Az Ujság, 1906. október (4. évfolyam, 269-283. szám)

1906-10-01 / 269. szám

/ 2 Azt hiszi, egy év leforgás­a alatt megülhetik azt az ünnepet, s akkor, reméli, épp oly vendégszere­­tően fogadhatják Bécsben a magyar orvosokat, mivel őket fogadták most Budapesten. Fibiger János, a kopenhágai egyetem patho­­lógiai professzora, mint Mayer, a szülészet pro­fesszorának helyettese hódol meg a magyar tudós géniusza előtt. (Éljenzés.) Pestalozza E. dr., a római egyetem professzora nagy tetszéssel fogadott beszédében a nemes és lovagias magyar nemzetnek is kifejezi tiszteletét, épp úgy, mint Guzzoni degli Ancerini A. dr. mesz­­szinai professzor, ki latin nyelven mondotta el beszédét. Herff von Salis, a bázeli egyetem tanára arra utalt rá, hogy Semmelweis tanai Svájczban fogan­tak meg legelőször, hol különösen Bischof­ pro­fesszor volt e tanítás lelkes híve. Svájcz volt az, mely Semmelweist meghívta a zürichi egyetem szülészeti tanszékére és ezen a réren bizonyos te­kintetben jogokat is formál Semmelweisra. Most is él köztük, Wildeggben, Semmelweisnak egy volt tanítványa, Amsler dr.,­kit csak nyolc­vannégy éves kora akadályozott meg abban, hogy eljöjjön ez ünnepélyre. A szónok azzal végezte beszédét, hogy meghajtja Svájcz vöröskeresztes lobogóját az anyák megmentőjének szülőhazája előtt. Végül Duka Albert dr., Duka Tivadar fia szólt angol nyelven az angol orvosok nevében, Sir Wil­liam Sinclair helyett, ki az utolsó pillanatban tá­madt akadály miatt nem jöhetett el az ünnepre. Szavait rokonszenves figyelemmel hallgatták és megtapsolták azért a kijelentéséért, hogy már atyja ösztönzésére is mindig hirdette, a­hol csak alkalma volt, Semmelweis dicsőségét. Tette ezt Ausztráliában és Dél-Afrikában is, hol mint katona­orvos, sebészi szolgálatot teljesített. (A diszülés befejezése ) Ezután Dirner Gusztáv dr. tanár­, a Semmel­weis emlékünnep végrehajtó­ bizottságának titkára emelkedett fel és beszéde során elmondta, hogy a bizottságot a világ minden részéről, Európa min­den országából elárasztották táviratokkal, melyek­ben hódolnak a nagy magyar tanár emlékének. Semmelweis tanainak tudományos jelentő­ségét méltatta ezután Győry Tibor dr., ki most adta ki Jénában a nagy tudós összegyűjtött érte­kezéseit. Nagy figyelem hallgatta beszédét, mely szakszerűségével és világos előadásával méltó és szükséges kiegészítője volt az emlékünnepnek. Meg is tapsolták érte s figyelem hallgatta, midőn megvilágította, hogy Semmelweis az ő tanulmá­nyait, három év kivételével, a budapesti egyete­men végezte. A lélekemelő ünnepet Ajtai K. Sándor rektor zárta be. Beszéde során köszönetet mondott Appo­­nyi Albert gróf kultuszminiszternek az ünnepen való részvételéért. Majd latin nyelven a külföld képviselőinek mondott köszönetét megjelenésükön Az ülés tizenkét órakor ért véget s ekkor az egyetemről az egész gyülekezet az Erzsébet-térre vonult Semmelweis szobrához. (A szobor leleplezése.) A szobor a térnek a Deák-térre néző sarkán áll. Környékén magas árbóczokat állítottak, melyeket gazdagon diszítettek czímerekkel és lobogókkal. A rendre díszruhás rendőrök és az egyetem szolgái ügyeltek, míg a vendégeket a szülészeti klinikák orvosai fogadták. A leleplezés a Szózat eléneklésé­­vel kezdődött, a­melyet levett kalappal hallgatott az egész gyülekezet. Most Tauper Vilmos udvari tanácsos, egye­temi tanár, a II. szülészeti klinika vezetője, a szó­noki emelvényre lépett s egyikét mondotta el azok­nak a beszédeknek, melyek tartalmuk értékével és nemességével s előadásuk elragadó hevével ha­talmukba ejtik a hallgatót, így szólt: „­­ Negyven év előtt fejezte be Semmelweis Ig­­nácz élete tragédiáját. Remegő kebellel, kicsiny­ségem tudatában lépek nagy elődöm monumentu­mának lépcsőfokára, mert úgy érzem, hogy a tu­domány mártírjának szelleme tekint le ránk. Semmelweis Ignácz az emberiség egyik legnagyobb jótevője volt; fölfedezésének áldásait a művelt világban ma minden család élvezi, az ő sorsa pe­dig az volt, hogy