Az Ujság, 1906. július (4. évfolyam, 178-192. szám)
1906-07-13 / 190. szám
AZ ÚJSÁG Péntek, július 13. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. § Idill. Freystädtler Flóra ellen az új utczai lakásában levő szomszédja a rendőrségnél azt a feljelentést tette, hogy ő Lukács Károly czigányprimással, akivel együtt lakik, nyitott ablaknál botrányos viselkedést tanúsít. A rendőrség a panaszt hivatalból áttette a büntetőjárásbírósághoz, amely szemérem elleni vétség miatt mára idézte ki a két feljelentett egyént. Azonban ma csak a hölgy jelent meg, Lukács betegségére hivatkozva elmaradt. A bíró az ügyészi megbízott előterjesztésére a tárgyalást elhalasztotta. , a Hármas-szövetség. Vannak Illés, Purcza Menyhért és Molnár József nagykátai földmivesek harmincz betöréses lopást és gyujtogatástkövettek el a községben. A pestmegyei törvényszék vizsgálóbirája, Laudon dr. ügyükben már befejezte a vizsgálatot és az iratokat indítvány -tétel végett az ügyészséghez átküldötte. Polónyi reformjai. A kereskedelmi és váltótörvényszék sorsa. Nulla dies sine linea. Nap-nap után meglepődésekre ébredünk. És aki nekünk szerzi ezeket, az igazságszolgáltatás pecsétőre : Polónyi Géza. Tározójának átvételekor közhírré tette, hogy mint haragos Jupiter, boszut fog állani a múltakért. Lángoló pallossal kezében rohant végig a Duna és Tisza partjain és csak a gonosz nyelvek rovására kell írnunk azt, hogy a destitucziók azért történtek, hogy a pecsétőr helyet csináljon kézdivásárhelyi és egyéb barátainak. Ezen és hasonló intézkedések jó eleve hirdettetvén, nagyobb ámulatot nem keltettek. Nem érdemes tehát hosszabb ideig időzni ezek mellett. A múlt héten tiszta kék égből csappanó villámként ütött meg bennünket annak a híre, hogy a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke, Nagy Ödön rögtönösen elhagyja hivatalát és nyugalomba vonul. A nyugalomba vonuló férfiú majdnem két évtizedig állott e törvényszék élén és az ország egyértelmű ítélete szerint derekasan megállotta helyét. Hazánkban általános az a panasz, hogy a törvényszékek vezetőinek idejét adminisztratív teendők foglalják le. Igen sok elnök ezeknek leküzdésével foglalkozik és a judikatúrára alig vet ügyet. Márpedig nincs jogosabb kívánalom annál, hogy a bíróság elnöke, legtapasztaltabb tagja, működésének fősúlyát a peres és peren kívüli ügyek érdemleges elintézésére helyezze, hogy — amire minden modern igzságszolgáltatás törekszik — az anyagi igazság érvényesüljön. Ezért hangoztatják minél sűrűbben, hogy az igazgatás, az adminisztráció,mint másodrendű fontosságú teendő, vétessék le az elnök vállairól és bírói funkcziókat nem teljesítő hivatalnokra bizassék, mert a biróság élén álló férfiú ekként ismereteit és tapasztalatait sajátképi hivatásának, az igazságszolgáltatásnak szentelheti. Nagy Ödön nem tartozott azon elnökök közé, akik csak adminisztráltak. Nemesebb ambíczió bevitette. Arra vágyódott, hogy az ő törvényszékéből kikerülő ügyek a legalaposabb megvitatás, a törvények pontos mérlegelése alapján dőljenek el. Majdnem minden érdemleges ügy az ő elnöklése alatt intéződött el. Megkívánta a gyors elintézést, de ennek messze elébe tette az alapos, a gyökérig ható tanulmányozást. Nem is került ki a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék ítélőtermeiből olyan ügy, mely a tényállás minucziózus ismeretén ne épült volna fel. Hogy ehhez a czélhoz jusson, Nagy Ödön folytonosan buzdította, lelkesítette és a tudomány fáklyájával világosította fel bírótársait. És az elnök lelkesedése megragadta a törvényszék minden tagját és konstatálhatjuk, hogy Magyarországon nincs bíróság, melynek határozatait a felsőbíróságok oly ritkán változtatták volna meg, mint a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékéit. De Nagy Ödön idejét az adminisztráczió és judikatúra nem töltötte ki teljesen. A joggyakornokok és a jegyzői kar valóságos atyja és nevelője lett. A leendő bírák érezték, hogy az elnök szeme folyton rajtuk függ. Szorgalomban, iparkodásban és ernyedetlen tanulásban igyekeztek egymást felülmúlni. Meg voltak arról győződve, hogy orgiákat üthet bár Magyarország minden terén a protekció, Nagy Ödön kegyébe csak az férkőzhet, aki minden erejével az igazságszolgáltatás mezején dolgozik. Polónyi Géza igazságügyminiszter lett, a Nagy Ödönöknek ütött a halálos órájuk. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke e hó elején nyugalomba vonult. Nyugalomba vonulását nyomon követte egy második hír. Polónyi el akarja törölni a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket. Nem először történik, hogy halálos döfésre készülnek a bíróság ellen. Régóta szálka ez a bíróság sokaknak szemében. Nem is akarunk most annak a megvitatásába bocsátkozni, hogy okvetlen szükség van-e arra, hogy a kereskedelmi és váltóügyeket külön bíróság döntse el. Erről akkor fogunk vitatkozni, ha számtalan sebekben szenvedő bírósági szervezetünk sokáig el nem odázható reformja lesz a napirenden. Ma csak annyit konstatálhatunk, hogy e bíróságunk másfélszázezer ügydarabot intéz el évenként, és hogy érdemleges határozatait minták gyanánt fogadják el mindenütt. Jogászkörökben általános meglepetést okozott az igazságügyminiszternek az a kijelentése, hogy első teendői közé tartozik e bíróság eltörlése. Ha e szándék végrehajtása a bírósági organizáczió reformjának idejére esnék, az ország nagy réme még ebben az esetben sem helyeselné a miniszter úr tervét. Ámde most, midőn minden reformmunka szünetel, midőn az igazságügyminiszter összes tevékenykedése abban központosul, hogy bűnösöket sújtson és ártatlanokat megfélemlítsen, most bizonyára nincs ideje e bíróság megsemmisítésének. Megdöbbenve állunk a miniszter e tervezgetésével szemben. És megdöbbenésünknek enyhet csak az a remény ad, hogy a törvényhozás ötletes igazságügyminiszterünk tervezgetéseinek útját fogja állani. Et nunc venio ad fortissimum. A kereskedelmi és váltótörvényszék vezetőit az eddigi kormányok mindig a legkitűnőbb bírák sorából vették. Nagy Ödön is, elődei is a főtörvényszékeknél előkelő állást foglaltak el, a legjobb bírói hírnévnek örvendettek és a jogászok közvéleménye vezette őket az elnöki székbe. Magyarország mintatörvényszéke így alakult és így tartotta meg eddig fényes hírnevét. Sohasem szoktunk személyes ügyekkel foglalkozni és ma is selyem keztyűvel érintjük meg a kérdésnek személyi részét. Ámde a legnagyobb határozottsággal száll ágról-ágra annak a bírónak a neve, akit az igazságügyminiszter e díszes állásra való kinevezés végett a korona elé terjesztett. Ha megdöbbenéssel fogadtuk Nagy Ödön nyugalomba lépésének és a miniszter tervének azt a hírét, hogy a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket a halottak kamrájába akarja dobni, az új elnök személye nem alkalmas arra, hogy aggodalmainkat eloszlassa. Igazságügyminiszterünket sokan igen furfangos embernek tartják. Azt kell feltételeznünk, hogy a tervezett kinevezés által tönkre akarja tenni a törvényszék félszázados kitűnő hírnevét. Mit is mondott igazságügyminiszterünk mintaképe, Kolonics bíboros? Magyar-, országot előbb koldussá, azután katolikussá akarja tenni. Mutatis mutandis, így akar eljárni Polónyi Géza úr a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékkel szemben is? Dr. Reiner Ede is A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. (Az e rovatban közlöttekért a felelősség a beküldőt terheli.) Egy állami tisztviselő nyomora. Tekintetes szerkesztő úr ! A napokban a budapesti napilapokból olvastam, hogy Magyari Mihály igazságügyminisztériumi irodatiszt, ki betegsége miatt elbocsáttatott, azért, mert most, felgyógyulása után, régi állásába nem akarták visszahelyezni, a minisztérium épületében főbelőtte magát és most a halállal vivődik. Ezen czikk engemet arra késztet, hogy tekintetes szerkesztő úrhoz forduljak és kérjem, hogy erre vonatkozólag alábbi soraimnak helyet adni és azt becses lapjában nyilvánosságra hozni szíveskedjék. Nem tudom, hogy