Az Est, 1925. március (16. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-12 / 58. szám

c. oldal. ­em, a­zt hittem, nem tudot szám­­­olni. Ott sokkal olcsóbb min­den, mint nálunk. K­o­­ca­­i se n­­ pár ci­k­k e tel­ e­n. Nagy Emil: Angliában negyed­­áron lehet vásárolni a mi áraink­hoz képest. Sándor Pál : Ol­yan drágaság, Budapesten és Magyarországon van, sehol sincsen. Ernszt Sándor: Hogy lehet­ ilyet mondani! Varsóban ötszörösek az árak és Bécsben is drágaság van. Sándor Pál: Ma­jd rendelkezé­sére fogok bocsátani a képviselő úrnak egy listát. Azt kell monda­nom­, hogy hasból beszél. Hivatko­zom Gaál Gaszton képviselőtár­samra. Talán nem vagyok indisz­krét, ha elmondom, hogy Gaál Gaszton kiutazik Bécsbe garderobejának kiegészítésére, mert itt erre nem képes. Kárhoztatja a magyar gyárak eljárását, hogy kifelé olcsóbbak, mint idehaza. Az itteni fogyasztá­son akarják behozni azt, amit künn elvesztenek. Természetesen, ha a kereskedő nem kap pénzt, nem tud eleget tenni kötelezettségeinek. Ezt legnagyobb részben az adóterhek és a rettenetes hátbér teszi. ai bankok és a pénzügyminiszter Amikor a krízis közeledett, ak­kor a bankok megszorították és elvonták a tételeket, tették ezt ugyanazok a ban­kok, amelyek ed­dig házaltak, hogy váltókat kap­janak. A Háznak van egy il­lusztris tagja, akit valamennyien ismerünk. 200 millió korona hite­t akart felvenni, és nem kapott, pe­dig sokkal többre is jó volt. Tudok valakit, akinek invesztíciója 15 m­illiárdot ér és nem, tudott 250 millió korona hitelt kapni. Bocsánatot kérek, tisztelt pénz­ügyminiszter úr, önnek kezében vannak eszközök az ellen, hogy a bankok ne így dolgozzanak. Ön igenis gyako­rolhat a TÉBÉ-re nyomást. Önnek kezében van a Nemzeti Bank, amely m­egtagadhatja a hi­telt attól a banktól, amely a terme­léstől és a kereskedelemtől meg­vonja a hitelt. Kezében vannak önnek a bankok a Pénzintézet Központ útján is. Aki inzolvens, azon az állam sem segíthet, de igenis, méltóztassék ott segíteni, ahol lehet. Láttunk olyan eseteket, hogy Valakinek 60 milliárdos vagyo­na van, ezzel szemben a pasz­­szívája 18 milliárd és nem tud magán segíteni. Ez lehetetlen helyzet. Nem beszé­lek általános moratóriumról, mert, a­z feltétlenül kárhozatos, de meg­bízható cégeknek méltóztassék ki­sebb moratóriumot adni. Búd János : Az­ lehetetlen. Sándor Pál : Lehetetlen 2 . Búd János: De mennyire! Sándor Pál : Mindenesetre lehe­tőséget kell adni a régi megbízha­tó kereskedőcégeknek, hogy­ élet­ben maradjanak, ha múló zavarba jutnak. Ezen a kérdésen segíteni kell. Mit szóljunk ahoz, hogy ami­kor az­ ingatlanra 8 százaléknál többet betáblázni nem, lehet, akkor a másik oldalon az állam 18 s­á­­za­lékot szed. A tisztelt pénzügymi­niszter úr urat befolyásolják a régi miniszteri tanácsosok, akik csak a fiskális szempontokat tartják szem előtt. Gaal Gaszton: Nem látnak túl az orrukon. Sándor Pál: Amikor a valuta ingadozott, akkor a miniszter úr előre fizettette a forgalmi adót. Hogyha ez csak 300.000 koronát tett ki, a kereskedőnek akkor is van követelni valója az államon, mert ő előlegezett. Gaal Gaszton : Kap-e 30 száza­lékot? Sándor Pál : Nem is kér. A mi­niszter úrnak minden tisztviselője