Az Ujság, 1907. január (5. évfolyam, 14-27. szám)
1907-01-16 / 14. szám
é tették, jobbára nem mozdultak a katedra mellől. Vagy ha mozdultak, többnyire keservesen meg is bánták és siettek visszatérni oda. De az ütött hézag így is jelentékeny volt. Ha a budapesti egyetem jogi karán a tudományosság dolgában nagy defektusok vannak, — amint hogy vannak is — akkor annak az okát brutális igazságtalansággal keresik egyes képviselő urak a nem-képviselő professzorok személyében. Ellenkezőleg. Azok személyében és politikai ambíciójában kellene keresniök, akik tanszéküket féllábbal otthagyták és amfibiális életet élve, ott okvetetlenkednek köztük. Az összeférhetetlenségi törvénynek ez a hibás intézkedése kezdettől fogva sokkal többet pusztított a budapesti egyetem tudományos értékén és belső életén, mint amennyi hasznot tett az ország politikai életében. Ez kétségtelen. A közérdek tekintetében tehát a mérleg kedvezőtlen. Elviselhetővé tenné ezt a deficitet valamelyest az, ha a professzor urak, — akik egyébiránt szinte kizárólag a szerencsétlen jogi fakultáshoz tartoznak — legalább a törvény rácziójával tisztába jöttek volna lelkiismeretükben. Ha tudásukat és föltételezett nagyobb tehetségüket a maguk helyén, abban a tudományszakban és munkakörben érvényesítenék, ahol ilyennel magasabb professzori minősítésük szerint állítólag rendelkeznek. A közjogászok a közjog terén, a kereskedelmiek a kereskedelem terén, a történészek a történeti kérdések terén és így tovább. Az ambícziónak ezen a terén egyik-másik talán tehetne legalább egyet-mást a közérdekért, amelynek hullámaival akar emelkedni. De ez az, aminek nyoma sincs. A koalíció professzor urait nagyon ellenszenves szerepben látjuk a képviselőházban szerepelni. Szemmel láthatólag képtelenek bevárni azt a pillanatot, amíg szaktudásukra valami szükség akad. A fékezhetlen ambíczió sarkalja őket. Egyik-másik a legvadabb korteskedésbe ereszkedik, vagy éppen törvényt ül a házon kívül levő, derék kollégái fölött. A közjog professzora pedig a színházi közerkölcsöket akarja megjavítani. Amelyek hogy nem mintaszerűek, — kivéve a nemzeti msintézeteket — az bizonyos , de ez az ország közjogára mégsem tartozik. Ismételjük: az egyetemi professzoroknak a képviselőházban való szereplése a legelső magyar tudományos intézetnél általában véve is passzívákat mutat. De az, ami most megy, egyenesen destruáciása az alma mater-nek. Nagyon kevés képzelőtehetség kell annak fölismeréséhez, hogy az egyetemi tanárok tömegesen fognak mandátum után kapkodni, ha úgy marad, amint most van. Ha a Házon kívül levő kollégáikat még a bentlevők is sietnek elmenteni, de annak, aki belül van, baja nem esik. Azonfelül pedig a képviselő urak politikai szereplése is olyan olcsó, hogy azt a leggyengébbek fogják legelőbb megirigyelni. Hogy az egyetem jogi fakultásán, tehát éppen ott, ahonnan a képviselőprofesszor urak jobbára kikerülnek, hihetetlenül sok tudományos és másforma baj van, aláírjuk. De a legnagyobb baj semmiképpen sem a »túlnépesedés«. Igaz, ez is nagy baj , de mivel a »numerus clausus« még felekezetiesség nélkül is őrültség a tudományos pályán : ez éppen a legerősebb ok arra, hogy a professzor ott maradjon, ahol rá szükség van. Az egyetemen, növendékei közt, ahová kinevezték. A nem-képviselő professzorok közül nem egy derék tanár mutatta meg, hogy tudományszeretetével és odaadásával igenis