Az Ujság, 1905. április/1 (3. évfolyam, 93-107. szám)

1905-04-01 / 93. szám

o­ zása most sokkal több pozitív kárral, mint a siker chance-aival jár. Azt is el­ismerjük, hogy a mai gazdasági helyzet mellett a katonai terhek elhalasztása bizonyos érték a nemzetnek, mely bőven kárpótolja a magyar vezénynyelv forszí­­rozásával járó károkért. És helyesnek valljuk Andrássy Gyula gróf elhatározását is, hogy engedvén a koaliczió a 48-ból,­­ mint hatvanhetes politikus mégis az élükre áll. Munka­erejét, hivatottságát szívesen látjuk a pozitív munka terén és várjuk itt is azokat az eredményeket, miket a kritika és a megakasztás terén oly tündöklően elért. Szóval, a választások termé­szetes konzekvenc­iáit most kezdik le­vonni: a koalíc­ió kormányoz, a sza­­badelvű párt ellenzékbe megy, ezentúl majd alkotmányos és parlamentáris alapon megindulhat, azaz változott po­­zíc­ióban folytatódhatik az eddigi poli­tikai harct, melyből vagy a koalíc­ió­­nak, vagy az ellenzéki szabadelvű­párt­­nak lesz kára, az országnak azonban kell, hogy csak haszon jusson. Az új alaphoz, melyen a megegyezés létrejöhet, nincs szavunk, mert most az alkotmányos rend helyreállása a fődolog, melynek minden akadályát magunk is készséggel segítünk elhárítani. Ha a ko­rona, mint a hadsereg felségjogokkal felruházott legfőbb intézője, módot talál a katonai kiadások nélkülözésére s ha a koalíczió vállalja a felelősséget, hogy az együttes védelmi erőt meghatározott időre hijján hagyja amaz erőknek, me­lyekre a magunk meggyőződése szerint szükség van, akkor természetesen senki­nek másnak ez ellen kifogása nem lehet, míg pozitív károkra nem tud rámutatni, melyek ebből nem az ügyek természeté­ből, hanem politikai okokból folyó el­határozásból származhatnak. A­mi pedig a szabadelvűpártot illeti, semmi ok sem forog fenn arra, hogy olyan megoldást akadályozzon, mely szinte végszóra Tisza István tegnapelőtti, a koalíc­ióhoz intézett felszólítására kö­vetkezett be. A szabadelvűpártnak is hazafias kötelességéül kell ismernie, hogy lábhoz tett fegyverrel engedje megala­kulni a koalícziós kormányt, mert lel­­ketlenség és könnyelműség másokat olyan feladat megoldásában akadályozni, melyet helyette magunk nem végez­hetünk. S remélnünk kell, hogy a koa­líczió tagjai is lesznek vezetőikkel szem­ben legalább is annyira lojálisak, mint mi, az ellenfél és nem nyargalnak to­vábbra is az intranzigens elv vessző­­paripáján. Ezzel azután meg van adva a mód, hogy Magyarországon rendezett állapotok következzenek be. A rendezett állapotok mellett azután megindulhat a munka és meg fog indulni a politikai harcz is. Számon tartunk minden jót, melyet a koaliczió a nemzetnek ígért és irgal­matlanul ki fogjuk belőle vasalni. S a koaliczió sem tehet egyebet, mint hogy azután szívósan ragaszkodik ígéreteihez, a­hogy eddigi ragaszkodott követelé­seihez.