mi igaz a fenti közleményből, de azt tudom, hogy én is épp abban a szomorú állapotban szenvedek, mint az a szerencsétlen sorsú Magyari, ki talán méltó elkeseredésében fogta a gyilkoló fegyvert maga ellen, amit talán eddig magam is már régen megtettem volna, ha feleségemet és szegény ártatlan gyermekeimet nem tekintem. Én is, ki még aránylag elég fiatal vagyok, betegségem miatt és főleg azért, hogy régi jó egészségemet újra helyreállítsam, nyugdíjaztatásom kértem, mire tényleg ideiglenesen nyugdíjaztattam is. Hat tagból álló családdal bírok, vágyamon szerény nyugdíjamon kívül semmi és azért mégis igyekeztem, hogy egészségi állapotomat helyreállítsam, ,ami két év alatt történt kétszeri operáció után sikerült is anynyira, hogy ma már megyei tiszti főorvosi bizonyítványnyal igazolhatom, hogy ép, egészséges és minden irodai munkák elvégzésére teljesen munkaképes vagyok. Ezen orvosi bizonyítvány alapján, tekintettel arra, hogy még 10—15 évig is elszolgálhatnék és azon esetben nem lenne a magas állam kénytelen nekem is, mint több másnak a nyugdijat akkor, mikor az amúgy is túlterhelt államháztartásunknál egyébre is fordittathatnék, pusztán hiába kidobni, mondom ezért, de főleg az 1885. évi XI. törvényczikk 22. §-ának 2-ik és 3-ik bekezdésének világos rendelkezésére való hivatkozással nem egyszer, hanem többször is folyamodtam, éspedig egyenesen az igazságügyi miniszter úrhoz és kértem, hogy a hivatkozott törvény értelmében, mivel az ok, amiért nyugdíjaztatásomat kértem, megszűnt, helyezzen vissza az eddig viselt állásomba, nemcsak, hanem hogy kérésem ellen kifogás ne tétessék, még rendes pályázatokat is adtam be, sőt még olyan állásokra is folyamodtam, amelyek nyugdíj élvezetével nincsenek összekötve, lemondván kineveztetésem esetén a szolgálati idő tartamára nyugdíjamról is, de fájdalom, kéréseim ez ideig figyelembe soha sem vétettek, hanem azok azzal, hogy»kérése nem volt teljesíthető, visszaadattak. Hát, tekintetes szerkesztő úr, ehhez, nagyon sok szó fér, mert vagy vannak törvényeink és azt alkalmazzák kivétel nélkül minden magyar állampolgárra, vagy pedig azokat csak kiváltságos személyekre, mint például Antalffy Gábor volt Csíkszeredái, jelenleg deési kir. törvényszéki bíróra, vagy pedig mint volt sárkányi kir. telekkönyvvezető Stersky, kit hivatalból, azért, mert nem tudták használni, nyugdíjaztak csak azért, hogy azután őt azonnal egy sokkal kényelmesebb és sokkal nagyobb jövedelemmel bíró bírósági végrehajtói állásra rögtön kinevezzenek, alkalmazzák, és a szegény családos, minden pártfogást nélkülöző tisztviselővel szemben, nem tudom miért, miért nem, alkalmazni nem akarják, akkor helyezzék a szentesített és mindenkinek egyenlő mértékkel mérő törvényt hatályon kívül, amely esetben legalább nem kell egy szegény családos tisztviselőnek az utolsó koronáját, amivel gyermekeinek kenyeret vehetne és akik e miatt éhezni kénytelenek, bélyegért kidobni pusztán csak azért, mert a törvény öt, melyet csak kiváltságos egyénekkel szemben tartanak be, reménynyel kecsegteti, Így állván a dolog, ha ilyen elbánás után egy-egy önérzetes állami tisztviselő, mivel a törvényt, világos rendelkezése mellett vele szemben alkalmazni nem akarják, a halált hozó fegyvert élete ellen fordítja, mint tette azt Magyari Mihály is, mert nem tudom, nem, fogják-e ezt többen is megtenni, mivel sokan vagyunk, akik olyan bánásmódban részesíttetünk, mint Magyari Mihály. Azonban mivel tudom, hogy mélyen tisztelt szerkesztő úr, ki mindig az igazságnak pártján állott, jelen soraimat becses lapjában közölni fogja, azért, kérem, fogadja szívességéért előre is hálás köszönetemet azzal, hogy bárcsak erről az illetékes körök is tudomást szereznének és a folyamodók jogos kéréseit a törvény világos rendelkezése értelmében alkalmaznák. , Egy ideiglenesen nyugd. állami tisztviselő. 1 ^ ____ 5? RADNAY KÁROLY X f Ml CSEPLESHEZ BUDAPEST,Váczi-kM 80. @ HATÁRIDŐKRE, MÁR MOST FELADNI KÉREM. 164, Sürgönye . AA TRACIT BUDAPEST.