Az Ujság, 1905. május/2 (3. évfolyam, 136-151. szám)
1905-05-17 / 137. szám
a Az automobil őse. A budapesti évad most érte el tetőpontját. Néha, minden héten egyszer legalább, mikor valami kisebb-nagyobb tengeri kirándulásról megjőve, kikötök Fiuméban vagy Czirkveniczán, az én kezembe is kerül újság. Ilyenkor megnézem a kalendáriumot is: Május 14. Ló- és lóverseny, galamblövészet, automobil-kiállítás. Ezeket böngésztem ki most vasárnap, hogy a szép, tekintélyes Therapia olvasószalonjába telepedtem. Régi holmikat kutatgatva, ezekről a dolgokra jutottak eszembe némi ócska dolgok. Régi lóversenyek, ezekről már tavaly beszéltem e helyen, régi, híres jövőkről kevésbé; azt meg, hogy az automobilnak is lett volna őse, nem is igen sokan tudják talán. Nagyon exkluzív még ez a vehikulum nálunk. Pedig voltaképpen ez közelíti meg legjobban őseinknek uras, kényelmes utazását. Nem kell fülledt kupéban, hatodmagunkkal ülni. Néha olyan emberekkel is, akiket jobban szeretnénk a Szaharában tudni, mint vis-á-vis látni a Pullmann-kocsiban. Aztán, ahol megtetszik valami szép vidék, a régi, »Megállj Jancsi« rendszer szerint, lehet pihenőt tartani. Előkerülhet a szeredás — akartam mondani, a finom falatokkal megrakott, elegáns étkezőkosár, gyümölcs, valódi havannah. — Még fekete kávét is főzhet a non plus ultrán a chauffeur, avagy valamelyik velünk automobilozó szép asszony. Tavaly Olaszországban láttam ilyen ideális utazást. Herczeg Colonna utazott így Rómából Riminibe, az Adria e kies pontjára. És hogy száguld ez hunczui masina. Szinte elképzelhetetlen. Az utolsóelőtti választásokon már kortes-czélokra is bevált. Andrássy Géza grófnak egyik főkortese, Komoróczy rozsnyói professzor, a jeles néprajzi iró járta be automobilon a kerületet, s már az ördöngös masinával is imponált a felsőgömöri tótoknak. Ami a ló-sportot illeti, az inkább csak az utolsó években lendült neki. Galambot lőttek hajdan. Ezt a puha, édes állatot kimélték eleinte. Hogyne. Hiszen a magyar »galambom«-nak mondja azt,, akit szeret, galambok húzzák a harangot a nótában is, ha egy szép leányt temetnek, s ugyancsak »jer az ölembe tubiczám«-mal aposztrofálja kedvesét népdalunkban a legény. Ezt a barbár sportot külföldről importálták. Nagyon divatos Olaszországban, s emlékszem, néhány év előtt a velenczei Lido n fürdőzve, mindig bementem délután a városba, ha a tire au pigeons kezdődött. Azonban híres lövőink nekünk is voltak. A budai lövölde egyike a legrégebbiknek hazánkban. Valamikor, még a tizennyolcadik század végén, Ferencz császár is megtisztelte látogatásával, s czentrumot lőtt. József nádor és fia, a daliás István királyi herczeg, mindig fölkeresték a budai lövöldét. Utóbbi rendesen elment a »polgári lövészek« báljára is, s rendre tánczoltatta a lányokat, asszonyokat. Legutóbb az ifjú József Ágost királyi herczeg nejével kereste föl az egyesületet. Nemcsak a királyi herczeg talált több czentrumot, de a fenséges asszony is, a ki tudvalevőleg vadászatokra is el szokta kisérni férjét s igen ügyesen kezeli a vadászfegyvert. Nagyváradom, a Rhédey-kertben álló lövölde is régi. Sok jeles czéllövője volt a körösparti metropolisnak. Érdekesek ott azok a tréfás, bohó aláírásokkal, versekkel ellátott képek, amelyeket6, legtöbb czentrumot találók ajándékoztak az egyesületnek. Híres lövők voltak a régi Magyarországon Teleki László, Komáromy György, az én anyai nagyatyám is. Utóbbi kettő lefekvés után a gyertya lángját is rendesen pisztolylyal oltotta el. Ottományban, Komáromy György egyik birtokán, a divatos szórakozások közé tartott régi garasokat (susztertallér) kilőni