Az Ujság, 1906. július (4. évfolyam, 178-192. szám)

1906-07-13 / 190. szám

AZ ÚJSÁG Péntek, július 13. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. § Idill. Freystädtler Flóra ellen az új­ utczai lakásában levő szomszédja a rendőrségnél azt a feljelentést tette, hogy ő Lukács Károly czigány­­primással, a­kivel együtt lakik, nyitott ablaknál botrányos viselkedést tanúsít. A rendőrség a panaszt hivatalból áttette a büntetőjárásbíró­­sághoz, a­mely szemérem elleni vétség miatt mára idézte ki a két feljelentett egyént. Azon­ban ma csak a hölgy jelent meg, Lukács beteg­ségére hivatkozva elmaradt. A bíró az ügyészi megbízott előterjesztésére a tárgyalást elhalasz­­totta. , a Hármas-szövetség. Vannak Illés, Purcza Menyhért és Molnár József nagykátai földmive­­sek harmincz betöréses lopást és gyujtogatást­­követtek el a községben. A pestmegyei törvény­szék vizsgálóbirája, Laudon dr. ügyükben már befejezte a vizsgálatot és az iratokat indítvány -­té­tel végett az ügyészséghez átküldöt­te. Polónyi reformjai. A kereskedelmi és váltótörvényszék sorsa. Nulla dies sine linea. Nap-nap után meglepő­désekre ébredünk. És a­ki nekünk szerzi ezeket, az igazságszolgáltatás pecsétőre : Polónyi Géza. Tár­ozójának átvételekor közhírré tette, hogy mint haragos Jupiter, boszut fog állani a múltakért. Lángoló pallossal kezében rohant végig a Duna és Tisza partjain és csak a gonosz nyelvek rová­sára kell írnunk azt, hogy a destitucziók azért tör­téntek, hogy a pecsétőr helyet csináljon kézdi­­vásárhelyi és egyéb barátainak. Ezen és hasonló intézkedések jó eleve hirdettetvén, nagyobb ámu­latot nem keltettek. Nem érdemes tehát hosszabb ideig időzni ezek mellett. A múlt héten tiszta kék égből csappanó villámként ütött meg bennünket annak a híre, hogy a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke, Nagy Ödön rögtönösen elhagyja hivatalát és nyugalomba vonul. A nyu­galomba vonuló férfiú majdnem két évtizedig ál­lott e törvényszék élén és az ország egyértelmű ítélete szerint derekasan megállotta helyét. Ha­zánkban általános az a panasz, hogy a törvény­székek vezetőinek idejét adminisztratív teendők foglalják le. Igen sok elnök ezeknek leküzdésével foglalkozik és a judikatúrára alig vet ügyet. Már­­pedig nincs jogosabb kí­v­ánalom annál, hogy­­ a bíróság elnöke, legtapasztaltabb tagja, működé­sének fősúlyát a p­eres és peren kívüli ügyek érdem­leges elintézésére helyezze, hogy — a­mire minden modern igzságszolgáltatás törekszik — az anyagi igazság érvényesüljön. Ezért hangoztatják minél sűrűbben, hogy az igazgatás, az adminisztrác­ió,­­mint másodrendű fontosságú teendő, vétessék le az elnök vállairól és bírói funkcziókat nem telje­sítő hivatalnokra bizassék, mert a biróság élén álló férfiú ekként ismereteit és tapasztalatait sajátképi hivatásának, az igazságszolgáltatásnak szentelheti. Nagy Ödön nem tartozott azon elnökök közé, a­kik csak adminisztráltak. Nemesebb ambíczió bevitette. Arra vágyódott, hogy az ő törvény­székéből kikerülő ügyek a legalaposabb megvita­tás, a törvények pontos mérlegelése alapján dől­jenek el. Majdnem minden érdemleges ügy az ő elnöklése alatt intéződött el. Megkívánta a gyors elintézést, de ennek messze elébe tette az alapos, a gyökérig ható tanulmányozást. Nem is került ki a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék ítélőtermeiből olyan ügy, mely a tényállás minu­­cziózus ismeretén ne épült volna fel. Hogy ehhez a czélhoz jusson, Nagy Ödön folytonosan buzdí­totta, lelkesítette és a tudomány fáklyájával vilá­gosította fel bírótársait. És az elnök lelkesedése megragadta a törvényszék minden tagját és konstatálhatjuk, hogy Magyarországon nincs bíró­ság, melynek határozatait a felsőbíróságok oly ritkán változtatták volna meg, mint a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékéit. De Nagy Ödön idejét az adminisztráczió és judikatúra nem töltötte ki teljesen. A joggyakornokok és a jegyzői kar valóságos atyja és nevelője lett. A leendő bírák érezték, hogy az elnök szeme folyton rajtuk függ. Szorgalomban, iparkodásban és ernyedetlen tanulásban igyekeztek egymást felülmúlni. Meg voltak arról győződve, hogy orgiákat üthet bár Magyarország minden terén a protekc­ió, Nagy Ödön kegyébe csak az férkőzhet, a­ki minden erejével az igazságszolgáltatás mezején dolgozik. Polónyi­ Géza igazságügyminiszter lett, a Nagy Ödönöknek ütött a halálos órájuk. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke e hó elején nyugalomba vonult. Nyugalomba vonulását nyomon követte egy második hír. Polónyi el akarja törölni a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket. Nem először történik, hogy halálos döfésre készülnek a bíró­ság ellen. Régóta szálka ez a bíróság sokaknak szemében. Nem is akarunk most annak a meg­vitatásába bocsátkozni, hogy okvetlen szükség van-e arra, hogy a kereskedelmi és váltó­ügyeket külön bíróság döntse el. Erről akkor fogunk vitat­kozni, ha számtalan sebekben szenvedő bírósági szervezetünk sokáig el nem odázható reformja lesz a napirenden. Ma csak annyit konstatálha­tunk, hogy e bíróságunk másfélszázezer ügydarabot intéz el évenként, és hogy érdemleges határozatait minták gyanánt fogadják el mindenütt. Jogász­­körökben általános meglepetést okozott az igaz­ságügyminiszternek az a kijelentése, hogy első teendői közé tartozik e bíróság eltörlése. Ha e szán­dék végrehajtása a bírósági organizáczió reform­jának­ idejére esnék, az ország nagy ré­me még ebben az esetben sem helyeselné a miniszter úr tervét. Ámde most, midőn minden reform­munka szünetel, midő­n az igazságügyminiszter összes tevékenykedése abban központosul, hogy bűnö­söket sújtson és ártatlanokat megfélemlítsen, most bizonyára nincs ideje e bíróság megsemmisítésé­nek. Megdöbbenve állunk a miniszter e tervez­­getésével szemben. És megdöbbenésünknek enyhet csak az a remény ad, hogy a törvényhozás ötletes igazságügyminiszterünk tervezgetéseinek útját fogja állani. Et nunc venio ad fortissimum. A kereskedelmi és váltótörvényszék vezetőit az eddigi kormányok mindig a legkitűnőbb bírák sorából vették. Nagy Ödön is, elődei is a főtörvényszékeknél előkelő állást foglaltak el, a legjobb bírói hírnévnek örven­dettek és a jogászok közvéleménye vezette őket az elnöki székbe. Magyarország mintatörvényszéke így alakult és így tartotta meg eddig fényes hír­nevét. Sohasem szoktunk személyes ügyekkel fog­lalkozni és ma is selyem keztyűvel érintjük meg a kérdésnek személyi részét. Ámde a legnagyobb határozottsággal száll ágról-ágra annak a bírónak a neve, a­kit az igazságügyminiszter e díszes állásra való kinevezés végett a korona elé terjesz­tett. Ha megdöbbenéssel fogadtuk Nagy Ödön nyugalomba lépésének és a miniszter tervének azt a hírét, hogy a budapesti kereskedelmi és váltó­­törvényszéket a halottak kamrájába akarja dobni, az új elnök személye nem alkalmas arra, hogy aggodalmainkat eloszlassa. Igazságügyminiszte­­rünket sokan igen furfangos embernek tartják. Azt kell feltételeznünk, hogy a tervezett kinevezés által tönkre akarja tenni a törvényszék félszázados kitűnő hírnevét. Mit is mondott igazságügyminisz­terünk mintaképe, Kolonics bíboros? Magyar-, országot előbb koldussá, azután katolikussá akarja tenni. Mutatis mutandis, így akar eljárni Polónyi Géza úr a budapesti kereskedelmi és váltótörvény­székkel szemben is? Dr. Reiner Ede­ is A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. (Az e rovatban közlöttekért a felelősség a beküldőt terheli.) Egy állami tisztviselő nyomora. Tekintetes szerkesztő úr ! A napokban a budapesti napilapokból olvastam, hogy Magyari Mihály igazságügyminisztériumi iroda­tiszt, ki betegsége miatt elbocsáttatott, azért, mert most, felgyógyulása után, régi állásába nem akarták visszahelyezni, a minisztérium épületében főbelőtte ma­gát és most a halállal vivődik. Ezen czikk engemet arra késztet, hogy tekintetes szerkesztő úrhoz fordulj­ak és kérjem, hogy erre vonatkozólag alábbi soraimnak helyet adni és azt becses lapjában nyilvánosságra hozni szíves­kedjék. Nem tudom, hogy mi igaz