Az Ujság, 1904. június/1 (2. évfolyam, 151-165. szám)

1904-06-01 / 151. szám

a közigazgatást, bátran hozzátehette volna, hogy jórészt terra incognita nekünk az egész Bosnyákország, negyedszázaddal az okkupáczió után. Pedig nem veszi körül kínai fal, nem fekszik mérhetetlen távolságban tőlünk,­­ és helyesen mon­dotta ma Burián István báró közös pénzügyminiszter, hogy az ország nyitva áll, nincsen ott semmi titok, mindent megnézhet ott bárki. De a magyar nem nézi meg, az ő szemében ennek folytán terra incognita marad az. Hamarosan végzett az egyesült négy albizottság ezzel az »ismeretlen ország­gal«. Meghallgatta a közös pénzügy­­miniszter érdekes és okos fejtegetéseit, a­melyekből tájékozottság, nyíltság és friss reform-szellem áradott ki. A szép beszéd meggyőzte a delegátusokat és meg fogja győzni a közvéleményt, hogy Burián István báró kezében jó helyen van a megszállott tartományok sorsa. Münnich Aurél előadó indítványára tehát a bizottság nyugodt lelkiismerettel ad­hatott kifejezést elismerésének és bizal­mának a miniszter iránt, a­kinek veze­tése alatt Bosnyákország tovább halad a kulturális és gazdasági fejlődés útján és saját bevételeiből fedezi összes ki­adásait. A miniszter fejtegetéseiből kitűnik, hogy gondosan előkészíti az egyenes adók reformját. A dézsmát (a tizedet) tíz évi pausále alapján fixírozni akarja, a­mi átmenet lesz a földadóra a Balkán­­félszigeten gyászos emlékezetű tized­­rendszerről. A közigazgatás színvonalá­nak emelését kilátásba helyezte, jóllehet konstatálta, hogy a bosnyák adminisztrá­­c­ió most is pontos, rendszeres és lelki­­ismeretes. A közigazgatási téren fontos reform lesz a kisközségek önkormány­zata, a­mi az országos adminisztrác­ió, különösen a csendőrség válláról sok terhet fog levenni. A bosnyák-herczego­­vinai városoknak már megvan a maguk választáson alapuló és jól működő autonómiájuk. Ennek az intézmény­nek lesz a továbbfejlesztése a kis­községek bevonása az autonómia kö­rébe. A miniszter bizalommal van ezen reform jövője iránt, mert a délszlávok, közöttük a bosnyákok is, szívesen fog­lalkoznak falusi ügyeikkel, és reméli, hogy az autonómiának ilyen kiterjesz­tése alapul fog szolgálni további ön­kormányzati szervek kifejlődéséhez. Egy­házpolitikai téren már nevezetes sikerre utalhatott Burián. Ez az ortodoxok (görög­­keletiek) autonómiájának a megalkotása. Éveken folyt ezért a viszálykodás és a béke helyreállítása nagyon üdvös hatást gyakorol a lakosságra, a­miről a mi­niszter személyesen győződhetett meg, a­mikor fennjárt a megszállott tartomá­nyokban. A­mint ezekből látjuk, az új közös pénzügyminiszter igen komolyan veszi nehéz hivatását. Liberálisan gondolkozó, talentumos államférfiúhoz méltóan, a vi­szonyokhoz alkalmazott haladással akarja biztosítani a gondjaira bízott tartomá­nyok boldogulását. Önálló gondolkozása, nagy munkaereje és alapos tudása biz­tosíték az iránt, hogy siker fogja koro­názni vállalkozását, légy üzletember és üldözd az értelmetlenséget. De este, ha megszorítod valaki kezét, ne mondd ki, a­mit mondanál. Ne akard tőle sem hallani, hogy szeret, mert a kimondott szó, a világos értelem megront benneteket. A meg­értés félig birtokbavétel s szerelmeteknek ezernyi gyönyörű nuance-a vész oda a kimon­dott szóval. A világossággal az idegenség kezdődik és tiz-husz év múltán, ha már egyik­­tek lelkében sincs redő, melyet a másik ki nem kémlelt, mi marad meg a szerelem va­­rázsos