Az Ujság, 1905. június/2 (3. évfolyam, 166-180. szám)

1905-06-18 / 168. szám

38 újságot, elveszi tőlük az érte járó pénzt és egyre fogyó újságcsomójával fáradhatlanul szalad tovább. Ezredes Palkó megértette, hogy ez a gém­­lábú ember osztja ki az ujságáruló gyermekeknek az újságot s arra gondolt, hogyha utána szaladna, talán megtalálná Őrmester Gyurkát, a­ki biztosan vár rá valahol. De azután látta, hogy több ilyen újságosztogató szalad szanaszét az utczán és le­mondott a reményről, hogy ilyen módon akadjon Gyurkára. Legjobban szeretett volna már odahaza lenni és megrettenve nézett körül, hogy kit szó­lítson meg. Az emberek azonban nem valami barátságosan néztek rá. Végre mégis megemberelte magát és megszólított valakit: — Bécsi kérem, merre van a Sándor­ utcza ? A megszólított végigütött rajta az esernyő­jével és rámordult: — Nézd csak a csavargót. Talán lopni sze­retnél tőlem ? És mogorván ment tovább. Rájött Palkó, hogy ebben a ruhában senki sem áll vele szóba. Belátta, hogy legjobb lesz, ha a kezében szorongatott újságokat eladogatja s a kapott pénzért majd hazavezeti valami hordát. Két percz múlva már olyan vigan árulta az újsá­got, mintha egész életében egyebet sem tanult volna. Ment is valahogy a mesterség s már alig volt hat újság a kezében, a mikor az eső csepe­­regni kezdett és ujságrikkancs társainak példájára egy kapumélyedésbe állt be. Onnan kinálgatta nagy elkeseredetten az újságot. Egyszer csak az utcza közepéről, megunva az eső verését, megindult egy rendőr is és épp a felé a kapu felé, a­hol a mi kis kalandos barátunk állott. A rendőr rosszkedvű volt. Talán az eső miatt. Rámordult Palkóra: — Van-e engedélyed? — Miféle engedély? — szepegett Palkó. — Újságáruló engedély — dörmögte a rendőr. Palkó szorongva nézett a rendőr kardjára, a­mely fényesen villogott elő a lucskos köpö­nyeg alól. Jaj, ha kihúzná? Talán még a fejét is le­vágja vele ez a haragos ember. Alig tudott felelni. Sírástól fuldoklott a hangja: — Nem tudom, mi az? — Nem ? — kérdezte a rendőr. —• Neeem ? No majd megtanítalak rá. És nagyobb nyomaték kedvéért karon ra­gadta és czipelni kezdte. — Hazavisz a bácsi ? — kérdezte remény­kedve Palkó. — Aztán hol lakói? — A Sándor­ utcza 27. szám alatt. — Minek hívnak? — Kosa Palkó vagyok. — Mi az apád? — Ezredes. A rendőr eleresztette a gyereket és végig­mustrálta rongyos ruháit. Azután újra megfogta a karját és fejcsóválva mondta: — Ilyen csöpp és máris hogy hazudik, a kölyök. No ez is akasztófán végzi. No gyere csak ezredes urfi, majd megtanítunk katonaregulára. Elvitte a kapitányságra, belóditotta egy sötét börtönbe sok csirkefogó közé. Szegény Ezredes Palkó azt hitte, hogy a szíve hasad meg, mikor becsapódott mögötte az ajtó. Sötétben maradt a sok csavargó közt. — Ötödik történet. —• Palkó barátunk a sötét dutyiban egy sarokba húzta meg magát. Könyeit, a­melyek kövér cseppek­ben potyog­tak szeméből, sűrűn fakasztotta, egész patakokban ontotta a félelem. Szorongva gondolt szomorú­­állapotára és visszavágyott a nyugodalmas, kényelmes otthonba, a­melyet könnyelmű módon hagyott el, hogy vi­lágot próbáljon. Egy darabig még szepegett és kövér arczocs­­kájára szivárgó kenyeit ruhája ujjával szárítgatta föl. Azután fülelni kezdett a sötétben, mint a tapsifüles, ha vadászt orront a bokorban. A sötét dutyiban nesz hallatszott itt