­­ egérszaga van. Holnap reggel okvetetlenül megölöm, még­pedig 8 óra 20 perczkor, a­mikor hivatalba indulok. Csak el ne felejtsem. Talán jó lesz, ha csomót kötök a kendőmre. (Megteszi.) Már az igaz, hogy nevetséges alak va­gyok. Tegyük föl például, hogy most gyerek is van a háznál. .. mert volna, az egészen bizonyos. Oh, de mennyire volna! Nem is egy, hanem kettő, három . . . négy is volna. Most ezek a gyerekek itt ólálkodnának körülöttem. És akkor is dohos volna a maccaroni ... de nem! Akkor nem volna dohos. Sőt egyáltalán nem is volna. Az én Katikám, vagy mondjuk Mártám már régen tudná, hogy én a galuskát szeretem jobban. És akkor galuska volna, még­pedig olyan, a­melyik egy kicsit, de nagyon kicsit meg is van pörkölve. Azonban mondjuk, hogy mégis maccarom­ volna és az dohos volna. Ilyesmi a legjobb családokban is elő szokott fordulni néha. Az én Katikám, vagy mondjuk Mártám erről végre sem te­hetne, oh a szegény, az édes, a jó! Hanem azért most mégis becsapnám. Sohasem tudná meg, hogy nekem az ő maccaronija nem tet­szett. Nem szólnék semmit, hanem a gyerekek­nek szólnék így: — Gyerekek! Ki szereti a maccaronit ? Egyszerre három vékony hang is visítana: »Apa én, apa én!« Akkor odaadnám nekik mind, de úgy, hogy fölülről ereszteném le a torkukba. Gyereknek úgyis mindegy .. . Vagy előbb sípolnék nekik a maccaronival. Mert azzal sípolni is lehet, ha az ember belefuj, igy ni! (Ő nagysága az osztálytanácsos úr belefut egy hosszú szál maccaroniba és az trombitaszerü hangot ad.) Hopp, mi volt ez ? Én vén szamár, maccaronival sípolok, mint valami kis gyerek. Szégyelje magát m. kir. osztálytanácsos úr! (Elgondolkozik.) Persze, persze! Éppen úgy jártam, mint az a balga német, a­ki, mikor Magyarország­ban az első fej káposztát meglátta, elkezdte a leveleket leszedni róla, hogy megtalálja benne a káposztát. Addig-addig, a­míg csak a torzsája maradt a kezében. Az első levelet... hogy is hívták ? Igaz, Mariska volt. A számtanácsos leánya. Ezt azért nem vettem el, mert nagyon szép volt. Féltem, hogy megcsal. A második levélnek, erre is jól emlékszem, Adél volt a neve. Bankár leánya. Selyemruha, gyémánt-bouto­­nok, estélyek. Oh én oktalan állat, ezt meg azért nem vettem el, mert nagyon gazdag volt. Féltem tőle. Pedig ebből a betegségből már ugyancsak kigyógyultak azóta. A har­madiknak Éva, vagyis Evelin volt a neve. Gyöngéllettem magamhoz. * N­egyedik . . . no, annak már a nevét se tudom, hogy drabális.­­ Ezt meg azért nem mert hogy megver. Mindig ha lógattam, míg, ihol, is hajjal, család nélkül. (1 tükör elé megy.) De végre is hol áll a’ nélkül haljak meg és vagy konok osztozkodj­anak. A a kincstár örökölje utánan­em, csak azt is hölgy volt, venni. Éeltem, n és addig vá­gyók, szürkülő an föláll és a­z, hogy család­­on kapzsi­ra­­,dijamat pedig meg életfogy­tig tartó rágós marhapecsenyékre legyek el­itélve, dohos maccaronival. (A haját nézegeti.) Egy kicsit szürkül, az igaz, de vagyok, a­ki vagyok. (A jobb kezével megforgat egy széket a levegőben.) Megy. Akár mint 25 éves korom­ban. Azután meg az asszonynak sem kell éppen 16 esztendősnek lennie. Csak asszony legyen. És tudjon főzni, mosolyogni, fecsegni és .. . os ebben bizonyos vagyok! Még egé­szen bizonyos vagyok. Azonban nincs több veszteni való idő. Holnap megkezdem az asszonykeresést. Még­pedig mindjárt délután. (Mosolyog.) Csak el ne felejtsem megint. .. De nini, a második étel meg a gyümölcs még az asztalon van. (Újra leül.) Lássuk csak. (A fölfedett edényből pompás rumos illat árad ki és betölti lassan a szobát. Egy jól sike­rült pudding körvonalait lehet látni. Az osztály­­tanácsos úr beleszagol.) Ah! Micsoda illat. Az Olympuson sem fürödtek különb illatban az istenek. No, az már igaz, hogy az a gazember szakács a puddinghoz ért. Nem hiába hogy Angliából hozatta a