Az Ujság, 1908. május (6. évfolyam, 119-131. szám)

1908-05-17 / 119. szám

. A­mi pedig az önálló vámterületet illeti, hát ez a programmpont épp oly komolyan szerepelt a koalíc­ió programm­­ján, mint az új alakulásén, s csakugyan nem csinálták meg. Mi jogon követelnek több hitelt a jövő számára ? Mert az új lejárat távolabb van ? Ez csak az ígé­retet teszi könnyebbé, de a beváltását annál nehezebbé. Gyakorlati ügyet nem lehet tíz évvel előbb elhatározni, már­pedig az önálló vámterület ugyebár most már gyakorlati ügy volna ? Annak iga­zolására, a­mit eddig nem csináltak meg, mindig bölcs arc­c­al a gyakorlatiságra hivatkoztak, hogy az ország érdekében a viszonyokat, lehetőségeket stb. számba kell venniök. Hát szabad-e kérdeznünk: annyira ismerik az urak az 1917-iki viszo­nyokat, hogy már most bízvást és föl­tétlenül programaiba veszik s a nemzet­nek ígérik, hogy akkorra meglesz az ön­álló vámterület ? Eddigelé, mint ellenzéknek, teoretikus politikájuk volt. Értjük. A gyakorlatban ez módosul. Az egyiket meg lehet csi­nálni, a másikat a jövőbe kell tolni. De most aktív munkaprogrammról van szó, feladatokról, miknek megoldására együttesen vállalkoznak. S tíz év múltán beálló esetről tesznek fogadalmakat. Az ilyen munkaprogramul becsületesen csak olyan tételeket tartalmazhat, mikre köz­­vetetlenül a mostani munkaidőben kerül sor. Hát mit csinálnak az urak addig, míg 1917 bekövetkezik ?­­ Addig megoldják a katonai kérdé­seket. Milyen szépen, milyen simán hang­zik ez : a katonai kérdések megoldása. Az ember nem is hinné, hogy ilyen sima programmpont feldúlta az alkotmányt, darabontrendszert teremtett s már-már forradalomra vezetett. Most egyszerűen programotra lehet tenni, hogy megoldják a katonai kérdéseket. Mik is ezek ? A magyar vezényszó ? Már január 26-ika után, mint többségi ellenzék óvakodtak ettől a szótól, nehogy belekerüljön a feliratukba. Természetesen most sem ezt értik a katonai kérdések megoldása alatt. Ellenben értik az ellenkezőjét: módját kell találni, hogy a katonai kérdések ne oldassanak meg. A chilopyi sobá­t kellene olyanformán kodifikálni, hogy magyar fü­leknek valamikor­nak hangozzék. Azok a katonai kérdések nagy kölöncz a nya­kukon, ha ő felsége valahogyan segítene nekik levetni azt, szívesen megteszik. Ellenben semmiesetre sem tennék ezt, ha a magyar nemzet követelné, hogy ilyenekkel kellemetlenkedjenek a legfőbb hadúrnak. Ez már el van határozva, ez bizonyos. És program­­jukra írják, nem tudván, hogy mi lesz az, a­mivel meg­oldottnak tekintik a katonai kérdést, csak azt vallják dogmának, hogy a ma­gyar vezényszónak s mindannak, a­minek kivívásáért koalíczióba állottak, nem sza­bad meglennie. Következik a negyedik, a legfőbb pont, a szépségflastrom: a delegácziók eltörlése. Magyarul: a díván kidobása. A delegácziók voltaképpen csak forma és mód a közösügyi dolgok ellátására, s ők, a­kik a dolgokon volnának hivatva vál­toztatni, változtatnák az elintézés mód­ját. Érdemes ezért új pártot alakítani ? S még ez sem lesz meg, mert ezt is csak addig követelhetik, a­míg felelőtlenül a Bécsben elhatározott új párthoz keresik a népszerű jelszókat. De Bécsben még ezt a semmiséget is sokalják, könnyebb­ségéül a tömeges hittagadásoknak, s ha Bécs úgy kívánja, hát az új párt, mely a felsorolt négy ügy érdekében alakulna meg, meg fog alakulni a felsorolt négy ügy nélkül is. Mindezekből világosan kiderül, hogy nem megszabott feladatoknak, az ország fennálló szükségeinek