Az Ujság, 1906. december (4. évfolyam, 330-344. szám)
1906-12-01 / 330. szám
Szombat, december 1. AZ ÚJSÁG élesen megbírálta a képviselőház igazságügyi bizottságának ama határozatát, amely a Fejérvárykormány megbélyegzését czélozza. Azt fejtegette Schwarz, hogy a bizottság ezzel az érvényesíthetetlen határozattal önmagát is, a parlamentet is kompromittálja. Nagy György képviselő e miatt interpellácziót jegyzett be ma, amelyet holnap okol meg a Ház előtt. Andrássy gróf beszéde plakátokon. Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek a képviselőház november 26-iki ülésében a nemzetiségi kérdésről tartott beszédet az egész országban, minden községben, valamennyi nemzetiség nyelvén falragaszokon fogják a lakosság tudomására hozni. A kormány egyik szócsöve jelenti ma ezt a nevezetes eseményt. A költségekről nem szól a híradás. Apponyi reformjai. Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter képzőművészetünk magyar jellegének fejlesztése végett nyolcz-tiz kiváló művészt 2400—3000 korona évi állami segítség mellett vidéki tanulmányútra akar küldeni. Az államsegély fejében egy-egy olyan művet kér Apponyi gróf az állam részére, a melynek értéke a segélyösszeget megüti. A tervezet kidolgozására és a megfelelő javaslatok megtételére a miniszter ma az Országos Képzőművészeti Tanácsot kérte fel. Apponyi gróf ma más irányú reformot is kezdeményezett. Körrendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz : működjenek közre abban, hogy a vidék egyes városai kulturális központokká változzanak. Rendezzenek és rendeztessenek a helybeli tanárokkal tíz-tizenkét előadást, felolvasást s keltsék fel ezek iránt a nagyközönség érdeklődését. Egyegy ilyen előadás után a miniszter az előadó tanárnak 20 korona tiszteletdíjat engedélyez. Kínai munkások Magyarországon. Néhány hét óta egyre gyakrabban emlegetik a kormány környezetében, hogy a mezőgazdasági munkásmozgalmak, sztrájkok paralizálására és a fokozódó gazdasági munkáshiány pótlására harminc, negyvenezer kínai munkás importálását tervezik. A gazdanép egy része nagy örömmel tárgyalja a kétségtelenül merész ideát, s az agrárius körök jövő nyárra már várják is a varkocsos kulik Magyarországba való bevonulását. A kinai munkás rendkívül olcsón dolgozik s a birtokososztályban meg vannak győződve róla, hogy ez a munkásimport nemcsak a mezőgazdasági sztrájkok letörésére és a munkáshiány teljes pótlására, hanem a munkabérek lényeges csökkentésére is alkalmas lesz. Egyik munkatársunk a dolog felől ma megkérdezte a földművelésügyi minisztérium egyik irányadó tényezőjét, aki a földművelési kormányzat ügyeit állásánál fogva is pontosan ismerheti. Azt az információt nyerte, hogy a miniszter és a minisztérium a szóban forgó kínai munkások behozataláról hivatalosan még semmit se tud. Egyes gazdasági körök foglalkozhatnak és foglalkoznak is a kérdéssel, a miniszterhez azonban eddig legalább konkrét formában nem fordultak. Ehhez képest Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter az ide vágó tervezgetésekre nézve még semminemű elhatározásra nem jutott, mivel ez csak akkor válik aktuálissá, ha az ügy kormánydöntést provokál. Nem lehet. Krassószörény megye jegyzői egyesületének küldöttsége tisztelgett ma délben a képviselőházban Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternél, Burdha Szilárd képviselő vezetése mellett. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy a féláru vasúti utazási kedvezményt a jegyzői karra is terjeszsze ki. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter kijelentette, hogy nagyon sajnálja, de kérésüket nem teljesítheti, mivel az ország anyagi helyzete ezt nem engedi meg, nyoma. Nyugalmat erőltetve, fölkelt s e szóval búcsúzott: — Elégtételt kérek. Segédeim reggel az uraknál lesznek. Az aggastyánt azonban, természetesen, mellőzöm. Kínos csönd állt be. Az asztalnál mindenki fejbicczentéssel vette tudomásul az elégtételkérést. Csak Asztrik maradt mozdulatlan, mint egy múmia. Mikor már a ficsur kümn volt a kávéházból, a múmia megint megelevenedett. — Ünnepélyesen bocsánatot kérek, — szólt — de meg kellett tanítanom a ficzkót, hogy urinőket, kivált megdicsőülteket aljas kávéházi mókákba keverni : szentségtörés. Mondanom sem kell, hogy korom jogával nem élek. Rögtön felkeresem két katonatiszt pajtásomat s elküldöm a zöldbékához. Nem mertünk ellentmondani. Az öreg gavallér roppant komolyan vette most önmagát. A társaság nyomott hangulatban gyorsan oszlott. Asztrikot elkísértem a kaszárnyáig. Jó ideig szótlanul ballagtunk. Egyszerre csak megáll az öreg s elméláz. Egy percz múlva megszólal: — Magunk közt maradjon, de az a pofon csakugyan nem volt hazugság. Azt én igazán megkaptam a boldogult feleségemtől, mikor rájött szerelmi turpisságaimra . . . Micsoda aszszony volt! Micsoda angyal! Kimondhatatlanul szerelmes voltam belé . . . Az utczai lámpa rávilágított Asztrik égnek emelt arczára. Mint mikor a repedéses agyagdomboldalon utat keres a völgynek siető esővíz, úgy patakzottak sárga arcza mély redőiben érzelmes könvei k rendretifasilolt Kossuth. — A képviselőház ülése. — A nagy bizalomtengerbe beleesett egy csöpp bizalmatlanság. A szoczialista Mezőfi Vilmos hullatott egy ürömcsöppet a nagy sziruptengerbe. Hát az mindegy, hogy Mezőfi bizalmatlansága elvégre nem nyom mázsás sulylyal a mérlegben. De azért annyit csak nyom, mint a tegnapiak és maiak nagy bizalma. Hiszen ebben a képviselőházban nincsen kis ember. Mert a legkisebb is van akkora, mint a többi. Mégis, látni kellett, micsoda kavarodás, felfordulás, összeröffenés kerekedett egyetlen bizalmatlankodó hang hallatára. Egyetlenegy ember mer ellenzékieskedni s vonitva összebújt a hatalmas tömeg. Kiabáltak, lármáztak, hurrogtak. Még a nagy Kossuth Ferencz is elvesztette a contenance-ot. Fészkelődött, közbeszólt, idegeskedett. Mint az ördögöt a tömjénszag, annyira alterálta egy csipetnyi kritika. Addig-addig fészkelődött, türelmetlenkedett, közbekiáltott, amíg csak ledörgött a Justh Gyula hangja: — Ne tessék a szónokot folytonos közbeszólásokkal zavarni! . . . Kossuth Ferencz támolyogni kezdett a vörös bársonyszéken. Az arczizma ugyan nem változott, de az ijedt nézésén, a keze ideges mozgásán, a kapkodásán látszott, hogy roppantul fel van ingerelve. A képviselőház pedig megéljenezte Justh Gyulát: — Éljen a pártatlan elnök! No nem volt olyan szörnyen pártatlan. Talán nem is tudta, hogy minisztert utasít rendre, pláne a saját pártbeli főnökét. De ha már megtörtént, hát isten neki, vállalta a dicsőséget. Kossuth Ferencz pedig rendre van utasítva. Jövőre remélhetőleg jobban fogja magát viselni. * A mai ülésről szóló részletes tudósítást itt kapja az olvasó : Elnök: Justh Gyula, Jegyzők: Raisz Aladár, Benedek János, Darányi Ferencz. (Jelentések.) Elnök bemutatja Somogy megye feliratát Rákóczi Ferencz érdemeinek külön törvénybe iktatása iránt. Bizony Ákos beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a bírói és ügyészi szervezetre vonatkozó törvényjavaslatról. (A kereskedelmi költségvetés.) Szmrecsányi György annak a bizalomnak jeléül, amelyet a néppárt érez a mai