Az Ujság, 1905. december/2 (3. évfolyam, 349-362. szám)
1905-12-16 / 349. szám
2 gondolkodóba ejt. Lehetséges, hogy erről az immár kicsi kérdésről ennyi tanácskozás és meditálás folyjon? Nem mondjuk, hogy lehetetlen, nem mondjuk, hogy valószínűtlen, de sajátságos volna, higy volna. És sajátságos volna, ha akkor, mikor a közélet minden komolyabb tényezőjében megvan a békére való készség s a királynak immár két bizalmas embere fáradozik a kapacitálásokban, akkor a király dolgozószobájában erről a momentumról nem esnék szó. Ha ott is a békét tárgyalják, akkor nem sokaljuk sem a tanácskozás, sem a habozás idejét. Ezzel szemben azonban olyan hírek is keringenek, hogy a kormány czéltalannak látja már a békekísérleteket, másfelől pedig a korona részéről befejezettnek mondanak minden tárgyalást, hacsak a koalíció nem kerdi újra, elfogadható alapon. Ez már baj volna. Amikor heteken és hónapokon keresztül az ország érdekében a koalicziós makacskodás ellen szólunk, abban a föltevésben tettük ezt, hogy a válságot éppen csak a koalicziós makacsság tartja s hogy odafönn mindig tiszta volt a helyzet a béke számára. A korona akczeptálja a nemzet választásának eredményét, akczeptálja a többségi programmot, éppen csak a magyar vezényszó ellen és tagadásával, mivel ez a követelés szerinte a felségjogba vág. Arról volna tehát szó, hogy a koalíczió ejtse el a magyar kommandó követelését és kész a koalícziós kabinet. Ehhez a föltevéshez kell most is ragaszkodnunk, noha sok jel arra vall, hogy odafönn a helyzet nem így áll, hanem a szeptember 23-iki pontozatokhoz most is ragaszkodnak. Ha így van, akkor a pártokban dolgozó békeakczió egyoldalú művelet, mert a szeptember 23-iki pontozatokat jó lélekkel semmiféle párt nem akczeptálhatja, hacsak az alkotmányt gyökeresen, mégpedig a nemzet kárára meg nem változtatjuk.tam meg, mert akkor már letelt a kétheti részletfizetés. Mindez csak úgy átsuhant a fejemen, mialatt a jövevény mohón folytatta. — Ez azonban csak elmélet. A gyakorlat az, hogy gazdag ember is voltam már. Annak a józan, egyszerű igazságnak köszönhettem, amit veled együtt vallottam és vallok. Hogy tudniillik az egész társadalmi élet előítéleteken nyugszik, amelyeket az okos ember nem tartozik tisztelni, így például ezek a mi erkölcseink. Csupa konvencziók, kitalálások. Azok számára valók, akik ostobák, gyöngék és akik morális szabályokkal bástyázzák körül magukat az okosabbak, vagyis az erősebbek ellen. Tehát akadályai az emberiség haladásának. Például a vallás is, no ez meg éppen.. . — Tudod mit, Sanyi, most ne kezdjük újra ezeket a dolgokat. Mondd el inkább, hogyan lettél gazdag ember ! Mert ez már valami. — Az kérlek nagyon egyszerű volt. Azt tudod, hogy az egyetemet félbehagytam és egy bankba léptem be. Akkor voltak azok a nagy alapítások. A sok haszontalan doktrína helyett valami valóságosra, kézzelfoghatóra szomjaztam. — Erre homályosan emlékszem. — Nem bírtam belátni, miért maradjak én szegény ördög, amikor annyi ostoba ember meggazdagodik. Csakhamar rám bízták a pénztárt. Százezer számra hevert benne a pénz és a papiros. Ez is előítélet. Minek hever az a tengersok pénz hasznavétlenül ? Kiemeltem a fölösleget és tőzsdeügyletekbe bocsátkoztam vele. Nagyobb emberek is tették már és harmónia visszatérésének időpontját , mennyire helyes és hazafias volna az ország belső békéje és konszolidáltsága érdekében nem ragaszkodni egy hovomhoz, mely haladás volna ugyan, de mely nélkül is megtehetnénk még, annyira lehetetlenség volna e béke érdekében akceptálni egy nóvumot, mely a nemzeti jogkört csorbítja. S nem tehetünk róla, mi, akik a koalícziós szőrszálhasogatásokat és csinált jog jajgatásait mindig megvetettük, nem rosszalhatjuk eléggé, hogy a szeptember 23-iki programmadást és annak tartalmát a koalíczió nem utasította vissza oly nyomatékkal és határozottsággal, mely annak a mai napig való kísértését lehetetlenné tette volna. Ismételten hangsúlyozzuk : semmi pozitív tudomásunk a korona ez álláspontjáról nincsen és nem is akarjuk hinni, hogy ez valóban álláspont lenne. Ha azonban mégis úgy van, akkor értjük Fejérváry verejtékes munkáját, mely csakis ez álláspontról való letérésre akarja a koronát bírni.Holnap Lukács László megy Bécsbe, hogy önszántából megindított akciójáról referáljon. Hogy referálni megy, csak arra vallhat, hogy már van miről referálnia. Végzetes hiba volna, ha odafönn nem találna legalább akkora engedékenységre, amennyire idelent számolnia kellett, s a vitás helyzet egészen új szint kapna az által: a béke és rend előföltétele nemcsak lent hiányzik, hanem odafönt is, sőt a korona jog-megszorító vonakodása akadályul fölébe kerekednék a koalícziós joghódító törekvéseknek. Ennek csak egy következménye lehet: mindenki, aki jóhiszeműleg az állam