Az Ujság, 1904. május/1 (2. évfolyam, 121-135. szám)
1904-05-11 / 131. szám
AZ ÚJSÁG 1904. május 11. fek és magánosok meleg ováczióban részesítették. A Magyar Kereskedelmi Csarnok, melynek Schwarcz egyik alapítója volt, küldöttség utján üdvözölte az érdemes aggastyánt, a ki a csarnok legidősebb élő tagja. Jelynek Henrik elnök üdvözlő beszédében méltatta azokat az érdemeket, melyeket Schwarcz a kereskedelem felvirágoztatása, valamint a társadalmi nevelés terén szerzett. Schwarz neve a Kereskedelmi Csarnok évkönyveiben aranybetűkkel lesz följegyezve. Schwarz meghatottan mondott köszönetet az ováczióért. Régtől fogva az volt a törekvése, hogy a magyar kereskedelmet a hazafiasság útjára irányítsa. Ez volt a Kereskedelmi Csarnok alapításának czélja. Mindig örömmel vallotta magát a testület tagjának és büszke arra, hogy annyira felvirágzott. — Ráth György nagybeteg. Ráth György főrendiházi tag, az Iparművészeti Társulat elnöke — mint részvéttel értesülünk — nagybeteg. A 77 éves öreg úr már évek óta légcsőhurutban szenved s baja a télen annyira fokozódott, hogy Lieberrmann Emánuel dr. háziorvosa öt héttel ezelőtt üdülésére Abbáziába küldte. A tengeri fürdőn három hetet töltött és onnan a múlt hó 26-án tért vissza a fővárosba. A betegsége most azonban annyira rosszabbodott, hogy a betegágyához elhívott Korányi és Müller professzorok azt állapították meg, hogy a beteg bajához szivetgyengülés is járult. Holnap délelőtt újra konzíliumot tartanak felette. — Amerikai magyar szélhámos magyar börtönben. Hossza Gábor, Hossza István őrnagymihályi tanító fia évekkel ezelőtt kivándorolt Amerikába és Buffalóban banküzletet nyitott. Üzletvezetőül Andor György ismerősét alkalmazta. A banküzlet virágzott és Hossza valóságos tekintély volt Buffalóban. Tavaly a bankot kirabolták és a vizsgálat kiderítette, hogy a tettes Andor György üzletvezető volt. A betevők 50 ezer dollárt vesztettek. Hossza feloszlatta a bankot és a hivatalnokokat elbocsátotta. Elhatározta, hogy új üzletet nyit, de előbb haza jő Magyarországba rokonait meglátogatni. Hossza haza is jött, de alig időzött pár napig itthon, a kassai ügyészség utasítására a rendőrök elfogták, mert Amerikából vett értesítés szerint Hossza bűnrészes volt a bank kifosztásában. Állítólag üzletvezetőjével osztozkodott. Azzal is vádolják, hogy bigámiát követett el. Hossza mindent tagad és kétezer korona óvadékot hajlandó letenni szabadlábra helyezése esetén. De a kassai törvényszék és tábla is a további fogvatartást rendelte el. A kassai törvényszék pár hét múlva tárgyalja a bűnügyet. — Vasúti baleset. A Frankfurter Zeitung jelenti New Yorkból. A British Avenuen tegnap a magas vasúti pályán két, utasoktól sűrűn ellepett vonat ütközött össze. A kocsik kisiklottak és meggyuladtak. Több kocsi lezuhant a magas pályáról. Egy kocsivezető életét vesztette, tíz utas súlyosan és többen könnyen megsérültek. — Parasztlázadás. Lembergből táviratozzék lapunknak, hogy Volhynia vidékén a parasztok között a birtokos osztály ellen irányuló felkelés tört ki. — Bikaviadalok Budapesten. Június elején rendkívüli látványosságban lesz része Budapest közönségének és a minden bizonynyal ideérkező külföldieknek. Az idegenforgalmi vállalat ugyanis bikaviadalokat rendez Budapesten, amelynek ötletéből a szomszédos országokban, valamint a messzebb külföldön is nagyszabású propagandát fog kifejteni. A vállalat megbízottja ez idő szerint a toreadorok hazájában időzik, hogy e páratlan látványosság részére a legjobb társulatot és a leghírnevesebb viadorokat megszerezze. — Öngyilkos gimnazista. Kisjenőről jelentik, hogy Vékony Albert dr. kisjenői járásorvos