Az Est, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-08 / 103. szám
,edd, 1923. május 8. Pusztulnak a magyar gyermekek a tömeglakásokban Csak az állam és a társadalom együttes erőfeszítése segíthet—Ji Menhely központjában javult a helyzet, de fölszerelése és eszközei elégtelenek — Az Est tudósítóidtól — Huszonhétezer elhagyott gyermek tartozik ma a budapesti Állami Gyermekmenhely kötelékébe, abba az intézménybe, amely a legkomolyabb és legjelentősebb munkát végzi csonka országunkban a gyermekvédelem terén. Kicsi ez a szám, ha a segítésre, védelemre szorulók megszámlálhatatlan tömegeit nézzük, de mégis igen nagy, mivelhogy a Gyermekmenhely még erről a huszonkétezerről sem tud teljesen gondoskodni, csak éppen félig-meddig biztosíthatja sorsukat. A Gyermekmenhely valamikor alig néhány száz, vagy legfeljebb egy-két ezer gyermek gondozására létesült. Az egész apparátus alig száz-százötven főnyi, orvosok, írnokok, gondozónők és ápolók; most azonban még ezek a keretek ■sincsenek teljesen betöltve, azonkívül itt nagy lelkiismeretességgel hajtatják végre az illetékes fórumok a létszám-redukciót. Pedig a Gyermekmenhely védenceinek tömege lavina-módra nő; tavaly előtt még alig nyolcezer volt a létszám, tavaly ilyenkor még csak tizenháromezer, most már ennek majdnem a kétszerese és ki tudja, mennyi lesz egy év múlva és mennyi még ezután. Ezt majd megszabja a búza ára és az egyéb közviszonyok, mert a drágaság növekedését keserves pontossággal követi nyomon a gyermekhalálozás és az elhagyott gyermekek tömegeinek folytonosan sokszorozódó növekedése is. Így azután az intézet állandóan túl van zsúfolva, személyzete túl van halmozva munkával. Csak teljeserőmegfeszítéssel, folytonos lázas igyekezettel lehet itt valami eredményt elérni és még így is nagyon nehéz. Rövid szemle a felvételi irodákban könnyen megérteti ezt. Legyengült, vézna, piszokban fuladozó, éhhalállal küzködő, szüleiktől átöröklött, pusztító betegségekben vergődő gyermekek ezreit fogadják be itt és ezekből igyekszenek erőteljes, egészséges embereket gyúrni. És amellett kevés a hely, kevés az ember, kevés a pénz. Ez azután persze meglátszik az eredményen is. Az üllői úti központ tulajdonképpen az intézet kórháza. Csak az utca felőli épületrész nem az, itt vannak a különböző irodák , a többi épület mind kórházi pavilion. Eredetileg háromszáz gyermeknek építették, a jelenlegi létszám majdnem ezer és azonkívül még százötven szoptató anya, jóval több, mint tavaly ilyenkor volt. Mégis szinte kizártnak látszik, hogy most megismétlődhessenek azoka jelenségek, amelyeknek híre egy évvel ezelőtt megdöbbenést és izgalmat keltett az egész országban. Ma már lehetetlen, hogy egy-egy járvány végigpusztítsa az egész intézetet és a kisebb-nagyobb gyermekek százait ragadja el. A viszonyok határozottan és érezhetően javultak itt egy év alatt, mióta dr. Domokos Andor miniszteri tanácsos áll az intézet élén, mint igazgató és dr. Érti János egyetemi magántanár a kórház vezető főorvosa. A zsúfoltságon úgy segítettek valamennyire, hogy a Mária Valéria barakk-kórház néhány barakkját alakították át a Menhely céljaira. Most a gyermekek egy részét ott helyezik el, így azután mindenütt fentartható a rend és a tisztaság. Azért még most is előfordul, hogyegyik-másik osztályon két beteg csecsemőt kell egy ágyba fektetni, még az újonnan felvett gyermekek elkülönítése sem tökéletes és egyéb hibák és hiányok is vannak még mindenfelé; a termek, lépcsőházak, bútorok azonban mindenütt ragyogó tiszták, az ágyakban tiszta párnák, takarók, lepedők, a gyermekeken tiszta fehérnemű. Az orvosi felszerelés jó, az ellátás is határozottan javult. Mindez érezteti hatását az eredeményeken is; a kórház halálozási statisztikája javult, míg a gyermekhalálozás országos arányszáma ijesztően növekedett és mindinkább romlik a gyermekanyag, amely a kórházba bekerül. A Gyermekmenhely munkájának javarésze azonban nem itt folyik, a huszonhétezer védenc közül huszonegyezer kint él a telepeken. Néhány ezer itt a fővárosban, a többi falun, összesen száznyolcvan telepen, Nagykanizsától fel egészen Sátoraljaújhelyig. Az itteni viszonyokon múlik, hogy mit érhet el az állami gyermekvédelem, mit tud