lehet a tanulók legnagyobb tömegébe is átvinni a tudományos szellemet. Tisztelet az ilyen professzoroknak, akikről egyébiránt egyetlen dicsérő szót sem tudnak mondani a képviselőházban. Hogy ezen a tűrhetetlen állapoton a híres alkotmányreformok és biztosítékok sorában a koalíció segítsen és a nagy országjavításba az egyetemi professzorok összeférhetetlenségét bevegye vagy legalább magas korhatárhoz kösse az összeférést: boldog, aki ilyenről is mer álmodni. De tudni azért jó a valóságot. Ha a budapesti egyetem jogi fakultásán az állapotok csakugyan végleg elzüllenek és komédiává alacsonyodik le a tudományos képzés (pedig már nem kell sok hozzá) , legalább ne vágják a koalíciós képviselő-profeszszorok azok fejéhez, akik híven megmaradtak kötelességeik mellett. És odaadó munkájukkal eddig is föltartóztatták a jogi fakultás tökéletes csődjét a másikban. S ennek a teljességnek egyetlenegy hiánya volt csupán, hogy nagyon sokba került. Hisz megérte, megérte, de ha Karvaly nem bírta megfizetni ! Pedig még e tekintetben se lehetett az asszonyra panasz. Roppant takarékos volt, a ki egy-egy krajczárért az életét lesirta a fűszeresnek vagy a veséjét kivette a szegény zöldséges kofának s akkor büszkén eldicsekedett, hogy a házban ő vette legolcsóbban a tormát, vagy a czukornak ő fizeti legolcsóbban a kilóját. Sokkal gyöngébb volt azonban az ellenálló képessége egy újdivatú kalappal, vagy egy újfajta kelmével, vagy éppen az aprócseprő ékszerekkel szemben. Nagyon illettek a szépségéhez mind s azért nagyon erősen meg tudta kívánni őket, bár fájdalmas szívvel le is tudott mondani róluk. A férj szemében azonban ezek voltak az ördög legkisértőbb incselkedései s ezeket a kívánságokat, az asszony ellenkezése mellett is, ha csak lehetett, kielégítette. Érette inkább maga mondott le apró kedvtelésekről : a szivarról, a söröcskéről, s a ruháit, a melyekre legénykorában olyan sokat tartott, most jóval tovább elviselte. Mindez azonban nem sokat lendített s a mellékfoglalkozást, amelyet szerzett otthonra, oly rosszul fizették, hogy még a mellett is minduntalan azon kapta magát, hogy a hónap vége felé krajczár nélkül áll a ház. Nem volt egyéb mit tennie, mint hogy a kezelésére bízott pénztárból apró kölcsönöket vett fel ilyenkor, megfelelő bonok ellenében, melyeket elsején mindig pontosan kiváltott. Csak az volt a baj, hogy a kölcsönök minden hónapban korábban újultak meg, sőt egy-egy kicsit növekedtek is. Tudta, hogy helytelen dolgot cselekszik s hogy sokkal többet kockáztat, mint a mennyit nyer, de nem tudott magán másképp segíteni. Ezek a rövid utón való apró kölcsönök különben más pénztárnál is divatoztak. Egy váratlan rovancsolás alkalmával, amikor vagy száz koronányi bonja volt már benn, maga az elenőr vágta ki valami elfogadható ürügygyel a bizottság előtt. Nem köszönte meg neki szóval, de a szívében nagy hálát érzett iránta. Pedig rossz szolgálatot tett neki az ellenőr, mert most már szinte bűntársnak tudva, nagyobb merészséggel végezte az apró műveleteket. Elsején már nem mindig váltotta ki a bonjait s már-már nem is volt módjában többet kiváltani. Végzetes elszántsággal nézett a jövőbe, már nem is adott bonokat, csak külön jegyzéket vezetett s bízott valami elkövetkezendő csudában. Az osztálysorsjátékban vagy egy kis örökségben. Hisz ezer pengő se kellett volna ! A csuda el is jött, nagyon különös csudamódon. A