is amott is. Az egyik sarokból két reszelős hang suttogása hallatszott feléje. Magyarul beszéltek, de olyan szavakat használva, a­melyeket Palkó barátunk sohase hallott. Az idegen, különös szavak összeszorítot­­ták szivét. — Istenem — gondolta — ezek biztosan haramiák, a­kik rablónyelven beszélgetnek. A deszkapriccs szélén ült Ezredes Palkó s a­mikor kissé nekibátorodott a szokatlan, rémes környezetben, tapogatózni kezdett. Keze egy rongyokba csavart lábra tévedt. A rongyokba csavart láb gazdája, a­mint testén érezte a gyerek tapogató kezét, nagyot rúgott vaktában és Palkó, bár kezét hirtelen visszakapta, szédülve bukott le a priccsről. A földön fetrengett már, a­mikor a rongyokba csavart láb gazdája borízű hangon kurjantott rá: — Hé, csirkefogó, talán lopni akarsz tőlem? A sötétben lappangó tolvaj társaság nagyot röhögött a rongyos láb gazdájának szaván és ettől a durva nevetéstől úgy megdöbbent Ezredes Palkó, hogy remegni kezdett, mint az ezüst nyárfa min­dig fázó, didergő levele és mukkanni sem mert volna egy világért sem. Fel sem mert kelni a földről. Ott maradt összehúzódva, maga alá vont lábakkal, hogy men­nél jobban eltűnjön ebben a neki oly félelmes világban. Reszkető kezeit összekulcsolta és imádkozni kezdett. Szédülő, fájó fejében mintha tűzkarikák keringtek volna és szája hangtalanul motyogta az estéli imádságot. Az jutott eszébe: Szememre száll az álom, Meg van vetve én kis ágyam... És szempilláiról lassan görögve megindult két nehéz, keserű könycsepp. — Ők csak megszabadulnék innen, én isten­kém, csak megszabadulnék innen. Mit szól majd Borcsa néni, ha estére sem kerülök haza? És jaj, ha a mama haza talál jönni és nem talál otthon. Meghasad a szíve. Kínzó gondolatok keringtek fejében és maga sem tudta már, mennyi idő telhetett el azóta, hogy fogságba vitték. Úgy érezte, hogy esztendők teltek el, mert a perez gyorsan fut, mint az őzike a zöld erdőben, ha az isten szabad ege alatt va­gyunk, de a börtönben, mintha ólompapucs lenne a lábán, olyan lassan czammog. Ott ült Ezredes Palkó a börtön piszkos pado­zatán, ott ült talán már órák óta, a­mikor valami csöndes neszt hallott maga felé közeledni a sötét­ben. Rémülten húzódott a sarokba. Azt hitte, hogy a börtönök iszonyú lakója, valami undok patkány közeledik feléje. De a következő percz­­ben egy meleg, apró kéz tapogatott az arczába és egy csöndes, szelíd hang suttogott közvetlenül mellette: — Pszt. Ki ki vagy, testvér? Ezredes Palkó fülébe ismerősen csendült a kérdés és szintúgy halkan súgta vissza: — Te ki vagy ? Őrmester Gyurka vagy, ugy­e ? — Az. Te talán a sötétben is látsz? — Nem, de megismertem a hangodat. Én Ezredes Palkó vagyok. Őrmester Gyurka csodálkozva kérdezte: — Csakugyan az vagy? A hangod olyan. De hogy kerülne Ezredes Palkó ide ? Ezredes Palkó elmondta az ő furcsa tör­ténetét és aztán megkérdezte Gyurkát: — De te, te hogyan kerülsz ide? — Éppen úgy, Palkó, mint te. Én is lapot árultam, hisz tudod, hogy ebből élünk. A kis öcsémnek nem adtak engedélyt, hát odaadtam neki az enyémet. Én persze engedély nélkül maradtam és elcsípett a rendőr. — Mi lesz velünk ? — Majd csak,­ megsegít az Isten, — felelte Gyurka — várjunk­ türelemmel. — Ne morogjatok! — förmedt a két suttogó gyermekre a rongyos láb gazdája. — Még aludni­ se hagyják az embert. Rögtön közétek csapok! A két fogolypajtás