nyugtalanságából, a türelmetlen imá­datból, a vágyból és vonzódásból? Nem a vér lankad, nem az idő vérített, hanem a vi­lágosság behatolt minden résbe és a lélek misztériumából nem maradt meg semmi. Ha majd kihűlt egészen a szívem és fantáziámra rárakta győzedelmes békéit a jó­zanság, én is kiáltani fogok: gyújtsátok meg az összes lámpákat, világosságot, több vilá­gosságot! A fáradt lélek nem táplálkozhatik többé félhomályból, az látni akar, önmagát is látni akarja, mert nem tud többet dolgozni. A szív elvégezte munkáját s az ész szereti a nap csillogását a havas ormokon. Addig azonban a verőfény káprázatába is beleviszi az ifjú lélek a körvonalak nélkül való má­mort, illúziókat és metaforákat hint széjjel. Hiszed-e, hogy a virágnak lelke van s a ró­zsának köze a te szerelmedhez? Írd meg tu­dós könyvben és kinevetnek. De írd meg bóduló agygyal, kergetődző rímekben, annak, a kinek agya szintén mámoros a vér szenve­délyétől, és koszorút tesznek a fejedre s ezer lányka szivében csilingelnek a te bolondos, a logika világosságában szertefoszló rímeid. A félhomály: az ifjúság. S én szürkén és érzésteleníti járok az életben s meg nem mozdul bennem semmi az ifjúság hóbortjá­ból. De szeretem a félhomályt s ez megvi­gasztal. Mig boldog vagyok a szürkeségben és többet látok a hanyatló alkonyatban, mig jól érzem magamat gyertyagyújtás előtt az árnyak között, s míg sötétben elevenebben jár a gondolatom: addig enyém az ifjúság és nem féltem magamat. Az enyészet kezében fáklya ég, míg sötétben vagyok, addig élek. De majd jön az is. A hosszú alkony fáj. Látni akarok. Mindent tisztán és világosan. A félig kiejtett szóban bánt a határozatlan­ság, a félig kibontakozó kontúrokban veszede­lem van. Még meg találnék botlani! Nap, nap, nap kell nekem, szikrázó, égető, sok, sok lámpa, ne legyenek sehol homályos zugok. Oktatom az unokámat, világosságot követel­jél ! Őrizkedjél az álomtól, az ábrándozástól, — megcsal mind a kettő, megront minden, a­mit tisztán nem látsz. Üldözöm az árnyé­kot, mert félek tőle, gyűlölöm a sötétséget, mert nemsokára az övé leszek. Jöjj hosszú őszi alkony és vigasztalj meg. Éreztesd velem, hogy még nem félek az árnyaktól, még ép a lelkem és szereti és érti a meséket, mik ott gomolyognak a sürüdő homályban. Oly szép az élet, mig tisztázva nincs, oly ragyogó a világosság, mig küzdhetek érte. A czélnál azonban a megdermedés vár, a teljes vilá­gosságnál: a lefordított fáklya. 1904. június 1. AZ ÚJSÁG BELFÖLD.­ ­ Minisztertanács. Ma délután miniszter­­tanács volt, a­melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett.­­ A kvóta. A közösügyi kiadások hozzá­járulási arányának újból való megállapítására ki­küldött magyar országos bizottság ma délután 5 órakor tartotta alakuló ülését. Harkányi Frigyes korelnök elnöklete alatt el­nökké megválasztatott Dessewffy Aurél gróf, elő­adóvá Fáik Miksa. Fáik Miksa megköszönve a választást, utal arra, hogy már évtizedek óta viseli az előadói tisztet, ennélfogva talán fiatalabb erőre kellene most azt bízni, a miniszterelnök és a bizottság kérésére élénk éljenzés közben kijelentette, hogy az országos bizottság egyhangú kívánságának en­gedve készséggel áll ezúttal is rendelkezésre. A miniszterelnök bejelenti, hogy hivatalos értesítést vett az osztrák kvóta­bizottság meg­alakulásáról, mire elhatározza a bizottság, hogy megalakulásáról az osztrák kvóta­bizottságot ér­tesíti. Fálk Miksa előadó tett ezután