Az Ujság, 1905. július/2 (3. évfolyam, 196-210. szám)
1905-07-16 / 196. szám
Vasárnap, július 16. AZ ÚJSÁG__________ Ha nem a látszatot, de a dolgok mélyét átalakító élő valóságot kívánjuk szolgálni, úgy a fősulyt a nyelvkérdés ezen vonatkozásaira kell helyeznünk. Az életre való kihatásában messze túlszárnyalja a vezény- és szolgálati nyelv kérdését, hogy a kiképzés s a legénységgel való érintkezés nyelve az összes magyar csapatokban magyar legyen. És valamint mindenütt másutt előtérbe lép azon örvendetes igazság, hogy a magyar nemzet és a dinasztia minden nagy érdeke, minden igazi szükséglete teljes harmóniában áll, úgy itt is konstatálhatjuk, hogy ezen jogosult törekvés nemcsak nem ütközik az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet szempontjaiba, hanem a hadsereg harczképességének egyenesen érdekében áll. Ólomsúlylyal nehezedik a soknyelvűség hadseregünk harczképességére. Bármit csináljunk is, ily viszonyok között lehetetlen elérni azt, hogy tiszt és legénység kellőleg megértse egymást. Hány szakasz és század van, melynek legénysége alig képes parancsnokának egy-egy tört mondatát megérteni! Hogy ez a helyzet mennyire akadályozza a csapatok és parancsnokaik közötti erkölcsi és érzelmi szálak kifejlődését s hogy ez mit jelent egy háború változó esélyei között, ezt bizonyára felesleges bővebben fejtegetni. Minden olyan lépés tehát, mely legalább a magyar csapatoknál megszünteti a bábeli nyelvzavart, minden olyan reform, mely biztosítja azt, hogy a magyar csapatok egész tisztikara és legénysége kiképzésben és érintkezésben akadálytalanul, teljes sikerrel élhessen a magyar nyelvvel, megbecsülhetetlen előny kizárólag katonai szempontból is. És ennek elérése, amennyiben katonai intézkedésekről van szó, ma már biztosítva van. A magyar csapatok összes tisztikara magyarul tökéletesen tudó magyar tiszt környezik és nem fogod elképzelni, hogy nem mindig volt ilyen szent, hogy amikor lelketlen, léha fiatal emberről van szó, akkor neki el kell hallgatnia és a mikor nálánál fiatalabbról van szó, akkor önmagának bocsát meg, mikor, amaz iránt elnéző. Édes kislányom, a te nagyapád a te szerencsétlenségedben a maga bűnét látja és most tudja csak, mennyi szenvedést okozott annak, a kit a világon a legjobban szeretett. — Lehetetlen, nem, nagyapó, ez lehetetlen. Nagyapó csüggedten simogatja szakállát. — A föld sáros, piszkos, de jön a hó és pavndent betakar. A te urad sem rosszabb, mint én és épp oly joggal nézhet föl majd reá az ő unokáját, mint te én reám. De ha bevallottam neked piszkos múltamat, melyet most magam sem értek, hogy miképp vetemedhettem reá, épp úgy elhiheted nekem, hogy soha áesiki olyan drága és szent nem volt nekem, mint a mellőzött, az elárult, az elhagyott és megcsalt feleség. És te is, árva gyermekem, úgy élsz az ő szívében és kíséred léha életén keresztül, mint az istenség, mely mindig a szívünkben él, de ritkán jut eszünkbe. Szenvedj és sírj, drága gyermekem, nem azért, mert az urad rossz, hanem a férfi komisz és ne mondj le soha a reménységről, hiszen a férfi olyan állhatatlan és csapodár, hogy még a feleségéhez is pártolhat. Az unoka nézi, nézi a tiszteletreméltó aggastyán-arczét s fejét kétkedve rázza. Aztán nézi, nézi és elfordul tőle. Az aszott kéz hajában babrál, ő utána kap és ajkához vonja. — Köszönöm, — mondja