érdekéből fűznék hosszabbra az eddigi üzleti társasviszonyt, hanem tisztára azért, a­miért a gyárosok kartelbe és a munkások szervezetekbe állanak. Mert jobb összetartani és osz­tozkodni, mint konkurrálni és hoppon maradni. A becsület megkívánná, hogy az átmenet után széjjelmenjenek, de az érdek azt tanácsolja, hogy a kartelt újít­sák meg. Viribus unitis ! Ez habsburgi jelszó s lojalitásukat is demonstrálják vele, ha politikai mottóul választják. S ez egyszersmind az egyetlen pont, melyet igazán az uj párt programmjául lehet el­ismerni. Regina kisasszony. írta Bíró Lajos. Déghy, a­ki a vacsoránál és a fekete­kávénál boldog bőbeszédűséggel fecsegett, egy­szerre gondolkozva kezdte nézni a szivarja füstjét és lassanként egészen elhallgatott; kér­deztem, mi baja, — nem mondja meg , nem faggattam , hallgattunk ; később magától meg­szólalt és elmondta azt, a­mi itt következik: — Mikor kikerültem a gimnáziumból, az apám közölte velem, hogy kereskedő leszek. Mukkanni sem mertem, az öreg hajthatatlan zsarnok volt; egyetlenegyszer koc­káztattam meg azt a kérést, hogy inkább a zeneakadé­miába mennék, ekkor majdnem pofonütött, kijelentette, hogy félbolond muzsikusok szá­mára egy vörös rézkrajcrárja sincs. — egy októberi napon berukkoltam tehát a Kunetz és Mayer czéghez, a búzaemberekhez, a nagy gabonakereskedőkhöz. Az irodájuk a Duna­­parton négy szűk, sötét és hihetetlenül mocskos kis szobából állott; mindent piszkosnak érez­tem bennük, az íróasztalokat, a könyveket, a székeket, mindenen vastag rétegben tapadt a piszok és sohasem értettem, hogy Kunetz, a­ki elegáns úr volt, versenyistállót tartott és az apám állítása szerint az egész vármegyénket zsebre dughatta volna, hogyan tud órákat el­tölteni buzgó, friss és vidám munkával ebben az órban. A legbelső szoba volt az övé, a kö­vetkező Mayeré, a czégtársa, a harmadik szo­bában trónolt néhány főbb hivatalnokkal Schwarz úr, a c­égvezető, az utolsó, a negyedik szobában volt összepréselve a kisebb hivatal­nokok egész tömege. Ide kerültem én is. Nem fogadtak rosszul. Kunetz, a­kivel az apám üzleti összeköttetés­ben állott, kezet fogott velem, a­mi óriási szenzácziót keltett. Schwarz úr, a­ki egyéb­ként csendes és makacs embernyúzó volt, kijelentette rólam, hogy »úri fiú« vagyok, és kegyelmébe fogadott; a többiek is egytől­­egyig szeretetreméltóak voltak hozzám. Ez annál inkább említésre méltó, mert pár nap alatt meggyőződtek róla, hogy soha sem fog­ják hasznomat venni. Semmire, de éppenség­gel semmire sem voltam használható , képes voltam a legegyszerűbb dolgokat is össze­zavarni, és a legfontosabbakat is elrontani, ha rám bízták őket. Azt kérdezed: miért sze­rettek mégis ? Hát éppen ezért. Olyan nyilván­való volt, hogy én senkivel sem fogok verse­nyezni, hogy én senkinek sem fogok ártani, hogy én általában nem fogok ezzel az üzlettel foglalkozni, hogy még az ötödik hónapban is vendégnek tekintettek. Egy szimpatikus ide­gen, egy kellemes látogató voltam nekik, egy más világból való lény, a­kinek a sok ügyetlen­ségére jóindulatú felsőbbséggel néztek le . .. Eleinte rám bíztak egyet-mást, később szeliden félretoltak, lassanként beszüntet­ték üzleti tehetségeim kiaknázását. Békében hagytak. Én megjöttem, leültem piszkos kis asztalom mellé, körülöttem néha zajlott a forgalom és sustorgott a munka , én cziga­­rettáztam, olvastam, kottát lapozgattam a mocskos kis asztalnál. Egy napon, a­mint így olvastam, észre­vettem, hogy valaki néz, kitartóan, elmerül­­ten, makacsul