Az Ujság, 1905. április/1 (3. évfolyam, 93-107. szám)
1905-04-01 / 93. szám
o zása most sokkal több pozitív kárral, mint a siker chance-aival jár. Azt is elismerjük, hogy a mai gazdasági helyzet mellett a katonai terhek elhalasztása bizonyos érték a nemzetnek, mely bőven kárpótolja a magyar vezénynyelv forszírozásával járó károkért. És helyesnek valljuk Andrássy Gyula gróf elhatározását is, hogy engedvén a koaliczió a 48-ból, mint hatvanhetes politikus mégis az élükre áll. Munkaerejét, hivatottságát szívesen látjuk a pozitív munka terén és várjuk itt is azokat az eredményeket, miket a kritika és a megakasztás terén oly tündöklően elért. Szóval, a választások természetes konzekvenciáit most kezdik levonni: a koalíció kormányoz, a szabadelvű párt ellenzékbe megy, ezentúl majd alkotmányos és parlamentáris alapon megindulhat, azaz változott pozícióban folytatódhatik az eddigi politikai harct, melyből vagy a koalíciónak, vagy az ellenzéki szabadelvűpártnak lesz kára, az országnak azonban kell, hogy csak haszon jusson. Az új alaphoz, melyen a megegyezés létrejöhet, nincs szavunk, mert most az alkotmányos rend helyreállása a fődolog, melynek minden akadályát magunk is készséggel segítünk elhárítani. Ha a korona, mint a hadsereg felségjogokkal felruházott legfőbb intézője, módot talál a katonai kiadások nélkülözésére s ha a koalíczió vállalja a felelősséget, hogy az együttes védelmi erőt meghatározott időre hijján hagyja amaz erőknek, melyekre a magunk meggyőződése szerint szükség van, akkor természetesen senkinek másnak ez ellen kifogása nem lehet, míg pozitív károkra nem tud rámutatni, melyek ebből nem az ügyek természetéből, hanem politikai okokból folyó elhatározásból származhatnak. Ami pedig a szabadelvűpártot illeti, semmi ok sem forog fenn arra, hogy olyan megoldást akadályozzon, mely szinte végszóra Tisza István tegnapelőtti, a koalícióhoz intézett felszólítására következett be. A szabadelvűpártnak is hazafias kötelességéül kell ismernie, hogy lábhoz tett fegyverrel engedje megalakulni a koalícziós kormányt, mert lelketlenség és könnyelműség másokat olyan feladat megoldásában akadályozni, melyet helyette magunk nem végezhetünk. S remélnünk kell, hogy a koalíczió tagjai is lesznek vezetőikkel szemben legalább is annyira lojálisak, mint mi, az ellenfél és nem nyargalnak továbbra is az intranzigens elv vesszőparipáján. Ezzel azután meg van adva a mód, hogy Magyarországon rendezett állapotok következzenek be. A rendezett állapotok mellett azután megindulhat a munka és meg fog indulni a politikai harcz is. Számon tartunk minden jót, melyet a koaliczió a nemzetnek ígért és irgalmatlanul ki fogjuk belőle vasalni. S a koaliczió sem tehet egyebet, mint hogy azután szívósan ragaszkodik ígéreteihez, ahogy eddigi ragaszkodott követeléseihez. egérszaga van. Holnap reggel okvetetlenül megölöm, mégpedig 8 óra 20 perczkor, amikor hivatalba indulok. Csak el ne felejtsem. Talán jó lesz, ha csomót kötök a kendőmre. (Megteszi.) Már az igaz, hogy nevetséges alak vagyok. Tegyük föl például, hogy most gyerek is van a háznál. .. mert volna, az egészen bizonyos. Oh, de mennyire volna! Nem is egy, hanem kettő, három . . . négy is volna. Most ezek a gyerekek itt ólálkodnának körülöttem. És akkor is dohos volna a maccaroni ... de