beli­ska Sándor honvédelmi mi­­niszter. Az előadó oly kimerítően foglalkozott a javaslattal, hogy azt hiszem, nem kell annak bizonyí­­tására külön kiterjeszkedni. Csalj: egyes pontokra akarok rámutatni. Gróf Apponyi Albert a leghelyeseb­ben fejezte ki aggályait a tobor­zással szemben. Ő maga is oszto­zik ezekben, de a­mikor gróf Apponyit Albert rámutat arra, hogy a 35.000 fő­nyi hadsereg kevésnek fog bizonyulni még a belső rend biztosítására és a határok védelmére is, rá kell mutat­nia arra, hogy még mielőtt ennek a törvénynek végrehajtására rátértünk volna, a csendőrség és a rendőrség lét­számát felemeltük és a vámőrsé­get rendszeresítettük. A másik szempont, a­mely a hatá­rok biztonságát illeti, még az, hogy a 35.000 ember nem elegendő, de mikor az ország határának védel­méről van szó, nem is erre a 35.003 főnyi hadseregre kell gon- Bánion A francia forradalom világhódító filmje a Kamarában Teppent n&óló Kardos­éa Tírta, i­a I, Márvány-u 5. t­elefon : 126—30. W TI 1 Sí li''a vállapiban, 200 k­s­.-os,kedvező Ili­nglárban kapható, J.ősz-utca 3. száza. V **W Telefon: 18­96.

Next