megtartani, felnevelni a sok kis életből, amely gondozásra vár. Ebben a részben rövid idővel ezelőtt fontos változást hozott a népjóléti miniszter egy rendelete. Eddig az volt a vezető elv, hogyha egy gyermeket a hatóságok elhagyottnak nyilvánították és kimondták, hogy apja anyja eltartására képtelenek, akkor a szüleitől mindenesetre elvették és nevelőszülőknél helyezték el, lehetőleg távol a szülői háztól. Most a miniszter úgy rendelkezett, hogy a gyermekeket lehetőleg szüleiknek kell kiadni gondozásba és nekik kell fizetni értük a tartásdíjat. A mostani rendszer tehát inkább a szülőknek adott gyermektartási segélynek mondható. A tartási díjakat is jelentősen felemelték. Igaz, hogy az emelés csak az eddigi összegekhez képest jelentős; eddig egy gyermek után 25—40 korona tartásdíjat adott a menhely havonta, most 400 és 2000 korona között változik a tartásdíjak öszszege. Soknak ez sem nevezhető, de a vidéken mindenesetre megkönnyíti a gyerek elhelyezését. A végső eredmény az, hogy néhány száz budapesti gyermeket újból magukhoz vettek szüleik, különben a helyzet alig változott. Tanulmányút a menhely telepein A budapesti telep tulajdonképpen egész Budapest. Elsősorban persze a külvárosok, minden városrész, ahol tömeglakások vannak, rosszul táplált, elhanyagolt gyermekekkel, minden lakás, amelyet két-három hetenként meglátogat a gyermektelep felügyelőnője és utána néz, hogyan gondoznak a gyermekeket, akiket a Menhely felügyeletére bízott. Végignéztem a Menhely legnagyobb vidéki telepét, körülnéztem Budapesten is, a Csikágó és az Angyalföld tömeglakásaiban, a gyermekhalandóság tulajdonképpeni gócpontjain. Az út tanulságos és változatos, ahány ház, ahány kis lakás, annyi egymástól elütő kép, hol szívszorítóan szomorú, hol könnyekig megindító, hol felháborító, hol reményt keltően biztató. Szörnyű a pusztulás, a nyomor, a tudatlanság és a közöny, de életjelt ad magáról nem egyszer az emberiesség, a meginduló emberi szív is. A telepfelügyelőnő, Rácz Mahid, akit útjára elkísérelt, meglehetősen pesszimisztikusan nézi a gyermekvédelem mai állását Amit mond, teljesen megegyezik azzal, amit az orvosprofesszorok a különböző segítő missziók, ambulanciák és gyermekkórházak vezető orvosai mondtak nekem. Egy fontos cél van: tehermentesíteni kell az anyát. Az anya ne legyen kénytelen munkába járni, hanem üljön otthonban, végezzen ott könyotthonban végezzen oly könynyű munkát, de amellett táplálja, gondozza gyermekét legalább is addig, amíg az egyéves kort eléri. Azután már félig-meddig biztonságban van a gyerek, akkor már ezerszer több a valószínűsége, hogy megmarad és felnevelkedik. Míg ezt nem biztosítjuk, nem tettünk semmit, ezt pedig csak az államhatalom és az egész társadalom határtalan áldozatkészsége biztosíthatja. A dolgok mostani állása szinte kigúnyolása ennek az ideálnak. Különböző intézményeink összesen néhány száz anyát tudnak befogadni az egész fővárosban, százezer közül. Egypár kép a szomorú képsorozatból megértetheti, mennyire sürgős és milyen életbevágóan fontos ennek az áldozatkészségnek gyors fellobbanása. Első látogatásunk. Lakás egyemeletes, nagy, sárga ház földszintjén, az udvar sarkában. Az ajtó mögött két öt-hatéves kislány áll. Orrukat az ajtó üvegtáblájára nyomva, fásult vágyakozással bámulnak ki az udvarra. Mögöttük a sarokban két-három apró gyerek apászkál és ordít keservesen. A kilincset hiába zörgetjük, az ajtó zárva van. Mama reggel elment, még azóta nem jött haza. A kicsik éhesek, azért sírnak. A nagyok is éhesek, de ők már elunták a sírást. A szomszéd ház zsindelytetős kis épület, nagy fatelep sarkában. Előtte egypár zöldlombos fa, az udvaron tyúkok kapargálnak, egész falusias kép. A ház előtt két székre téve nagy mosóteknő, benne két apró, csupasz kis gyerek. Mellettük fiatal, tisztán öltözött csinos asszony, hatalmasan locsolja őket a hideg vízzel, amin mind a kettő hangosan ordítozva méltatlankodik. Az egyik menhelyi gyerek, az asszony kéthetes kora óta neveli, a másik az övé, egyformán kövérképű és barnára sült mind a kettő. Itt szeretik a gyereket. A szomszéd ház megint ormótlan bérkaszárnya. A lépcsőn aszszonyok állnak egy csoportban, búcsúzkodnak, most érkeztek haza. A temetőből