nem! Akkor nem volna dohos. Sőt egyáltalán nem is volna. Az én Katikám, vagy mondjuk Mártám már régen tudná, hogy én a galuskát szeretem jobban. És akkor galuska volna, mégpedig olyan, amelyik egy kicsit, de nagyon kicsit meg is van pörkölve. Azonban mondjuk, hogy mégis maccarom volna és az dohos volna. Ilyesmi a legjobb családokban is elő szokott fordulni néha. Az én Katikám, vagy mondjuk Mártám erről végre sem tehetne, oh a szegény, az édes, a jó! Hanem azért most mégis becsapnám. Sohasem tudná meg, hogy nekem az ő maccaronija nem tetszett. Nem szólnék semmit, hanem a gyerekeknek szólnék így: — Gyerekek! Ki szereti a maccaronit ? Egyszerre három vékony hang is visítana: »Apa én, apa én!« Akkor odaadnám nekik mind, de úgy, hogy fölülről ereszteném le a torkukba. Gyereknek úgyis mindegy .. . Vagy előbb sípolnék nekik a maccaronival. Mert azzal sípolni is lehet, ha az ember belefuj, igy ni! (Ő nagysága az osztálytanácsos úr belefut egy hosszú szál maccaroniba és az trombitaszerü hangot ad.) Hopp, mi volt ez ? Én vén szamár, maccaronival sípolok, mint valami kis gyerek. Szégyelje magát m. kir. osztálytanácsos úr! (Elgondolkozik.) Persze, persze! Éppen úgy jártam, mint az a balga német, aki, mikor Magyarországban az első fej káposztát meglátta, elkezdte a leveleket leszedni róla, hogy megtalálja benne a káposztát. Addig-addig, amíg csak a torzsája maradt a kezében. Az első levelet... hogy is hívták ? Igaz, Mariska volt. A számtanácsos leánya. Ezt azért nem vettem el, mert nagyon szép volt. Féltem, hogy megcsal. A második levélnek, erre is jól emlékszem, Adél volt a neve. Bankár leánya. Selyemruha, gyémánt-boutonok, estélyek. Oh én oktalan állat, ezt meg azért nem vettem el, mert nagyon gazdag volt. Féltem tőle. Pedig ebből a betegségből már ugyancsak kigyógyultak azóta. A harmadiknak Éva, vagyis Evelin volt a neve. Gyöngéllettem magamhoz. * Negyedik . . . no, annak már a nevét se tudom, hogy drabális. Ezt meg azért nem mert hogy megver. Mindig ha lógattam, míg, ihol, is hajjal, család nélkül. (1 tükör elé megy.) De végre is hol áll a’ nélkül haljak meg és vagy konok osztozkodjanak. A a kincstár örökölje utánanem, csak azt is hölgy volt, venni. Éeltem, n és addig vágyók, szürkülő an föláll és az, hogy családon kapzsira,dijamat pedig meg életfogytig tartó rágós marhapecsenyékre legyek elitélve, dohos maccaronival. (A haját nézegeti.) Egy kicsit szürkül, az igaz, de vagyok, aki vagyok. (A jobb kezével megforgat egy széket a levegőben.) Megy. Akár mint 25 éves koromban. Azután meg az asszonynak sem kell éppen 16 esztendősnek lennie. Csak asszony legyen. És tudjon főzni, mosolyogni, fecsegni és .. . os ebben bizonyos vagyok! Még egészen bizonyos vagyok. Azonban nincs több veszteni való idő. Holnap megkezdem az asszonykeresést. Mégpedig mindjárt délután. (Mosolyog.) Csak el ne felejtsem megint. .. De nini, a második étel meg a gyümölcs még az asztalon van. (Újra leül.) Lássuk csak. (A fölfedett edényből pompás rumos illat árad ki és betölti lassan a szobát. Egy jól sikerült pudding körvonalait lehet látni. Az osztálytanácsos úr beleszagol.) Ah! Micsoda illat. Az Olympuson sem fürödtek különb illatban az istenek. No, az már igaz, hogy az a gazember szakács a puddinghoz ért. Nem hiába hogy Angliából hozatta