a fenti közleményből, de azt tudom, hogy én is épp abban a szomorú állapot­ban szenvedek, mint az a szerencsétlen sorsú Magyari, ki talán méltó elkeseredésében fogta a gyilkoló fegyvert maga ellen, a­mit talán eddig magam is már régen meg­tettem volna, ha feleségemet és szegény ártatlan gyerme­keimet nem tekintem. Én is, ki még aránylag elég fiatal vagyok, beteg­ségem miatt és főleg azért, hogy régi jó egészségemet újra helyreállítsam, nyugdíjaztatásom kértem, mire tényleg ideiglenesen nyugdíj­aztattam is. Hat tagból álló családdal bírok, vágyamon szerény nyugdíjamon kívül semmi és azért mégis igyekeztem, hogy egészségi állapotomat helyreállítsam, ,a­­mi két év alatt történt kétszeri operác­ió után sikerült is any­­nyira, hogy ma már megyei tiszti főorvosi bizonyítvány­­nyal igazolhatom, hogy ép, egészséges és minden irodai munkák elvégzésére teljesen munkaképes vagyok. Ezen orvosi bizonyítvány alapján, tekintettel arra, hogy még 10—15 évig is elszolgálhatnék és azon esetben nem lenne a magas állam kénytelen nekem is, mint több másnak a nyugdijat akkor, mikor az amúgy is túl­terhelt államháztartásunknál egyébre is fordittathatnék, pusztán hiába kidobni, mondom ezért, de főleg az 1885. évi XI. törvényczikk 22. §-ának 2-ik és 3-ik bekezdésé­nek világos rendelkezésére való hivatkozással nem egy­szer, hanem többször is folyamodtam, és­pedig egyene­sen az igazságügyi miniszter úrhoz és kértem, hogy a hivatkozott törvény értelmében, mivel az ok, a­miért nyugdíjaztatásomat kértem, megszűnt, helyezzen vissza az eddig viselt állásomba, nemcsak, hanem hogy kéré­sem ellen kifogás ne tétessék, még rendes pályázatokat is adtam be, sőt még olyan állásokra is folyamodtam, a­melyek nyugdíj élvezetével nincsenek összekötve, lemondván kineveztetésem esetén a szolgálati idő tar­tamára nyugdíjamról is, de fájdalom, kéréseim ez ideig figyelembe soha sem vétettek, hanem azok azzal, hogy­­»kérése nem volt teljesíthető­, visszaadattak. Hát, tekintetes szerkesztő úr, ehhez, nagyon sok szó fér, mert vagy vannak törvényeink és azt alkalmaz­zák kivétel nélkül minden magyar állampolgárra, vagy pedig azokat csak kiváltságos személyekre, mint például Antalffy Gábor volt Csíkszeredái, jelenleg deési kir. tör­vényszéki bíróra, vagy pedig mint volt sárkányi kir. telekkönyvvezető Stersky, kit hivatalból, azért, mert nem tudták használni, nyugdíjaztak csak azért, hogy azután őt azonnal egy sokkal kényelmesebb és sokkal nagyobb jövedelemmel bíró bírósági végrehajtói állásra rögtön kinevezzenek, alkalmazzák, és a szegény családos, minden pártfogást nélkülöző tisztviselővel szemben, nem tudom miért, miért nem, alkalmazni nem akarják, akkor helyezzék a szentesített és mindenkinek egyenlő mér­tékkel mérő törvényt hatályon kívül, a­mely esetben legalább nem kell egy szegény családos tisztviselőnek az utolsó koronáját, a­mivel gyermekeinek kenyeret vehetne és a­kik e miatt éhezni kénytelenek, bélyegért kidobni pusztán csak azért, mert a törvény öt, melyet csak kiváltságos egyénekkel szemben tartanak be, re­ménynyel kecsegteti, Így állván a dolog, ha ilyen elbánás után egy-egy önérzetes állami tisztviselő, mivel a törvényt, világos rendelkezése mellett vele szemben alkalmazni­ nem akar­ják, a halált hozó fegyvert élete ellen fordítja, mint tette azt Magyari Mihály is, mert nem tudom, nem, fogják-e ezt többen is megtenni, mivel sokan vagyunk, a­kik olyan bánásmódban részesíttetünk, mint Magyari Mihály. Azonban mivel tudom, hogy mélyen tisztelt szer­kesztő úr, ki mindig az igazságnak pártján állott, jelen soraimat becses lapjában közölni fogja, azért, kérem, fogadja szívességéért előre is hálás köszönetemet azzal, hogy bárcsak erről az illetékes körök is tudomást sze­reznének és a folyamodók jogos kéréseit a törvény vilá­gos rendelkezése értelmében alkalmaznák. , Egy ideiglenesen nyugd. állami tisztviselő. 1 ^ ____ 5? RADNAY KÁROLY X f Ml CSEPLESHEZ BUDAPEST,Váczi-kM 80. @ HATÁRIDŐKRE, MÁR MOST FELADNI KÉREM. 164, Sürgönye . AA TRACIT BUDAPEST.

Next