Az Est, 1924. augusztus (15. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-01 / 156. szám
c. oldal. Péntek, 1924. augusztus. Cortina, és a fehér keresztek Mikor már száz kilométer átnyargalt az autó a a Karer-paes után Bordói és Falzarego kétezer méter fölötti hágóin is megpróbálkozott az utazó belecaimpuszkodni anyakába lógó fellegekbe, mikor már belefáradt a Dolomitok mindenütt egyforma és mégis sehol sem unalmas, rettenetes szépségeit csudálni és füle is zúg a kocsi állandó tülkölésétől — (tülkölés nem ! ugatás ! : minden szerpentinfordulónál, ilyen pedig százezer van, ugatni kezd az autótülök, hogy bele ne száguldjon a gép a másikba, az esetleg szembejövőbe, amely szintén nem óhajt párszáz vagy ezer métert másodpercek alatt megtenni, le a völgyekbe és szakadékokba) — tehát mikor kilencórai hintázó repülés után már nagyon vágyik pihenni a test — a lélek friss, frissebb, mint valaha —, akkor, lassan kibontakozik a türelmetlen vendégek előtt egy gyönyörű völgy, keresztben, kétoldalt háromezren felüli sziklák közé szorítva, és a kocsi, mely reggel indult el, féltízkor, Bolzanóból, este hat óra tájban, az utolsó hágó szerencsés legyűrése után valósággal felfrissülve, saját zuhanó gyorsaságától megrészegülve suhan a Cinque Torri és a Monte Toffana közül le, a völgybe, az árnyékba süllyedt Cortina d’Ampezzó ba. A Canazei-ból reggel induló kocsi már déli egy órájra itt van. Cortina: ez a végállomás, és egyúttal új kiindulópont. Mert ha max idáig eljött az ember, kíváncsi a többire is. Innen pedig sokfelé visz az út, itt van a turistacentrum, innen indulnak télen-nyáron Monte Cristallóra és a Sorapisra és itt, ha van rá pénzed, egy autókirándulásban kötheted össze a Tre Croci-t, melynek hasogatott ormain most is villog a hó, a messze-messze Velencével, ahol, a ládon, most 20 fokos vízben lubickolnak a homokban megnégeredett nyaralók. Igen, egy kirándulásba, mert a kitűnő állami autóhálózat Velencéből Bellunón át idáig terjed. Mindamellett, ha csak néger akarsz lenni, nem kell lekanyarodnod a tenger felé. Megteszi azt a cortinai levegő meg a nap is. Époly gyorsan, sőt alaposabban. Mert itt is nyár van, lent. És fent is, ahonnan jövünk , ahol még júliusban is fűtenek. Nyár és tél egyszerre. A nyár és tél közös tanyája Cortina, ez a szép kis alpesi város. Kocsink a templom mellett áll meg, rögtön rajzanak körülöttünk a hotelportások, arányos felirat a sapkájukon; lárma, nagyvilági sürgés-forgás, az amúgy is tisztességes mozgékonyság valósággal megnő szemünkben az előző nagyszerű elhagyatottság és némaság képei után... szolgák, sofőrök...: — Toblachba tetszik ! Parancsol autót Toblachba ? ... Dehogy tetszik! Toblachba ugyan el kell jutnom, de az autóból elég volt. Különben is, innen vasút megy Dobbiaco-Toblachba, keskenyvágányú vasút, viselvén a Ferrovia Delle Dolomiti politikus hangzású nevét. És, még egyszer különben is, a vasút még az autónál is (!) olcsóbb. Itt a sarkon a menetjegyiroda : már meg is van a jegy, nyolc líra az egész, szót sesn a gólya arról, hogy kaptam vele annyi reklámfüzetet, képet, illusztrált tájékoztatót egész Felsőolaszországról, hogy ansichskarte-paritásban állniok ötször nyer*. lírát is meg*.' _ ~~ 'Az egész Cortina csupa hotel és villa.'Az állandó lakosság, mint mindenütt ezen a vidéken, rftesszs mögötte marad a vendégek számának. Fouferán folyton ijedezik az ember, annyi az autó. Jönnek, mennek, megállanak, átfutnak a városon, mindenfelől és mindenfelé, társaskocsik és magánautók, megrakva jókedvű, pirosarcú férfiakkal, lobogó fátylas, hegyi túrára öltözött nőkkel, óriási, feszíjjazott bőröndökkel... Mindenfelé albergek, takarékos utasok számára, 35 lírás pensióval... hidak, források ... az utcákon fagylaltot árulnak, a boltokban pedig könnyű nyári szövetek, hátizsákok és szöges cipők és csipkék és üvegek mellett prémbundát ... Csak köröskörül a fenyvesek, az égbeszédült dolomitok nem árulják magukat : azokat ingyen lehet nézni, nézni, bámulni, míg el nem fárad a esem és... ... és míg közel nem kerül az óra- mutató az öthöz. Mert öt órakor indul az említett poétikus keskenyvágányú, a Dolomit-vasút, Pustertal és Toblach felé. Egy perccel öt óra előtt aztán megindult az eső, afele hirtelen, de annál