Az Ujság, 1905. október/2 (3. évfolyam, 288-303. szám)

1905-10-16 / 288. szám

t meg a visszaemlékezés négyszáz évnek keserves történetére, ez adja meg nekünk azt a bizonyos­­ságot, hogy ebben a küzdelemben győzni fogunk, mert győznünk kell. Mert az egész emberiségnek érdeke kívánja azt, hogy mi győzzünk. Ha ugyanis ezen a ponton az erőszak előtt összedőlhetne a jog és törvény, akkor az egész emberiségnek erkölcsi javait veszélyeztető eset állott volna be. És kezdi ezt a világ megérteni. Kezd a nagy népcsaládnak ro­­konszenve felénk fordulni és azért fordul felénk, mert lát itt egy nemzetet, a­mely a támadással szemben is megmarad a törvényességnek, az alkot­mányosságnak, az önuralomnak útján. Tessék elhinni, az önuralom, az ennek a leg­nagyobb bizonyítéka. És erre az erőre szükségünk van, mert nehéz idők következnek­­, reánk nézve legközelebb. Próbára lesz téve ennek a nemzet­nek ereje, próbára lesz téve ez ország népének kitartása. Az már bizonyos, hogy legközelebb új választások elé fogunk me­nni. Hát csak menjünk, hát csak jöjjenek, hát csak találkozzunk azon a téren ellenfeleinkkel. (Éljenzés.) Bács megyében tudják a korábbi időkből, hogy az a hatalom minő eszközökkel képes dolgozni. És legyenek arra is elkészülve, hogy majdan egy aranyeső fog erre az országra hullani, a­melyet hogy valaki felfogjon, a­melylyel hogy valaki zsebeit meg­töltse, nem kell sok, csak egy kicsit gazemberré kell lennie, csak egy kicsit hazaárulóvá kell lennie, csak egy kicsit az útszéli rablónál is alábbvaló embernek kell lennie. (Helyeslés.) Ennyi az egész, tisztelt barátaim. De viszont mi mosolyogva nézzük a hatalomnak minden kap­kodását, úgy ezt az ő végső vergődését is gúny­­mosolylyal fogadjuk és majdan, ha igazán új országgyűlést akar összehívni a mi felséges kirá­lyunk, hát akkor gyönyörködhetni fog abban a látványban, hogy abban az új országgyűlésben az eddiginél is nagyobb többséggel fog bevonulni a dicső negyvennyolc­as zászló követőinek serege. Gyönyörködhetni fog benne a király, nem gúnyból mondom, mert távol legyen tőlem, hogy a gúny szavait használjam még a félrevezetett királylyal szemben is — gyönyörködhetni fog, ha megérti azt, hogy egy hatalmas, hogy egy független, hogy egy vágyaiban kielégített nép­nek, anyagi jólétében megerősített népnek, egy úgy anyagi, mint erkölcsi erejében felemelt Ma­gyarország olyan hatalmat ad neki, a­mely felett a világnak minden ereje, de sőt még a pokol kapui sem volnának képesek diadalmaskodni. Németül folytatva a beszédet, régi ismerős­ként üdvözli a megjelent német nyelvű polgáro­kat, a­kikkel sokszor küzdött együtt változó sze­rencsével, hol győzelmesen, hol sikertelenül, de mindig a szilárd összetartás erejével, örömmel látja, hogy most a legnagyobb nemzeti küzde­lemnél is itt vannak, a­mint hogy ott voltak a legutolsó választásoknál és segítettek diadalra vinni a függetlenségi elvek zászlaját. Az elvek — úgymond Apponyi — a­melyeket mindig képviseltem, csak a formában változtak. Az utolsó küzdelem a nemzeti ügy harc­osainak hozta meg a többséget. Most e többséggel szem­ben áll a hatalom és azt mondja, hogy igaz ugyan, hogy megkérdezte a nemzetet, de abban a hitben és reményben, hogy az úgy fog válaszolni, mint az a hatalomnak kellene ; miután azonban a ver­dikt úgy szólt, a­mi nem kellemes, a hatalom a nemzeti akarattal szemben süket és azt mondja : nem gát. Hosszú időn át abban a hitben volt a kisebbség, hogy mindent elér, ha többségre tesz szert ebben az országban. Most van többségük, de e többségben kifejezett nemzeti akaratnak ép­pen az a hatalom áll ellent, a­mely mindig a több­ségi elvet vágta a kisebbség fejéhez. Ez a küzdelem fogja megmutatni, hogy érvé­nyesülhet-e a nemzet akarata ebben az ország­ban, avagy egész alkotmányunk puszta komédia. A hatvanhetes év nagy törvényhozói