Az Est, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
Csütörtök, 1923. március 1. 3. oldal azokat az apró bevételeket, amelyek egyes miniszteri tárcákhoz tartoznak, és hogy minden új kiadás csak megfelelő bevételi forrás mellett legyen lehetséges. Különösen hangsúlyozom ezt, mert a tisztviselői kérdés előtérben van, amikorarról van szó, hogy legalább egy lépést teszünk a lakások felszabadítása felé, ami lényeges kiadásokat jelent az államra. Látjuk, hogy a korona stabilizációja bizonyos megnyugvást idézett elő. Látjuk, hogy az a felfogás is lábra kapott, hogy minden rendben van, tehát megkezdhetjük azokat, a reformokat, amelyek most még nem gazdaságosak ugyan, de azok lehetnek a jövőben. E törekvéssel és hangulattal szembe kell szállni. Nekünk tisztában kell lennünk helyzetünkkel, melyet a trianoni béke és a háború idézett elő. Meg kell tanulnuunk lemondani saját elhatározásunkból, mert különben könnyen elkövetkezik az az idő, mikor már nem saját akaratunkból kiül lemondani. ‘A takarékossági szellemet be kell vinni az egész társadalomba, hogy megteremtsük az életlehetőséget a jövő generációnak. A jövő alapjait kell leraknunk és nem szobortalapzatot készíteni egyes ma élő férfiak számára. A parlamentnek kell vezetni e tekintetben, innen kell kiindulni ennek a szellemnek, a parlamentnek kell megmutatni az utat, mert különben felmerülhet az a gondolat, hogy más úton oldassék meg az, aminek meg kell oldódnia, mint ahogy az Ausztriában történt. Az államadósságok átlaga nem áll előttünk teljes precizitással. A megosztás még folyik és nincs véglegesen elintézve. Ha a paritás szerint számítunk, a háború előtti adósságok hárommilliárdot adnak, a háború óta 61.2 milliárd az adósságunk, összesen 64,2 milliárd. "Ez a szám nem ad felvilágosítást a helyzetről. Az adott valuáris kurzusra kell átszámítanunk. A jan. 31-iki állag szerint 50 milliárd fog gondosságainknak az összege. Ebben benne van a jegycirkuláció. Ezenfelül 10 milliárd, a hadikölcsöntőke álladék, 20 milliárd — 23 centime-os koronával — a külföldi adósságunk. Ezek legnagyobbrészt a hátralékok tőkésítéséből alakulnak. Legközelebb előterjesztem a Mining átjárást szabályozó javaslatomat Angliával, Belgiummal, Franciaországgal és Törökországgal szemben. ■ 170 milliárd az az adósság, melyet a békeszerződés értelmében rövid határidőn belül ezeknek az államoknak fizetnünk kell. Ebből egy rész eliminálódik barátságos megegyezések alapján. De van még egy igen nagy megterhelés, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, mikor a jövő képét nézzük. Ez a jelentékeny megterhelés a természetbeni ellátás. Ez 24 milliárddal szerepel a költségvetésben. Benne van a lisztellátás is, de nincs benne az a haszon, mely a vámgabona és egyebek révén megtérül. Ez amegterhelés továbbra ilyen mértékben fenn nem tartható. A leépítés első lépéseit már tavaly megtettük. A jövőre nézve redukálnunk kell a természetbeni ellátást. Kirekesztünk mindenkit belőle, kivéve a tisztviselőket, akik részére egyedül kell fentartani a természetbeni ellátást. Amellett restringálni kell a termiészetbeni eljárást, gondoskodni kell arról, hogy az ellátás új rendjét teremtsük meg oly módon, hogy ne idézzünk elő semmi megrázkódtatást. Ami egyébként a természetbeni ellátás kérdését illeti, a tisztviselők szempontjából a természetbeni ellátás okvetlenül fentartandó. Az egész tisztviselői kar óhaja ez, mert hiszen a természetbeni ellátás bizonyos mértékig életstandardot jelent. E tekintetben is helye van azonban bizonyos reformoknak. Amikor jöttem, 260.000 volt a természetbeni ellátásra jogosultak száma, ez a szám most 209.093-re csökkent. A községi törvények fő célja az, hogy ezeket az alkalmazottakat visszahárítsuk a községek terhére, módot adva nekik arra, hogy gondoskodhassanak róluk. Ragaszkodnunk kell ahoz, hogy az autonómiát illető kiadások a városháztartásra bízassanak. A tisztviselők és alkalmazottak létszáma a költségvetés szerint összesen 203.000, ezek közül 55.000 a magasabb kvalifikációjú fogalmazói tisztviselő, a többi altiszt, díjnok, kezelő és más kategóriákra esik. A múlt évben két törvényt is hoztunk a tisztviselői létszám apasztásáról, ezeknek alapján 11—12.000 tisztviselő vált meg