kiadósabb alpesi nyári zápor, amilyen errefelé mindig lógatja a lábát és Schluderbachig semmit nem lehetett látni s tájból. Csak az eső ezüstrácsát és a kis mozdony göndör fehér füstjét, amely egybegomolygott a lentjáró fellegekkel. Hegyoldalba matszott úton kapaszkodtunk, fel-le, belenyászva a ködbe és leereszkedve belőle, fenyvesek fölött, mohák és zuzmók birodalmában , alagutak függönyözik el ablakunk gyér világosságát, máskor egy feneke láthatatlan szakadék fölött sétál át velünk karcsú kő gólyalábaival egy-egy viadukt... Aztán Schluderbachnál végleg leereszkedünk az esőből — most fent, hátunk mögött az egyik felhő, a másik elől, alattunk, széles rétegben — de ez már veszélytelen: oszlik-foszlik a hűvös szélben, mire elérjük, már nincs is meg és — ismét alpesi alkonyban ragyog a táj, a fekete völgy, melyben zakatolva fut gőzösünk. Elmarad Landro és a landrói kis tó és egyszerre csak... Mi ez ? Csupa kődarab, romok és valami fal. És mintha füstös volna. Kétségtelenül egy szétrombolt ház. Talán villám-------? Egy percre még látni a romhalmaz mellett az új épületet, aztán kanyarodó és megint csak a Dolomitok nagyszerűsége. De a látvány ismétlődik. És egy újabb látvány mindent rezünkbe juttat, mindent megmagyaráz: meredek hegyoldalban, közvetlen a vörös-csupasz orom lábánál, velünk egy szinten, de azért magasan (még mindig 1500 méternyire vagyunk a tenger fölött), szabályosan elkerített négyszögben száz és száz fehérkereszt. Katona temető ! Igen! Temető! Temető ez az egész vidék — olasz front! — csaták! a rohamok! — havernák ! ! fin rettenetesnek láttam eddig a szépségeit, de most — —! Hiszen ezeken a járhatatlan csúcsokon emberek jártak, ezeken a finom szerpentineken, melyeket éjszaka hosszában és percenként söpört végig a beállított« ágyuk tüze, magyarok és osztrákok és olaszok, emberek vánszorogtak a »percek között, vonszolva minden homokzsáknál és drótkötegnél és spanyollovasnál és muníciónál súlyosabb rettegésüket, a halálfélelmet! Az a gyönyörű csúcs, melynek tisztességes neve a térkép szerint Birkenkofel, talán egy örök pergőtűz alatti álló »1S2-es magaslat volt — és------de hiszen tudjátok még mind, mi volt, mi történt, mi folyt is éveiken át ! Hiszen nemcsak az én Saickte'X..z .. ,. 'á, i',., 'Jc.i jé. testvérem várta itt a megváltást, ha- !nem a tiéd is, a te fiad is, a te apád is, az övé, az övék, mi mind, és azok is mind, akik akkor ott túl voltak, Cortinában. Bizony, nagyon szomorú látvány, nem fényképen, hanem így valóságban, egy ilyen fehérkeresztes katonatemető a fekete hegyoldalban. Rendes, »békebeli« temetők, a falu alján, otthon az Alföldön, vagy másutt, akárhol, milyen jó azokban sétálni! Menynyi béke és nyugalom és komolyság szállott a szívekbe! És mennyi maró sajgás és riadt döbbenés itt! Ezek a sírok »rendesebbek« (óh, nagyon rendesek! a képmutató Ember így próbálja jóvátenni, amit elkövetett!), de ép ez a rend! ez a hirtelenül, célszerűen, amerikaiasan készült »rend« és uniformis-kereszt hirdeti, ordítja, hogy nem a természet rendelése szerint jött létre, hogy itt nem az élet törvénye parancsolt generációkat lassan haza, vissza a földbe, hanem hogy itt egyszerre készült el az egész temető! És ez: a Természetellenesnek ez a borzalmas látványa lassanként mindig örömet megront, amit az itten oly bőkezű Természet ad annak, aki fiádal érzi magát. Nehéz hozzászólni. A szem már felnyílt és lát, most már, meglátja itt is, ott is a drótakadályok felgöngyölít, rozsdás maradványait a bokrok alatt, és az emlékeztető üres konzervdobozokat, melyek itt is, ott is ezerszám hevernek halomban egyegy fordulónál. Igaz, hogy legalább az összelőtt házak mellett már ott van az út. Elfutunk a toblachi tó mellett, leereszkedünk a toblachi síkságra. Hátunk mögött a völgy, melynek oldalán végigzakatoltunk. Toblach, pályaudvar. Szemben, félkilométernyire, ismét hegyek alatt a falu. A templom fehér tornya még ideviláglik a közeledő estében. Már felépítették. A pályaudvar mögött hat-hét hotel. De az egyiknek még mindig nincs teteje. És ablaka se. És ép fala se. Kormos, szomorú rom az egész ... Szerencsére nem késtük le a csatlakozást és pár perc múlva vígan zúg velem a határ. San Candida-Innichen felé a meránkchessi gyorsvonat. Szabó