kormány iránt, bejelenti, hogy pártja a költségvetést meg fogja szavazni, a maga részéről különösen az északnyugati felföld érdekeinek gondozását ajánlva a kormány figyelmébe. Laehne Hugó a kisiparnak az állami szállításokban való lényegesebb részesítését kívánja. A mezőgazdasági körök nem nagyon lelkesednek a gazdasági különválásért, de ő az önálló vámterületre való átmenetet nem tartja veszedelmesnek, mert az osztrákok föltétlenül rá vannak szorulva a mi nyersterményeinkre. A vízi utak építését az önálló vámterület szempontjából is nagyon fontosnak tartja. Kéri a Házat, hogy kövesse bizalommal Kossuth Ferenczet. A költségvetést elfogadja. Mezei Vilmos fejtegeti, hogy szerinte, ha tovább is milliókkal istápolják a gyáripart, a kisipari ágak lassan kint mind kipusztulnak. Egyszerre nem lehet egy szájból hideget és meleget fújni, nem lehet egyszerre gyáripart is, kisipart is támogatni. Bozóky Árpád : Ha a munkás sztrájkol, több pálinka fogy el! Mezőfi Vilmos : Bozókynak ehhez nincs érzéke. Szeretné, ha a kormány sietne a munkával, nehogy az ígért szociálpolitikai reformokat valami hideg szél hirtelen elfújja. A munkások szakegyesületeit nemcsak hogy fönn kell tartani, hanem fejleszteni kell és meg kell engedni, hogy minél több szakegyesület keletkezzék. A bányászokat szabadon zsákmányolják ki és amig a bányászbárók gyarapodnak, a szegény bányászok nyomorognak. Lesznek a Házban egykor többen, akik hasonlóképpen gondolkoznak, mint ő, a ki csak előhírnöke a munkásképviselők pártjának. Förster Ottó: Hírnök jön s pihegve szól! ( Derültség.) (Kossuth Ferenczet leintik.) Mezőfi Vilmos : Mindenütt az osztályuralom diadalmaskodik. Semmiféle iparpártolás jogosultságát nem ismeri el, ha az nem a munkások előnyét szolgálja. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter: Az egész nemzetét. Mezőfi Vilmos : A nemzetből egy kis réteget ki akar vonni. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter : Mért éppen ezt ? Mezőfi Vilmos : Azt a kis réteget, amely nem dolgozik, csak a hasznot vágja zsebre. (Nagy zaj és felkiáltások : Népbolonditók, Jakabok !) Ugron Gábor : Bolond beszéd ! Mezőfi Vilmos : Az osztalékpolitika, nem nemzeti politika ! Kossuth Ferencz : Osztalékpolitikát itt senki se csinál, aki ezt mondja, nem tudja, mit beszél! Mezőfi Vilmos: Nem a kereskedelemügyi minisztert vádolja osztalékpolitikával, hanem csak azt mondja, hogy az osztalékpolitika nem lehet nemzeti politika . .. Kossuth Ferencz : Nem is az ! Mezőfi Vilmos : Nem a gyárosokat és részvényeseket kell gazdagítani, hanem azzal a 2.400.000 koronával és a többi megszámolatlan milliókkal elsősorban is a munkások helyzetét kell javítani. Kossuth Ferencz : A nemzet helyzetét, amelynek része a munkás ! (Helyeslés.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. (Nagy derültség. Élénk felkiáltások a baloldalon: Éljen Kossuth!) Engedelmet kérek, ne méltóztassanak szembehelyezkedni az elnökkel! (Felkiáltások a baloldalon: Éljen Kossuth!) Ez szintén a házszabályokba ütközik. Mezőfi Vilmos : A rettentő sok munka és az emberek túlterhelése miatt sehol sincs annyi elmebeteg, mint nálunk. Negyvenezer elmebeteg fut károz ebben az országban szabadon. Hentaller Lajos : És vezetik a szoczialistákat. (Viharos derültség.) Forster Ottó : Mától fogva egygyel megint többen vannak. Mezőfi Vámos: Ha engem küldenek oda, szép társaságot vihetek magammal a képviselőházból. A munkáslakások kérdéséhez is szó fér. Ezeket is azért építtetik a gyárosok, vállalkozók, hogy a munkásokat még inkább a kezükben tartsák. 3