Az Ujság, 1905. július/2 (3. évfolyam, 196-210. szám)

1905-07-16 / 196. szám

Vasárnap, július 16. AZ ÚJSÁG__________ Ha nem a látszatot, de a dolgok mélyét átalakító élő valóságot kívánjuk szolgálni, úgy a fősulyt a nyelvkérdés ezen vonatkozásaira kell helyeznünk. Az életre való kihatásában messze túl­szárnyalja a vezény- és szolgálati nyelv kérdését, hogy a kiképzés s a legény­séggel való érintkezés nyelve az összes magyar csapatokban magyar legyen. És valamint mindenütt másutt elő­térbe lép azon örvendetes igazság, hogy a magyar nemzet és a dinasztia minden nagy érdeke, minden igazi szükséglete teljes harmóniában áll, úgy itt is kon­statálhatjuk, hogy ezen jogosult törek­vés nemcsak nem ütközik az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet szem­pontjaiba, hanem a hadsereg harczképes­­ségének egyenesen érdekében áll. Ólomsúlylyal nehezedik a soknyelvű­­­ség hadseregünk harczképességére. Bár­mit csináljunk is, ily viszonyok között lehetetlen elérni azt, hogy tiszt és legény­ség kellőleg megértse egymást. Hány szakasz és század van, melynek legény­sége alig képes parancsnokának egy-egy tört mondatát megérteni! Hogy ez a helyzet mennyire akadályozza a csapa­tok és parancsnokaik közötti erkölcsi és érzelmi szálak kifejlődését s hogy ez mit jelent egy háború változó esélyei között, ezt bizonyára felesleges bővebben fejte­getni. Minden olyan lépés tehát, mely leg­alább a magyar csapatoknál megszün­teti a bábeli nyelvzavart, minden olyan reform, mely biztosítja azt, hogy a magyar csapatok egész tisztikara és legénysége kiképzésben és érintkezésben akadálytalanul, teljes sikerrel élhessen a magyar nyelvvel, megbecsülhetetlen előny kizárólag katonai szempontból is. És ennek elérése, a­mennyiben ka­tonai intézkedésekről van szó, ma már biztosítva van. A magyar csapatok összes tisztikara magyarul tökéletesen tudó magyar tiszt környezik és nem fogod elképzelni, hogy nem mindig volt ilyen szent, hogy a­mikor lel­ketlen, léha fiatal emberről van szó, akkor neki el kell hallgatnia és a mikor nálánál fiatalabbról van szó, akkor önmagának bocsát meg, mikor, amaz iránt elnéző. Édes kis­lányom, a te nagyapád a te szerencsétlensé­gedben a maga bűnét látja és most tudja csak, mennyi szenvedést okozott annak, a kit a­ világon a legjobban szeretett. — Lehetetlen, nem, nagyapó, ez lehe­tetlen. Nagyapó csüggedten simogatja szakállát. — A föld sáros, piszkos, de jön a hó és pavndent betakar. A te urad sem rosszabb, mint én és épp oly joggal nézhet föl majd reá az ő unokáját, mint te én reám. De ha be­vallottam neked piszkos múltamat, melyet most magam sem értek, hogy miképp vete­medhettem reá, épp úgy elhiheted nekem, hogy soha áesiki olyan drága és szent nem volt nekem, mint a mellőzött, az elárult, az elhagyott és megcsalt feleség. És te is, árva gyermekem, úgy élsz az ő szívében és kíséred léha életén keresztül, mint az istenség, mely mindig a szívünkben él, de ritkán jut eszünkbe. Szenvedj és sírj, drága gyermekem, nem azért, mert az urad rossz, hanem a férfi komisz és ne mondj le soha a reménységről, hiszen a férfi olyan állhatatlan és csapodár, hogy még a feleségéhez is pártolhat. Az unoka nézi, nézi a tiszteletreméltó aggastyán-arczét s fejét kétkedve rázza. Aztán nézi, nézi és elfordul tőle. Az aszott kéz ha­jában babrál, ő utána kap és ajkához vonja. — Köszönöm, — mondja nagyapó — most te megbocsátottál — neki, fékből fog állani s a kiképzésnél a magyarul tudó nem magyar anyanyelvű legénység a magyarokhoz fog számít­tatni, magyar oktatásban fog részesülni. Csak rajtunk áll most már a dolog. Egészítsük ki ezt a katonai reformot a népoktatás terén szükséges intézkedé­sekkel. Kezünkben van azon állapot meg­teremtése, hogy az összes magyar csa­patok legénysége tudjon magyarul, a­mi által nemcsak ezek magyar okta­tását fogjuk biztosítani, de egyúttal a tények logikájánál fogva magyarrá tesz­­szük a tisztek és legénység közötti érint­kezést is. Azt hiszem, ezek után joggal kér­dezhetjük : ezen eredmények nem sokkal fontosabbak-e az igazi nemzeti politika szempontjából a vezény- és szolgálati nyelvnél? És akkor, a­midőn ezt koro­nás királyunkkal teljes egyetértésben el­érnünk sikerült, akkor, a­midőn ezen reformok csak a kölcsönös bizalom lég­körében éreztethetik teljes hatásukat, szükséges-e, indokolt-e, az ország érde­kében fekszik-e felújítani a szolgálati és vezénynyelv körül folyt hosszú, keserű küzdelmeket? Mindazok, kik a 67-iki kiegyezést megkötötték és mindazok, kik azt elle­nezték, abban a tudatban voltak, hogy e kiegyezés kiterjed a vezény- és szol­gálati nyelvre is. Hogy az évtizedekig folyt harczok befejeztét jelenti az, befejez­­tét akként, hogy a nemzet ő felségének a vezény- és szolgálati nyelv megállapí­tására vonatkozó alkotmányos fejedelmi jogát elismeri s e kérdésnek a nemzet régi vágya értelmében való megoldását azon időre halasztja, a midőn ő felsége saját elhatározásából fogja fejedelmi jo­gát ilyen értelemben gyakorolni. Ha ma törvényben kivánjuk a had­sereg vezény- és szolgálati nyelvét sza­bályozni, úgy ellentétbe jövünk az 1867. évi XII. t.­czikkel s czélunkat csak annak megváltoztatásával érhetjük el, ha pedig ő felségét akarjuk az alkotmányos presz­­szió fegyvereivel arra kényszeríteni, hogy a magyar vezény- és szolgálati nyelvet ő rendelje el, ezzel a kiegyezési politika azon megtermékenyítő alapgondolatához válunk hűtlenekké, mely a nemzet és koronás királya közötti viszonyból ki akarta küszöbölni az ellentét, a bizal­matlanság, a súrlódás minden csíráját, mely le akarta örökre zárni évszázados meddő harczok szomorú korszakát, hogy az alkotó nemzeti munka terén egyesítse nemzet és király egész erejét. Mielőtt tovább mennénk ezen a vég­zetes úton, nézzünk körül: olyannak tarthatjuk-e helyzetünket, hogy elfordul­hatunk ettől a politikától, s a vezény- és szolgálati nyelv kedvéért koc­kára tehetjük a 67-ben megteremtett béke és összhang összes áldásait? Tisza István­ lesz, Gromon maga kérte ennek elejtését. Sorra akarja látogatni a minisztérium osztályait s külön­­kü­lön fog búcsút venni a vezetése alatt működött összes tisztektől és tisztviselőktől.­­ , , A ráczkevei választás. A ráczkevei pót­választás dolga, a­mely az egyik jelölt, Barta Ferencz visszalépése miatt napok óta foglalkoz­tatja a közvéleményt, ma dőlt el. Marossy Kálmán dr. ügyvéd, a választás elnöke már tegnap ki­jelentette, hogy Barta Ferencz második nyilat­kozatát, a­melyben visszalépését visszavonta, nem fogadja el, s ezért a mai pótválasztásra csak kevés választó jelent meg Ráczkevén. Minthogy tegnap attól tartottak, hogy a visszalépés és ezzel kapcsolatban a két jelöltre nézve egyáltalában nem hízelgő hírek folytán zavargás lesz, egy század gyalogságot küldtek