vendéglős. (Újra beleszagol.) Micsoda illat! Egészen elkábulok tőle. Ne nézzük. (Megizleli a puddingot.) Aááh! Ez már teszi. Olyan szelíd, mint a tavaszi levegő és olyan omlós, mint az isteni Karina hajfürtjei vol­tak ... az igaz, hogy az se ma volt már. Hol énekelhet most ez a szegény teremtés ? Ha nem a pudding, az pom­pás. (Mohón eszik.) Milyen harmóniája az ízeknek. Finom mandula-illat, vegyítve a malaga-szőlő diszkrét szagával. Halvány vanilia­­motívumok, mintha hárfaszó vegyülne a prim- AZ ÚJSÁG Szombat, április 1. BELFÖLD. = Minisztertanács. Ma délután 6 órakor minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. = A győri választás. Győrből jelentik, hogy Győr város több száz főnyi választója ma este tartott értekezletén Németh Károly dr. ügyvéd, takarékpénztári ügyészt, jelölte képviselőjének pártonkivüli programmal. A válság. — Saját tudósítónktól. — Andrássy Gyula gróf most már hajlandó arra, hogy kormányt alakítson. Többé nem igyekszik kivonni magát a reáhárult köteles­ségek alól és immár nem vonakodik attól, hogy élére álljon egy koalíc­iós kabinetnek. A programra azonban már nem a régi, hanem — mint félhivatalosan mondják — új alapon nyugszik. Ennek az új alapnak neve­zett kibontakozási módnak pedig, a­mennyire a kiszivárgott hírekből meg lehet állapítani, az volna a lényege, hogy a katonai kérdések elintézését két esztendőre elodázzák, vagyis ezeket a vitás kérdéseket egyelőre kihagyják az új kormány és az új országgyűlés munka­­programmjából. A vezényleti nyelv kérdéséről e két esztendő során nem esnék szó. Ennek fejé­ben a hadügyi kormány két esztendőre lemond az újonczlétszám felemeléséről és a delegá­­c­ióktól már megszavazott 450 millió koronás hitel igénybevételéről. Az ellenzéktől csak azt követelik, hogy szavazza meg a rendes had­ügyi költségvetést, valamint azt a hetvenhat millió koronát, melyet a hadügyi kormány a rendkívüli hitel jóváhagyásának reményében már kiadott vagy megrendelésekkel lekötött, továbbá adja meg az eddigi újonczjutalékot. Lényegben ez volna az új alap. Az új miniszterelnökjelölt tehát már megvolna, az új alap is, még csak a többség nincsen meg. Egyelőre ugyanis még kétséges, vájjon a szö­vetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága, mely holnap délelőtt ül össze, elfogadja-e ezt a két esztendőre szóló békét és Andrássy Gyula grófnak az uj alapon nyugvó kabinetjét és hajlandó-e támogatni? A mai nap külsőségei kevésbé zajosak, mint tegnap. Tisza István gróf miniszter­­elnök, Pitreich hadügyminiszter és Monte­­cuccoli altengernagy kihallgatáson volt ő fel­ségénél. Pitreich ma — csakhogy most már egymaga — folytatta Lukács László pénz­ügyminiszterrel való tanácskozását, melyek főképpen a 450 milliós hadügyi hitelre vonat­koznak. Pitreich ezután Bécsbe utazott, a­hon­nan azonban, mihelyt a tárgyalások folytatására szükséges néhány fontos adatot beszerzett, visszatér Budapestre. Montecuccoli altenger­nagy és a hadügyminisztériumnak tegnap ide­érkezett tisztviselői szintén elhagyták a ma­gyar fővárost. A király, a­ki szombaton Bécsbe szándé­kozott visszatérni, eddig még nem intézkedett elutazása iránt. A mai nap eseményeit következő tudósí­tásaink foglalják össze: (Kihallgatások, tárgyalások.) Délelőtt kilencz órakor Pitreich hadügy­miniszter és vele együtt Montecuccoli altenger­

Next