Az Est, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Csütörtök, 1923. március 1. 3. oldal azokat az apró­ bevételeket, ame­lyek egyes miniszteri tárcákhoz tartoznak, és hogy minden új kiadás csak megfe­lelő bevételi forrás mellett le­gyen lehetséges. Különösen hangsúlyozom ezt, mert a tisztviselői kérdés előtér­ben­ van, amikor­­arról van szó, hogy legalább egy lépést teszünk a lakások felszabadítása felé, ami lényeges kiadásokat jelent az ál­lamra. Látjuk, hogy a korona sta­bilizációja­ bizonyos megnyugvást idézett elő. Látjuk, hogy az a fel­fogás is lábra kapott, hogy min­den rendben van, tehát megkezd­hetjük azokat, a reformokat, ame­lyek most még nem gazdaságosak ugyan, de azok lehetnek a jövő­ben. E törekvéssel és hangulattal szembe kell szállni. Nekünk tisztában kell lennünk helyzetünkkel, melyet a trianoni béke és a háború idézett elő. Meg kell tanulnuunk lemondani saját elhatározásunkból, mert különben könnyen elkövetke­zik az az idő, mikor már nem saját akaratunkból kiül le­mondani. ‘A takarékossági szellemet be kell vinni az egész társadalomba, hogy megteremtsük az életlehető­séget a­ jövő generációnak. A jövő alapjait kell leraknunk és nem szobortalapzatot készíteni egyes ma élő férfiak számára. A parla­mentnek kell vezetni e tekintet­ben, innen kell kiindulni ennek a szellemnek, a parlamentnek kell megmutatni az utat, mert külön­ben felmerülhet az a gondolat, hogy más úton oldassék meg az, aminek meg kell oldódnia, mint ahogy az Ausztriában­­ történt. Az államadósságok átlaga nem áll előttünk teljes precizitással.­­ A megosztás még folyik és nincs vég­legesen elintézve. Ha a paritás sze­rint számítunk, a háború előtti adósságok há­­rommilliárdot adnak, a háború óta 61.2 milliárd az adósságunk, összesen 64,2 milliárd. "Ez a szám nem ad felvilágosí­tást a helyzetről. Az adott val­uá­ris kurzusra kell átszámítanunk. A jan. 31-iki állag szerint 50 milliárd fog gondosságainknak az össze­ge. Ebben benne van a­ jegycirku­láció. Ezenfelül 10 milliárd, a hadi­­kölcsöntőke álladék, 20 milliárd — 23 centime-os koronával — a­ kül­földi adósságunk. Ezek legna­gyobbrészt a hátralékok tőkésíté­séből alakulnak. Legközelebb előterjesztem a Mi­ning átjárást szabályozó javaslato­mat Angliával, Belgiummal, Fran­ciaországgal és Törökországgal szemben. ■ 170 milliárd az az adósság, me­lyet a békeszerződés értelmé­ben rövid határidőn belül ezek­nek az államoknak fizetnünk kell. Ebből egy rész eliminálódik ba­rátságos megegyezések alapján. De van még­ egy igen nagy meg­terhelés, melyet nem lehet figyel­men kívül hagyni, mikor a jövő képét nézzük. Ez a jelentékeny megterhelés a természetbeni ellátás. Ez 24 mil­­liárddal szerepel a költségve­tésben. Benne van a lisztellátás is, de nincs benne az a haszon, mely a vámga­bona és egyebek révén megtérül. Ez a­­megterhelés továbbra ilyen mértékben fenn nem tartható. A leépítés első lépéseit már tavaly megtettük. A jövőre nézve redukálnunk kell a természetbeni ellátást. Kirekesztünk mindenkit belőle, kivéve a tisztviselőket, akik ré­szére egyedül kell fentartani a természetbeni ellátást. Amellett restringálni kell a ter­mi­­észetbeni eljárást, gondoskodni kell arról, hogy az ellátás új rend­jét teremtsük