az állami szolgálatból. Később azonban ezeknek egy részét, éppen mert a szelekció nem volt mindenütt megfelelő, vissza kellett venni. Végeredményben a redukció nem volt több 310.090- nél. Ez nem az a szám, amelyivel a jövőre nézve megelégedhetünk. További lépésekre van szükség, hogy a tisztviselői terhet ■elviselhetővé tegyük. Véleményem szerint korlátozni kell a magasabb kvalifikációjú fogalmazói alkalmazottak számát, hogy azok, akik megmaradnak, felelősségteljes és komolyabb munkát tudjanak végezni és ne végeztessenek oly lappáliákat tisztviselőkkel, mint az most sok esetben történt és ami a kvalifikációnak nem felel meg. Határozott és félre nem érthető intézkedésre van szükség, világos határvonalat kell húzni, hogy hol mennyi tisztviselő alkalmazható, hogy hosszú időn át ne is lehessen szó szaporodásról. Azal a tömeggel, amely ma a tisztviselői karban rendelkezésre áll, nem egy ilyen kis országot, hanem egy nagy világbirodalom adminisztrációját is el lehetne intézni, ha nagyobb felelősséget és nagyobb hatáskört kapnának az egyes emberek. (Helyeslés a jobboldalon.) Sok olyan intézményünk és hivatalunk van, amelyek eltörölhetők és megszüntethetők. (Helyeslés a jobboldalon, zaj a baloldalon.) Rupert Rezső: Itt van a főudvarnagyi bíróság! Laál Gaszton: Mégis erdészeti adminisztrációt létesítenek. Kállay Tibor : Rámutatok a likvidáló hivatalra, amelynek a dolgok természeténél fogva is a legrövidebb időn belül meg kell szűnnie. Többet nem akarok megnevezni, de ez felesleges is, mert szinte kiáltanak. Szükséges megváltoztatni a státust, hiszen látjuk, hogy folytonos nyugtalanság és izgalom van a tisztviselőikarban, abból kifolyólag, hogy egymás előmenetelét mérlegelik. Ezen valamit változtatni kell, mert lehetetlen, hogy nálunk mindenki miniszteri tanácsos akar lenni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kísérletet tettünk az illetmények egységes téma szerint való rendezése dolgában, mégpedig a külügyminiszteri alkalmazói aknál. Gaál Gaszton : 11 millió a párizsi követ fizetése! Kállay Tibor pénzügyminiszter: Ami a költségvetés további tételeit illeti, rá kell mutatni a békeszerződés végrehajtása körüli költségekre, ezekre 58 milliárd van előirányozva. Mindent meg kell tennünk, hogy a külföldi fizetési eszközök minél nagyobb mennyiségben álljanak rendelkezésünkre, hogy az ebbeli zavarok állandóak ne lehessenek és hogy az átmeneti állapot e tekintetben is megszűnjék. E szempontból az export fokozása szükséges, hogy ez által is megfelelő külföldi fizetési eszközökhöz jussunk. Ezután az egyes tárcákkal foglalkozik röviden, majd szünetet kér, amit az elnök meg is ad és az ülést tíz percre felfüggeszti. Mégis a bíróság elé kerül a bombák ügye A rendőrségi kőnyomat®® perni „Az Amfréka főkapitányt helyettes szerint a rendőrség kénytelen vállalni a felelősséget a csonka közleményért A csonka E*IQT-t»clósf£ás és a hivatalos szakértői jelentés eltérései — Az Est tudósítójától — A két ekvazilbomba drámai fordulatai még mindig nem záródtak le. Attól az órától fogva, hogy útjukra elindultak, úgyszólván mindennap valamilyen új helyzet kapaszkodott az uszályukba. Mint emlékezetes, az a bizonyos hazudozó sajtó, amely a bombaafféreket egészen speciális szemszögből szokta vizsgálni, nyomban a nem sikerült merénylet elkövetése után azt a kérdést vetette fel burkolt formában, miért nem bontották föl a címzettek a csomagokat, miért találták gyanúsnak, miféle bomba az, amely a címzetteket még négy egyenlő részre sem tépte ! ! Mikor azután a kérdés naivitását alighanem e sajtó naív olvasói is észrevették, hirtelen más veszszőparipára ugrottak át. Azt kezdték hirdetni, hogy a bombák voltaképpen nem is voltak igazi bombák, kakaóval és petrezselyemmel voltak megtöltve, maguk a címzettek küldették maguknak, hogy egyszer alaposan kireklamírozhassák magukat. — Reklámbombák, önbombák -adták ki a jelszót, amelyet a naivak (hogy más kifejezéssel ne illessük azt a pár száz embert, aki az említett sajtóból meríti információit) szajkószerűen ismételgették.Az egyik srajkó még a parlamentben is elmotyogta a betanított versecskét, de mindennap új részletet tálaltak fel a bomba tartalmáról, most paradicsomhulladékot találtak benne, most