VI. osztályú gimnáziumi 19 éves tanuló fia ma öngyilkosságot követett el és meghalt. — Megszökött fegyencz. Kecskemétről írják : Neboda Pál hat évre elitélt 37 éves fegyencz Stanley. Meghalt a leghíresebb afrikai utazó, a rettenthetlen, szívós kitartású Stanley Henrik Morton, amilyenhez fogható, erélyes, kemény embert még az e tulajdonságokban bővelkedő angol-szász faj sem sokat produkált. Kis kezdetből vitte nagyra, a sajátos angol és amerikai viszonyok kedvezése folytán, mert egyebütt minden kiválósága mellett sem kínálkozott volna neki tér azokra a nagy tettekre, melyeket produkált. 1841-ben született, szegény gyermek volt, tizenhároméves koráig a szegények házában nevelkedett, azután New Orleansban hajóiiaskodott, később egy kereskedő örökbe fogadta, majd önkéntes lett az Egyesült Államok hadseregében, s a polgárháború után újságíró lett. Ezt a pályafutást ha más országban, Francziaországban vagy Németországban eddig a pontig elvégzi vala, hát szépen megreked, s marad hírlapíró az élete végéig. A New-York Herald azonban több kisebb-nagyobb utazás után elküldi Abesszíniába s 1869-ben Gordon Bennett megbízásából Afrikába megy Livingstone-t fölkeresni. És a hírlapíróból utazó lett, mert mint amerikai hirlapiró, előbbi hosszabb utazásain elég előgyakorlatot szerzett hozzá, s mert az angolszász faj újságainak elég pénze is van ily reklámvállalkozásokra, melyek mögött azonban nagyjelentőségű dolgok leskelődnek. Stanley 1869 közepén nekivágott Afrikának s két év múlva meg is történt találkozása Livingstone-nal Udsidsiben. Egyszerű elibert, egy szerény orvost találtak meg Afrika belsejében s ennek az eseménynek mégis akkora volt a szenzácziója, hogy akkoriban minden más eseményt háttérbe szorított. Másik nagy útja jóval később, 1886-tól 1889-ig történt s czélja Emin pasa fölkeresése volt. Hogy a németek ekkor azt mondják róla, miszerint voltaképpeni czélja nem Emin megszabadítása, mint inkább eltávolítása, hogy az angolok számára birtokba vehesse a Fehér-Nílus felső vidékét s hogy megkaparithassa Eminnek milliókat érő elefántcsont-készletét, — ez csak azt mutatja, hogy Afrika akkor már megszűnt tudományos objektum lenni s versengő hatalmak konczává vált. De ezzé éppen Stanley tette közbeeső afrikai utazásaival. Livingstone föltalálása után bejárta a Kongó-folyamot és környékét, fölfedezte ennek mellékfolyóit, a nagy Albert-Edward-tavat, megoldotta a Tanganyika-tónak és a Kongó-folyamnak a talányát, az Aruvini mentén s a Viktória Nyanzától nyugatra teljesen ismeretlen területeket fedezett fel, s ezzel nemcsak óriási szolgálatokat tett a tudománynak, nemcsak alaposan kibővítette Afrika belsejének térképét, hanem fölkeltette a gyarmathatalmak vágyát és kapzsiságát Afrika óriási szűz területei után. A kapzsiság pedig mindig a czivilizáczió előfutárja, t. i. az olyané, a milyené. Csak a karavánlutogató Hagenbeckek ámítanak bennünket azzal, hogy Afrika népei egytőlegyig meztelen járnak s műveltségük olyan, ahogy ezt a félszáz év előtti ifjúsági könyvek írják. Az európai népek czivilizált lelkét ugyan még nem vették át, de — eltekintve néhány vad törzstől — átlag a négerek lelkülete sem vadabb mint a kastélyi zsiványoké vagy a somogyi verekedőkét. A czivilizáczió külsőségeit pedig élvezik annyira, mint példának okáért a naszódvidéki hegylakó móczok, ha nem jobban. A Kongón gőzösök járnak, Afrika belsejében vasutak zakatolnak, a berrerók hátultöltő puskával harczolnak a németek ellen, kőházakban laknak s (mint a minap láttuk egy fotográfia után készült illusztráczióban) az esküvőt európai ruhában s oly teritékü fehér asztalnál ülik meg, mint a Ferenczváros