a magyar alkotmányt úgy alkották meg, hogy csak egy parlamenti minisztériumnak lehessen hatalma. Ez azt jelenti, hogy csak egy olyan minisztérium exisztálhat, a­mely bírja a képviselőház több­ségének bizalmát, illetve, miután a képviselőket a nép választja, a nép bizalmát. Könnyen meg­érthető, hogy legfőbb jelentőségű a nép jólétére, hogy a minisztérium tényleg olyan emberek ke­zében legyen, a­kik a nép bizalmát bírják. (He­lyeslés.) Ha a miniszterek nem függnek a néptől és a nemzet akarata ellenére vihetik a hatalmat, akkor sorsunk olyan emberek kezében van, a­kiknek nincs érzékük a nemzet fájdalma, törek­vése, vágyai és jogai iránt, a­kik így bőrünket is lehúzzák a hatalom érdekében. Saját jóvoltunk és gyermekeink jóvoltának biztosításáért kell küz­­denünk, hogy a nemzet akarata legyen az irány­adó, ha az törvényesen nyilatkozik meg, mert kü­lönben jövőnk van veszélyeztetve. Nem azért folyik a küzdelem, hogy Kossuth, Andrássy vagy Apponyi legyen a miniszter, hanem azért, hogy érvényesüljön a nemzet akarata. Ezután ismét magyarul folytatta beszédét: — Ha valamikor lehetett véleménykülönbség, ha valamikor egymással szemben állottak a küzde­lemben politikai vélemények, a­melyeknek mind­egyike egyenlő jogosultságra tarthatott volna igényt, ma ez nem így van. Ma arról van szó : ki van az alkotmány mellett, ki van a zsarnokság mellett, ki van a magyar nemzet mellett, ki van a magyar nemzet ellen. (Taps.) És abban a borzasztó tisztításban, a­melyet most végeznünk kell azon az Augias-istállón, a­melyet évtizedeknek garázdálkodása felhalmozott, ennek kitisztítására keresztül kell vezetnünk a függetlenségi zászló körül csoportosult nemzeti akaratnak széles folyóját, csak így tisztíthatjuk ezt ki, csak így remélhetünk mindnyájunkra, gyer­mekeinkre és azok gyermekeire nézve szebb jövőt. Ez az önök kezében van, Isten áldja és vezérelje önöket. Apponyi beszédét perczekig tartó tetszészaj követte. Ezután Jovanovits József zombori ügy­véd szerb nyelven beszélt. Felszólaltak még Gulner Gyula és Lovászy Márton, mire a határo­zati javaslatot egyhangúlag elfogadták. Délután bankett volt, a­melyen Marcu­s Simon mondotta az első felköszöntőt Kossuth Ferenczre. Kossuth Ferencz lárvának mondta a hatvan­hetes alapot, mely ha lehull és lényeges tar­talma tagadásba vétetik, elveszti létjogosultságát és ekkor előáll a perszonáluniónak minden párt­különbségen felül álló egyedüli jogosultsága. Apponyi Albert gróf fejtegette ezután, hogy mi vezette őt a negyvennyolczas párthoz, melynek eszménye mindig élt lelkében, Lovászy Márton Apponyi Albertné grófnét éltette. Több felköszöntő hangzott még el, a mely­nek során Apponyi is felszólalt és pedig német nyelven. AZ ÚJSÁG Hétfő, október 16. BELFÖLD.­ ­ A szászhermányi mandátum. Brassó megye négy választókerületének szász választópolgárai vasárnap Brassóban népgyűlést tartottak, a­melyen Szászhermány választókerület részére Copony Vilmos brassói vendéglőst jelölték egyhangúlag képviselőül. Copony a szász néppárt programmja alapján lép fel. A választók jelöltjük tetszésére bízták, hogy belépjen a szabadelvű pártba, avagy párton kívül maradjon. A válság. — Saját tudósítónktól. — A vasárnapi pihenő rendesen nyugvó­pontot hoz a politikába, a vidéken pedig a gyűléseket. Hogy a hazaránduló képviselőknek ne fogyjon el a népszerűségük és a lent maradt választóknak ne hűljön ki a lelkese­désük. Mindez azonban nem jelentős dolog, csak epizód. Csak a krónikási tisztet töltik be a lapok, a­mikor kötelességszerűen a kicsi em­berek nagy cselekedeteiről is röviden hírt adnak. Ezt a tisztet itt végzi a tudósító . (Az új kormány.) Az eddigi megállapodások szerint Fejér­­váry Géza báró miniszterelnök új kinevezését s az ezzel kapcsolatos királyi kéziratot a hi­vatalos lap keddi, esetleg szerdai száma közli. (Andrássy gróf