a vendéglős. (Újra beleszagol.) Micsoda illat! Egészen elkábulok tőle. Ne nézzük. (Megizleli a puddingot.) Aááh! Ez már teszi. Olyan szelíd, mint a tavaszi levegő és olyan omlós, mint az isteni Karina hajfürtjei voltak ... az igaz, hogy az se ma volt már. Hol énekelhet most ez a szegény teremtés ? Ha nem a pudding, az pompás. (Mohón eszik.) Milyen harmóniája az ízeknek. Finom mandula-illat, vegyítve a malaga-szőlő diszkrét szagával. Halvány vaniliamotívumok, mintha hárfaszó vegyülne a prim- AZ ÚJSÁG Szombat, április 1. BELFÖLD. = Minisztertanács. Ma délután 6 órakor minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. = A győri választás. Győrből jelentik, hogy Győr város több száz főnyi választója ma este tartott értekezletén Németh Károly dr. ügyvéd, takarékpénztári ügyészt, jelölte képviselőjének pártonkivüli programmal. A válság. — Saját tudósítónktól. — Andrássy Gyula gróf most már hajlandó arra, hogy kormányt alakítson. Többé nem igyekszik kivonni magát a reáhárult kötelességek alól és immár nem vonakodik attól, hogy élére álljon egy koalíciós kabinetnek. A programra azonban már nem a régi, hanem — mint félhivatalosan mondják — új alapon nyugszik. Ennek az új alapnak nevezett kibontakozási módnak pedig, amennyire a kiszivárgott hírekből meg lehet állapítani, az volna a lényege, hogy a katonai kérdések elintézését két esztendőre elodázzák, vagyis ezeket a vitás kérdéseket egyelőre kihagyják az új kormány és az új országgyűlés munkaprogrammjából. A vezényleti nyelv kérdéséről e két esztendő során nem esnék szó. Ennek fejében a hadügyi kormány két esztendőre lemond az újonczlétszám felemeléséről és a delegációktól már megszavazott 450 millió koronás hitel igénybevételéről. Az ellenzéktől csak azt követelik, hogy szavazza meg a rendes hadügyi költségvetést, valamint azt a hetvenhat millió koronát, melyet a hadügyi kormány a rendkívüli hitel jóváhagyásának reményében már kiadott vagy megrendelésekkel lekötött, továbbá adja meg az eddigi újonczjutalékot. Lényegben ez volna az új alap. Az új miniszterelnökjelölt tehát már megvolna, az új alap is, még csak a többség nincsen meg. Egyelőre ugyanis még kétséges, vájjon a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága, mely holnap délelőtt ül össze, elfogadja-e ezt a két esztendőre szóló békét és Andrássy Gyula grófnak az uj alapon nyugvó kabinetjét és hajlandó-e támogatni? A mai nap külsőségei kevésbé zajosak, mint tegnap. Tisza István gróf miniszterelnök, Pitreich hadügyminiszter és Montecuccoli altengernagy kihallgatáson volt ő felségénél. Pitreich ma — csakhogy most már egymaga — folytatta Lukács László pénzügyminiszterrel való tanácskozását, melyek főképpen a 450 milliós hadügyi hitelre vonatkoznak. Pitreich ezután Bécsbe utazott, ahonnan azonban, mihelyt a tárgyalások folytatására szükséges néhány fontos adatot beszerzett, visszatér Budapestre. Montecuccoli altengernagy és a hadügyminisztériumnak tegnap ideérkezett tisztviselői szintén elhagyták a magyar fővárost. A király, aki szombaton Bécsbe szándékozott visszatérni, eddig még nem intézkedett elutazása iránt. A mai nap eseményeit következő tudósításaink foglalják össze: (Kihallgatások, tárgyalások.) Délelőtt kilencz órakor Pitreich hadügyminiszter és vele együtt Montecuccoli altenger