néz. Felpillantottam a könyvem mögül, és két csillogó, kerek, apró szemnek a pillantásával találkozott a tekintetem. A két szem egy fonnyadt, fáradt kis egérfejből csil­logott ki, a fonnyadt kis arca vörösre pirult, mikor a könyvből felnéztem . .. Ez Grün Regina kisasszony volt, a gépíró­kisasszony, az egyetlen nő a báróban. Az egyetlen nő, egy vérszegény, fakó, csendes, félénk öreg leány, egy huszonkilenc­ éves, szűkvállú, fonnyadt szűz, egy soha nem virág­zott asszonytalan asszony, egy elhervadt, el­úszott, sovány, sápadt, alázatos, kis teremtés, mindenkinél hátrább lévő, mindenkinek enge­delmeskedő, a rabszolgák között is az utolsó. A formátlan kis teste összehúzódott a gépe mellett a széken ; ijedten és buzgón kopogott, ha munkát kapott; mindenki goromba volt hozzá . Schwarz úr a vérét szokta színi, akár volt rá ok, akár nem ; a­mikor nem is volt dolga, akkor is aggódva és fürkészve nézege­tett körül, nincs-e valami kifogás ellene; a­mikor azután egy félóráig csend volt és se­honnan nem fenyegetett veszedelem és se­honnan nem jött munka, akkor összetette a kezét az ölében, megpihent, megnyugodott és engem nézett. . . . . . Regina kisasszony elpirult, elfordí­totta a fejét és én bámulva néztem reá. Az irodában én voltam az egyetlen, a­ki néha egy jó szót szólt hozzá, a­ki néha beszélgetett vele. Regina kisasszony ezért kiszolgált engem, rendben tartotta az asztalomat és czigarettákat töltött nekem . .. Tizenkilenc­ éves voltam akkor, erős, bátor, vad, szép fiú ; leánymosoly­gásokkal és asszonycsókokkal volt tele a lel­kem ; nem volt negyedórám, a­mikor nőre ne gondoltam voln­a ; három asszonynyal volt dol­gom egyszerre ; a vadságomnak, az erőmnek, a győzelmes, szép fiatalságomnak az állandó mámorában éltem ; minden nő érdekelt. .. De Regina kisasszonyra sohasem néztem más gondolattal, mint azzal, hogy Regina kis­asszony ül a gép mellett és kopogtat. Regina kisasszony azonban elpirult... És másnap ismét elpirult.. . És harmadnap is- AZ ÚJSÁG Vasárnap, május 17. BELFÖLD.­ ­ A képviselőház ülése. A képviselőház hétfőn délelőtt 10 órakor folytatja a költség­­vetési vitát.­­ A fúzió. Az új pártalakulásra, a független­ségi és az alkotmány­párt fúziójára vonatkozó hí­resztelések, találgatások ma el­csöndesed­tek. Őszre válik aktuálissá a dolog, így mondják, a nyár majd megérleli az egész programmot. A függetlenségi párt egyik oldalán ugyan már erősen neki­láttak a programra szerkesztésének, szigorúan kizárják a delegáczió fentartásának lehetőségét, de itt a követelődzést mindig megrendszabályozhatja We­­kerle vagy Kossuth. Az agráriusok szervezkedésé­ről csak annyi a pozitívum, hogy ez az akc­ió semmiféle tekintetben nem akarja hátráltatni a tervezett fúziót, hanem csak azt czélozza, a­mit már Széll Kálmán miniszterelnöksége idejében hangoztattak, hogy agrárius kérdésekben a kép­viselőház valamennyi agrárius tagja, tartozzék bármely párthoz, egyöntetű magatartást vállaljon. Most a csoportosulás azok körül az agrár­szoc­ia­­lista indítványok körül történik, a­melyeket Nagy Emil és Baross János egy évvel ezelőtt a képviselő­ház elé terjesztettek. • Ennek a csoportosulásnak azonban legalább mostanság nincs külön pártala­­kító jellege. A néppárton a nemzetiségi párttal való együtt­működés gyanújától félnek, ezért nem fog­lalnak állást a fúzió ellen vagy a fúzió kérdésében. Hogy a balpárt is kívül marad a kormánypárton, az a néppárt felfogását nem érinti, mert ez a

Next