másként értelmezi a forgalmi adó­­vet­vényt. Óriási büntetéseket és megaláz­tatásokat, megszégyenítéseket kellett elszenvedni a kereske­dőknek. A "szövetkezetek 11 százalékban vannak előnyben a kereskedők fe­lett. Nagyon nehéz a kereskedel­met így fentartani. A másik ok, ami a tönk szélére­­juttatta a ke­reskedelmet az, hogy a miniszter csak hosszú huza­vona után is­merte el az utánpótlási árakat. A behozatali bizottságok és a ki­viteli bizottságok rendellenes­ségei­­ről ma már nem érdemes beszélni. Akinek anyagi ereje és pro­tekciója volt, az kapott kivi­teli és behozatali engedélye­ket. Rendes kereskedő nem kapott. Forster Elek : A gazda, kapott-e! Sándor Pál: Biztosan nem ka­pott a gazda sem. A Devizaközpont sem szolgálta a kereskedelem érde­keit, mert aki tíz százalékkal többet fize­tett, az kapott valutát. Németországban meg volt engedve, hogy mindenki annyi valutát­­sze­rezem amennyit akar, ezért lehet­séges, hogy Németország mai hely­zetében van. Nálunk bezárták azo­kat, akik valutát vásároltak a De­vizaközpont nélkül. Mi marad tehá­t­ kereskedőnek, hogy vagyonát konzerválhassa ? Csakis a tőzsde. A kereskedő ezért ment a tőzs­dére, nem pedig azért, hogy nyereséghez jusson, hogy va­gyonának alapját konzervál­hassa. Mikor bekövetkezett a krízis, ezek a kereskedők duplán, sőt három­szorosan elvesztették vagyonukat. Ez a titka a tőzsdei konjunktúrá­nak. A legnagyobb rész a vagyon konzerválása miatt ment a tőzs­dére. Erdélyi Aladár: Autót is vettek sokan. Sándor Pál: A korona leromlása következtében azután a kereskedők tartozása a külföldön mindig na­gyobb lett. A kereskedők például a szokás emelkedése folytán renge­teget vesztettek. Itt van azután a tranzit­óraktá­rak ügye. A tranzi­tórak­tárakra vonatkozó rendelet teljesen meg­fosztotta a tranzitókereskedelmet a lehetőségektől és így történt, hogy Bécsben koncentrálódott a tran­zitó kereskedelem, Magyaror­szág számára pedig teljesen el­veszett. Meg kell jelennn­em, hogy ez a rendelet ma is nagyjában fennáll. Itt van azután a gyárak alapí­tása. Hübele Balázs­ módjára ala­pítottak gyárakat, anélkül hogy ezek pénzügyileg meg lettek volna alapozva. • A kereskedelem után ezek fog­nak elsősorban elbukni. Kereskedelmi szerződéseket is mindezek miatt nem tudtak kötni, dacára annak, hogy az a meggyő­ződésem, hogy Walkó miniszter úr szívesen megkötné ezeket. Nagy hiba volt, hogy Ausztria megelő­zött bennünket a­ kereskedelmi szerződések megkötésében. Gaal Gaszton: Közgazdasági nonszalansz. Sándor Pál : Walko és Bad mi­niszter urak filozófiai nyugalom­mal né­zék a kereskedelem vergő­dését. Úgy kell segíteni a kereske­delmen, mint ahogy segítettek a mezőgazdasági szövetkezeteken. Áttérek a Nemzeti Bank hitelpolitiká­jára. Popovics Sándort nagyrabecsü­­löm és nagyraértékelem Schober vezérigazgató működését is, ők azonban nem tudnak megszabadul­ni a régi Osztrák-Magyar Bank copfjától, amely helyes lehe­t­ a múltban, de krízises időben telje­sen lehetetlen. Szabad-e előfordul­nia annak, hogy megszavazott hi­teleket egyszerre restringálnak, anélkül, hogy erre a kereskedőt előre figyelmeztetnék. Szabad-e megtörténnie annak, hogy valaki benyújt egy tízmilliós váltót és ebből