nagyapó — most te megbocsátottál — neki, fékből fog állani s a kiképzésnél a magyarul tudó nem magyar anyanyelvű legénység a magyarokhoz fog számíttatni, magyar oktatásban fog részesülni. Csak rajtunk áll most már a dolog. Egészítsük ki ezt a katonai reformot a népoktatás terén szükséges intézkedésekkel. Kezünkben van azon állapot megteremtése, hogy az összes magyar csapatok legénysége tudjon magyarul, ami által nemcsak ezek magyar oktatását fogjuk biztosítani, de egyúttal a tények logikájánál fogva magyarrá teszszük a tisztek és legénység közötti érintkezést is. Azt hiszem, ezek után joggal kérdezhetjük : ezen eredmények nem sokkal fontosabbak-e az igazi nemzeti politika szempontjából a vezény- és szolgálati nyelvnél? És akkor, amidőn ezt koronás királyunkkal teljes egyetértésben elérnünk sikerült, akkor, amidőn ezen reformok csak a kölcsönös bizalom légkörében éreztethetik teljes hatásukat, szükséges-e, indokolt-e, az ország érdekében fekszik-e felújítani a szolgálati és vezénynyelv körül folyt hosszú, keserű küzdelmeket? Mindazok, kik a 67-iki kiegyezést megkötötték és mindazok, kik azt ellenezték, abban a tudatban voltak, hogy e kiegyezés kiterjed a vezény- és szolgálati nyelvre is. Hogy az évtizedekig folyt harczok befejeztét jelenti az, befejeztét akként, hogy a nemzet ő felségének a vezény- és szolgálati nyelv megállapítására vonatkozó alkotmányos fejedelmi jogát elismeri s e kérdésnek a nemzet régi vágya értelmében való megoldását azon időre halasztja, a midőn ő felsége saját elhatározásából fogja fejedelmi jogát ilyen értelemben gyakorolni. Ha ma törvényben kivánjuk a hadsereg vezény- és szolgálati nyelvét szabályozni, úgy ellentétbe jövünk az 1867. évi XII. t.czikkel s czélunkat csak annak megváltoztatásával érhetjük el, ha pedig ő felségét akarjuk az alkotmányos preszszió fegyvereivel arra kényszeríteni, hogy a magyar vezény- és szolgálati nyelvet ő rendelje el, ezzel a kiegyezési politika azon megtermékenyítő alapgondolatához válunk hűtlenekké, mely a nemzet és koronás királya közötti viszonyból ki akarta küszöbölni az ellentét, a bizalmatlanság, a súrlódás minden csíráját, mely le akarta örökre zárni évszázados meddő harczok szomorú korszakát, hogy az alkotó nemzeti munka terén egyesítse nemzet és király egész erejét. Mielőtt tovább mennénk ezen a végzetes úton, nézzünk körül: olyannak tarthatjuk-e helyzetünket, hogy elfordulhatunk ettől a politikától, s a vezény- és szolgálati nyelv kedvéért kockára tehetjük a 67-ben megteremtett béke és összhang összes áldásait? Tisza István lesz, Gromon maga kérte ennek elejtését. Sorra akarja látogatni a minisztérium osztályait s különkülön fog búcsút venni a vezetése alatt működött összes tisztektől és tisztviselőktől. , , A ráczkevei választás. A ráczkevei pótválasztás dolga, amely az egyik jelölt, Barta Ferencz visszalépése miatt napok óta foglalkoztatja a közvéleményt, ma dőlt el. Marossy Kálmán dr. ügyvéd, a választás elnöke már tegnap kijelentette, hogy Barta Ferencz második nyilatkozatát, amelyben visszalépését visszavonta, nem fogadja el, s ezért a mai pótválasztásra csak kevés választó jelent meg Ráczkevén. Minthogy tegnap attól tartottak, hogy a visszalépés és ezzel kapcsolatban a két jelöltre nézve egyáltalában nem hízelgő hírek folytán zavargás lesz, egy század gyalogságot