hajójának abszolutisztikus irányba terelését a helyzet kényszerűségéből magyarázta, kénytelen lesz gyanút fogni, hogy nem annyira kényszerűségről, mint tudatos őzésről van szó. A korona pedig nem teheti ki magát még ennek a gyanúnak sem anélkül, hogy a nyugalom beláthatatlan messzeségbe ne tolná. Amennyire időszerűtlennek vallottuk és valljuk a koalíciónak romboláson keresztül való jogszerzését, épp annyira végzetesnek és felelősségteljesnek kellene ítélnünk, ha viszont a korona is a zavaros helyzetből csak haszonnal tetézetten akarna kijutni. A becsületes béke, ahol nincs vesztes és nincs megalázott fél, csak tiszta megegyezéssel lehetséges, mely senkinek nem juttat és senkitől el nem vesz valamit, ami már megvolt. Lehetetlen, hogy ezt a korona magyarázat nélkül ne tudná és lehetetlen, hogy a korona ma, a huszadik század elején a maga dinasztikus érdekköréből is ne tartaná előnyösebbnek az alkotmányos kormányformát az abszolutizmusnál, mely aligha ad több hatalmat a koronának, csak teljesen exponálja fedetlen felelősséggel. De ha nem is oly mélyen járó akadályok mutatkoznának odafönn, a béke útja ott is egyengetésre szorul s ezt az egyengetést ott is el kell végezni. Ha ez meglesz, akkor igenis szorongó szívvel várjuk a döntést, addig csak aggodalommal kérdezhetjük: voltaképpen miről is döntenek? AZ FJSÁD Szombat, deczember 16. _l___.___.___............................. . ..................................- •- i - y- -________________________.___ igy, mint én. A dolgot biztosnak láttam és be is ütött. Nagy összegeket nyertem s azután a pénztárba visszatettem a pénzt. Még a folyó kamatokat is becsületesen elszámoltam a bank javára. — Hm! És ha elveszett volna ? Hiszen ez végre is sikkasztás volt, vagy mondjuk , lehetett volna. — Lehetett volna ! Látod, ez az. Lehetettvolna. Ez nem beszéd. Lásd, a gazdag ember fia, ha más pénzét elkölti, az apja kifizeti helyette. És az nem sikkasztó. Nálunk is volt két eset. Miért legyek éppen én sikkasztó és az nem ? Ez nem igazság, csak véletlen. A gazdag ember törvénye és a szegény ember előítélete. Túltettem magam ezen az előítéleten és jól tettem. — És azután mi lett ? — Azután megházasodtam. — Gazdagon, bizonyosan ? — Látod, ez is naiv kérdés. Csodálom, hogy éppen te kérdezed. Nemcsak gazdagon, hanem dúsan. És hozzá még a feleségem is szép volt. Gyönyörű, bájos teremtés. Az utczán utána néztek az emberek és a fogukat szívták. A pénz is nagy erő, a szépség is. A kettőt egyesítettem ég minden előítélet nélkül új üzletet kezdtem. Most már a magamét. Fölségesen ment minden. A módszerem mindig az volt, ami kezdettől fogva. A nálam letett heverő holt értékeket megelevenítettem és nemsokára fogaton sétálgattunk az Andrássy-úton. — Te. Akkor már megvolt az új neved ? Mintha emlékeznék már erre a névre is. — Ugy-e ? Hát persze, hogy megvolt. A régi név is előítélet, ugyebár ! De az még nagyobb előítélet, hogy azt hazafiasságból kell cserélni. Kívánja ezt a haza pl. a régi grófoktól, az új báróktól és a milliomosoktól ? Hát ha nem kívánja, miért kívánná tőlem! Hol itt az igazság ? A nevemet egyszerűen azért változtattam át, hogy teremthessek, alkothassak. Új értékeket, új vagyont, ami még nem volt. Ez realitás. Ez komoly dolog, aminek súlya és tartalma van. Oktalan ember az, aki az egyik előítéletet a másikért cseréli be. A cserének legyen eredménye. Kezdtem fázni ettől a fölvilágosodott embertől. — No és használt ? — Kétségtelenül. Az emberek úgy indulnak a tetszős dolgok után, mint a lepkék éjjel a lámpafény után. Az új nevemben megbíztak és én elkezdtem a milliomos pályát... — Be is végezted.— Ha egyedül rajtam állott volna, akkor igen. Jól kezdődött. Az aczélszekrényem tele volt idegen papirosokkal. Igaz, hogy egyszer voltak némi múló fizetési nehézségeim is... Egy kissé gondolkozott, azután pedig fordított egyet az elbeszélésen. — Tudod-e te, mi egy asszony ? — Nem én. Okosabb emberek is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de azok sem tudtak a fenekére jutni. — Nohát én igen. Az asszony, az egy tetszetős és szép előítélet. Ennél is több a megtestesült előítélet. Az előítélet, mely lakktapánban jár, Kugler-süteményt eszik, zongorázik és százforintos kalapot visel. De azért előítélet marad. - Önkénytele, mosolyoltam - a mi AV - BELFÖLD. A képviselőház bizottságai. A képviselőház deczember tizenkilenczediki ülését, megelőzőleg, deczember tizennyolczadikán délelőtt a Ház könyvtári és gazdasági, tizenkilenczedikén, reggel pedig a Ház számvizsgáló bizottsága értekezletet tart. Lukács László — homo resstis. •— Saját tudósítónktól. — A mai napon két ízben is a király elé járult Fejérváry Géza báró , délelőtt is, délután is. A második audienczián a király döntött azokról a javaslatokról, melyeket a miniszter