határozati javaslata.) A Pester Lloyd vasárnapi számában a főrendi­ház egyik tagja kritika alá veszi Andrássy Gyula grófnak a képviselőházban legutóbb el­fogadott határozati javaslatának azt a részét, a­mely a kormány politikai felelősségre vonásáról szól. A czikk azt bizonyítja, hogy a Fejérváry­­kormány e felelősség alól nem is akarja magát kivonni. És hogy a kormány nem szándékszik a prlamenttel szembe helyezkedni, azt a kormány­ról­ való kétszeri lemondása is igazolja. (A kormányelnök és a Nemzeti kaszinó.) A Magyar Tudósító c­ímű koalícziós híradó jelezte — s ennek nyomán mi is regisztráltuk, — hogy legutóbb a Nemzeti Kaszinó igazgató-vá­lasztmánya egy beadványnyal foglalkozott, a­mely a kormányelnök ellen intézett képviselő­­házi támadásokra vonatkozott, s hogy a választ­mány a beadványt el is utasította. Illetékes helyről annak megállapítására ké­rettünk fel, hogy Fejérváry Géza báróra vonat­kozólag a Nemzeti Kaszinóhoz semmiféle be­advány nem érkezett, ilyennel tehát az igazgató­választmánynak alkalma sem volt foglalkozni s e szerint az egész közlemény czélzatos misztifikáczió. (Demokraták és szocziáldemokraták.) Achim L. András békéscsabai újjászervezett szoczialista­ párti képviselő vasárnap beszámolót tartott a kerületében, Békés­ Csabán. Azt mon­dotta, hogy ő a népjog embere, a kuruczokkal tart és labancznak, árulónak, gazembernek tart mindenkit, a­ki a parlament ellen a t­écsi zsar­nokság pártjára áll, mégha nemzetközi is. Egy sereg szocziáldemokrata munkás is jelen volt és Achim L. András e megjegyzésére nagy zajban tört ki. Megmondom nektek szemtől-szembe, — fordult hozzátok Achim L. András — hogy a császár zsoldosai és hitvány áridók vagytok. Nem félek tőletek sem itt, sem egyebütt, de ha türelmünk­kel vissza fogtok élni, kivetünk benneteket e gyűlésből, mint a tenger a dióhéjat. Vázsonyi Vilmos képviselő szólott ezután. Fejtegette, hogy az általános választói jog, mint a népfelség egyik eszköze, nem lehet a Burg ajándéka, hanem csak a szabad alkotmányból nőhet ki és juthat igazán diadalra. A szoczialisták egy csoportja ekkor Klárik Ferenczet akarta hallani. — Hallj­uk Klárik Feren­­czet! kiáltozták. Megrohanják és néhány pillanat alatt kikerge­­tik őket a gyűlés színhelyéről. — Nem tudnák önök megmondani, — kér­dezte Vázsonyi gúnyosan — hogy miért háborog­­tak ezek az urak ! Hiszen én a nemzetközi szo­­czialistáknak még a nevét sem említettem, miért fáj tehát nekik az, hogy én a kormány politikáját bírálom ? Nagyon örvendünk annak, ha a Burg és a kormány radikalizmust hirdet. Szeretjük, ha ilyen előkelő elvtársaink támadnak, de azután elvárjuk tőlük, hogy vegyék be az egész orvos­ságot és fogadják el a demokráczia egész hit­vallását. Velünk lesznek-e majd, midőn azt kö­veteljük, hogy töröljék el a főrendiházat, vagy mikor az abszolút királyi vétó megtörését köve­teljük. Vagy mikor azt követeljük, hogy szün­tessék be a nemesi és arisztokrata rang adományo­zását és vásárra bocsátását, mert hiszen ez a jog­­egyenlőség arctulcsapása ? Velünk lesznek-e, mi­kor azt követeljük, hogy a hadsereg ne csak nem­zeti hadsereg, hanem néphadsereg is legyen ? Mindezekben az exczellencziás forradalmárok elle­nünk fognak fordulni, mert nekik a demokráczia nem lobogó, hanem takaró, a­mely alá rejtik a megbukott szabadelvű­ pártnak azt a törekvését, hogy csempész-politikával állítsa vissza a régi rendszert és a maga uralmát. — Jogot a népnek, a munkásnak hazát, egy az isten, egy a haza, — igy végezte beszédét, a melyet nagy tetszéssel fogadtak. Kec­skeméthy Ferencz, Schiffert József, Fábry Sándor beszéltek ezután. * A bihar megyei Vancsor községbbn az újjá­szervezett szocziáldemokraták vasárnap gyűlést tartottak, a­melyen az általános választói jog mel­lett foglaltak állást. Abony községben az újjászervezett szocziál­

Next