meg oly módon, hogy ne idézzünk elő semmi megrázkódta­tást. Ami egyébként a természetbeni ellátás kérdését illeti, a tisztviselők szempontjából a természetbeni el­látás okvetlenül fentartandó. Az egész tisztviselői kar óhaja ez, mert hiszen a természetbeni ellátás bizonyos mértékig életstandardot jelent. E tekintetben is helye van azonban bizonyos reformoknak. Ami­kor jöttem, 260.000 volt a termé­szetbeni ellátásra jogosultak száma, ez a szám most 209.093-re csök­kent. A községi törvények fő célja az, hogy ezeket az alkalmazottakat visszahárítsuk a községek ter­hére, módot adva nekik arra, hogy gondoskodhassanak róluk. Ragaszkodnunk kell ahoz, hogy az autonómiát illető kiadások a város­­háztartásra bízassanak. A tisztviselők és alkalmazottak létszáma a költség­­vetés szerint összesen 203.000, ezek kö­zül 55.000 a magasabb kvalifikációjú fogalmazói tisztviselő, a többi altiszt, díjnok, kezelő és más kategóriákra esik. A múlt évben két törvényt is hoz­tunk a tisztviselői létszám apasztá­­sáról, ezeknek alapján 11—12.000 tisztviselő vált meg az állami szol­gálatból. Később azonban ezeknek egy részét, éppen mert a szelekció nem volt mindenütt megfelelő, vissza kellett venni. Végeredményben a redukció nem volt több 3­10.090- nél. Ez nem az a szám, amely­­ivel a jövőre nézve megeléged­hetünk. További lépésekre van szük­ség, hogy a tisztviselői terhet ■elviselhetővé tegyük. Véleményem szerint korlátozni kell a magasabb kvalifikációjú fogalmazói alkalma­zottak számát, hogy azok, akik megmaradnak, felelősségteljes és ko­molyabb munkát tudjanak végezni és ne végeztessenek oly lappáliákat tisztviselőkkel, mint az most sok esetben történt és ami a kvalifiká­ciónak nem felel meg. Határozott és félre nem érthető intézkedésre van szükség, világos határvonalat kell húzni, hogy hol mennyi tisztviselő al­kalmazható, hogy hosszú időn át ne is lehessen szó szaporodásról. Azal a tömeggel, amely ma a tisztviselői karban rendelke­zésre áll, nem egy ilyen kis országot, hanem egy nagy világbiro­dalom adminisztrációját is el lehetne intézni, ha nagyobb felelősséget és na­gyobb hatáskört kapnának az egyes emberek. (Helyeslés a jobboldalon.) Sok olyan intézményünk és hivatalunk van, amelyek eltöröl­­hetők és megszüntethetők. (He­lyeslés a jobboldalon, zaj a bal­oldalon.) Rupert Rezső: Itt van a főudvar­­nagyi bíróság! La­ál Gaszton: Mégis erdészeti adminisztrációt létesítenek. Kállay Tibor : Rámutatok a likvi­dáló hivatalra, amelynek a dolgok természeténél fogva is a legrövidebb időn belül meg kell szűnnie. Többet nem akarok megnevezni, de ez felesleges is, mert szinte kiáltanak. Szükséges megváltoztatni a státust, hiszen látjuk, hogy folytonos nyug­talanság és izgalom van a tiszt­­viselői­­karban, abból kifolyólag, hogy egymás előmenetelét mérlege­lik. Ezen valamit változtatni kell, mert leh­etetlen, hogy nálunk min­denki miniszteri tanácsos akar lenni. (Helyeslés a jobboldalon és a közé­pen.) Kísérletet tettünk az illetmények egységes téma szerint való rende­zése dolgában, mégpedig a külügy­miniszteri alkalmazói aknál. Gaál Gaszton : 11 millió a párizsi követ fizetése! Kállay Tibor pénzügyminiszter: Ami a költségvetés további téte­leit illeti, rá kell mutatni a