ötmilliót törölnek ! A Nemzeti Banknak rigorózusnak kell lenni, de krízises időben mégis bizonyos elnézést kell gyakorolni. A pénzügyminiszter úr köz­benjárását kérem ezeknek az aggályos dolgoknak a meg­szüntetésére. Felemlítem azt az esetet, melyet Görgey István képviselőtársam tett szóvá. Egy kereskedő három­­százmilliós váltót nyújott be a Nemzeti Bankhöz és ebből 5 mil­liót engedélyeztek. Miután egy közbenjáró — Görgey István meg­jegyezte, hogy nem pénzért köz­benjáró — közbelépett, egyszerre elfogadták az egész váltót. Szabad-e ennek a Nemzeti Bank­nál megtörténnie? Ezek az esetek hasonlítanak a devizaigénylések­hez. Azt a tanácsot szeretném adni a pénzügyminiszter úrnak, hogy az utolsó kényszerkölcsön 70 százalékát fizesse vissza. Ha nem fizeti vissza, azt kell kér­deznem, hol marad a kormány ígé­rete ? Ugyan a kormány minden ígérete semmis, de mégis, hol ma­rad az az ígérete, hogy ezt a kény­­szerkölcsönt lenábardírozni lehet ! Buci János pénzügyminiszter: Fon is lehetni. Én bocsátott­am ki ? Sándor Pál: Miért nem méltóz­­tatnak ezekből az összegekből oda­utalni, ahol most szükség van ? Hiszen a kormánynak ma nincs szüksége ezekre az összegekre. Tessék sürgősen intézkedni a lomba­rdírozásra vonatkozóan, ez jelentékeny segítséget jelen­tene. Szükséges volna az utolsó vagyon­­váltság fenyegetésével kapcsolat­ban azt is kijelenteni, hogy ez a vagyonváltság nem fog bekövet­kezni.. Ezt követeli a praxis, mert a praxisban a miniszter úr amúgy sem tudná végrehajtani ezt a tör­vényt, miután a kereskedelem túl­ságosan le van gyengülve az újabb vagyonváltsághoz. A miniszter úr, aki professzora ennek a tudomány­­nak, tudja nagyon jól, hogy a pol­gári vagyonhoz nem szabad nyúlni, csakis a legeslegvégső esetben, és csakis a jövedelmet szabad igénybe venni. Szüntesse­­ meg a pénzügymin­isz­ter úr végre a szégyenteljes 17.000-es szorzószámot. Ez rablás a polgárokkal sz­em­­ben. A 3500-as és 6500-as szorzószám az előző pénzügyminiszterek bűne- Kállay Tibor (mosolyogva köz­beszól): Az enyém is? W WWWWWWWWWWWIW sörárpa 450—470.000 korona volt. Kölesben tartott az üzlet, z abban a jó minőségűt keresték, ennek az ára 425.000 koronára emelkedett. Tengeriben májusi tengeri iránt van érdeklődés, budapesti paritás­ban 245.000 koronás árban kötöt­tek benne üzletet. Korpa üzlettéren, névleges kur­zus 220—225.000 korona. A magvak piacán valamivel élénkebb a forgalom, lóhere 220— 240.000, lucerna 200—220.000 korona. A lisztpiacon nincs üzlet, az irányzat kissé szilárdabb a búza drágulása következtében. Sem a malmok, sem a másodkéz mint vevő nem jelentkeztek, de az árak valamivel magasabbak a tegnapi­nál. A diétás bonyha technikája írta : dr. Soós Aladár: Ára 84.000 korona. Gyakorlati diétás szakácskönyv gyomor, vese, cukorbetegek stb részére. Kapható -¡Az Este könyvkereskedéseiben Jí Mah*Jons. játékszabályai és történeti fejlődése. Irta: Chiang Lee a londoni Mahjong klub mestere. Ara egészodszan-kötésben 65.000 korona. Kapható. könyvkereskedéseiben Forbáth Sándor legújabb verskötetei: Játékhajó Babits Mihály előszavávott Ara 14.000 korona. Mi­hold árnyéka 11922-1023/ Ara 21.000 korona. Kapható 2Az Este könyvkereskedéseiben 1825 április 15-ig 30 kitűnő könyv között válogathat példányonként 15.000 koronáért 1 Adlerafelli-Balleatrom: Monrepos kastély 2 Adlerefeld-Ballestrem: A rózsaszínű szoba. 