czigányoknak hüvelykes mutatóujja közül. Az új Magyarország egyik legjobb lövője a mint kardvívó is jeles Vidats János volt. Elek Gusztáv ezredest mint czéllövőt meg alig érte valaki utól. A czélbalövésen kívül a tizennyolczadik században egyik legdivatosabb sportnak tartatott a kengyelfutók mérkőzése. Kivált Bécsben kedvelték ezt nagyon. Czifra, strucztollas kalapokban, gazdagon díszített ruhában jártak ezek, s a versenyeken, akár most a lovak, gazdáik színeit viselték. Divat volt fogadni is egyiknek, vagy másiknak a győzelmében. Híres kengyelfutókat tartott egyik Pálffy. Ennek a futói rendesen győztek a Práterben rendezett versenyekben. Az automobil ősapjának a vitorlás kocsit mondhatjuk.SiElső nyomait már a tizenharmadik században találjuk. Ezerhatszáz táján a hollandus krónikákban is olvasunk ilyen szerkezetű kocsikról. Feljegyzik róluk, hogy »sokkalta sebesebben halad, mint a lovak által vont jármű«. Egy ilyen vitorlás kocsi az időtájt Scheveningtől Pettenig ment s óránként 38,8 kilométer sebességgel haladt. Német archívumokban találkozunk Hautsch János órás nevével. Az első motorkocsit ő készítette. Valóságos kocsiszörny volt ez az alkotmány s kuriózumképpen Károly Gusztáv trónörökös szerezte meg. Akkori időben óriási árat, ötszáz Reichsthalert adott érette. Az automobil-ősanyát ékesen állította ki feltalálója. Egy sárkány s több angyal képezte díszét. Mikor indulni kellett, az angyalok megfújtak valami kürtöket s kürtszó mellett robogott tova a csodakocsi. Ez a motorkocsi szülte — később, a harminczéves háború lezajlása után — a rokkantak kocsiját. Azt az apró, egy személyire való járóművet, amelyet személyesen hajtott a béna harczos. Egyik angol hírlap 1711-ben már hosszabban emlékezik »egy különös és nagy figyelmetességet érdemlő mechanikus szerkezettel járó kocsiról.« Egyben ajánlja is »minden sánta, avagy gyalogjárni nem szerető úriembernek.« Azt is említi: »a kocsi óránként hét-nyolcz mértföldet is megtesz. A haladás lassan, de fokozatosan tart. Már a tizennyolczadik század derekán meglehetősen tökéletes gőzgépek készülnek. 1770-ben Cugnot készítette az első, rendes gőzkocsit, de messzi idő kellett, míg létesült az első valódi, jobb szerkezetű automobil. 1800-ban Trevithic nevezetű angol föltaláló dicsekedhetett ezzel a vivmánynyal. Blenkinskop — 1812-ben — újra tökéletesítette s ezt fogaskerekű rendszerre is alkalmazta. 1824-ben már elkészült az első automobil-karrikatúra is, 1831-ben pedig megkezdték az automobil-postajáratot Angliában. Chelentenham és Cleucaster közt Sir Charles Dance létesítette ezt s naponta háromszor közlekedett. Nagyon görbe szemmel nézte azonban a nép. Mindenképpen rongálta s az »ördög szekerének« útjába köveket, szálfákat hengeritett. Éppen úgy, mint a hajók és vasutaknak, az automobilnak is megvolt az első katasztrófája. 1840-et írtak Krisztus után, amikor ez bekövetkezett. A kazánrobbanás ekkor több utasnak halálát okozta. Bill-t adott ki most már az angol legislature, s pangásnak indult a szigetország automobil-ipara. Botz és Bollée Francziaországban tökéletesítették aztán ezt a járművet s utóbbi egyszer Párisból egészen Bécsig kocsikázott »furcsa, soha nem látott szekerével, melyre nagyot bámultak a bécsi frakkerosok.