a lelki szenvedések súlya alatt, melyeket a nagy igazságért való küzdelemben el­szenvednie kellett, elborult lélekkel, megtörve ros­­kadjon le az örök enyészetbe. Semmelweis tanát küzdelemteljes életében vajmi kevesen értették meg, a legtöbben hitetlenül bántó közönynyel ha­ladtak el mellette, korának legnagyobbjai pedig nem egyszer eszelősségnek nyilvánították tantéte­leit. A tudományban egy új korszak, az emberek között egy új nemzedéknek kellett jönnie, hogy diadalra juthasson az ő nagy igazsága, melynek nyomán ma alig van közöttünk egy is, a­ki csa­ládjának boldogságát, talán édesanyjának, talán feleségének, avagy anyává lett leányának életét nefff ő neki köszönhetné. Ő előtte a nő élethivatá­sának legmagasztosabb órájában — a­mikor anyává lett — mindig a legnagyobb életveszély­ben forgott. Semmelweis nagy lelkét épp az hozta soha-soha nem múló és rá nézve végzetessé vált izgalomba, hogy volt olyan idő is, a­mikor száz fiatal anya közül több mint harminc­at lá­tott a borzasztó gyermekágyi láz kínjai között elpusztulni. Ezzel a borzasztó múlttal szemben ma­­ több mint 1000 anya szoríthatja szívére újszü­löttjét a­nélkül, hogy köz­ülök csak egy is áldo­zatul kellene hogy essék a régebben annyira rettegett gyermekágyi láznak , és mindez áldást az emberiség Semmelweisnak köszöni. Ő rajta beteljesült, hogy a valódi szellemnagyság az idő teltével hovatovább nagyobbá és nagyobbá válik . Semmelweis e negyven év alatt oly nagyra vált, hogy az orvostudomány orvosai között min­den időre a legnagyobbak között foglal helyet. Semmelweis szelleme ! Tekints le közibünk e perezben, íme, lásd, az egész műveit világ orvosai nyújtanak neked elégtételt szenvedéseidért. íme, lásd magad körül nemzeted legjobbjainak képvi­selőit, kik hálásak neked azon dicsőségért, me­lyet hazádnak és nemzetednek szereztél. A ma­gyar nemzet művelődési történetében kitöröl­hetetlenül leend­ő nap feljegyezve, a­mikor a nagy magyar orvosnak az egész műveit világ orvosai emeltek emléket, a­mikor Európa mű­veit nemzeteinek tudós képviselői zarándokol­tak ide, hogy hazánk egy nagy fia szellemének hódoljanak és szobrának lábaihoz tegyék az elismerés babérjait. Most pedig lépjen közénk nemes alakod! Hulljon le a lepel. (E szavakra lehullott a szoborról­­a lepel a közönség zugó éljenzése közt.) Az ihletett művész küzdelmes férfikorod delén örökítette meg nemes vonásaidat , a hálaadó anyát pedig egy ideális női alakban, csecsemőjé­vel ölén, helyezte lábaidhoz. Mesélje e csoport az embereknek minden időre, hogy te az anyák ez­reit mentetted meg a haláltól és hogy a műveit világ asszonyai hálaadással tekintenek fel meg­mentő­j­ükre mindaddig, mig az emberiségben a hála nemes érzése élni fog, tehát: örökre ! Hir­desse az emlék nagyságodat, örökítse meg a művelt világ irántad való háláját és emlékeztesse az utó­dok százezreit, hogy Semmelweis egyike volt az emberiség legnagyobb jótevőinek. A szónok ezután néhány szóval a főváros polgármesteréhez fordult s kérte, vegye át a fő­város tulajdonába az immár leleplezett szobrot s a fővárosi ereklyemúzeum számára az első példányát annak az éremnek, melyet a szobor­­bizottság e nap emlékére vezetett. Bárczy István polgármester hálás köszönetet mondott mindazoknak a főváros nevében, a­kik a szobor emeléséhez hozzájárultak s letette arra a főváros koszorúját. Koszorút tettek még : a család, az egyetem tanári kara, a bécsi egyetem orvosi fakultása, a bécsi klinika és a bécsi docensek, a svájczi egye­tem orvosi fakultása és orvosegyesülete, a boroszlói nő orvostanárok, a kolozsvári egyetem és orvosprofesszorai, a Tud. Akadémia, a köz-­­ egészségügyi tanács, az orvosegyesület, az orvos­szövetség, a balparti közkórházak, a közkórházi társulat, az országos közegészségügyi egyesület, orvosi segélyegylet, az orvosi kaszinó, a teréz­városi kaszinó, a stomatológusok egyesülete, bába­iskolák és egyletek, a klinikák és orvostanhallgatók. A leleplezés a a Hymnuszszal fejeződött be s