Lőrinc Az OMGE-val nem ismertették előre a földreformnovella végrehajtási rendeletét A gazdák holnap foglalkoznak a kérdéssel —Az Est tudósítójától — Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztálya gróf Hadik János elnöklésével pénteken ülést tart, amelyben bírálat tárgyává teszi a földmvelésügyi miniszternek július 20-án a hivatalos lapban közzétett ás a földreformnovella végrehajtási utasításáról szóló rendeletét. E szürke sorok mögött a gazdák nagy elégületlensége rejtőzik. Ugyanis az OMGE nevében Hadik János még május közepén azzal a kéréssel fordult a földművelésügyi miniszterhez és az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnökségéhez, hogy adjanak módot a közöttük tárgyalás alatt levő végrehajtási utasítási tervezet megvitatására, mielőtt arra nézve a kormány véglegesen állást foglalna. Ebben az esetben az OMGE észrevételeit és esetleges módosító javaslatait a tervezetre nézve idejében megteheti. Június 12-én az OMGE ezt a kérését megismételte, nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter csak június 28-án válaszolt és befejezett tényeket közölt vele, amennyiben tudomására hozta, hogy a minisztertanács június 27-én már letárgyalta és elfogadta a fölb reformnovella végrehajtási utasítását. Mivel a gazdáknak ezt a kérését nem teljesítették, most, hogy megjelent a végrehajtási utasítás, a gazdák azt bírálni fogják. Arról van itt szó, hogy a gazdák nem nyugszanak meg a meghallgatásuk nélkül hozott rendeletben, hanem az ellenakciót indítanak. A holnapi ülésről az OMGE-ban a következőket mondották Az Est munkatársának : — A földreform végrehajtása során az abban szenvedő fél gyanánt résztvevő gazdaközönség igen sok gyakorlati megfigyelést tett, a gyakorlatban szemtől-szembe látta és érezte az egyes rendelkezések kihatásait és következményeit, joggal megkívánhatja tehát, hogy a döntés előtt szavát meghallgassák, tárgyilagos észrevételeit és javaslatait az ügy érdekében figyelembe vegyék. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöke kérésünkre azt a választ adta, hogy időközben már megtette a földművelésügyi miniszter tervezetére a maga észrevételeit és így a végrehajtási utasítás végleges szövegérek hozzászólás céljából való kiadását csak a földművelésügyi minisztertől kérhetjük. Június havában megismételt kérelmünkre nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter gróf Hadik Jánoshoz, mint az OMGE közgazdasági szakosztályának elnökéhez június 28-án »bizalmas« jelzésű átiratot küldött, amely a többek között így szól: »A földreforómovell a végrehajtási rendelettervezetének megküldése iránt június 12-én hozzám intézett nagybecsű soraira van szerencsém Nagyméltóságodat értesíteni, hogy miután az említett rendelet tervezeten egész az utolsó napokig módosítások történtek, sajnálatomra nem voltam abban a helyzetben, hogy azt az OMGE rendelkezésére bocsáthattam volna.« »Most már azonban van szerencsém Nagyméltóságodnak a rendelet szövegét megküldeni azzal, hogy a rendeletet a tegnapi június 21-iki minisztertanács már tárgyalta és el is fogadta, mindazáltal még néhány napig függőben marad a rendeletnek a hivatalos lapban való közzététele abból az okból, hogy a pénzügyminiszter úr, akinek a minisztertanács előtt nem volt ideje a rendelet szövegét behatóan átnézni, arra nézve esetleges észrevételeit megtehesse.« Erre a földmívelésügyi miniszteri leiratra, értesülésünk szerint gróf Hadik János, mint az OMGE közgazdasági szakosztályának elnöke válaszlevelet küldött, amelyben hangsúlyozta, hogy »mivel a miniszter a rendeletet csak annak a minisztertanács által történt letárgyalása és elfogadása után bocsátotta az OMGE rendelkezésére, természetszerűen tárgytalanná vált, hogy szakszerű megjegyzéseit megtehesse és azt figyelembevétel céljából a miniszterrel közölje. A gazdatársadalomnak ilyen körülmények között bele kellett nyugodnia abba a sajnálatos ténybe, hogy csak a szóban forgó rendeletnek a hivatalos lapban való közzététele után szólhat majd hozzá ehez a kormányzati intézkedéshez. A holnapi ülésen részletesen fogják előadni és igazolni a fentieket egy memorandumban, amelyet a földművelésügyi miniszterhez terjesztenek fel. ff raimas wai pip.cromppan* mand'ilfilatus»kapható