Ráczkevére, a­hol azonban a katonaságnak semmi dolga sem akadt. A pótválasztás reggel nyolc­ órakor kezdődött. Marossy Kálmán dr. a választást megnyitotta és jelentette, hogy Barta Ferencz időközben vissza­lépett, újabban pedig visszalépő­ nyilatkozatát vissza­vonta. Ő azonban, mint a választás elnöke, Barta Ferencz újabb nyilatkozatát az 1874 : XXXIII. törvényczikk 82-ik szakaszának utolsó bekezdése értelmében figyelembe nem veheti és igy a tör­vény szelleméhez híven Misoga Sándort a rácz­kevei kerület megválasztott képviselőjének jelenti ki. A mandátumot Misogának, a ki nem volt jelen, postán küldik el. Marossy Kálmán válasz­tási elnök azután beszédet mondott, a­melyben kifogásolta Misoga távolmaradását. Vázolta a jelen­legi bonyolult politikai helyzetet s kijelentette, hogy a megválasztott képviselőnek »elengedhetet­len kötelessége« lett volna, hogy választópolgárait a maga pártállásáról és a jelenlegi helyzettel szemben való állásfoglalásáról részletes program­­­beszéd keretében tájékoztassa. A választók boszosan oszlottak szét, mert képviselőjük „programmját­ nem volt módjukban megismerniük. Ezzel a koalíc­iós forrásból jött informác­ió­­val szemben Horváth Gyula dr. képviselő és Gara József lapszerkesztő az év folyamán nyilatkozatot küldöttek szét, a­melyben kijelentik, hogy Ma­rossy választási elnök ma egyetlen szóval sem támadta Misogát. Maga Misoga is nyilatkozik az ellenjelölt visszalépéséhez fűzött kombinácziókról, ezeknek valódiságát tagadva.­­ A jövő évi költségvetés. Fejérváry Géza báró miniszterelnök, mint a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter, felkérte a minisz­tereket, hogy az 1906. évi költségvetési előirány­zatra vonatkozó tervezetet a pénzügyminisztérium­hoz mielőbb tegyék át. Az államszámvitelről ren­delkező 1867. évi XX. törvényczikk értelmében a miniszterek, valamint az államszámvevőszék elnöke már junius folyamán kötelesek lettek volna a saját kezelésükhöz tartozó kiadásoknak és bevé­teleknek az 1906. évre szóló részletes előirány­zatát előkészíteni és a pénzügyminiszterhez jut­tatni. Miután az előző kormány lemondását el­fogadták s csak mint ügyvezető folytatta mun­kásságát, a költségvetés törvényszerű előkészítése abbanmaradt s a törvényben megállapított határ­idő elmúlt a nélkül, hogy az előirányzatok az egyes tárc­áktól beérkeztek volna a pénzügy­minisztériumhoz. A pénzügyminisztérium vezeté­sével megbízott miniszterelnök mostani intézkedése következtében az egyes tárc­ák körében a költ­ségvetési előirányzat előkészítésére vonatkozó munka megindult. Ennek befejeztével a pénzügy­miniszter az állami költségvetésbe foglalja össze az előirányzatokat és fősommázattal látja el­­ a minisztertanácsban véglegesen megállapítandó költ­ségvetési előirányzatot, a törvény intézkedése sze­rint, tekintettel az 1867. évi XX. törvényczikk rendelkezésére, köteles lesz oly időben az ország­gyűlés képviselőháza elé terjeszteni, hogy ország­gyűlési tárgyalása az év végéig befejezhető legyen. BELFÖLD. — Gromon államtitkár fölmentése. Gromon Dezső honvédelmi államtitkár fölmentését a király aláírta s legközelebb már a hivatalos lap is publikálja. Gromon a jövő hét elején búcsúzik a minisztérium tiszti és tisztviselői karától, a­mely­nek élén mint a minisztérium első tisztviselője húsz esztendeig állott. Ünnepélyes bucsúzás nem ______________________________

Next