makulatúrapapírost, most madzagot... Végül a szakértők hivatalos jelentésére vetették rá magukat. A rendőrségi kőnyomatos értesülése alapján e jelentés oly részleteit közölték, amelyek azt a látszatot keltették, hogy a bombák valóban nem voltak oly veszedelmesek, mint amilyeneknek eleinte hitték. Nosza, megkezdődött a dervistánc a bombák körül. Öklömnyi hetükkel nyomtatták ki a »szakértő”, a »hivatalos«, a »jelentésiszókat és verejtékes igyekezettel azon voltak, hogy a bombákat kuglófokká fújják fel. Mi hidegen néztük ezt a kémikus erőlködést. Az első pillanattól fogva az volt a felfogásunk, bűntettről lévén szó, az illetékes hatóság feladata, hogy a bűntett szálait kibontsa. Árva szóval nem írtunk róla többet, mint amennyit oly bűntett megérdemel, amelyről a belügyminiszter az egész nemzetgyűlés helyeslése közben, azt mondotta, hogy gazember még az is, aki ilyesmit helyeselni vagy dicsérni tud. »Nem fújtuk fel«, »nem lovagoltuk ki«, — megbíztunk a hatóságban és a hatósági szakértőkben. Nos, a nyomozás még folyik, de a szakértők már nyilatkoztak. Az Est közzétette a jelentésüket. Nem csonkán és értelmileg meghamisítottam de úgy, amint Az Est portáján szokás — híven és becsületesen. A hiven és becsületesen közölt jelentésből kitűnik, hogy a rendőri kőnyomatos adta kivonatból a leglényegesebb rész — az, hogy a bombák tíz négy szögméter körzetben mindenkit és mindent elpusztítottak volna — hiányzik. Ezt a hiányt (másnak is nevezhetnénk) megállapítottuk s ezzel a megállapítással illő világításba került annak a társaságnak a dervistánca és ordítozása, amely kétségbeesett erőfeszítéssel reklámbombákat szeretett volna felrobbantani. Nem tehetünk róla, hogy a látszat most az, hogy a napok óta tartó handabandázó hamisításoknak a rendőri kőnyomatos nyújtott segítséget. Mi csupán a száraz tényeket soroltuk fel. Ezt nem azért mondjuk itt, most, mintha szándékától el akarnánk téríteni. Csak keresse hitelét és becsületét a bíróság előtt, ott majd legalább gilágosságot derítenek a boszorkányonyha egyik-másik üstjébe. Majd ott megtudjuk többek között azt, igaz-e a kőnyomatosnak az a védekezése, hogy az általa kiadott hiányos kivonat voltaképpen a rendőrség hivatalos fogalmazvémm volt. Mert, ha ez igaz, akkor a kőnyomatos valóban ártatlan s akkor az a különös esett áll fenn, hogy a rendőrség rögtön a nyomozás első stádiumában... kivonatolta a bombákat, azokat a bombákat, amelyeket nagyon helyesen ő is gyanúsnak talált és nyomban átvételük után vízbe áztatta őket. Ekkor tehát — azon az emlékezetes éjszakán — lehetségesnek tartotta, hogy tíz négyszögméter körzetben kárt okozhatnak és vízzel próbált ellenük védekezni. De abban iz bizonyos hivatalos kivonatban már feleslegesnek tartotta ezt az igazán jelentéktelen momentumot beiktatni. Ismételjük, örömmel várjuk a bírósági tárgyalást. Ha ez a tárgyalás — legalább az eddigi jelek szerint — nem is tisztázhatja, kik küldték a bombákat, de azt legalább megállapíthatja, kik kapták azokat s ekrazittal voltak-e megtöltve, vagy paradicsomlével. Tudósítónk egyébként az ügyről, ezeket jelenti. Az Est tegnapi számában közreadtuk teljes egészében azt a hivatalos szakértői véleményt, amely az állami hadianyag-lőszertár robbantási szakértőitőlérkezett a főkapitánysághoz a két kézigránátos csomagról, amelyet Az Est főszerkesztőjének, Miklós Andornak és Rassay Károly nemzetgyűlési képviselőnek küldtek. A hivatalos szakértői vélemény megállapítja, hogy rendkívül súlyos és könnyen komoly katasztrófát előidéző robbanócsomagok voltak a küldemények. Ugyanabban az időben, amikor a hivatalos jelentés így írja le ezeket a bombákat, a hazudozó sajtó egy része, a rendőrség félhivatalos sajtóinformáló szerve révén a hivatalos jelentés alapján azt állapítja meg, hogy ezek a bombák teljesen veszélytelenek, hasznavehetetlenek és legfeljebb egy »vicc« elkövetésére voltak alkalmasak. A rendőrségi kőnyomatos ki- hagyva a leglényegesebb pontjait a szakértői véleménynek, csonka szekértői véleményt bocsátott a tonok rendelkezésére, mint a rendőrség hivatalos kiadását és ebből a véleményből kihagyta mindazokat a súlyos kitételeket, amelyek a bomba katasztrófáng erejére, robbanási lehetőségeire, veszélyes voltára és használható-