3. Adlersfeld-Baltestrem: Ave. 4. Adlersteim­-Ballestrem : Az igéző fény. (4 kiváló szórakoztató regény) 5. Arató Erzsi: Elkésett emberek. 6. Giuseppe Baffico: A legyőzött férfi. A neves olasz író legszebb regénye. 7. Benedek Elek: Édes anyaföldem. I. kötet. Egy nép és egy ember története. 8. Benedek Elek: Édes an­aföldem. II.kötetEgy nép és egy ember története.­­ 9. Benedek Elek: Székely népballadák. A szé­kely nép legszebb balladáinak gyűjteménye. 10. Beöthy Zsolt: Régi nóták. Három elbeszélés. Mar­­ghy Jenő rajzaival. 11. Paul Bourget: Nagyvilági dráma. A kiváló francia író legszenzációsabb regényeinek egyike 12. Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a dám­ák diadala a farsangon. 13. Csokonai Vitéz Mihály legszebb versei. 14. Elisabeth von Heyking: Szerelem, diplomá­cia, faházak.­­»Az elkésett levelek« világhírű szer­zőjének gyönyörű regénye. 15. Ferenczi Sári: Estétől hajnalig. »A vörös da­ru­ szerzőjének regénye tél.vászonkötésben 16 Ferenczi Zoltán: Petőfi. A költő 100-ik szüle­tésnapjára készült tanulmány. (Liliput kiadás) 17. Max Glass: A fékevesztett emberiség. Lebilin­cselő érdekessége regény. 18. Kies József: Esteledik,silkonyodik. (A költő utolsó éveinek termése). Kötve. 19. Lampérth Géza: Régi magyar levelesláda. Múlt idők szerelmes írásai és egyebek. (Liliput kiadás). 20. May Károly: Az ember és világa. Érdekes ké­pek ís természet világából (Kötve). 21. H. Mathers: A révész. *A jön a rozson át. szer­zőjének újabb regénye. 22. ?­ekár Gyula: A bresztováci szent., Elbeszélések., 23. Schiller: Aiz orleánsi szűz. Romantikus tragé­dia 5 felvonásban, előjátékkal. 24. Shakespeare: A velencei kalmár. 25. Shakespeare: Sok hűhó semmiért. 26 Lola Stein: Tavaszi szonáta. 27. Lola Stein: Wessenwalti-testvérek. 28. Timmermans: A gyermek Jézus Flandriában. (A flamand elbeszélő legbájosabb könyve.) 29. Végei Margit: Éjféli mese. A kiváló írónő no­vellái. 30. Zeidler: Erzsébet királyné m­ártíromsága. Re­gényes korrajz.­­ . • Vidékre pénz előzetes beküldése (postaköltség kö­tetenként 1500 K) mellett szállítjuk a könyveket. Kaphatók és megrendelhetők * »Az Est« könyvkereskedéseiben . ­ Szilárdabb a gabonapiac A gabonapiac áralakulása ismét az amerikai jelentéshez kapcsoló­dik. Az üzletkötések száma nem emelkedett, a vidék még ma is tar­tózkodó, úgy a­ keresletet, mint, a kínálatot illetőleg és az ügynökök által bejelentett veteményes kur­zusok százalékos arányban meg­felelnek az amerikai emelkedésnek. Szilárd a búza, különösen a ti­­szavidéki áru árfolyama javult. A tegnapi 532.500 koronával szemben a pestvidéki búza 510 e00 koronára, a tiszavidéki búza pedig 535.000 ko­ronáról 545.000 koronára emelke­dett. A 10.600 koronás árnyereség sem csábította a gazdákat arra, hogy a tulajdonukban levő készle­teket áruba bocsássák. Rozsban is csak névleges forga­lom van, amelynek­­az árfolyama a tegnapi 430.000 koronás átlagos árfolyamról 440.000 koronára szö­kött fel. Árpában mérsékelt a for­galom, takarmányárpa 360—380.000 Csütörtök, 1925 március 12.

Next