déli pénztárt, rendezve, Karvaly két darab ezer koronással többet talált a kelleténél , még egyszer utána számolt , nem csalódott. A délelőtt folyamán három nagyobb befizetés is történt, Karvaly nem is sejtette, melyik adhatott többet, nem vette észre. Mindegy, akármelyik, ez az isten ajándéka, ki tudja, talán nem is keresik. Mindenesetre széttépte a tartozási jegyzékét, kielégítette magát a fölöslegre — alul volt száz forinton — s hazament. A kárvesztés délután jelentkezett. Egy nagykereskedő, aki tizenötezer koronát mondott az alkalmazottjának s az tizenhétre hallotta. Annyit tett be egy borítékba, annyit kellett a szolgának átadni, a két ezresnek itt kell lenni. Rovancsolták a pénztárt, eredmény nélkül. Pontosan vágott könyv szerint. Karvaly föllélegzett. Egy félóra múlva azonban a kereskedő ismét megjelent s most már a rendőrség egy emberével. Hozta magával az ezresei jegyzékét. A befizetett összeg a pénztárban volt még mind, sorra vették a bankjegyeket, megtalálták mind a tizenhét megfelelő számot, abból kettő a kárvesztésnek visszajárt. A rendőrtiszt Karvalyt magával vitte s a kihallgatás a gyanúsított tagadásával szemben oly sokáig tartott, hogy éjszakára is ott tartották. III. Rémlátásos, kétségbeesett éjszaka után a kis menyecske még kétségbeesettebben jelentkezett az intézet igazgatójánál, ott aztán megtudta, mért maradt ki a férje az egész éjszaka. — Biz ez baj, nagysád, — mondta a szúrós szemű igazgató — mert akárhogy van, az bizonyos, hogy a férje megbízhatatlan s tovább nem bizhatjuk rá a pénzünket. — De hisz mi akkor kenyér nélkül maradunk ! — S már-már elpityeredett. — A férjének kellett volna rá gondolnia! ■— S ha meg tudjuk a kárt téríteni ? — Akkor is csak legfölebb a büntetés elől menekülhet meg. Az asszonyka futott nagyapáékhoz. Bizony nehéz volt ezer pengőt előkeríteni. Sokat zálogba kellett tenni, megkuporgatott forintocskákat összeszedni, rossz időkre félretett összegecskéket kikezdeni, de kellett, az első volt mégis a becsület. A£5 ÚJSÁG Szerda, január 16. BELFÖLD. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, szerdán, délelőtt 10 órakor ülést tart. A közoktatásügyi költségvetés tárgyalását folytatja. A katonák özvegyei és árvái. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter ma törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé a katonák árváinak és özvegyeinek ellátásáról. Két törvényünk intézkedik már erről. A mostani törvényjavaslat — amelynek kereteit már ismertettük — a törvények módosítását, a nyugdíj-és nevelési pótlék emelését czélozza. — Polgári államtitkárok a közös hadügyminisztériumban. Bécsből telefonozza tudósítónk, hogy az osztrák képviselőház véderő-bizottságában Pogatschnig képviselő megpendítette azt az eszmét, hogy foglalkozzék a képviselőház azzal a kérdéssel, nem lehetne-e a közös hadügyminiszter mellé egy osztrák s egy magyar polgári államtitkári állást szervezni. Az államtitkárok, akik országuk parlamentjének volnának felelősek, arra volnának hivatva, hogy a közös hadügyminisztert országuk politikai és gazdasági viszonyairól felvilágosítsák, hogy elkerüljenek oly inkonveniencziákat, amilyenek a delegácziókban a hadseregszállítások körül támadtak. Bírói kinevezések. A hivatalos lap holnapi száma százötven bírói kinevezést közöl a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló imént életbelépett törvénynyel kapcsolatban.