innen a gyülekezet átvonult Budára, Semmel­­weisnek az Apród­ utcza 3. száma alatt levő szülő­háza elé, a­hol Tauper tanár szép beszéd kísére­tében leplezte le a tudósnak állított emléktáblát. Az ünnepet a Hungária-szállodában díszlakoma fejezte be. A koszorúk elhelyezése közben az üdvözlők egész serege fordult, élükön a kultuszminiszterrel, a szobor szerencsés megalkotójához, Stróbl Ala­joshoz. A nap utolsó aktusa a budai Apród­ utczában folyt le Semmelweisnek immár emléktáblával megjelölt szülőházánál. Az ünnep rendezése körül meghálálhatatlan érdeme van Dirner Gusztáv dr. egyetemi pro­fesszornak. Az ő fáradhatatlanságának és tapinta­tának lehet köszönni, hogy méltó lefolyása volt a mai emlékezetes ünneplésnek.» (Ebéd a park-klubban.) A leleplezés után délután fél háromkor Tauffer Vilmos és Bársony János professzorok ebédet adtak a Park-klubban az idegen vendégek tiszte­letére. Hivatalosak voltak az ebédre a külföl­dieken kívül az egyetem tanácsa, Budapest főpol­gármestere, a szobor megalkotója és az ünnep végrehajtó­ bizottságának elnöksége. Elsőnek Bársony János szólt, német nyelven üdvözölve a vendégeket. Tauper professzor a magyar tudományosság és a főváros képviselőit köszöntötte magyar beszéddel, Lenhossék tanár pedig ismét a külföldieket, kiknek szónoka Schnitze professzor volt, majd Chrobak Rudolf dr. bécsi professzor, az olasz Bossi orvostanár, ki szoczia­­lista programmal tagja az olasz kamarának. Be­szédére Temesváry Rezső dr. felelt köszönettel, olasz nyelven. -­­ Érdeklődést tett Chrobak professzor beszéde, ki azt kívánta, hogy innen és túl a Lajthán, mely csak egy folyócska volt abban az időben, midőn Semmelweis élt, de áradó nagy folyammá nőtt azóta a két ország között, értsék meg egymást legalább a tudósok, ha már a politikusok sehogy sem értik meg egymást. A tudomány nem ismer határokat; az orvostudomány művelőit nem a politika, hanem a humanitás és az emberiség java lelkesíti. S ebben az egyben innen és túl mindnyá­jan egyetérthetnek. A bécsi vendégek a délután öt órai vonattal elutaztak Budapestről. A többi vendég este jelen volt az Opera díszelőadásán. AZ ÚJSÁG Hétfő, október 1. ÚJ BELFÖLD,­ ­ A kiegyezés. A kiegyezési tárgyalások elő­terjesztésére kiküldött bizottságok hétfőn délután Bécsben ismét összeü­lnek. A magyar kormány megbízottai hétfőn délben érkeznek Bécsbe.­­ A békéscsabai mandátum. Békéscsabán a paraszt­párt vasárnap délután nagy­gyűlést tartott, a­melyen elhatározta, hogy azt a jelöltet támogatja, a­kit a kerület volt képviselője, Achim András ajánl. TÁVIRATOK: A kubai felkelés, Washington, szeptember 30. Az éj folyamán Roosevelt elnöktől távirat érkezett a hadügy­minisztériumhoz, a­mely 6000 embernek azonnali Kubába való szállítását rendeli. Havanna, szeptember 30. Taft kormányzó ma automobilon az elnöki palotába ment és intézke­déseket tett, hogy Palma helyére léphessen, a­ki állását igen szívesen hagyja el. Taft azután Go­mezt és másokat, kiket az összeesküvés szításának vádja alatt letartóztattak, szabadlábra helyezte és eleget tett azon kívánságuknak, hogy ügyük felülvizsgáltatására bizottság küldessék ki Egyház és állam, Paris, szeptember 30. Clemenceau belügymi­niszter La Roche sur Yonneben beszédet mondott, a­melyben kijelentette, hogy az az óhaja, hogy az összes köztársaságiak vállvetve munkálkodja­nak a forradalom szocziális munkájának befeje­zésén, azaz a békét óhajtja kifelé az ország füg­getlenségének és méltóságának megóvása mellett és a békét befelé mindenki jogának megvédésével. Szóval, békét kivon mindazoknak, a­kiket jóaka­rat tölt el. Meg akarja c­áfolni azt a hibás nézetet, a­mely az egyház munkálkodása következtében a francziákat két táborra osztotta s a mely szerint a szétválasztási törvényt külföldi egyházfőkből álló bizottság elvetette, tekintet nélkül a franczia papságnak úgyszólván egyhangúlag adott vélemé­nyére. Az egyház azt jobban szeretné, ha újból forradalom és polgárháború támadna, a­mely a

Next