béke­­szerződés végrehajtása körüli költ­ségekre, ezekre 5­8 milliárd van előirányozva. Mindent meg kell tennünk, hogy a kül­földi fizetési eszközök minél nagyobb mennyiségben álljanak rendelke­zésünkre, hogy az ebbeli zavarok állandóak ne lehessenek és hogy az átmeneti állapot e tekintetben is megszűnjék. E szempontból az ex­port fokozása szükséges, hogy ez által is megfelelő külföldi fizetési eszközökhöz jussunk. Ezután az egyes tárcákkal fog­lalkozik röviden, majd szünetet kér, amit az elnök meg is ad és az ülést tíz percre felfüggeszti. Mégis a bíróság elé kerül a bombák ügye A rendőrségi kőnyomat®® perni „Az Amfréka f­őkapitányt helyettes szerint a rendőrség kénytelen vállalni a felelősséget a csonka közleményért A csonka E*IQT-t»clósf£ás és a hivatalos szakértői jelentés eltérései — Az Est tudósítójától — A két ekvazilbomba drámai for­dulatai még mindig nem záródtak le. Attól az órától fogva, hogy út­jukra elindultak, úgyszólván min­dennap valamilyen új helyzet ka­paszkodott az uszályukba. Mint emlékezetes, az a bizonyos h­azudozó sajtó, amely a bombaaf­­féreket egészen speciális szem­szögből szokta vizsgálni, nyomban a­ nem sikerült merénylet elköve­tése után azt a kérdést vetette fel burkolt formában,­­ miért nem bontották föl a címzettek a csoma­gokat, miért találták gyanúsnak, miféle bomba az, amely a­­ címzet­teket még négy egyenlő részre sem tépte ! ! Mikor azután a kérdés naivitá­sát alighanem e sajtó naív olvasói is észrevették, hirtelen más vesz­­szőparipára ugrottak át. Azt kezd­ték hirdetni, hogy a bombák vol­taképpen nem is voltak igazi bom­bák, kakaóval és petrezselyemmel voltak megtöltve, maguk a cím­zettek küldették maguknak, hogy egyszer alaposan kireklamírozhas­­sák magukat. — Reklámbombák, önbombák -­­adták ki a jelszót, amelyet a nai­vak (hogy más kifejezéssel ne illes­sük azt a pár száz embert, aki az említett sajtóból meríti informá­cióit) szajkószerűen­ ismételget­ték.Az egyik s­rajkó még a parla­mentben is elmotyogta a betaní­tott versecskét, de mindennap új részletet tálaltak fel a bomba tar­talmáról,­ most paradicsomhulla­dékot találtak benne, most maku­­latúrapapírost, most madzagot... Végül a szakértők hivatalos jelen­tésére vetették rá magukat. A rendőrségi kőnyomatos érte­sülése alapján e jelentés oly rész­leteit közölték, amelyek azt a lát­szatot keltették, hogy a bombák valóban nem voltak oly veszedel­mesek, mint amilyeneknek eleinte hitték. Nosza, megkezdődött a der­vistánc a bombák körül. Öklömnyi hetükkel nyomtatták ki a »szak­értő”, a­ »hivatalos«, a »jelentési­­szókat és verejtékes igyekezettel azon voltak, hogy a bombákat kuglófokká fújják fel. Mi hidegen néztük ezt a kémi­kus erőlködést. Az első pillanattól fogva az volt a felfogásunk, bűn­tettről lévén szó, az illetékes ható­ság feladata, hogy a bűntett szá­lait kibontsa. Árva szóval nem ír­tunk róla többet, mint amennyit oly bűntett megérdemel, amelyről a belügyminiszter az egész nem­zetgyűlés helyeslése közben, azt mondotta, h­ogy gazember még az is, aki ilyesmit helyeselni vagy dicsérni tud. »Nem fújtuk fel«, »nem lovagoltuk ki«, — megbíz­tunk a hatóságban és a hatósági szakértőkben. Nos, a nyomozás még folyik, de a szakértők már nyilatkoztak. Az