küldtek Ráczkevére, ahol azonban a katonaságnak semmi dolga sem akadt. A pótválasztás reggel nyolc órakor kezdődött. Marossy Kálmán dr. a választást megnyitotta és jelentette, hogy Barta Ferencz időközben visszalépett, újabban pedig visszalépő nyilatkozatát visszavonta. Ő azonban, mint a választás elnöke, Barta Ferencz újabb nyilatkozatát az 1874 : XXXIII. törvényczikk 82-ik szakaszának utolsó bekezdése értelmében figyelembe nem veheti és igy a törvény szelleméhez híven Misoga Sándort a ráczkevei kerület megválasztott képviselőjének jelenti ki. A mandátumot Misogának, a ki nem volt jelen, postán küldik el. Marossy Kálmán választási elnök azután beszédet mondott, amelyben kifogásolta Misoga távolmaradását. Vázolta a jelenlegi bonyolult politikai helyzetet s kijelentette, hogy a megválasztott képviselőnek »elengedhetetlen kötelessége« lett volna, hogy választópolgárait a maga pártállásáról és a jelenlegi helyzettel szemben való állásfoglalásáról részletes programbeszéd keretében tájékoztassa. A választók boszosan oszlottak szét, mert képviselőjük „programmját nem volt módjukban megismerniük. Ezzel a koalíciós forrásból jött információval szemben Horváth Gyula dr. képviselő és Gara József lapszerkesztő az év folyamán nyilatkozatot küldöttek szét, amelyben kijelentik, hogy Marossy választási elnök ma egyetlen szóval sem támadta Misogát. Maga Misoga is nyilatkozik az ellenjelölt visszalépéséhez fűzött kombinácziókról, ezeknek valódiságát tagadva. A jövő évi költségvetés. Fejérváry Géza báró miniszterelnök, mint a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter, felkérte a minisztereket, hogy az 1906. évi költségvetési előirányzatra vonatkozó tervezetet a pénzügyminisztériumhoz mielőbb tegyék át. Az államszámvitelről rendelkező 1867. évi XX. törvényczikk értelmében a miniszterek, valamint az államszámvevőszék elnöke már junius folyamán kötelesek lettek volna a saját kezelésükhöz tartozó kiadásoknak és bevételeknek az 1906. évre szóló részletes előirányzatát előkészíteni és a pénzügyminiszterhez juttatni. Miután az előző kormány lemondását elfogadták s csak mint ügyvezető folytatta munkásságát, a költségvetés törvényszerű előkészítése abbanmaradt s a törvényben megállapított határidő elmúlt a nélkül, hogy az előirányzatok az egyes tárcáktól beérkeztek volna a pénzügyminisztériumhoz. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök mostani intézkedése következtében az egyes tárcák körében a költségvetési előirányzat előkészítésére vonatkozó munka megindult. Ennek befejeztével a pénzügyminiszter az állami költségvetésbe foglalja össze az előirányzatokat és fősommázattal látja el a minisztertanácsban véglegesen megállapítandó költségvetési előirányzatot, a törvény intézkedése szerint, tekintettel az 1867. évi XX. törvényczikk rendelkezésére, köteles lesz oly időben az országgyűlés képviselőháza elé terjeszteni, hogy országgyűlési tárgyalása az év végéig befejezhető legyen. BELFÖLD. — Gromon államtitkár fölmentése. Gromon Dezső honvédelmi államtitkár fölmentését a király aláírta s legközelebb már a hivatalos lap is publikálja. Gromon a jövő hét elején búcsúzik a minisztérium tiszti és tisztviselői karától, amelynek élén mint a minisztérium első tisztviselője húsz esztendeig állott. Ünnepélyes bucsúzás nem ______________________________