jönnek , az egyik lakó kislányát a többiek lelökték a lépcsőn, másnapra vége volt. A lakás, ahová megyünk, tágas szoba-konyha. A szoba teljesen üres, egy szék,, egy asztal, egy láda sincs benne, csak a sarokban egy rozzant úgy. Benne ócska szalmazsák, se lepedő, se várna nincs rajta, csak egypár piszkos rongydarab, azoknak a tetején pedig egy szakállas, szurtos, sáros férfi horkol hatalmasan. Egypár apró gyerek mászkál szerteszét, egy felnőtt leány pedig kedvetlenül, fásultan kiáltozik utánuk. Mezítláb van, a cipőjét az éjjel itta el az apja. Azt nem tudják, hogy az anyjuk merre jár, néha eltűnik egy-két hétre, azután egyszer csak megint előkerül. . Másik szoba-konyha következik, benne egy asszony négy gyerekkel. Éppen öltözködnek, mindegyiken tiszta kis ruha, a lábukon cipő, a három kislánynak fekete szalag a hajában, a fiú keserves arccal állja, míg az anyja hatalmas kefével a frizuráját hozza rendbe. Útra készülnek, apjuk elé mennek a gyárhoz. A legnagyobbik menhelyi gyerek. Akkor vették magukhoz, mikor még nekik nem volt egy sem. — Úgy szereti az a férfi, talán jobban, mint a mieinket. — mondja az asszony, minden félté- j kenység és rosszindulat nélkül, mosolyogva. — Majd csak felneveljük most már, ha így össze- szoktunk vele. 1 A következő lakás azonban megint szomorú. Kis szoba, konyha, laknak benne vagy tizenhatan. Az asszony az urával, két felnőtt leány a férjével, egy fiú a felesé- gével, meg egy nagy csomó apró gyerek. Azt hinné az ember, hogy ők maguk sem tudnak eligazodni köztük. Tele vannak panasszal : egy hároméves kis leányt nem akarnak felvenni az Amerikai Vöröskereszt étkeztetőjébe, mert kiütések vannak az arcán, pedig szegény csak egyszer eszik napjában főtt ételt, kenyeret is csak szűkösen. Egy kis fiúnak a szeme fáj, az orvosságot még nem csináltatták meg, amit a doktor írt neki, majd szombaton, ha az apja pénzt hoz haza. Azután persze a drágaság: hétről-hétre kevesebb kenyeret, vesznek és kevesebb fő-zeléket főznek. Nagyon nehéz világ ez, ennyi gyerekkel, összezsúfolva négy nagy család. Azután : fiatal lányok, rothadó szalmazsákokon, lesoványodva, lerongyolódva, betegen. Egész családok, genyedő sebekkel a nyakukon, lábukon, valamennyi tuberkulotikus. Egy negyedkiló kenyér, amit nyolc részre vágnak, egy kis fazék krumpli, amit hat ember ül körül. És mindenütt gyermekek, a folyosókon, udvarokon, kopár szobákban és majd minden házból eltemettek egyet-kettőt közülök egypár hónapon belül. A papírra írott betű csak nagyon gyönge tolmácsolója annak, ami kint az életben él; egy éhségében síró apró gyerek, egyetlen lesoványodott, vékony gyermekkor sokkal töbet mond nála. A baj az, hogy nincs ott mindazok szeme, akik illetékesek. Körül kell nézni, látni és érezni kell. Szív és ész egy hanggal mondják meg, hogy ezer vérző sebünk közül melyik a legmélyebb és legveszedelmesebb, hogy aki igaz orvos akar lennie azok hol kell legelőször és a legnagyobb odaadással segíteni. Hogy aki hazáját, népét szereti, annak minden idegszálával érezni kell: gyermekeink pusztulnak, jövendő újjáéledésünk, jövő nagyságunk reménységei. Ha ezen nem segítünk, mindenben feladhatjuk a reményt. Thury Lajos. 6. oldal Szőnyegmegóvás, mosás, javítás Otto Vacuum VII., Síp ucca 7.Telefon József 125-25 Fővárosi cirkussz 148 órakor, csütörtök, szombat és vasárnap délután ■4-t órakor a nagy májusi műisor. Telefon: 55—55 Mil h IItor Lax bútoráruház IYIUUUIUI Vörösmarty ucca és perzsaszőnyegek Almássy-tér sarok vétele és eladása Telefon:J- 124-45 Vidékre csomagolást Zsoldos tanintézet a legjobban készít elő magánvizsgákra. Budapest VII, Polincect *.Telefon: József 124-47 A legmodernebb Asbóth -rendszere pehelykönnyű autó-karosszériával gumit, benzint takarít meg ! (Nyitott-csukott komplett 120-220 kg) rendeléseket nem emelkedő fix árban gyorsan effektuálunk. Repülőgépek, Asbóth-légcsavarok és hajócsavarok. Express-Művek, Budapest, Daróczy út 1. sz. Telefon: 193—25 és József 135—55 Hamisíogat 800 Kiss ezüstpénzeket legmagasabb árban veszek. Ivancsic János ékszerész, Budapest, VIII., Baross ucca 7 Dr. Sebestyén Sándor, Budapest, VI., Teréz körút 3. Telefon: 180—15 kétemeletes, Prima, Magyar Színháznál, 28.000.000-ért eladó