elhallgatott a durva szóra. AZ Ú­JSÁG Vasárnap,, jtmtor­l&! Gyémántok. Süt a nap és mégis hull a permeteg, Siessetek gyorsan ide gyermekek! Ilyen szépet soha senki nem látott: Szórják a kis angyalok a gyémántot. Sohse volt még ily csuda a világon: Gyémánt ragyog fűszálon meg virágon. Rózsakehely gyémántokkal van tele, Csillog-villog jázminbokor levele; A szegfűnek gyémántosan nincs párja, Csillog-ragyog a százszorszép pártája; A violán gyémántgyöngyös nyakkötő, Csipkerózsán gyémántos kis főkötő, Az árvácska mesebeli királylány, Gyémántjain megtörik a szivárvány, Áll sarkanytyuvirág-lovag eléje, Gyémántpitykés az aranyos mentése. Annyi gyémánt a világon sem lehet, Liliomszál alig bírja a terhet. Gyémántcsattos Boglyas Kata ködmöne. Gyémántharmat a virágok öröme. Teleszórtak az angyalok Minden szirmot, levelet, — Hej! — az égben gyémántharmat Hány millió csöpp lehet?! K. Mihályné: Megfejtések és rejtvények.­ Az Újság 1905 junius 11-iki számában közölt rejtvények megfejtése: I. Meh­ádia, II. Debreczen, III. Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferencz, Arany János, Eötvös József, Petőfi Sándor, Gyulai Pál,­­ Andrássy Gyula, Jókai Mór, Báthori Gábor, Kossuth Lajos. A rejtvényeket egészen vagy részben helyesen fejtették meg: Albrecht Dániel, Abeles Gyuri, Bokor Vilikó, Bráver Kornélia és Margit, Benedek Ilona, Bucur Lavinia, Buben Miklós, Boross László, Bródy József, Balkányi Andor, Boschán Adél, Bernáth Ernő,­ Biró Margit, Blau Miklós, Jolánka és Juliska, Blau Vilma, Brandner Andor, Bősz Hedvig, Boros Lajos és Miklós, Babay Géza és Tibor, Bamberger László,­­Brukner Endre és Eiczke, Burger Gyuri és Klári, Bla­­j­zsek Teruska, Blumberger Etus, Blumberger Mimi,­ Baumgarten Aurelia, Balás Ivi és Dóra, Bakonyi Ellus,­­ Bagyinka Ilonka, Buzsik Van­ka, Balog Medike,­ Pirike és Bözsike, Bernády Margit, Csillag Marosa,­­ Csaba Erzsike, Ilonka, Mariska és Gyuluska, Cser­­j­nyánszky Juczó és Adrén, Christe Károly, Csillag, Gábor, Czirjék Eözsike, ifj. Dános Miklós, .* Dánok Elza és Magda, Deiszinger János, Darányi Liczike és Pistike, Dezseőffy Ilona, Margitka és Esztike,­­ Deimel Ilona, Deutsch Renée, Deutschländer Dezsői és Alfréd, Dömötör Malvin, Deutsch József és­ László, Eichenwald Margitka és László, Fizélyi Hugó és Lili, Fekete Mihály, Fischhof Géza és Sárika,­ Fekete Sándor és Berta, Fröhlich Ferencz és Péter,­­ Farkas Iluska, Freund Laura, Füsti Molnár Macza és I Kató, Farkas Katicza, Friedländer Teréz, Forster Ila,­­ Förstner Gyula és Jancsi, Feigl Irén, Gizi és Dini,­ Gálffi Gábor, Gombos Palika és Róbert, Gang Ilonka és Rózsika, Grünbaum Józsi és Gizi, Greiner Andor,­­ Goldschmied Ottó és Pali, Gaszner Sándor, Göllner­­ Mariska, Grosz Emma, Geley József, Hlatky Magdus­­ és Bandi, Heytzka Pál, Stefi, József és Gyuri, Hel­­­­ler Józsi és Jenő, Hankiss János, Huszka János,­­ Heltai Erzsike, Halács Guszti, Erzsi és Hedvig,­­ Horvát József és Sári, Hirn Klárika, N­usz Li-­­like, Humáyer Mariska, Hillier Sarolta, Hann­­ Böske, Heisler Amália, Holczer Olga, Horváths Miklós,­­ Igó Elek­ és Aladár, Juscsák Magda, Kohn Lenke,­­ Králik Gizike, Korb Lily, Krausz Pisti, Kolben József,­­ Kövér Ella és Ernő, Kecskeméti Andor, Kárpáti­­ testvérek, Klein Ilonka, Klenk Hana, Kaszás Ernő­ és Rózsi, Kerékgyártó Eugénia,, Enimal és riiGránt,! !

Next