előterjesztést azon adatokra nézve, a­melyekre a bizottságnak szüksége van még érdemleges munkájának meg­kezdése előtt. Hosszabb eszmecsere után, melyben egyes bizottsági tagok a bemutatandó adatokra vonatkozólag nézeteiket és kívánságaikat előadták. Tisza István gróf miniszterelnök kijelentette hogy a kormány azon adatokon kívül, melyeket eddig már rendelkezésre bocsátott, a vita során kívánt összes adatokat rövid uton még a legköze­lebbi napokban a bizottság tagjainak megküldi. A bizottság ezt tudomásul vette és elhatá­rozta, hogy első érdemleges ülését június hó 7-én, kedden, délután 5 órakor fogja megtartani.­­ A német kereskedelmi szerződések. A Nordd. Alig. Ztg. jelenti: A német birodalmi és ausztria-magyarországi kereskedelem,­ szerződések fel­újítására vonatkozó szóbeli tárgyalásokra ideérke­­zetteket a német delegátusokkal egyetemben Richt­hofen báró külügyi államtitkár üdvözölte. Az állam­titkár szavaira Szögyény-Marich nagykövet, Beck báró osztályfőnök és Biró miniszteri tanácsos vála­szoltak. A jövő ülés délután 3 órakor lesz.­­ A magyar budgetjog sérelmeiről hosszabb és behatóbb tanulmány jelent meg Enyedy Lukács tollából a »Jogállam« utolsó számában. A tanul­mány első­sorban megállapítja a magyar budgetjog mai közjogi szerkezetét s azután annak szükségét, hogy a magyar budgetjogot, éppen az obstrukc­ió által okozott súlyos közjogi csorbítások következ­tében, új alapon kellene fölépíteni. Még­pedig úgy, hogy egyfelől az államháztartás zavartalan menete biztosítva legyen, másfelől a budgetjogban fekvő elsőrendű alkotmánybiztosíték se szenvedjen sérel­met. Fejtegetvén az alkalmas megoldások elméleti és pozitív közjogi lehetőségeit, a szerző a követ­kező gondolatot bocsájtja megfontolás alá: A budget parlamentáris tárgyalás szempont­jából osztassák két részre, noha különben a tör­vény egységes maradna. Az egyik rész állandó budget, a másik rész az a budget, mely az évi rendes budgeten való változtatásokat tartalmazza. Ezek rendszerét kifejtvén, az »állandó« budget tekintetében oly törvényes és házszabálybeli ren­­rendelkezést óhajt, hogy az évenként vita nélkül, egyszerű szavazás alá kerüljön. Ellenben a változó budgetet a vita minden korlátozása nélkül tárgyalja a parlament. Az appropriá­­c­iós törvényt is megtarthatónak véli, de itt a megszavazás vagy elvetés csakis a második, vagyis változó budgetrészre terjedne ki. Ezzel szemben azonban a kormány budgetjogi felelőssége szigorúbban szabályoztatnék, még pedig úgy, hogy a budgetjog minden áthágása okvetlenül (hivatal­ból) üldözendő volna s e végből külön alkotmány­­biróság volna alkotandó az ország legtekintélye­sebb közjogi dignitásaiból és bíróságaiból. Ez vonná vád alá a kormányt s ez torolná meg a budget­jog megsértését. Ezzel a kényszer-garancziával volna biztosítva a szerző szerint az alkotmány minden baleset ellen a budgetjog eme bifurká­­cziója mellett is. A delegácziók. Magyar részről a négyes albizottság s a hadügyi albizottság üléseztek ma. Az előbbi letárgyalta a megszállott tartományok költ­ségvetését. Ez alkalmat felhasználta Burián báró közös pénzügyminiszter, hogy hosszabb beszédet mondjon a boszniai közigazgatás, az adórendszer s a tervbe vett reformokról. A hadügyi albizottság ma csak az elő­adói jelentés hitelesítésére szorítkozott. Az osztrák delegáczió folytatta plenáris üléseit. A rendkívüli hadügyi hitelt tárgyal­ták. Nagyobbára ugy­anazon kifogásokat hal­

Next