« Benz, a múlt század nyolczvanas éveiben, Németországban építi az első automobilt, de még mindig Francziaország vezet, ahol 1895-ben, Pária és Bordeaux közt, az első automobil-versenyt is megtartják. A versenyek aztán gyors egymásutánban követik egymást. Egyre tökéletesbedett a »huszadik század szekere«, a már 1900-ban, a páris-berlini automobilversenyen óránként hetven kilométernyire sebességet értek el. Maholnap bealkonyodik a lónak. Lassanként elfogynak a kocsik is. Automobilozni fog az egész világ. Ezé a járműé a jövő. Automobilon vágtatnak majd ki gavalléraink a versenytérre, automobilozni fognak szépséges magyar asszonyaink. Automobil viszi majd őket a májusi borkóstolásra is — a Margitsziget hallgató lombjai alá. D’Artagnan. AZ ÚJSÁG Szerda, május 17. INNEN-ONNAN* A Csokonai Vitéz Mihály utolsó levele a Fjfehérvárról Írja tudósítónk: Csokonai Vitézhály halálának századik évfordulóját most huszadikán országos irodalmi ünneppel fogja megülni Debreczen városa. Ebből az alkalomból a szerencsétlen sorsú költő életrajzának megírását is elhatározták, melynek megírásához igen érdekes és becses adatot őriz a fejérmegyei és Székesfehérvár városi régiségtára egy levél alakjában. A levelet Csokonai Vitéz Mihály súlyos betegen 1804 deczember 4-én, tehát halála előtt mindössze másfél hónappal irta Debreczenben egyik jó barátjához, Obernyik Józsefhez, a ki akkor Derecskén rektor volt. Az érdekes levél még a hetvenes években került az Obernyik-család utján a régiségtárba. Obernyik József halála után ugyanis a levél utódaira maradt s igy került Obernyik László, majd utána Obernyik Eduard református lelkészekhez, akik a fejérmegyei Sukorón laktak. Az Obernyik-család mindenkor kegyelettel őrizte a költő utolsó levelét s minden bizonynyal ők adták át a levelet megőrzés végett a megyei irattárba. Csokonai levele szóról-szóra igy hangzik: Elector Obernyik Jósef urnak tisztelettel Deretsken. Debreczen, Dec. 4. d. 1804. Köszönöm, Édes Barátom, hogy rólam olyan részvétellel emlékezik. — Igen is, én még most is beteg vagyok, és annyi s oly sok rendbeli orvosságokhoz képest szólván, talán úgy mondhatom hogy éppen semmit sem javultam. Két hónapja már, miótta mind az orvosságokba mind az élés módjába a legszorosabb rendet tartom és követem. Nincs mi látatja! Igaz, hogy itt a Metszők Quartélyán sokat, amit kellene, nem cselekedhetni, alkalmatlanság is van ollyan, ami efféle nyavalyában bajt és hátramaradást okoz. Legfőbb 63 minden külső belső szereknél használatosabb volna a hátgerincznek végig való dörgölése, de azt magamnak lehetetlen megcsinálni, mással pedig nincs kivel tétetni. Ez után való Dietaticum a Nyugodalom volna vagyis a Csendesség: már itt ebben nincs módom, otthona pedig még úgy sem. Ez okáért bátorkodom megkérni az Urat, ne sajnáljon egy vagy két hétre nekem qvartélyt adni magánál, még addig megpróbálom az orvosi tudomány erejét, mindent amit elember pontig végbe viszek, és ha akkor sem érzem osztán semmi foganatját, életem a nyakába vetem a gyepfüt, s elkészülve ütközöm bele akármibe, míg belőlem a kevés életerő ki nem fogyatkozik. Mivel pedig a téli hidegbe való utazás éppen declaratus ellensége az én nyavalyámnak, kétképpen kívánnám, annak mérgétől magamat védelmezni. 1. Egy fedeles tiétát, vagy ha az nem volna, egy jó ernyős szekeret, óhajtanám, ha azéár értem beküldene. Csak ennyit kérek, és az Úr többet ne csináljon — szokás szerint. Én a Deretskei kocsisnak örömest megfizetek. Az ülésnek jónak kellene lenni sőt betegnek valónak. 2. Úgy csináltam ki a Mars utat, hogy mivel a reggeli idő nagyon hideg és ködös, innen 10 órakor indulnánk ki, és 12-re Pertsre érnénk, a hová már egy kis betegnek való Leves eránt Nótárius Uramékhoz ma előre írtam is. Ott is 1 2 óráig nyugodván még Nap fenn létével Deretekére bejuthatnék . Ez az én kéntelen kelletlen Plánumom, Édes Barátom, melynek végrehajtását tsak az Ur által és az Urnál reménylhetvén, bocsásson meg.