kisebb vendéglőiben s mi több, asszonyaik tollas kalapja sokkal különb, mint a mi tanítónőinké. Mert a ragyogó szinü madárszárnyakhoz és a struccztollakhoz szinte ingyen jutnak hozzá. Ez a nagy külső czivilizáczió, melyről csak annak lehet fogalma, aki figyelemmel kiséri az Afrika belsejében fölvett fényképeket s olvasni tud az angol és német hetilapok afrikai illusztráczióiból, lassanként maga után fogja vonni a belső, szellemi czivilizácziót is. Hogy pedig ott is csodálatos folyamat megy végbe, ez leginkább Stanleynek az érdeme, a ki Afrika belsejét felfedezte s könyveivel egyengette a belgák, angolok és németek útját, fölkeltvén a vágyukat a sötét világrész ismeretlen kincsei után. Sötét világrész. Sőt legsötétebb, így irta maga Stanley is s e kifejezése szálló igévé vált, melyet azután füre-fára, Vatikánra, Ó-Buda ismeretlen utczáira alkalmaztak. De mi sötét immár Afrikában ? Legjdlebb az a rengeteg őserdő, melyen Stanley 160 nap alatt tudott keresztülhatolni, mikor expedicziójával 1887 márczius havában a Kongótól elindult, hogy Afrika közepét átszelve Zanzibárba érjen. Az az őserdő, melyben fölfedezte azt a törpe emberfajt, mely (úgy látszik) egyenes ivadéka Herodotos titokzatos pymaeusainak, s kiknek létezését egész Stanleyig a mesék országába sorozták. De majd körülfogja ezt a rengeteget is a czivilizáczió, földarabolja, kivágja s a törpék a tazmánok sorsára jutnak, egy szálig kipusztulván. De emléküket már örökre megörökítette Stanley »A legsötétebb Afrikában« czimü könyvében, melyet az egész világon ismernek. Ismerjük mi is, sőt ismerjük híres szerzőjét is, aki ezelőtt hét esztendővel fiatal feleségével együtt öt napot töltött Budapesten, nemcsak mint híres utazó, de mint az angol parlamentnek is tagja, hol a konzervatív párthoz tartozott. A híres utazónak emlékezetét nemcsak könyvei, nemcsak hazája és a műveit külföld érzi, hanem Afrika földje is, a Stanley-Falls, a Kongónak róla elnevezett vízesése és a Stanley-Pool, a Kongó torkolatánál elterülő nagy vidék, hol nagyon sok a füves benőtt sziget, melyeken elefántok tanyáznak, és a zátony, vagyis: »homokpad«, mint ahogy a Pallas nagy lesikona a német Sandbank után nevezi. London, május 10. Stanley mellhártyagyulladásban halt el; már néhány hónapja beteg volt. Állapotában az utóbbi időben látszólag javulás állott be. Stanley övéitől körülvéve, londoni lakásában, Weathallban hunyt el és utolsó perczéig teljesen öntudatnál volt. Még utolsó napjaiban is szakadatlanul érintkezésben állott számos afrikai törzsfőnökkel, a törvényszéki fogház épületének tetején keresztül megszökött és ez ideig még nem sikerült elfogni. Neboda ezelőtt három évvel a váczi fegyházból is megszökött. SZÍNHÁZ, zene. * Fővárosi Nyári Színház. A budai arénában ma ismét premiere volt. Pierre Wolffnak, a »Loute« és »Titok« szerzőjének »Muki« czímű bohózata került színre. Wolff ez ifjúkori darabjában nem ismerünk rá a későbbi elsőrangú drámaíróra, bár a darab egyik-másik jelenete brilliánsan van megszerkesztve. A bohózat sovány meséje mindössze annyi, hogy egy a vidékről a fővárosba került »rózsafiú« mint válik a nagy városban életvidám, szerelmes emberré. A darabnak különben zajos sikere volt, ami Keltai Jenő érdeme, ki a bohózatot ötletesen, rendkívül mulatságosan dolgozta át és alkalmazta magyar színre. A darabhoz Chorin Géza néhány finom, fülbemászó zeneszámot írt, amelyben meglepően nyilvánul meg a fiatal tehetséges zeneszerző invencziója. Különösen tetszett a bemutatón Muki belépője (Sorsom, kérem, oly szomorú, nehéz), a második felvonásbeli keringő (úgy jó szeretni), a pompás pezsgő dal és a Muki, Muki . . .