Est közzétette a jelentésüket. Nem csonkán és értelmileg meghamisí­tottam de úgy, amint Az Est por­táján szokás — híven és becsüle­tesen. A hiven és becsületesen kö­zölt jelentésből kitűnik, hogy a rendőri kőnyomatos adta kivonat­ból a leglényegesebb rész — az, hogy a bombák tíz négy szögméter körzetben mindenkit és mindent elpusztítottak volna — hiányzik. Ezt a hiányt (másnak is nevezhet­nénk) megállapítottuk s ezzel a megállapítással illő világításba került annak a társaságnak a der­vistánca és ordítozása, amely két­­­ségbeesett erőfeszítéssel reklám­bombákat szeretett volna felrob­bantani. Nem tehetünk róla, hogy a lát­szat most az, hogy a napok óta tar­tó handabandázó hamisításoknak a rendőri kőnyomatos nyújtott se­­­gítséget. Mi csupán a száraz ténye­ket soroltuk fel. Ezt nem azért mondjuk itt, most, mintha szándé­kától el akarnánk téríteni. Csak keresse hitelét és becsületét a bí­róság előtt, ott majd legalább gilá­gosságot derítenek a boszorkány­­onyha egyik-másik üstjébe. Majd ott megtudjuk többek kö­zött azt, igaz-e a kőnyomatosnak az a­ védekezése, hogy az általa ki­adott hiányos kivonat voltakép­pen a rendőrség hivatalos fogal­­mazvém­m volt. Mert, ha ez igaz, akkor a kőnyomatos valóban ár­tatlan s akkor az a különös esett áll fenn, hogy a rendőrség rögtön a nyomozás első stádiumában... ki­vonatolta a bombákat, azokat a bombákat, amelyeket nagyon he­lyesen ő is gyanúsnak talált és nyomban átvételük után vízbe áz­tatta őket. Ekkor tehát — azon az emlékezetes éjszakán —­ lehetsé­gesnek tartotta, hogy tíz négyszög­­méter körzetben kárt­ okozhatnak és vízzel próbált ellenük védekez­ni. De abban iz bizonyos hivatalos kivonatban már feleslegesnek tar­totta ezt az igazán jelentéktelen momentumot beiktatni. Ismételjük, örömmel várjuk a bírósági tárgyalást. Ha ez a tár­gyalás — legalább az eddigi jelek szerint­ — nem is tisztázhatja, kik küldték a bombákat, de azt leg­alább megállapíthatja, kik kapták azokat s ekrazittal voltak-e meg­töltve, vagy paradicsomlével. Tudósítónk egyébként az ügyről, ezeket jelenti. Az Est tegnapi számában közre­adtuk teljes egészében azt a hiva­talos szakértői véleményt, amely az állami hadianyag-lőszertár rob­bantási szakértőitől­­érkezett a fő­kapitánysághoz a két kézi­gráná­tos csomagról, amelyet Az Est fő­szerkesztőjének, Miklós Andornak és Rassay Károly nemzetgyűlési képviselőnek küldtek. A hivatalos szakértői vélemény megállapítja, hogy rendkívül súlyos és könnyen komoly katasztrófát előidéző robbanócsomagok voltak a küldemények. Ugyanabban az időben, amikor a hivatalos jelentés így írja le eze­ket a bombákat, a hazudozó sajtó egy része, a rendőrség félhivatalos sajtóinformáló szerve révén a hi­vatalos jelentés alapján azt álla­pítja meg, hogy ezek a bombák teljesen veszélytelenek, hasznave­hetetlenek és legfeljebb egy »vicc« elkövetésére voltak alkalmasak. A rendőrségi kőnyomatos ki- h­agyva a leglényegesebb pont­jait a szakértői véleménynek, csonka szekértői véleményt bo­csátott a tonok rendelkezésére, mint a rendőrség hivatalos ki­adását és ebből a véleményből kihagyta mindazokat a súlyos kitételeket, amelyek a bomba katasztrófán­g erejére, robbanási lehetőségeire, veszélyes voltára és használható-

Next